Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-12 / 268. szám
HÓDÍTSON AZ ESZME „Egyetlen kommunista se higgye, hogy akár tekintélyi, akár hatalmi szóval meg lehet győzni egyetlen embert is.” (Kádár elvtársnak a budapesti . pártértekezleten mondott beszédéből.) ]Vema véletlen okozta e mon- . dat leírását. Céítudattal tettem. Igen, mert M. J. elvtárssal beszélgettünk.. Szóba került K. Lajos, akivel hosszú idő óta együtt, dolgozik. Becsüli, tiszteli és szereti ezt a párton kívüli embert, mert jó barát, aki a nehéz időkben M. Jánosnak és családjának felajánlotta lakását, hogy megszabadítsa őket bizonyos elemek zaklatásától. . „Képzeld, Lajost áthelyezték — újságolta.” Tudod, hogy gyenge fizikumú, s nem tudom, hogy fogja bírni a száraz kaját. De ment zokszó nélkül. Hetenként egyszer jár haza. Nekem mégis úgy tűnt, mikor elbúcsúzott, hogy valami bántja. Az arcára volt írva, csak nem szólt. Sokáig töprengtem, miért szomorú.; Csak egy hónap múlva árulta el. Igen. szóval mást várt S.-től a vezetőnktől, akit az ellenforradalom idején megvédett a huligánokkal szemben. Nem akart ő kivételt, azt sem, hogy ne helyezzék ki. Eggyel nem volt megelégedve. Mit gondolsz, mivel? A hanggal, a móddal, ahogyan közölték vele, hogy menni kell. Másképpen várta ezt S. elvtárstól.. Úgy mint öt- venhét elején. Emlékszel ugye? Hát nem K; Lajos volt az, aki munkához látott és követték a többiek? S miért? Mert megérttették vele, miről van szó. — Persze, akkor más hangnemben beszélt vele S. elvtárs is. Szívesen, nem parancsoló hangnemben.” p z lenne egyetlen eset? Ahg- ha. Több disszonáns hang zavarja az összhangot, amely egyes magukról megfeledkezett, vagy az eredmények tudatában elbizakodott vezetők és a pár- tonkívüliek között van. Persze ezt nem lehet, és nem szabad kaptafa-módjára ráhúzni a párt és a tömegek közötti igazán jó viszonyra, amely az utóbbi években virágzik. De vigyázni kell, Olyan esetnek sem szabad fennállnia, s főleg nem szabad úgy értékelni ezt, mint a rossz gazdaságvezető, aki csak azt nézi, hogy a terv globálisan teljesítve van, s közben elfeledkezik arról, hogy nagyon fontos minőségi mutatókban elmaradtak. Az egyes kommunistáknak is — ha úgy tetszik — nevezzük tervnek — teljesíteniük kell a mutatókat; Melyek ezek? Szerénység, emberiesség, figyelmesség, erkölcsösség, példamutatás az életben és a munkában. Szókimondás, igazságosság, elvhűség és így tovább. Ha ezek a normák, melyek az emberekkel, de különösen a pártonkívüliekkel való viszonyunkban gyümölcsö- zőíeg hatnak, akkor nincs baj.. Ellenkező esetben itt-ott zavaró momentumok akadályozzák az előrehaladást. |J osszul gondolkodik az, aki azt hiszi, csak közvetlenül az ellenforradalom utáni időkben volt arra szükség, hogy az embereket meggyőzzük az igazunkról. Arra ma is, s a jövőben is szükség van. A sikerek tudatában nem gondolkodhatnak úgy a kommunisták, hogy mostm'á'r megy minden, mint a karikacsapás, a tömegek támogatása nélkül is. Az ilyen ember előtt-utóbb jogfosztottá válik. Azzá tesszi a kibontakozott bizalmi légkör, az őszinteségre, az ügy iránt érzett felelőszégre épülő szocialista demokrácia szelleme. A mi viszonyunk a pártonkíyüliekhez őszinte, bizalmat keltő, a szocializmus javára gyümölcsöző. Ezért sem volt helyes az a mód, ahogyan Cégénydányádon eljártak két tag- jelöltíelvételét kérő emberrel. Őszintén mondjuk meg mindig a pártba jelentkezőknek, miért állunk mellettük, vagy miért nem. Itt mit tettek? Azt, hogy bár levették őket taggyűlésen, de telefonáltak a járási bizottságra, hogy. ne vegyék fel X-et és Y-t, mert nem alkalmasak. Furcsa dolog. Miért nem mondták meg a kommunisták szemükbe véleményüket, álláspontjukat?! Talán csorbát szenvedett volna a népszerűségük? Nem hisszük.. Vagy a járási bizottság döntésével akartak takarózni? Mondván: „Láthatjátok, mi felvettünk benneteket, de a járás ...” Nem helyes, nem igazi kommunista álláspont az ilyen. A kommunista jellemesség szenved csorbát, az adott szó elveszti hitelességét, mely aztán nemcsak erre az egyetlen eserte érvényes, hanem az azt követőkre is. Beszélhet az ilyen ember akármit, nem hisznek neki. AJ agyon tanulságos gondolatot fejtett ki ezzel kapcsolatban Kádár elvtárs a budapesti pártértekezleten: „Azaz igazi erő, ha az emberek gondolat- és érzésvilágában a kommunizmus uralkodik.” Mit jelent ez? Azt, hogy hódítson az eszme, a szocializmus gondolata. Ejtse rabul a szíveket, elméket. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a kommunista ember olyan legyen, akit mindenben követnek. Vonatkozik ez a párt tagjainak egész magatartására, a pártonkívüliekhez való viszonyukra. Mit nevezzünk fokmérőjének? A figyelmességet, vagy a figyelmetlenséget A szerénységet, vagy gőgösséget, őszinteséget, vagy hazugságot, igazság- szeretetet, vagy részrehajlást. Ezeknek az ellentétes fogalompárosításoknak figyelembevételével mondanak véleményt az emberek. A jó tulajdonságoknak kell jellemezni minden kommunistát. Sajnos, vannak akik ezekről a fokmérőkről elfeledkeznek. Egyik ismerősöm újságolta, hogy amikor hazament falujába, s elment egy bizonyos dolgot intézni a tanácsházára, az egykori cselédcimborája, játszópajtása, a tanácselnök alig akarta megismerni. Nem csak a kimondott hatalmi szónak, hanem a kimondatlan némaságnak is nagy ereje van. Taszitólag hat és hathat az is, ha elfelejtünk ismerősünknek köszönni, elnézünk a feje felett. Egy egy gú- nyoros megjegyzés, vagy válaszra nem méltatott gondolat is árthat. Az emberek érzékenyek Különösen iig> elemmel kísérik a kommunisták magatartását. Ezért is elengedheieüe- nül szükséges a mindennapi munkában a meggyőző szó, az állandó elvtársi, baráti kapcsolat. De főleg az erre és nem a hatalmi, es tekintélyi szera épülő meggyőzés, mert csak az járhat sikerrel. Mit mondott Kádár elvtars? „Egyetlen kommunista se higgye, hogy akár tekintélyt, akár hatalmi szóvá, meg lehet győzni egyetlen embert is.” Mélységesen igaz ez a gondolat. További sikereink iránytűje. I lyen szellemet sugárzott a * mégyei pártértekezlet is. | Nem kommunista gesztus, emberi humanitás és a barátság igazi szimbóluma \ olt-e az, amikor a megye legfelsőbb párt- fóruma meghívta Terlandaj Sándort, a Nyírségi Kutató Intézet igazgatóját, es megyénk Kóssuth-díjas tudósát, Westsik Vilmost? De igen! Ott voltak egysorban pártonkívüli létükre a kommunistákkal, s a közös ügyről, a szocializmus építéséről tanácskoztak. Emlékezzünk csak vissza, mit mondott akkor Ter- landay elvtárs? „A megtiszteltetést, amely velünk szemben megnyilvánul itt, nem sajátítom ki, hanem a becsületes párton- kívülielc összességének tekintem.” Szerénység csendült ki hangjából. S ha nem is beszélt volna arról, — de beszélt és sok hasznos javaslatot tett — akkor is értettük és éreztük volna: ez az ember érzi, hogy érdemes dolgozni, mert nem hatalmi, nem tekintélyi pozícióból, hanem a barátság nyelvén érintkeznek vele. A kommunisták az eszme ** kertészei. Nekik kell az emberek szívébe, agyába plántálni a marxizmus-leninizmus gondolatát. S ezért nem mindegy az, hogy milyenek a kertészek. A jó kertésznek nincsenek mostoha virágai. Egyformán ápolja, nagy gonddal, szeretettel a kert valamennyi virágát. Ennek a gondolatnak kell uralkodni munkájukban, s figyelembe venni azt, amit Kádár elvtárs mondott a budapesti kommunisták pártértekezletán: „Minden kommunistának szeretnénk az emlékezetébe vésni: ha 1956 novemberében, decemberében, vagy 1957 első felében valamilyen feladatra akart mozgósítani embereket, akkor biztosan tudta, hogy sem hatalmi szóval, sem utasítással nem tud többet oda vinni, mint ahányat meggyőzött arról, hogy mi annak a munkának a célja, és miért kell elvégezni.” Igen, s ez azt jelenti, hogy az eszme igazán csak így hódíthat. Farkas Kálmán. Izgalmas verseny Vasárnap nagy nap virradt a kis pirosnyak kendős nyíregyházi úttörő lányukra és fiúkra. Az Ctiö- rőház fémmegmunkáló szakköre a ház homlokzatira az ellenforradalom Ültjén levert vörös c.v.1 'ág helyéire világítható vörös csillagot készített. Azt avatták korán reggel a pajtások. Az avatás után pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulójának tiszteletére megkezdődött a városi úttörő elnökség őrsi akadályversenye, A versenyen mintegy 250 pajtás indult, s őrsönként vettek részt az izgalmas eseményen. Az első állomás a Le- nin-téren volt. Egy képet kellett megkeresni, mely a Lenin- parkban egy Csőbe volt elrejtve. A kép az Üttöröházat ábrázolta, s a pajtások, miután a képet megtalálták, megírták, hogy mit tudnak róla. Hol az Űttörőház, mikor épült, hány féle szakkör, hány szakköri tag működik benne, stb. Ezután szabadon választott útvonalról térképet kellett készíteni és azon az útvonalon eljutni a XII. számú iskolához. Az iskolánál egy levél volt elrejtve, tartalma pedig új feladatot adott: az úttörőknek három szabadon választott orosz népdalt kellett elénekelniük. Az Iskola bejáratánál különféle jelek mutatták a következő állomást, ahol az úttörők három kérdést kaptak. 1. Mikor lőtték fel az első szputnyikot? 2. Hol és mikor rendezték meg a világifjúsági találkozókat? 3. Az őrs tagjai milyen tisz’séget viselhetnek? Minden jó felelet öt pontot hozott. A XII. számú iskolától a versenyzők a Kótaji utcán, a Stadion mögött mentek, s a megadott útjelek alapján az erdő széléhez értek, ahol egy másik elrejtett levél várt rájuk: „Kém van a közelben, vigyázzatok!” — figyelmeztetett a levél, s a pajtások nesz, fecseges nélkül haladtak tovább és a beugrató idegenek kérdéseire sem válaszoltak. A következő feladat szerint az eddig talált útjeleket kellett leírni. Utána a versenyzők fél percig néma vigyázzállásban emlékeztek a forradalom elesett hőseire. A hármasdombnál is fa tövéhez rejtett levél volt, benne a feladat: „Itt járt * közelben egy cári tiszt és eltépett egy fényképet. A kép darabjait elszórta, keressétek meg. illesz- szétek össze, állapítsátok meg, kit ábrázol a kép 6s mit tudtok róla?” A kép Lenint ábrázolta, s az élelme, úttörők még azt is megfigyelték, hogy a képet hány darabra tépték. Hazafelé az úttörők egy állomásnál a sípjelek ismerétéből adtak számot. Az izgalmas versenyen a lányok szerepeltek jól. Az első a Mókus-őrs lett, a 114-es Zrínyi Ilona úttörőcsapat egyik őrse. Az őrs vezetője Vass Katalin. Jutalmul egy őrsi naplót, s az őrs tagjai egy-egy nyomolvaső jelvényt kaptak. A második a Rakéta-őrs lett, s a harmadik a Nefelejcs-őrs. — Minden győztest megjutalmaztak. A fordulatos versenyen az úttörők —■ különösen a lányok — leleményesek, ügyesek voltak. 0V- i■ avOLy.au emberek A sár marasztaló. Ragad és dagad. De a házak alján vékony cementlap járda húzódik már. És rendszabályozzák a község közepét átszelő Tapol- nők patakot is, amit itt folyó- nak hívnak, — mert most ugyan kicsiny, de néha elmosással -fenyegeti a házakat. A nyáron átadták a kultúr- házat is. És egymás után születtek a tervek, Vámosoroszi jövőjére. Valami megindult, ami büszkeséggel tölti el a község lakóit. Kis falu Vámosoroszi. Valami hétszáz ember — csecsemőtől a hajlott korig. Egy ugrással átérsz a község másik oldalára. Pedagógus is csak négy. Fiatal mind, a legidősebb talán huszonhat éves. Megyünk a tanácstitkárral, Nyilas Gergellyel a kultúrház felé. Ez sincs messzi, de útközben csatlakozik hozzánk a KISZ titkára, Fábián Margit, aki egyúttal a iéesz könyvelője is, pár lépés után jön a páit- titkár és a téesz brigádvezeto. A kultúrház igazgatója is előkerül. Á tanácstitkár jókedvűen jegyzi meg: — Nem kell itt üzengetni, hogy együtt legyen a falu vezetősége! Később megértem, hogy mélyérielmü szavak voltak ezek. Mert együtt van az egész falu. Egy nagy család. Közös akaraton.-tr 1-iogy tett a kultúrház is? Ott volt régenle a községi tanács. Azt gondolták: jó lesz nekik egy kisebb épület is. Miért ne legyen a kastély az egész falué? Nekifogtak. A községfejlesztési pénz ugyan kis összeg volt még *z építkezéshez, alakításhoz. Hogy csinálják, hogy olcsón, jól jöjjenek ki? Téglát vettek szomszédos községből, bontási téglát. De azt vonatra kell rakni, vonatból kirakni, a távoli állomásról befuvarozni. Hat KISZ fiatal huszonöt- ezer téglát, négyezer darab cserepet rakott ki, rakott be, aztán nekilódultak a szekerek az állomásra, és... még aznap este II órakor egy darab tégla nem maradt az állomáson. Ez volt a biztosíték, nem a pénz, — s ezért módosították az építkezés tervét, kitolva kilenc méterrel a kultúrház nagytermét. S most itt áll frissen, a székek ugyan még hiányoznak, de a szűkös ülőhely ellenére berreg a mozigép, szól a prózai előadás, gyűl a közönség. A megnyitóra az összes környező falvakból is jöttek. Majdcsak annyi néző akadt ahány lakója van a községnek a karonüiő gyermekeket is beleértve. Még a hetvenhárom esztendős Kása Gyula bácsi is jött, amikor még segíteni kellett az építkezésen. „Jó lesz a komédiás ház! — mondta, — Maja én is eljövök szórakozni." A „komédiás ház” pedig készül, hogy mihamarább ne csak mozi, ne csak „komédiás ház” legyen, hanem az egész község művelődésinek központja. Az alig kéthetes tánc csoport már fellépett november hetedikén. Két színjátszócsoport is alakult, egy a fiatalokból, egy a felnőttekből. A felnőttek közölt Botos Bertalan, Kiss Elemér, Miski Bertalanná, Hadadi Benjáminná. Az utóbbi tanítja a táncokat is. Postásné. De a több mint hatvan esztendős idős Nagy János is kijelentette: jön, ha szükség van reá. És miért ne lenne? Szép múltja van itt a dalárdának. Hogy újra szülessen, be- vül, a kultúrházban, ez most a következő feladat. S bizonyos, hogy újra híres lesz az énekkar, mert olyan emberek élnék itt, akik együtt nagy dolgokat is tudnak csinálni. Például: újjáleremtcni a gazdasági életet. Egész kötött talaj. Kevés a legelő. Kevés volt a jószág. Gyümölcsös szinte nincsen. Lehet így jól élni? Nem! Éppen ezért született a terv: növelni kell az állatállományt, gyümölcsöst kell telepíteni. A belterjesség felé kell fordulni. És megindult a nagy munka. Még nagyon az elején tart, hiszen alig a tavaszon született az elhatározás. De máris látszik: néhány» esztendő egyenesbe billenti a vámosoroszi mérleget. Biztosíték? Hát az van. Nagy. Vámosoroszi: termelőszövetkezeti község ■4r Most már valahogy nem is lehet elválasztani a kettőt: a községet a termelőszövetkezettől. A KISZ? Az egész falué, illetve a téeszé. A tanács? 2
