Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-24 / 304. szám
Sorsdöntő utazás Kedves iitiaepséfj voL Az iuár egyetlen peréig sora volt előttük kétséges, hogy a kisszekeres) Előre TSZ idei előrehaladása olyan mesterhúzás'’ volt, hogy az egyéni gazdaságok nem is álmodhattak ilyen rövid idő alatt ekkora fejlődésről. A tavaly rhég adósságokkal küzdő szövetkezet az idei zárszámadáskor félszáz forintnyit oszt tagjainak munkaegységenként. Azt is nagyon jól látták, hogy az idei eredményeknek az egyik szülője a megváltozott, hozzáértő vezetés volt. De mégis, ezek ellenére is motozott bennük valami, ami kts-^ lel tel te végleges döntésüket. Nem azért tették, mintha az eddigi életük során olyan sok jóban lett volna részük. Erdélyi László is, Ruszka András is a régi Iíaynau-birtokon cselé- deskedett, s a bérlők préselték ki életerejük javát. Ruszka András húsz esztendő alatt két hold íöldecskét kuporgatott ösz- sze, s negyvenöt év után lett tfz holdas gazdR. A tíz hold föld gondját-baját mérlegelve az elmúlt tizenöt esztendő alatt arra a megállapításra jutott, hogy ha a szövetkezeti gazdálkodás biztosítja neki a kenyér- nckvalót, az évi nyolc-tízezer forint tehermentes tiszta pénz- jövedelmet, akkor felcseréli a régivel. Erdélyi L4*/,ló félárva gyerekből küzdötte fel magát emberré a hosszú évek alatt. Nyolc liold földjén igen jó gazdának ismerték faluszerle. Törte is magát, ezüstkalászos tan- folyamot végzett, s mázsákkal lehetne mérni a könyveket, amelyekből a tudományt magába szippantotta. Az egyik akadály az voll előttük az új út választásakor, hogy velük egyívású, „maguk- szőrű” gazdák még nem voltak a községben megalakított szövetkezetben. Mostmár vannak. S egy másik dolog is izgatta őket: „Vajon a megye termelőszövetkezeti mozgalmában milyen helyet foglal el a kisszekeres) tsz, máshol hogy élnek a szövetkezeti emberek?” Már papokkal e/eltilt zsebükben hordták a belépési nyilatkozatot, amit a tanácselnöktől kértek. „Várjál Miklós — mondogatták az elnöknek —, jó ez a mi szövetkezetünk, de hátha sikerül egy kicsit világot látni és majd akkor...” Pénteken hajnalban robogott a vonat Nyíregyháza felé. Rajta ült a kisszekeresi tanácselnök és a két szomszéd is. A nyíregyházi Ságvári Termelő- szövetkezetbe igyekeztek „világot látni.” Sokan összejöttek a megyéből erre az alkalomra a Ságvári Tsz-be, „Világjáró” emberek, akik mind több bi- zonyságot akartak tudni ahhoz, hogy nem kell csalódniok, ha a nagyüzemi gazdálkodást választják. A szövetkezetben IáSúlyos IsgiszerencsóllensíB Brazíliában Rio Ue Janeiro, (MTI): A Reuter és az AP jelenti, hogy a VASP brazil repülőtársaság egy utasszállító gépe kedden a Rio ds Janeirót a nemzetközi repülőtérrel összekötő műút felett összeütközött egy katonai kiképző géppel. Az utasszállító gép a levegőben kigyulladt és az útmenti lakóházak)'» esett. A gép 25 utasa és 6 főnyi személyzete életét vesztette. A katonai gép pilótája, akinek sikerült ejtőernyővel kiugrania, épségben megmenekült. A szerencsétlenség következtéből több lakóház súlyosan megrongálódott és számos sebesülés töx’tént. toltak is elhatározást szülő ér-1 vek voltak, és az egymás kő- j zott lezajlott beszélgetésekből is kiderült, hogy a holnapot más pennával kell írni, mint a mát! A találkozó végeztével aztán odafordultak a tanácselnökhöz: — Na, Miklós, mostmár nem kel] tovább várni. Láttunk, hallottunk eleget... — s míg mondták, előhúzták zsebükből az összehajtogatott nyilatkozatokat és Erdélyi László is, Ruszka András is odakanyarította nevét a papírra. — Tudod — hajolt közelebb Erdélyi a tanácselnökhöz —, igen igen nagy változás az ilyesmi á rni életünkben. — Jól meg kellett ezt gondolni... — Az biztos — szakította félbe Ruszka András bácsi. — Lesz is* meglepetés holnap a téesznél, ha odaállítok a két lóval Berki Zoli elé és azt mondom: „Zolikám, hát én is hordanám azt az anyagot a juh- hodályhoz.” Jót nevettek a készülő meglepetésen, s közben arra gondoltak, hogy nem igen csinál-! tak az életben sok ilyen ki- j rándulást, mint ez a mai volt.! S. A.‘ Figyelemreméltó eredménnyel zárult az iskolák és az óvodák társadalmi segítségére kibontakozott nagyszabású versenymozgalom 1958/59. tanév második éves szakasza. A Művelődésügyi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint az iskola és óvodahálózat fejlesztésének seg.tésérs végzett társadalmi munka értéke az előző tanévben meghaladta a 93 millió 800 ezer forintot. A megyék közül a legjobb eredményt Zala megye érte el, és ezzel elnyerte az első helyezésért Járó vándorzászlót. Tegnap délután nagy volt az izgalom a Nyíregyházi Tangazda, .ág ilonatanyai telepén. Az ehéd- őben szépen sorjába rakva a izákek, a szobában hatalmas karácsonyfa, rengeteg szaloncukorral. A székeken ezútlal gyerekek rónoltak hallatlanul komolyan, zs sóvérgó szemmel lesték a szé pen felel szített fenyőt, az alatta orakozó sok-sok fehér csomagot S a felnőttek bizony csak másodrendű személyek voltak, mert a tangazdaság vezetője a gyermekeket hívta meg, hogy megaján- ickozza őket Sok-sok jó gyerek Az apróságok nagy örömére nem kellett sokáig várni, mert Ináncsi Ferenc íőagrónómus néhány szava után Horváth Éviké, a kis szöszke Lelesz Tibiké és Vámos Erzsiké elszavaltak egy- egy karácsonyi verset. S utána' kiderült, hogy a teremben csupa jó gyerek ül, mert mindeniknek fel veit írva egy nagy fehér papirosra a neve, ami azt jelentette, hogy egy-egy szép csomagot kapnak karácsonyra. A hál Belléri gyerek Bereczki Géza főkönyvelő olvasta a neveket, s ahogy azok elhangzottak, úgy tipegtek elő az apróságok, s kicsiny kezükkel A társadalom segítése döntően az építkezések, új intézmények létrehozására irányult. Tovább szélesedett az oktatás: intézményeket patronáló mozgalom iá. A politechnikai oktatás bevezetése nyomán még szorosabb kapcsolat fejlődött ki az üzemek ás az iskolák között. Igen: hatékony segtiséget nyújtottak az is- itolaKnak, óvodáknak elsősorban a miskolci, a győri, a budapesti nagyüzemek, falun pedig az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. boldogan ölelték magukhoz cs magokét. Bájos jelenet vi mikor a hét Betléri gyerek: An1 Józsi, Pista, Mar.Ka, Erzsi Miklós és Gyuri, mint az orgot sípok sorakoztak egymás után ajándékokért. A kis Gurbán Józsi annyi meglepődött, mikor a nevét sz lították, hogy nem mert mc dúlni a székén! Még Szerencs hogy ott veit a nálánál alig id sebb testvére, s az gondoskodó arról, hogy a kis Józsi is odaj ruljon a fenyőfa alá. Egy szép ingei kaptam Sorakoztak az apróságok, s kő ben, — akik már megkapták, - kíváncsian tapogatták a szépe becsomagolt ajándékot, hcfey v; ion mi is lehet benne? Ki: Karcsi nem is bírta sokáig tü lőztetni a kíváncsiságát. ÓvaU san — hegy meg ne lessék, cg pici helyen feltépte a fehér pr oirost. majd lelkesen integet-tt fal mellett áldogáló . édesapjánál — Apu! Apu! Egy szép me’.e ing van benne! — suttogta bol degan, Nem kevesebb, mint kátsáZöt ven csomagot osztottak ki a tan gazdasági dolgozók gyermeke között ezen a délutánon, összesei tizennégyezer forint értékben. — Minden gyerek 50 forint értékí csomagot kapott. A legtöbben meleg tél) holmit, inget, pul óvert harisnyát, kesztyűt, stb, kaptak. Természetesen, akik könyvet vagy játékot kértek, azoknak a kívánságát is teljesítették. Kétszázötven gyermeknek — édes pici apróságoknak — okoztak ' ezen a délutánon örömet a tangazdaság vezetői. S nogy a gyermekek öröme teljes legyen, az ajándékkiosztás után „szabad lett á gazda” . .. Pontosabban le- kopasztották a karácsonyfát és a csöppségek mindegy)kének jutott néhány szem szaloncukor is. Boldog, örömtől csillogó szemű gyermekek távoztak erről a kedves kis ünnepségről. 1 ; (Bézi) Több mint 90 millió forinttal támogatta az 1959—59-es tanévben a társadalom az iskola- és óvodahálózat fejlesztését VÁDIRAT! I dxsentrivilág bűnei Szaboles-Szutmárban IRTA: SOLTÉSZ ISTVÁN VI. Három rövhl karácsonyi Az első történet színhelye Vaja és időpontja 1930 decembere. Az emberek a karácsonyi ünnepekre készülődtek. A főjegyzőék a grófi kertből kaptak egy sudár fenyőfát, a nagyságos asszony Nyíregyházára utazott szaloncukrot, csokoládét és játékot vásárolni, a vajai Hangyaboltban nem talált megfelelő árut. A falu szegényei arra gondoltak, hogy majd a bak- tai erdőből kerítenek fenyőga- lyat, néhány kockacukrot becsomagolnak, szereznek két-há- rom szem diót, s majd ők is fával dicsérik a kisjézus születését. Varró Józsöfnének nem jutott eszébe a karácsonyfa. A mosó- teknó fölé hajolt a forró víz gőze verejtékcsepoként ült a hon:tokára és kegyetlenül fáj- dította a telét. A naptár szerint negyvenkét esztendős volt, de az arcn után, görnyedt és ványadt. összeszáradt teste után ítélve, gondhozta öregséggel űtolérte a hatvanat is. az apró szobában, amelyik egyben konyha, kamara is volt, fülledt és áporodott levegő tartotta melegen a hőmérsékletet. mert a keskeny lánggal égő nedves szedett gally nem adhatott sokat. A négy apró gyerek a dikón hsntergett, idős, 78 éves férje magatehetetlen rokkantsággal kuporgott egy széken, ülbetett kézzel. Kint háromkirályokat játszó, csillagos gyerekek harsány éneke csengett, az apróságok felfigyellek, s az asszony fülét is megütötték a hangok. Elöre- hulló ősz haját hátresimította csuklójával, egy percre kiegyenesítette a hátát és belenyílalt a gond: — Kicsi jézusom, mit adok enni karácsony estéjén a gyerekeknek? Legalább akkpr illene főzni... Este találkozott egy jó ismerőssel, aki azt tanácsolta neki, hogy írjon kérvényt a kormány- zónához, karácsonykor van valami ínségakció, hátha segít valamit. Az illető segített megírni a kérvényt, amelyet így fejeztek be: „-Ebben a sötét. emberbe* nem méltó szerencsétlen helyzetben küldjük esdeklő, könyörgő szavunkat a Főméltóságú Asszonyhoz , segítségért, hogy enyhítse az eljövendő szeretet ünnepére nyomorúságunkat, .kínos szenveaésünket. A legszerényebb támogatásé, t örök hálatelt lélekkel mondunk előre is köszönetét, a mindenható áldását szívből kívánva a Főméltóságú Asszony nemes, cselekedetekben gazdag élet:re. Vagyok könyörületes, nagylelkű pártfogásának reményében a legálázatosabb hűséges szolgája: Varró Józsefné, Vaja.” A kérvény bekerült a főispá- ni irattárba. Varróék pedig semmit sem kaptak. A második történet szintén egy asszony története. A különbség lényegében annyi, hogy a szóbaníorgó asszony nem paraszt napszámosember, hanem kisiparos kőműves felesége. A neve: Kovács Józsefné, lakhelye Nyírbátor, a történet, s időpontja 1938. Az utolsó „boldog” béke-esztendő Magyarországon. Az utolsó békekarácsony. Kovács Józsefnéék kicsiny, saját építésű házukban laknak, amit a hitelszövetkezet kölcsönéből építettek. Nyolc gyermekük van, a legnagyobb tizenhat éves, aki valami napszámot kapott, s abból tengődik a család. A kilencedik gyermek útban van. Két gyermek beteg, az egyik kórházban van. . Otthon sem kenyér, se krumpli, zsirozóról nem is álmodhatnak. Tüzet nem .tudnak gyújtani a lakásban. történet A férfi semmit nem keresett, egyetlen átalakítási munkája volt egész évben, de a munkadiját egy régi tartozás vitte el. S az egyik karácsony előtti napon megjelentek a végrehajtók, a hitelszövetkezet elárve- rezteti a házat, mert Kovácsék nem tudják a részleteket fizetni. Mehetnek az utcára. Az asszony félőrülten könyörög a községházán segélyért: — Se pénzünk, se lakásunk, se kenyerünk! A nycmoi'úsag, a pusztulás fenyeget bennünket! De csak legalább hamar jönne! Ne látnám családom, gyermekeim kínját, éhezését, szívtépő nyomorúságát! Kihez forduljak? Azt tanácsolják neki, hogy írjon egy kérvényt az alispánhoz. Megíratja, elküldi. De még Válasz sem jön rá... A harmadik törlőnél a „magyar királyi Benczúr Gyula állami elemi” iskolához fűződik amely ott kuporgott a nyíregyházi Széchenyi utca legvégén. Az iskoláűa leginkább az Etető-telepi, alsó-, lelsőpá- zsiti, Friedman-telepi gyerekek jártak. 1937-ben elég hosszú volt az ősz és november közepén még sütögetett a nap. t*er- sze reggelenként, esténként már csípett a fagy, a hideg. A Benczúr iskolába a gyerekek nagyrésze ekkor még mezítláb járt. Aztán egy napon hullani kezdett a hó. Kedves, nagy pely- hekben, s a kabátos felnőttek, gyerekek piros arccal örvendeztek a föld fehér bundájának. Ám a Benczur-iskola tartermei nem teltek meg ezen a reggelen. Sok volt a hiányzó. Délután a nevelők megbeszélést tartottak és elhatározták, hogy' felkeresik a szülőket és beszélnek velük: ne tartsák otthon a gyermekeket, ne gátolják tanulásukat. Néhány nap múlva összegezték az eredményeket, s a következő iskolai statsztikát állíthatták össze: az iskolánax van 235 tanulója. Ezek közül 102 tanulónak egyáltalán nincs se cipője, se harisnyája, se télikabátja. Ezért olyan sok a hiányzó. Az igazgató, Ambrózi Gyula ekkor kérvényt irt az alispánhoz, hogy karácsony albuma- mából juttasson a megye 100 pengőnyi segélyt az iskolán*»:, hogy néhány gyermeknek ruhát, cipőt tudjanak vásárolni. Az alispán áttette a kérvényt a főispánhoz, aki bodor szivarfüstöket eregetve, lábát n nagy fehércsempés kandallón melegítve írta rá a szokásos mondatot: „A kérelmet teljesíteni módomban nem áll!..” I
