Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-31 / 308. szám

í/ mit tart ns év kiemelkedő kulturális

eredményének ?

Három vélemény a sok közül

Elek Lászlúnét, a dohánygyári ilgozó asszonyt kérdeztük meg sőhek. Így válaszolt:

— Kiemelkedő eredménynek tomt hogy jobban élünk, mint valy, és bizonyos, hogy jövőre ég jobban, ha nem is sokkal,

; biztosan jobban élünk. Egy icsit úgy látom: tőlünk függ,

ogyan alakul az életünk? Tobet és olcsóbban termelni: [elitlenül életszínvonal-emelkedést jelent! És ezt saját életemen lérem le. 1947-től dolgozom itt.

Színház, tanyai ismeretterjesztés, új iskola

Azóta házat vettem, tataroztat- tam, két gyermekem van, az egyik most volt háromhetes pa- rádi üdülésen, és jövőre én is szeretnék menni!

— Látom, hogy üzemünkben több mint harmincán járnak általános és középiskolákba, és egyetemre. Ha iskolában nem tanul valaki, előadásokat hallgat. Sokkal jobban látni, ezt az idén, mint bármikor ezelőtt.. Az emberek mindig előre, mindig előbbre vágynak és lépnek..

községi népfront-szervezet adott aktív segítséget az új eredményekhez, es erre méltán büszkék vagyunk. A nagyüzem: kulturáltabb termelési viszonyokat jelent, műveltebb. önfudatraabb embereket kíván.

Chicago, (DPA): Dr. Frank

Drake, nyugat-virginiai rádió- asztronómus kijelentette, hogy amerikai csillagászok nézete szerint a Jupiter bongót a Földnél százszor erősebb és következésképpen az űrhajós szempontjából veszélyesebb sugárzási gyűrűk veszik körül. A Jupiterről kiinduló rádióhullámokból arra lehet következtetni, — mondotta — hogy a bolygót erős su- gármezők ve»zik körül. Minden

bizonnyal a Jupiter- mágneses terének termékéről van szó.

Mint ismeretes, a legújabb megállapítások szerint a Föld sugárövezete a Naptól származó energiadús elektronokból áll, amelyek a Föld mágneses terébe kerültek. Drake számításai szerint a Jupiter mágneses tere, — amelynek átmérője tízszer nagyobb a Földnél — tízszeresen múlja felül a Föld mágneses terét.

Prekopa István elvtárs, a várai tanács elnökhelyettese mon- otta:

— Hosszú vajúdás után végre «fejezettnek mondhatjuk a nyir- gyházi színházat. Néhány hét núlva lesz a megnyitó. Ha nem s önálló társulattal nyitunk, de aját színházunk, és ez nagy iröm! Öt-hat színtársulat hozza »1 azt a bőséges programot, ímely vidéki városokban nem is gén található. A színház minden

w.empontból modern, kitűnő lá- ás- és hallási viszonyokkal.

— Nem tudom, melyiket mondlam először: feltétlenül nagy

eredménynek kell elkönyvelni a [anyai ismeretterjesztés, az itt le- lolytatott előadások számának és minőségének emelkedését. Ez még további fejlődést von maga után, mivel akkumulátorokat szerzünk be vetítettképes előadások megtartásához. Mind az iskolában a tanulóknak, mind a felnőtteknek hasznos lesz ez. Erre azért van szükség, ' mert több tanyában még nincs vil- j lány,

— Eredmény, hogy az idén született meg a terv is: új, tizennégy tantermes középiskola építése a Széchenyi utcán. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi Zrínyi-leánygimnázium épületében általános iskola nyílik, s a hatos számú általános iskola helyiségeit napközinek használhatjuk fel. De ezek még természetesen csak tervek; bizonyosság: az új iskola építése. Még terv az is, hogy jövőre nem lesznek már külön fiú- és külön leányiskolák, mivel a közös iskolák nevelőhatása sokkal nagyobb.

— Reméljük, az új év sok tervet, hasznos elképzelést vált valóra.

A felvilágosító

' I öbb, becsületes, egyénileg dolgozó paraszt Szájából halottam már: „Mi az istennyilának találta ki az állam ezt az önkéntességet? Mondanák már ki rendeletben, hogy minden parasztnak a szövetkezetbe kell menni, és kész. Sok gondtol szabadulna meg így az ember’.

Ma, a termelőszövetkezeti mozgalom terebélyesedése idején egyre többször felmerültek az ilyen gondolatok. Van-e létalapja?! Azt hiszem, nem szabad rögtön kimondani erre az ítéletet, anélkül, hegy előbb alaposan ne boncolgatnánk a kérdést.

VI ért mi is az az önkéntes1 * ség 7 A dolgozó paraszt ,! szabad elhatározása abban,

1 hogy szakít a régi termelési módszerre] és az újat, a nagy- I üzemet választja. Szakít az egyéni gazdaságok évszázados tradícióival,s belép azokba az új közösségekbe, amelyek többkevesebb, de az utóbbi években egyre nagyobb eredménnyel mutatták meg tíz esztendős fejlődésük alatt a nagyüzemben rejlő lehetőségeket. Mindezt azonban sokkal könnyebb kimondani, mint megtenni! Ezer és egy szál köti a dolgozó parasztot a múlthoz és ezer és ezer aggálya merül fel a jövővel kapcsolatban. És ezeknek a szálaknak a labirintusában kell

szó és az önkéntes elhatározás

Nagy táblák a kis parcellák helyén

Muzbek László, a népfront megyei szervének dolgozója igy vélekedik:

— Legnagyobb eredmény természetesen, és azt hiszem, mind- annyiunk számára a termelőszövetkezetek erősödése, számbeli gyarapodása. Hogy ez mit jelent megyénknek, országunknak, ée nem túlzás azt mondani, hogy az egész szocialista tábornak, arról nem kell külön beszélni. Sok

keresni az utat. Ezt az útkeresést segíti elő a türelmes felvilágosító szó.

X’ érti-e az önkéntes elhatá0 rozást a felvilágosítás? Meg kell mondanunk eme véglet hirdetőinek ellenében, hogy nem. Nem sérti. Ha valakit mezei munkája közben figyelmeztetnek arra, hogy otthon meszes gödörbe hullott a kedves kiscsikója, azért a figyelmeztetésért még nem haragudhatott meg soha senki. Sőt! Hálás le-, hetett a jó szomszédi szóért.

Az önkéntes elhatározást hosz- szú vívódás előzi meg. De aki döntött, az már valóban megtette az első lépést a régitől az új felé. Felégette — mint mondani szokás — maga mögött a hidat és akkor már csak előre néz, s feltétlenül keresi a további lépések lehetőségeit. Akit viszont erőszakkal, rendelettel kényszerítenek keresztül a hídon, az állandóan visszafelé kacsingat, a jóban is csak a rosszat keresi, s a munkája, egész magatartása is olyan: „Ti akartátok, nekem mindegy, lesz, ahogy lesz.” És egyáltalán nem törődik a közösség, s benne a saját maga sorsával.

A párt és a kormány nem

*■'* a nagyüzemekért és nem kizárólag a népgazdaság érdekében támogatja a szövetkezeti mozgalmat. A nagyüzem es»-,

Egy napon Éva ragyogó arccal, köszönés nélkül rontott be a kis szobába, ahol anyja éppen a piacra szánt levestésztát gyúrta. Ragyogó, fekete szeméből tüzelt az izgatott öröm:

— Anyukám, felfedeztek! Visznek Budapestre!

Az idős özvegy szívéből az ijedtséget a büszke boldogság kergette el. Lisztes kezét gyorsan kötőjébe törülte, s lánya mellé telepedett az öreg dikóra.

— A próbán hallottak énekelni. .. Iskolába kerülök, a Zeneakadémiára, ahol tanítani fognak... Híres énekesnő lesz belőlem!

Nagyon gyorsan teltek a napok. Az anya kor-a hajnalban már a piacra sietett levestésztát'árulni, s késő éjszakáig görnyedt az öreg varrógép fölé. Elvégre nem utazhat akárhogyan a lánya... S mikor elérkezett az indulás ideje, Éva két rakott bőrönddel kászálódott a vonatba. Csak akkor hanyatlott le a nyíregyházi állomáson az integető kéz, amikor a távolodó vonat után néhány sós könnycsepp gurult.

Csak édesanya értheti meg a levélírás éjszakába nyúló gyötrelmeit, a türelmetlenséget, az aggódást. S végre, két hét múlva megjött az első levél. Az özvegy lelkendezve sietett a szomszédba, kezében lobogtatta a kis fehér borítékot:

— A lányom irt, az énekesnő!

S a szomszédasszony irigyen olvasta a sorokat:

„Nagyon kedvesen fogadtak... Meghallgatta a hangomat Sár- di művész úr is és felkért, hogy énekeljek vele kettőst a rádióban. .. Már operát tanulok. Anyukám, küldj pénzt, mert

I

Éva hazatértnyolcszáz forint a tandíj. Csókol lányod Éva..

Szélsebesen terjedt a hír a környéken. .. Éva énekesnő, Sárdival énekel a rádióban.

' Egyedül Éva régi barátnője, a szomszédék Verája kételkedett a dologban. Ö már jól ismerte a barátnőjét... Hivatalból interurbán felhívta a Sárdi lakást. Sárdi János csodálkozva hallgatta Verát:

— Kérem, én nem tudom miről van szó. Ilyen nevet neni is ismerek...

Vera' hallgatott a dologról, nem akarta a boldog anyát elkeseríteni. Az anya pedig még szorgalmasabban járta a piacot, s minden hónapban pontosan küldte kislányának a pénzt.

Ritkán jöttek a levelek, a fellépés elhúzódott, de Éva egyre úja'ob sikerekről számolt be.

A szomszédok irigykedtek, vagy együtt örültek a túlbol- dog édesanyával. Aztán eljött a karácsony, s az' anya hazavárta a lányát. De Éva helyett a postás jött:

„Nem jöhetek anyukám, mert Moszkvába visznek vendégszerepelni. Küldj pénzt ruhára. Csókol Éva”.

Még boldog ünnepet kívánni is elfelejtett. Az anya csendesen sírdogált, majd eladta a karácsonyira vásárolt malackát, s küldte a pénzt.

Csak egy hónap múlva jött újabb levél. Nagy sikerekről szólt és újra pénzt sürgetett. Az anya pedig gyúrta a tésztát, elcsigázva jáita a piacot és ment a pénz a pesti címre.

Éva barátnője, Vera egy na1 pon hivatalos küldetésben Budapestre utazott. Munka végeztével elhatározta, hogy felkeresi barátnőjét.

Platinára festett hajú dáma nyitott ajtót a Kazinczy utcai lakásban.

— Nincs itthon, dolgozik.

— A Zeneakadémián megtalálom? — kérdezte Vera.

A platina-hölgy csodálkozva húzta el a száját.

— Hogyhogy a Zeneakadémián?. .. A placcon van, a Plantázsban.

Vera rosszat sejtve sietett a híres mulatóba. Éjfél előtt indult a vonat, volt még néhány órája.

Ott ült Éva két férfivel egy asztalnál. Az asztalon vermu- thes üveg volt, teli poharak, s az egyik férfi nagy csontos kezével Éva szme :í j'.'ete hajába túrt. S Éva furcsán, mámorosán nevetett.

Elég volt.., Vera szédülten lesietett, mielőtt barátnője észrevette volna. A vonalon, egész úton gondolkodott. Mit csináljon? Szóljon az özvegynek? Tönkretenné vele!...

S Vera fejében megszületett a terv.

Másnap elkérezkedett a munkahelyéről, s a kapitányságra sietett

— Egy nagyon diszkrét ügyről van szó... Segítséget akarok .kérni. ...•>■

A rendúrezázados figyelmesen hallgatta, valamit jegyzett a papírra.

— Menjen nyugodtan haza, s ne szóljon az anyjának... Se-1 gíteni fogunk!

S a rendőrség a városi KISZ-, bizottsághoz fordult.

Évát pedig egyszer pesti la- j kásán egy fiatalember várta:

— Meddig folytatja hazugságait? Azt akarja. hogy mi mondjunk el mindent az édesanyjának?

Éva sírt, tombolt. De a fiú hajhalatlan volt.

— Utazzék haza, mondjon el mindent az anyjának. A KISZ állást szerzett magának... Utazzon haza, még nem késő. ..

S egy napon Éva hazaérkezett. A festéket lemosta az arcáról és sírva borult édesanyja karjaiba.

Hogy mi hozta haza, a lelki- ismeret-e, a félelem, vagy. őszintén visszariadt a szédítő lejtőtől. nem lehet tudni. Az anya, az édesanya megbocsátott neki, s az új munkahelyen mit sem tudnak a múltjáról. Éva pedig szorgalmasan dogozik, már ud- v arlója is van, komoly, rendes fiatalember. Lehet, hogy nemsokára megtartják az eljegyzést ;

Vera gyakran felkeresi barát- j nőjét. Nem árulta el, hogy ö indította el a lavinát. Hiszen j ezt csak barátságból telte.

Győri Illés Györav

köz ahhoz, hogy a dolgozó parasztság megtalálja felemelkedésének útját és igy, a több és olcsóbb termelésen keresztül,, az ország valamennyi lakosa jobbléthez jut.

A világ mezőgazdaságának útja — a kapitalista államokban is — a nagyüzemi. De merőben más a mienk és más a nyugati megoldás. Amerikában, Angliában és a többi fejlett tőkés országban a nagybirtokokat a parasztok megkérdezése nélkül , alakították ki úgy, hogy a kistermelőket „megfojtotta” a nagybirtok, vagy egyszerűen elzavarták őket földjeikről. Persze ezt tudjuk, ismerjük — mondhatnák. Azonban jó emlékeztetni erre a tényre, hogy annál szembetűnőbb legyen az az út. amit mi követünk. A mi rendszerünk a dolgozó parasztsággal karöltve, a termelők teljes érdekeltségét figyelembe véve igyekszik a nagyüzemi gazdaságok megteremtését elősegíteni.

A z önkéntesség szövetkezeti mozgalmunknak igen sár1 kalatos pontja. S ezt — meg kell mondanunk őszintén — meg azoknak a dolgozó parasztoknak a kedvéért se borítjuk fel, akik így látnák a könnyebb megoldást. Mert az önkéntesség felrúgása, mint már szó esett róla, igen drága mulatság lenne. A nagyüzemi gazdálkodás most falun lévő szószólói, a népnevelők is akkor érhetnek el maradandó, szilárd eredményeket, ha munkájuk során még véletlenül sem sértik meg ezt a gyakorlat próbáját többszörösen kiállt lenini elvet.

Viszont ennek a nagy ügynek a harcosai feltétlenül kitartó türelemmel, a felvetődő problémák sokoldalú megvilágításával segítsék a dolgozó parasztokat abban, hogy helyes döntésük szülessen

NJ em könnyű az egyénileg 1 dolgozó parasztnak — még ha Iái ja is az* új eredményeit — szakítani a régi életével. Valóban nem könnyű ez az önkéntesség, mert ha el is tépte a múlt ezernyi visszahúzó szálát, még akkor is előbukr kanhat valami a múltból... Viszont, ha saját erejéből — mások jóindulatú segítségével — legyőzi ezt az utolsó akadályt is, akkor felszabadultan lélegzik fel.

Hogy ez így van és nem másképp, arra az elmúlt években s a közelmúlt hónapokban is tízezernyi bizonyítékot adtak azok akik már letudták a vajúdás gondját. Minden egyes belépő körömszakadtáig harcolt minden és mindenki, sőt önmaga ellen is, de amikor saját magával szemben is elfogyott minden ellenérve és döntött, nem egy esetben szinte már szégyell- te önmaga előtt is a másik énjét.

1/ rre való hát az önkéntes- ség. Arra, hogy mindenki több-lcevesebb vívódás után nyugodtan formálhassa saját jövőjét a közösségen belül. Ezt a döntést rendelettel, vagy valamiféle más kényszerrel soha nem helyettesíthetjük.

S. A.

Halálos sugárzási övezetek a Jupiter kürti

A* életszínvonal emelkedése, biztos, egyenletes fejlődés és a tanulás!

jazdag esztendő volt, nehéz | lasztani az eredményekből. 1 ndhárman a kér dezettek közül I ob dolgot is megneveztek, s I

I ezek közül válogattunk, olyano-1 ) kát, amelyek megyénkre, vagy j í legalább: megyénkre is döntően I vonatkoznak.

%