Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-13 / 269. szám
Hogy szűnjenek az asszonyi gondok... — mondják a Tisza-Szamos menti eldugott községben, Olcsvaapátiban. És igazuk van. Kemény munkával, közös akarattal bevezettették a községbe a villanyáramot. — November 7-én gyűlt ki a lény a Szamos partján. A község apraja - nagyja a fény ünnepén találkozott egymással. — Egyesek titkolt örömmel igyekeztek otthonukba a rádió mellé, Tucatszám vásárolják a rádiót a helyi boltból az olcsvaapátiak. Gondolják, be-» pótolják a sokevés kiesést. Tánczenét, vagy magyar nótát? — ez itt a kérdés. Szerencsére nem a hamleti. Először ebből is, abból is egy kicsi, később megismerkednek az új rádió-tulajdonosok a hasznos műsorokkal, téli esték gondűzőivel, a parasztságot érdeklő számos témával. (Foto: Hammel) Két szereucsés ember kerestetik... A kittrárdai és a nyírbátori járásban gazdára vár két lotiő-öröklakas Fortuna szekere az utóbbi időben sűrűn látogat megyénkbe. Jóformán nem múlik el hét nagyobb nyeremény nélkül. Ám úgy látszik, hogy a szerencse szekér „zörgésére'1 nem mindenki figyel fel. Ezt állapította meg Kocsis László elvtárs is, az OTP /Heífsebzett Lélek —■ Ejnye, hát nem tetszik megismerni? Na... Pedig már írtak rólam az újságban is — mosolyog, s fehér botjára támaszkodva előre dűl a széken. — Biztos tetszett már látni a kis kocsimmal... — Én vagyok a Radványi néni, a papírgyűjtő. Igaz, ■ sokszor a hátamon zsákba is szoktam a papírhulladékokat cipelni, de.,. — Biztos látott már. Mindenki ismer... Látják sokan a görnyedt, egyik kezével a vakokra vagy csökkentlátókra jellemző fehér bottal járó nénikét, amint a városban hol itt, hol ott tűnik fel, régimódi gyermekkocsit tolva tele papírokkal. —" Azért jöttem az újsághoz, hogy köszönetét mondjak... Miért? hát az idős vendégül látottak küldtek. Nagyon szépen köszönjük az ozsonpát, meg az ajándékokat, Én is kaptam egy meleg alsót. Áldja meg az Isten azokat, akik adták. Igazán jól éreztük magunkat azon a fogadáson, mit a városi tanácson adtak nekünk az orvosnők, orvos feleségek, gyógyszerészek és feleségeik... — Nem felejtem el soha.. — Mégis gondolnak az öregekre is. Könny csordul végig az arcán. Törülgeti. — Tessék ezt kiírni az újságba. — Kérését többször is megismétli. — Bizony, eljárt az idő... — Már hetvenegy éves vagyok. De azért meg bírom magam. — Tessék? Van-e valakim? Nincs nekem, lelkem. Egy bátyám van Amerikában. Nem kértem én tőle soha semmit. Most sem. Csak legalább írna, de még erre sem képes. Mindig megvan az ebédem. Az irodaházból hordom a ko^ztot. Nem eszek sokat, úgyhogy még reggelire is marad... Üjból elered a könnye. — Csak... hát egyedül vagyok — csuklik el a hangja. — S ilyenkor mindig eszembe jut gyermekkorom. S talán azért volna jó mégis... Igen, jó volna ha egyetlen meleg szó fogadná esténként. Olyantól, akit szívétől szakított el. Csak hát nincs gyermeke. így él magányosan, szomorú fájó emléket őrizve szívében. Félig vakon, félig meggörnyedve... — Gyerekkorom óta. Kétéves voltam amikor ellökött egy gyerek. Hatéves koromig nem tudtam járni. Kétszer kellett megtanulnom. Gerincferdülést kaptam, hétéves leoromban veszítettem e: az anyámat. Emlékszem, mikor haldoklóit, oda hívott ágyához. — Kislányom — mondta. — Ne haragudj rám. Nem tehetek róla. Meg kell mondanom, hogy egész életeden át nyomorék maradsz. Csúfolni fognak az emberek. — És sirt. Én még nem értettem akkor, mit is jeleni ex, mosolyogtam, t-, Mostmár tudom. — Aztán így folytatta; — Ne okold anyád, apád. Szegények vagyunk, s nem gyógyítottak volna meg, mert nem volt pénzünk fizetni. Felszakadtak a sebek, a lélek sebei. — Nem, nem tart ez sokáig. Majd magamhoz jövök lassan, — s mosoly jelenik meg a 71 éves arcon. Micsoda önalcarat, micsoda küzdelem?! Két éves kora óta küzdeni gúnnyal, megvetéssel, önmagával. —Apám nem tudta, mit csináljon velem. Láttam, éreztem kétségbeesését. S ekkor mondtam neki: világgá megyek. És eljöttem otthonról... — Férjem is itt hagyott. Pedig szeretett volna még élni. — Nem, nem vagyok én azért annyira elhagyott. A férjem cipész volt. Es a munkatársai, a szakszervezetük minden hónapban kétszáz forint segélyt ad. Ehhez pótolom, amit én keresek és úgy élek. — Elhallgat. — Csák ezt akartam mondani. Nagyon köszönöm annak a negyven megvendégelt és ajándékozott öregnek a nevében a sze- retetet és gondoskodást... Lassan felállt, fehér botjára támaszkodva kilépett a szerkesztőségi szoba ajtaján, özvegy Rad- ványi Ferencné, a papírgyűjtő néni. A folyosóról még lehallat- szott motyogása: — Csak ne lenne sötét —, s iiall.ini lehetett, amint görnyedve elcsoszog ez a megsebzett lélek. Farkas Kálmán. megyei fiókjának vezetője. Általános tapasztalat, hogy a heti húzások után a fogadók eldobják szelvényeiket, vagy éppen a fiókok mélyére tárolják, és. nem gondolnak arra. hogy minden hónap végén újabb szerencse ütheti markukat. Az október másodikén megtartott tárgy nyeremény sorsolás alkalmával például újra Kisváráéra érkezett örömhír: a fióknál vásárolt „D” előjelű 7,678.316-os számú szelvény tulajdonosa Bu dapesten, az Üllői úton egy egy- szeba-összkomfortos, tetőteraszos öröklakást nyert.;. Ugyancsak ez történt a november hatodikén megtartott sorsolásnál is: „D” előjelű, 4,189.527-es számú szelvény nyírbátoy, vagy környékbeli tulajdonosa egy bárhol, kívánság szerinti típusban felépíthető családi házat nyert.. Sajnos, még eddig egyik lakás- tulajdonos sem jelentkezett. Készül a karácsonyi ajándék a tiszavasvári iskolásoknak Mint egy kis üdülő olyan szép lesz az a hattantermes isaola* amit Tiszsvasváriban építenek a 6. számú Mélyépítő Vállalat dolgozói. Tágas, világos termek vannak benne. A környezete is na-t gyón szép. Az igazgatói lakással1 együtt az iskola építésére egymillió 30C ezer forintot fordítanak. A vállalat dolgozói azt ígérik* hogy karácsonyra átadják rendel»1 tetősének az új iskolát. Szép ajándék lesz az iskolásoknak. Cél: tehenenként i40ö liter tej A nyíregyházi járási pártérte-1 kezleten elhatározták, hogy kü-j lönböző intézkedések megválóéi-1 tásával tehenenként 2400 liter tejet fejnek a következő évben a járás tsz-eiben. „A közös munka kovácsolja erőssé szervezetünket I Messze világítanak | a kántorjánosi kul- I túrház kistermének i ablakai. Vidám har- ] mónikaszót kap ] szárnyra a szél. ' Klubestet tart a fa- ' lusi KlSZ-szerveze*. j A terem nem a leg- ; barátságosabb. A falak festése megkopott, néhol még a vakolat is hiányzik. De hamarosan újjáfestik ezt a termet és kézimunkákkal, kopekkel teszik otthonossá a fiatalpk. A kultúrház igazgatója által vásárolt vászonra szorgalmas ujjak gyönyörű népi hímzéseket varázsolnak. A virágtartókat, tcépke- -eteket a KISZ-tagok vezetésével a fiú': készítik ti. Koí.cs munka teszi hamarosan az ifjúság otthonává ezt a termet. Itt töltik majd a legkedvesebb téli esteket. Itt vitatják meg az „Ismeretség, barátság. szerelem, házasság” című előadássorozat problémáit. Beszélgetnek a müveit embert jellemző magatartásról az „Illik — nem illik” vita keretében. Könyvekről, versekről, politikai kérdésekről is terveznek előadásokat. Itt fogják próbálni a színdarabot is. Sok kedves, és hasznos este színhelye lesz a kántorjánosi ifjúság életében ez a terem. Nagy feladatokat akarnak meg «ni esi tani. Sokat vár a falu népi az ifjúsági szervezettel. „A kön« műnk* kovácsé: i-i erőssé szervezetünket. jó példával növeljük táborunkat” — ezzel a jelszóval láttak munkához a fiatalok K án tor j á r.osibafl... Jé- As lkon» itoelcső Középkorú, szőke asszony, jó feleség és gondos anya. Egykor az iskola padjaiból adta dohánygyári munkásnak az anyja, hogy segítsen a lcenyérkeresésben. Ma egy korszerűen berendezett gyát sokszáz dolgozójával törődik otthona mellett. — Tudom, nem volt mindig ilyen doiga a munkásasszonyoknak ... — mondja. — Emlékszem negyvenkilós bálákat cipeltünk régen, most meg villanytargoncá kon gurul a dohány. A válogatóasztal is villamosított. Te is emlékszel, nem olyan régen még aj utcán csatangoltak a munkásasz- szonyok gyermekei. Nem tudtál: kire hagyni. Most az üzembe: vigyáznak rájuk. Akkoriban mű szak után mosáshoz, takarításhoz láthattunk valamennyien. Helyi kellett állnunk az üzemben, gondoskodni a családról, az otthon ról. Most három mosógép is könnyíti munkánkat. S ha sikerül elgondolásunkat valóra váltani. porszívó- és padlókefélő gépst is vásárolunk. A főzés is nagy gond volt. Ebédről már nem kell gondoskodni az üzembelieknek. Ha egy családanya Kiizei KUeecszáz vagon műtrágyát kapott a szabolcsi fold A Műtrágya és Növényvédőszer Vállalat jelenti: „Ez év július elseje és november hetedike közti időszakban a tervezetnél jóval nagyobb mennyiségű műtrágyát forgalmaztunk. Közel kilencszáz vagonnal szállítottunk ki, melynek jó részét már földbe is juttatták. A legnagyobb mennyiséget a termeniszövetkezetek vették át. A nitrogéntartalmú műtrágyából százhetvennégy vagonnal szállítottak el. Ezenfelül négyszáznyolc vagon szuperfoszfátot és mintegy száz vagon kálit is eladtunk a megye termelőszövetkezeteinek. A szerződéses termelők és az egyéniek számára is biztosi to.tunk mindhárom fajtából. Nagymennyiségű nitrogénműtrágya került forgalomba, több, mint száztizenhat vagonnal. Ezenkívül még ötvennégy vagon szuperfoszfátot és tizenkilenc vagon kálisót vettek ót.” bejelenti, hogy estére vacsorád: kér, készen megkaphatja a*j üzemben. — Csak nekem gyűlt meg egyszerre a bajom — mondta mosolyogva. — Ismét iskolás lettem* Nemsokára a hetedik osztáiyo® anyagból vizsgázok. Sok gond nehezedik egy ilyer» munkásasszony vállára. És mégis1 van ideje törődni másokkal is. — Azt szeretném, ha minél' több asszony megszabadulna a»1 háztartástól és üzemi dolgozó, kereső nő lenne. Csak az a baj* hogy városunkban kevés a munkaalkalom. Hej, ha az ötödik emeleten be lehetne rendezni egy cigarettagyárat? Sok asszony juthatna állandó munkához. Erről szeretnék beszélni. S azt szeretném elmondani, hogy már kevés a napközi otthon is Nyíregyházán. Ha több lenne, könnyebbé válna a nők helyzete. A kulturális lehetőségek sem teljesen kielégítőé k. Vajas Ferencné, a dohánygyári pártszervezet kongresszusi kül-j dötte vendégségbe készül. Olyanl „fogadásra”, ahol hosszú időre* utat mutatnak majd a dohány-J gyáriaknak s könnyítenek majd azokon a gondokon is, amelyeket ő és a hozzá hasonló sok, solo gyári munkásasszony hord magában azon fáradozva, hogy holnapj holnapután minél kevesebb legyen ezekből a gondokból. Nagy Tiber* Közelebb hozzuk a világot4