Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-17 / 272. szám

Naponta 500 pár export gyermekcipőt kéaxíti a Rakamaxi Cipész KISZ A jó kapcsolat töhh9 mint fél siker Messzire eljut a jóminő- ;*égű munka híre. — A raka- mazi Cipész KTSZ gyárt­mányait már nemcsak a megyé­ben, Borsodban és Budapesten ismerik, hanem Németországban is. Harmincezer pár bundás 'gyermekcipőt készít most a ktsz az NDK-nak naponta ötszáz párat. 'Az új műhelyben sok gép se­Kisléta—Nyírbátor—Ömböly.. . A nyírbátori járás három legjobb termelőszövetkezete A nyírbátori járásban a párt- kongiesszu6 tiszteletére indított munkaversenyben a legkiválóbb eredményeket és ezzel az első há­rom helyet a következő termelő- szövetkezetek érték el: a kislé- tai „Rákóczi”, a nyírbátori „Vö­rös Csillag” és az ömbölyi „Kos­suth” termelőszövetkezet. November tizedikén, a Tisza- löki Járási Tanács Végrehajtó Bi­zottsága megvizsgálta a termelő- szövetkezetek és a járási tanács előkészület; munkálatait a zár­számadásra való felkészülés kér­désében. A végrehajtó bizottság értékel­te az eddigi eredményeket és meghatározta azokat a feladato­kat, melyeket haladéktalanul végre kell hajtani a tervkészí é- sek és zárszámadások időbeni végrehajtása érdekében. Az értekezleten megállapítást Nagy kedvezményben részesülnek a szerződéses termelők E hó tizenharmadikán értékel­te a Saabolcs-Szcitmár Megyei Tanács az összes termeltető vál­lalatok képv'selőjve! egyetemben a termelési szerződéskötések ed­digi eredményeit. A szerződéskötések területen lemaradás mutatkozik. Ennek megszüntetése érdekében az ille­tékes szervek adjanak meg min­den segítséget a szerződést kö­tőknek. Akik megkötik a termelési tterződést. nagy kedvezményben részesülnek: műtrágyát, vetőma­got, valamint termelési előleget is biztosítanak hamukra. gíti a termelésben a munkáso­kat. Szalagrendszerben készül a piros és drapp színű export gyermekcipő. A kongresszusi munkaverseny eredményeként egy hónappal a határidő előtt befejezik a harmincezer pár ex­port cipő gyártásét, lehetővé te­szik, hogy karácsonyra megvá­sárolhassak őket az NDK-ban Miuden eke, minden gép az őszi mélyszántás sikeres elvégzéséért! A Szabolcs-Szalmár Megyei Ta­nács Mezőgazdasági Osztálya az­zal a kéréssel fordul a megye termelőszövetkezeteihez és az egyénileg dolgozó parasztokhoz, hogy az a lendület, melyet az el­múlt időszakban tanúsítoitak, ne csappanjon az eikövetkezendő időben sem, az őszi mélyszántás sikeres végrehajtása érdekében. Most, az őszi vetési munkála­tok végén, szolgálja minden eke, minden gép az őszi mélyszántást! nyert, hogy a termelőszövetkeze­tek kitűzött célúkat megvalósí­tották, jövedelmük eléri, sőt, egyes helyeken túlszárnyalja a betervezett szintet. f ÍGY MONDJUK'azt, ha va­^ lakinsk mindenütt van ba­rátja, — jó a kapcsolata. Nem elvtelen, kéz kezet mos kapcso­latokra értjük ezt, hanem őszinte, baráti viszonyra, ami egymás kölcsönös megbecsülésén, segíté­sén. egymás erényeinek és gyen­géinek ismeretén alapul. Az ilyen ember a jég hátán is megél. — Könnyen és magabiztosan vágja a fejszét a legnagyobb fába, tud­ja nincs egyedül. Valahogy így van ez nagyobb méretekben is. Mai viszonyaink közepette min­den eddiginél nagyobb szerep jut a jó kapcsolatnak, az ország iiá- nyítását magáravállaló élcsapat és a nyomában járó sűrű sorok viszonyának. Megelégedésünkre, — ámbár nem megnyugvásunkra — ez a viszony az utóbbi időben egyre jobban izmosodik. Közéle­tünk mozgásban lévő levegője na­ponta fodrozza a még esetleges álló vizeket, s immár alig akad zug.ahol ne lenne friss és eleven a tömegek és a párt kapcsolata. Naponként fejlődik, és kap tar­talmat ez a kapcsolat. Ápolója a kommunisták nagy többsége, akik fáradhatatlanul azon vannak, hogy e közeledés állandó és min­den elfogultságtól mentes legyen. Ennek következménye, hogy Az első őszi ,,gólyák" Felcsendülnek az „Aida” hangjai: Tíz. ifjú pár vonul át a termen, a bevonulá­si indulóra. Néhány üdvözlő szó, s a felhangzó keringő dallamaira máris szárnyra kap­nak az első nyíregy­házi „gólyáit”. Az első nyitótánc, az el­ső hallgatók, az el­ső nyíregyházi ielső­fokú .intézetbem A zenekar játszik s a tanítóképző dísz­termében szinte szállnak a „gólyák”: az ifjú pedagógus-je­löltek. Végigköröz­nek a termen. A ze­nekar tangóba csap át. Zsongó melódiák... ... Taps jelzi a nyitótánc végét. S máris együtt táncol a terem. A város diáksága, fiatalsága ismerkedik az új bállal. Újdonság szá­mukra: „gólyabál”... S valóban, hozott is valami újat a nyír­egyházi táncmulatsá­gok történetében. Üj színfoltot. Valahogy többet. vártak ettől az összejöveteltől, mint a diákbáloktól. Nem csalódtak. . Nő a hangulat. A szünetekben megte­lik a dohányzó, a társalgó, és gazdára találnak a büfé leg­különbözőbb édessé­gei. Málna és fekete frissíti a táncosokat. Vidám, szinte csa­ládias együttlét jel­lemzi az estet. Most ismerkedtek össze a fiatalok, s a „gólyák’’ — az elsőéves hall­gatók — máris ba­rátságot kötöttek a várossal. A folyosókon kart- karba ültve sétál­nak. .. a társalgó hangszórójában fel­hangzik: „Zsákba macska minden nő...” Üjra megtelik a táncterem... Boldog, mosolygós szülői tekintetek kí­sérik a párokat: „... Milyen szépen mulatnak a gyere­kek... Boldogok!... Szépen táncolnak. Ha minden bál ilyen lenne...!” S a zenekar fárad­hatatlanul játszik. Észrevétlenül telik az idő. A zene szár­nyán száguldanak a percek... Hajnali három. Vé­gétért a nyíregyházi „gólyák” első bálja. Jól szórakoztak. . A vendégek is, a ven­déglátók is. Elérték, ami,t akartak: jól si­került az első „re­pülés”. .. Csallány Géza Megvitatták a soron következő feladatokat a tiszalöki járásban MÍG megy a vonat... t jár Szálkán megtelt a fülke. Gyorsan előkerültek a dóz- nik, indulásra vágni lehetett a szürkés füstöt. Aztán a szokott zötyögésscl együtt elindult a szó is, majd serkenőül körbejárt a kis demizson. Mozogtak az ádám- j csutkák, a nagy szívásoktól fel- [ frissültek a parazsak a cigaret- ! tavégeken. Vasárnap estére munkába igyekeztek vissza az emberek. EgySzálig idénymunkások, a föld- \ tői mentek el útépítésre félidő- ! re, valahova Miskolc környékére. I Nötáztak is egyet, halkan — | „Kém mindenki lump csavargó aki betért a kocsmába inni” — még az egyik előrehajolva mond­ta a dal végén: — Na, húzzuk még meg utol­jára azt a bütyköst. A többiek rábámultak, és a homlokokon gyúródó ráncok j megannyi kérdőiéit sejtetek, azért is inkább, mert az előbb szóló hangsúllyal mondta, hogy utol jár a... K — Meguntam én már az örö­kös csavargást... — egészítette ki az' elörehájoló. — De a tizenhat piros havon­ta.,, Azt csak nem tintád meg? — bökött egyet nevetve a ‘szélen- ülő, csontosarcú. — Azt nem. Csakhogy... — Bolondozol te Dani — ver­te le a hamut a szemben ülő micisapkás. — Honnan veszed a pénzt, ha megválsz a munkától. Sóra. paprikára; meg a három lányodnak új cipőre..? Amaz nem válaszolt rögtön, szívott a cigarettából aztán még egyet, s ahogy bakancsa alá dob­ta a csikket, kicsit széttárta a ke­zét: — Pedig e má’ így van. Lekö­szönök elsején Örökké nem hallgathatom az asszony kiroha­násait. Meg a kisebbik lányom, a Terka, mindig sir, ha indulok hazulról. Üj dózni jár körbe, valóság­gal okádják a többiek a füstöt. — Deháí a brigád. Arra nem gondolsz Dani? Ha megbom- lunk... Hallgatás. Majd a mikádós j szól hirtelen: — Kíváncsi vagyokf hogy szok- játok meg, télen pénz nélkül... — Nem kell azt megszokni só­gor... __999 — Már kitárgyaltunk mindent. Pénz is lesz... — Te Dani, ne nézz hülyének bennünket. Szál szőrt a tenyér­ből, vagy pénzt keresni falun, egyremegy... — Az asszony is mondta, meg ti is tudhatjátok, hogy... — Csak nem...? — Még nem írtam alá, de megígértem, hogy legközelebb. Hiszen már pénzt is szoktál: osz­tani a közösben. Elcsodálkoznak a többié):. Az­tán szinte egymás szavába vág­nak, úgy vitalkozgainak. A véle­mények megoszlanak, csak a csontosarcú hajtogatta, hogy most már mi lesz a brigáddal? Hiszen már harmadik- leien verik az összes többit, mod meg ez a Da­ni olyan dolgokat mond, hogy csavarogjon az öreg isten, meg- l.-jgy sir a kis Terka, hát ő tín­ja ezt az egész hóbeleváncot, minek törje a követ, jobban áll az ö kezébe a kapa, mint a csá­kány, most visszamegy „leszerel­ni”... A vonat meg csak halad, két­oldalt villanyfák futnak el, s a fonotlkorsó újra körbejár, egé­szen kipirosodnak az arcok... , — angyal — olyan viszony alakult ki és ala­kul ki mindenütt, amely csak hű­séges, megártó barátokra jellem­ző. Ezer és ezer megnyilvánulási formájával bárki találkozik, ha nyitott szemmel jár-kél. Jelen­téktelen számú ember fejében fészkel még olyan nézet, amely tompítani akarja a tömegekkel való haladást. Sokkal inkább túl­súlyban vannak a minden elhaj­lástól -mentes, józan ítálőképessá- gűek, akik jól tudják a tömegek hozzájárulása nélkül vajmi kevés­re juthatunk előre. Nekünk pedig nemcsak a tömegek szimpla hoz­zájárulására van szükségünk na­pi életünk építésében, hanem a tömegek, az egyes emberek szí­vének megnyerésére is. Vagyis arra; életünk minden mozzanatá­ban, a legkisebbtől a legnagyob- big ott legyen az embertömegek egyöntetű és határozott támoga­tása, biztatása. Így merít erőt, így kap kedvet az élcsapat és vá­lik hűséges és kritikus, segítő­társsá a tömeg, a község, a já­rás, a megye pártonkívüli tábora. Ennek azonban elsőrangú felté­tele, mindig tudatosítani a párt- szervezetek tagjai körében; miért szükséges a tömegkapcsolat, mi az értelme, célja, mit is akarunk mi a tömegekkel elérni.., 'TAPASZTALATAINK VAN- NAK arra: megyénkben is minél több egyszerű ember talál­ja meg a Kapcsolatot a pártszer­vezetekkel, a kommunista embe­rekkel. Megnyilvánulási formája számtalan, de a lényeg ugyanaz. A tömegek viszonozzak a bizal­mat és megbecsülést, ahogy felé­jük a part közeledik. Látják nem egyszerűen' arról van szó, meghallgatják őket, értekeznek velük, hanem tulajdon elképzelé­sük, célkitűzésük ölt tostet a kö­zös lépések nyomán. Álljon itt néhány teljesen jeientektelen példa e viszony kedvező alakulá­sáról. A múlt héten fiatal ün­neplőruhás fiú kereste az egyik község pártszervezetének titkárát a lakásán. A fiatalember el­köszönni jött, zsebében a behí­vóval kopogott be kipirult arccal. Eljött megszorítani a párttitkár elvtárs kezét, aki három évvel előbb jótanácsokkal látta el, el­igazította nagy gondja a pálya- választás kérdésében. Nem is jött üres kézzel, újságpapírba csomagolva előkerült a féltett kincse, a frissen kiállított és alá­írt szakmunkás-bizonyítvány. így már nyugodtan magáraölti az egyenruhát, teljesült a vágya. Búcsúzáskor megígérte, szabad­idejében megereszt egy-egy leve­let a kedves ismerősnek. Ez egy epizód a sok közül. De van olyan ’s, hogy egy tökéletesen régivá­gású ember a néhány dekával ke­vesebbet mérő kereskedőnek oda­vágja: dolgozzon rendesebben, mert elmegyek a párthoz. Kicsi­ségek, apró jelenségek, de a leg- Jényegtelenebbnél legapróbban is benne található a lényeg. Az em­berek mint mindig segítő barát­hoz közelednek az élcsapathoz, és ami szintén figyelemre méltó nemcsak a párt .községi, járási, vagy megyei vezetőihez, hanem a 'egegyszerűbb tagja’hoz is. COKBA TELNE csak felvil- iántani a hatalmas anyagi ős erkölcsi értéket, melyet a jó kapcsolat deleje von egybe. Idetartozna Szabó Mihály tisza- I'jki járási párttitkár naplója, mely egy-egy darab életet sűrít. Szabó elvtárshoz a legváltozato­sabb dolgokkal jönnek a tiszalö- kiek, és a járásbeliek. Jönnek, mert cipész kellene egy távoli településen, jönnek, mert ferdén mér a fűszeres, elromlott az ut­cai közkút, nem jó a közvilágítás, iszik a férj, vagy késik a vonat: És Szabó elvtárs maga intézi a dolgozók bejelentéseit, észrevéte­leit, nem röstell órákig foglal­kozni ilyen ügyekkel, nem rös- telli megvárakoztatni a járás ve­zetőit, ha ilyen igen fontos ügye­ket intéz. Számtalan ilyen párt­vezető van, mint Szabó elvtárs, Nem másat, mint a tömegek és a pártszervezetek életszerű, min­dennapos együttműködését tanú­sítja a községíejlesztési munkák állása. Megyénkben az elmúlt há­rom év alatt kerek 22 millió fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek a dolgozok a közságfej- lasztési teendőknél, 8 és fél mil­lió forint értékű elfekvő, hulla­dék anyagot „hajtottak” fel az építkezéseknél. Száz tanterem, harminc falu villanyfénye, meg­annyi óvoda, kultúrház, járda, mind-mind e viszony gazdagon kamatozó értelme. J]ZEK A TÉNYEK biztatók, nyugtatóak, de nem okok a megnyugvásra. Olyan mértékben erősödik tovább a tömegek, az ezrek és az élcsapat közötti vi- szony, amilyen mértékben dol­goznak ezért a kommunisták az adott községben vagy városunk kerületeiben, üzemeiben. Nem té­veszthetjük szem elől, hogy szép­számmal élnek még mellettünk becsületes pártonkívüli dolgozók, akik ma még félig-meddig köze­ledtek felénk. Már túl vannak az első lépéseken, de még hátra van a többi. A velük való ál­landó foglalkozás, mindenféle mó­don és minden alkalmas eszköz­zel állandó politikai munka. Jó­maga a tömegek és a párt vi­szonyának ápolása is állandó, soha nem lehet be végezni es ab­bahagyni — mint szoktuk hang­súlyozni — a tömegeket minden nap magunk mellé kell állíta­nunk, s mindennap meg kell győzni igazunkról, utunk, cé­lunk helyességéről. Még inkább szükség van erre olyan helyen, ahol még nem mozgatta meg * falut, a járást a kommunisták kezdeményezőkészsége, ahol még van mit tenni, hogy minél keve­sebb közömbös pártonkívüli dol­gozónk legyen. Minden nap hoz valami jó tapasztalatot a töme­geknek és a kommunistáknak egy­aránt, ami e viszony további és tudatos javítását szolgálja. Ilyen tapasztalat az is, mindig elvi alapja legyen a kapcsolatnak. —■ Vagyis nem jól szolgálja az ügyet az a pártvezető, aki a tömegek­kel való jó kapcsolat hangoztatá­sával megalkuvóvá 'válik, nem mond határozott igent, amire az kívánkozik, nem foglal állást egyes kérdésekben, mondjuk a szövetkezeti gazdálkodás mellett, kikerüli a kényes kérdéseket, és a megértés kedvéért nem védi meg elveit. Ez nem jó dolog. Az is tapasztalat, hogy bátran is­merje be a községi pártszervezet, vagy magasabb pártszerv ha hi­bát vétett és ismerje be, hogy a tömegek véleménye, helyes meg­látása jó útra térítette, az észre­vételeket elfogadja. Fontos eleme a kapcsolatnaa a következetes­ség, az egyenes vonalvezetés, az elvek és a tettek azonosulása. \f ÉGÜL MARADANDÓAN “ emlékezetükbe kell vésniük a kommunistáknak, mindig úgy viselkedjenek a tömegekkel szem­ben, mint jó barátaikkal. A jó barát, a jó kapcsolat nemcsak fél siker, sokkal töbo annál, min­den síkon való előrejutásunk kul­csa. Páll Gé*v, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom