Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-03 / 286. szám

am, ÍVFOLÍAM, 286, SZÁM Ára SO filler 1959. december 3, csütörtök Benkei András elvtárs felszólalása as MSZMP VII. kongresszusán <3—3. oldal.) Folytatta tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa tír. iff ifit ft lelt Ferenc beszéde l kormány tevékenységéről, a szocialista törvényességről, az országgyűlés állandó bizottságainak feladatairól, a minisztériumi és vállalati önállóságról A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány megalaku­lásától kezdve arra törekedtünk — mondotta Münnich Ferenc,— hogy a kormány minden tagja a szűk értelemben vett minisz­tériumi szemléleten felülemel­kedve, össznépi. népgazdasági szemlélettől áthatva foglaljon ál­lást a döntések meghozatalánál. Etekintetben a kormány tanács­kozásain bizonyos eredményeket értünk el. Amellett, hogy a kor­mány elé kerülő kérdések meg­vitatásánál az egyes kormány­tagok szakismerete a kérdések sokoldalú megvilágítását tette le­hetővé, vitáinkra nem nyomta rá bélyegét szűk szakmai szem­lélet. De még mindig felada­tunk, hogy á „tárca-sovinizmus” maradványait is megszüntessük *- mondotta. A kormány feladata a törvé­nyek és törvényerejű rendeletek -végrehajtásának biztosítása is. Mint ismeretes, létrehoztuk a népi ellenőrzés szervezetét, amely már eddig is jelentős eredményeket ért el a törvények, törvényerejű rendeletek és a kor­mány rendelkezései végrehajtá­sának biztosításában. A törvények maradéktalan végrehajtása a szocialista tör­vényesség biztosításának is elő­feltétele. A kormány erre rend­kívül nagy súlyt helyezett, s a konkrét rendelkezéseken túlmenően, amelyekkel adott kérdésekben a szocialista tör­a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében, a minisztériumok tevékenységének Irányításában. Ahhoz, hogy a dolgozó töme­geket a kormányzati problémák­hoz még közelebb hozzuk, helyes, ha a kormány és az onszággyű- lés szervei között az eddig ki­alakított formákon túlmenő to­vábbi kapcsolatokat is létrehoz­zuk. E tekintetben elsősorban az országgyűlés állandó bi­zottságaira hárul vélemé­nyünk szerint több feladat, de segítséget kaphatunk ab­ban is, ha az országgyűlési képviselők fogadónapjaikon, választóikkal való szoros kap­csolatuk révén figyelemmel kísérik rendelkezéseink vég­rehajtását, s a jelentkező hi­bákról beszámolnak az or­szággyűlési bizottságokban, felszólalásaikkal vagy inter­pellációikkal segítik a kor­mányt, hogy munkáját még inkább a fellelhető hiányosságok minél gyorsabb felszámolására összpon­tosítsa. A túlzott centralizáció felszá­molására és a hatásköröknek az élethez közelebb vitelére fokoz­tuk állami vállalataink önállósá­gát. A népgazdasági térvek meg­alkotásának, '’égrehajtásuk biz­tosításának olyan üj módszereit dolgoztuk ki, amelyekkel a ter­vek egyoldalú mennyiségi túltel­jesítése helyett biztosíthatjuk a tervtúlteljesítés és az egész nép­gazdaság tényleges . igényeinek összhangját. A vállalatok részé­re nem adtunk tevékenységük minden ágára kiterjedő tervuta­sításokat, hanem lehetővé tet­tük, hogy önállóan kezdeményez­zenek, töltsék meg tartalommal terveiket. Ezt nagymértékben se­gítette a hitelfinanszírozás új rendszere: a Magyar Nemzeti Bank csak megkötött áruértéke­sítési szerződésekre nyújtott hi­telt. Ma már megállapítható, hogy a minisztériumok és válla­lataik részére biztosított nagyobb önállóság terveink kedvező tel­jesítésével és a korábbi évek­nél jobb eredmények elérésével jár együtt. Dr. Münnich Ferenc rámutatott arra, hogy bevált a nyereségrészesedés rendszere is. Igazgatóink mind nagyobb szak­értelemmel, körültekintőbben ve­zetik a rájuk bízott vállalato­kat, és munkájukhoz jelentős segítséget nyújtanak a jól mű­ködő üzemi tanácsok is. Az új ötéves tervben előttünk álló fel­adatok megvalósításához azonban a vállalatoknál is tovább kell javítani a vezetést. Az egyszerű dolgozók sokkal jobban tndják az államot vezetni, mint a régi kiváltságos osztályok tagjai vényesseg teljes érvényesülé­sét elősegítettük; olyan szer­vezeti intézkedéseket is tett, amelyek a korábbinál - na­gyobb mértékben szolgálták a kormányzati tevékenység tör­vényességét. A kormány feladatai közé tar­tózik a népgazdasági tervek vég­rehajtásának biztosítása. A Gaz­dasági Bizottság a kormány szer­ve, vezetője a kormány elnöké­nek első helyettese és mindez lehetővé teszi, hogy a Gazdasá­gi Bizottság a hatáskörébe utalt kérdésekben a kormány nevé­ben és a kormány tekintélyével járjon el. A Gazdasági Bizottság felada­tait általában jól látta el, már megalakítása után rövid idővel a gazdasági élet fontos tényező­je lett. A forradalmi munkás-paraszt kormány nagyon fontosnak tart­ja, hogy tevékenységéről rend­szeresen tájékoztassa a közvéle­ményt. Elért eredményeink alapján azt a következtetést le­het levonni, hogy kormányunk munkájának iránya helyes volt, a párt politikájának megvalósí­tásában alapjában jól tölti be a reá háruló feladatokat. De mindezzel nem lehetünk megelégedve és tovább Jcell ja­vítanunk munkánkat, elsősorban Sokat javult igazgatóink mun­kája a vezetésük alatt álló em­berekkel való foglalkozás tekin­tetében is, de a javulás még így sem kielégítő. Még mindig gya­kori az emberi problémákkal szembeni rideg magatartás, a büntetés ott, ahol a nevelés job­ban segítene — folytatta. — Igazgatóinknak a jövőben többet kell építeniük a vállalati kollek­tívák erejére, javaslataikat job­ban kell felhasználniuk a terme­lés szervezetének megjavítására és a vállalaton belül jelentkező fegyelmezetlenségek, a munkát gátló hibák kiküszöbölésére. Ezután a tanácsok jelentőségé­ről szólt Münnich Ferenc. A tanácsok útján maga a dol­gozó nép közvetlenül vesz részt a hatalom gyakorlásában, maguk a dolgozók intézik saját ügyei­ket. Ez kifejezésre jut a taná­csok összetételében is. A csak­nem 107 000 tanácstag 41 száza­léka munkás, 43 százaléka dol­gozó paraszt, s közöttük jelen­tős számban foglalnak helyet a 'ermelőszövetkezeti tagok, kife­jezve azt a jelentős társadalmi változást, amely a mezőgazda­ság szocialista átszervezése so­rán ez ideig hazánkban végbe­ment. A tanácsok népi jellegét, a munkásosztály vezető .szerepét kifejezi az is, hogy a, tanács­funkcionáriusoknak, a végrehajtó bizottságok vezetőinek csaknem kétharmada munkásból és pa­rasztból vált elismert helyi ál­lami vezetővé, a közélet megbe­csült munkásává. Ezek a munkásosztály és a dolgo­zó parasztság soraiból kike­rült vezetők cáfolhatatlanul bebizonyították, hogy a mun­kások és az egyszerű dolgo­zók, megszerezve a szükséges ismereteket, tudják, sőt sok­kal jobban tudják az államot vezetni, mint a régi kiváltsá­gos osztályok tagjai. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy az 1950. évi ellenforrada­lom, amely meg akarta fosztam a magyar dolgozók millióit attól, hogy továbbra is maguk irányít­sák életüket, éppen a proletár- diktatúra legfontosabb szervei, a párt és az állami szervek, köz­tük a tanácsok ellen irányította fő erejét. Ezekre akart döntő csapást mérni, tudva, hogy ez­zel megdönti a munkásosztály hatalmát. A tanácsok az ellen- forradalom leverése után rövid idő alatt talpraálltak és nagy I részük van az ellenforradalom j gazdasági és ideológiai pusztítá- | sainak páratlanul gyors felszá­molásában. A tanácsok kilencéves műkö­désük során a szocialista építés sok feladatát eredményesen ol­dották meg, mind színvonalasab­ban vezetik a helyi társadalmi, gazdasági és kulturális tevékeny­séget. Általában helyesen gazdálkod­nak a rájuk bízott gazdasági eszközökkel. A dolgozók érdekei­nek megfelelően vezetik és irá­nyítják a mintegy 270 ezer dol­gozót foglalkoztató 1052 ipari, építőipari, kereskedelmi és szol­gáltató vállalatot, a kulturális és szociális intézmények egész sorát. Az elismerés hangján kell szólni azokról az erőfeszítések­ről, amelyeket tanácsaink a kor­mány messzemenő támogatásá­val kifejtettek az állama helyi­ipar létrehozásában és fejleszté­sében. A tanácsok többsége felelőssé­get érez azért, hogy iparunk olyan cikkeket gyártson és olyan szolgáltatásokat teljesítsen, ame­lyek elsőrendű fontosságúak a lakosság ellátásában. Nagy jelen­tőségű például, hogy teljes egé­szében a tanácsi élelmiszeripar látja el a lakosságot kenyérrel és péksüteménnyel, ez az iparág termeli az ország nyershús szük­ségletének 40—45 százalékát, a tartósított húsárunak csaknem felét. A dolgozó tömegek életkörül­ményeinek állandó javítását szol­gálja a tanácsok beruházási te­vékenysége is. A rendelkezésük­re bocsátott állami beruházási eszközökből ebben az évben át­adnak rendeltetésének 6213 la­kást, 7277 lakás építését pedig megkezdik. Villamosítanak 171 községet, üzembe helyeznek ke­nyérgyárakat. Növelik a vízter­melést, sok ember részére gon­doskodnak egészséges ivóvízről. Az orvosi körzetek számát 67-tel növelik, több száz kórházi ágy- gyal emelik a kórházak befoga­dóképességét. Az oktatást 1672 új iskolai tanterem megépítésé­vel segítik. Ebből több mint 600 a lakosság támogatásával, helyi erőforrásból létesül. A tanácsok az elmúlt évek so­rán jelentős eredményeket értek el a mezőgazdasági termelés eme­lésében, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében, társa­dalmunk politikai alapjának, a munkás-paraszt szövetségnek erő­sítésében. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1958 decemberi és 1959 márciusi határozatának végrehajtásában a párt helyi szerveinek közvetlen irányítása mellett dicséretre mél­tó munkát végeztek. Jelentősen elősegítették a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének meggyor­sítását; gondos politikai és gazda­sági szervező munkával .hozzá­járultak a 4511 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport kö­zös gazdálkodásának megindulá­sához és a termelőszövetkezetek megszilárdításához. A párt irá­nyításával nagyrészt sikerült biz­tosítaniuk a termelőszövetkezetek alapszabály szerinti működését, a földjáradékkal és a háztáji gaz- lasággal kapcsolatban kialakult helytelen nézetek felszámolását. A tanácsok eddigi működé­sűk során számottevő ered* ményeket értek el szocialista államunk egyik legfontosabb funkciójának gyakorlásában, a társadalom tudatának át­formálásában, » kulturális nevelőmunkában. Egyre eredményesebben irányít­ják kulturális intézményeinket Érzik a felelősséget azért, hogy nekik kell gondoskodniuk az ál­talános iskolai hálózat egészéről, a középiskolák csaknem 70 száza­lékáról, az óvodák 80 százaléká­ról, a színházak 70 százalékáról, a filmszínházak mintegy 80 szá­zalékáról. Tőlük is függ, hogyan fejlődik az ország kultúrottho- nainak 85—90 százalékában a kulturális élet, hogyan szolgálja dolgozó népünk nevelését a ta­nácsi könyvtárhálózat. A tanácsok munkájának igen fontos része a pártunk javaslatá­ra létrehozott községpolitikai te­vékenység, amely gazdasági ea politikai szempontból egyaránt egyik leghatékonyabb eszköze a tanácsok és a tömegek közötti kapcsolat fejlesztésének. Ezt, * lakosság önkéntes anyagi hozzá­járulásán és önkéntes társadalma munkáján alapuló munkát, a kormány jelentős támogatásban részesíti, A község fejlesztési alap számára biztosítja a bevételi for­rásokat, Lehetővé tette a bank­kölcsön felvételét községfejlesz­tési célokra. Központi készletek­ből biztosítja a községfejlesztési feladatok megvalósításához szük­séges építőanyagok nagy részét, A helyi erőforrások fokozottabb fel­tárásának és felhasználásának elő­mozdítása érdekében pedig 1960- tól a lakosság hozzájárulásának arányában — az áljami költségve­tésből •— külön pénzbeli támoga­tást nyújt a tanácsoknak. Az állam által támogatott tár­sadalmi összefogásban hatal­mas alkotóerő rejlik. Jellem­ző erre, hogy a tanácsok a lakosság aktív támogatásával 1958-ban a község fejlesztési tervek keretein belül csat­nem 600 millió forint értékű létesítményt valósítottak meg. Ebben az évben tovább növe­kedett az építési kedv, a társa­dalmi összefogás alkotó ereje. Az 1959. évi községfejlesztési alap bevételének tervezett összege meghaladja az 1,5 milliárd fo­rintot. A tanácsok az év első fe­lében már átadtak rendeltetésé­nek 25 orvosi rendelőt, 19 orvos­lakást, 50 iskolai és óvodai tan­termet, művelődési otthonokat, 559 000 négyzetméter szilárd bur­kolatú utat és egy egész sor köz- fontosságú kulturális, társadalmi intézményt. Dr. Münnich Ferenc ezután ki­jelentette: a párt és a kormány nagyra értékeli a tanácsok mun­káját, eddig elért eredményeit.— Hatékonyan támogatja őket ab­ban, hogy munkájuk tovább ja­vuljon és eredményesebb legyen. Az eredmények elismerése mel­lett meg kell mondanunk azt is. hogy a tanácsok munkájában még (Folytatás a t. «Malm»)

Next

/
Oldalképek
Tartalom