Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-08 / 265. szám

Tokiótól Nyíregyházáig Uj posta Szakolyban — Meséljen nekünk a japán nép életéről, Tokióról és mostani útjáról. Ezeket a kérdéseket i tettem fel Ako Kúsakwa elvtársnőnek, aki október 31-én néhány rövid órá­ra vendégünk volt a 6. sz. Mély­építő Vállalat kultúrtermében. A lengyel és a japán építőipari szakszervezetek küldöttei látogat­tak el hozzánk ezen a napon, hogy a szomszéd baráti lengyel nép és a távolkeleti rokon japán nép épitőmunkásainak üdvözle­tét és üzenetét tolmácsolják a magyar építőipar dolgozóinak. Iigy orsság lakossága — a fővárosban Ako Kúsakwa 23 éves, bájos­arcú japán lány, aki kedves mo­sollyal fogadta kiváncsi kérdé­seimet: — Hónapokkal ezelőtt indult cl a japán építőipari dolgozók szakszervezetének küldöttsége, melynek én is tagja vagyok, re­pülőgéppel Tokióból. Végigláto­gattuk a skandináv államok fő­városait, majd néhány hetet Ber­linben és Prágában töltöttünk. Budapesten tizenkét napja va­gyunk és most néhány vidéki építőipari vállalatot keresünk fel, hogy elbeszélgessünk a dol­gozókkal. Ütünk célja a skan­dináv és a középeúrópoi építő­ipari munkások és szakszerveze­tek életének megismerése, ta­pasztalatok gyűjtése és baráti kapcsolatok létesítése. — Hogy érzik magukat, Ma­gyarországon. miijén benyomá­sokkal térnek haza? — Magyarországon m'ndenütt a legnagyobb szeretettel és ba­rátsággal fogadtak és vettes kö­rül minket és egy kicsit fájni fog a szívem itthagyni az önok szép hazáját. Budapest elragadó, szebb mint a skandináv városok, de Berlinnél és Prágánál ts szebb. Különösen este, mikor ki- gyúlnak a fények a városban. Persze, a mi országunk és a m: városaink egészen más jellegűek. Fővárosunknak, Tokiónak 9 mil­lió lakosa van, tehát közei annyi, mint Magyarországnak. Én Osa- kában, ebben a 4 millió lakosú kikötővárosban születtem. oc már 10 éve Tokióban dolgozom. Tokió hatalmas kiterjedésű, mo­dem város, 300 ezer autó sza­ladgál utcáin és többezer hajó és vitorlás horgonyoz a város előtti tengeröbölben. Pusztító tájfun és földrengés Meséljen valamit a japán épí­tészetről. — Japánban is nagymérvű építkezések folynak országszerte, de a mi építészeti stílusunk és módszereink teljesen elütnek az európaitól. A mi építészeinknek figyelembe kell veijniök a gya­kori földrengéseket. Az európai házak nálunk összedőlnének. Ma már igen sok földrengésjelző ál­lomás dolgozik Japánban. A legtöbb földrengést — évenként közepesen 517-et — Gifü város­ka áze:zmológiai intézete méri. Nagoya 240-et, és körülbelül ez az évi átlag egész Japánban. Szószerint állandó rázkódásban van nálunk a föld és néha-néha borzalmas katasztrófákkal jár ez. A legutóbbi nagyméretű tokiói földrengés 1923-ban például százezer ember életébe került. Másik pusztító csapást a vulká­nok jelentik. Önök is ismerik hírből bizonyára a 3702 méter fásban indult vissza a gépre. Elmúlhatott éjfél, amikor két- fiárom lépésnyi hiányzott még ahhoz, hogy az ásót elérje. Le­állította a gépet. A reflektort égve hagyta. Vagy öt méterre ágaskodott a fényben az ásó nyele. Leugrott a gépről és egyenesen az ásóhoz sietett. Fe­szegette a kemény földet. A gödör, amit ásott, olyan három ásónyom-mély lehetett, amiKor felegyenesedett, nagyott sóhaj­tott és gyorsan betúrta. — Itt kell neki lenni — mondta félhangosan és egy lé­péssel a gép felé kezdett egy úisbb gödröt. Jó negyedóra múlva azt is betúrta, aztán a harmadik, a negyedik gödröt is elkezdte. Kosa Berti, a szövetkezet el­nöke még az este elhatározta, hogy hajnalban egy órával ha­marabb kel. Négy órára ki akart menni a külső majorba az etetést ellenőrizni. Aztán azt is tervezte, hogy Andrást is útba- eiti. Mi van a fogfájásával? Nem történt-e vele valami baj? Még inkább éjszaka volt, mint hajnal, csupán annyi je­lezte a reggel közeledtét, hogy a keleti égen sáprdtabbak vol­tak a csillagok. Már messziről látta, hogy a gép egy helyből világít. — Baj lehet mégis — gondol­ta magában, és egy k:csit se­besebben nyomta a pedált. A traktor irányába érve belökle a biciklit a fasorba és áttört magas Fúzsijáma-vulkánt, amely •Japán egyik büszkesége, szent hegye és a japán festők egyik leggyakoribb modellje. Tetejét állandóan hó takarja, csendesen füstölög, nagyobb kitörései ma már nincsenek. Gőzölgő kráterét sok zarándok és turista keresi fel, sőt sok fanatikus rajongó bele is vetette magát a kráter­be. Ez a két természeti erő ha­tározta meg a japán építőstílust is. A japán házak egészen az utóbbi két évtizedig kzárólag fából épültek, alacsony cölöpö­kön és a fal és a tető gerendá- zatát úgy kötötték össze, hogy az földrengésbiztos legyen. Ma már ezrével épülnek városaink­ban a modern emeletes házak, persze kizárólag vasbeton gsren- dázattal, különleges eljárással, hogy ellenálljanak a legerősebb föl rengésnek is. A harmadik ter­mészeti csapás ami gyakran meglátogatja a japán sz'getvi­a gallyak között. Akkor látta, hogy András nagy szaporán do­bálja a földet az ásóval. Meg­torpant. — Jobb lesz innen az akác­sorból nézni — s azzal vissza­húzódott a fák közé. A reflektor világításában jól látta, mi történik. Kis idő múl­va András valami zsák, vagy kődarabot húzott ki a gödör­ből és utána nagy sebesen túr­ta v'ssza a földet. A kihúzott valamit ölbevette cs az eke ke­retére helyezte. Utána elindult a szántásra és vagy nyolc—tíz ölnyiről hozott egy hasonló va­lamit, azt is az ekére tefte. Közben erősen virradni kez­dett. Ahogy elvégezte ezeket a műveleteket, András nagyot nyújtózott, rágyújtott és beült a gép nyergébe. Felbúgott a Sztá- linyec s szabályosan hasadtak a barázdák. Egy kicsit bentebb húzódott az elnök a fák közé és úgy figyelte a fordulóban, mi is van az ekén. A félhomályban is fel'smerte, hogy két ugyan­olyan kő. mint amilyent teg­nap este kifordított az eke. Hagyta Andrást útjára menni, nem zavarta. Nézte, vajon mit csinál a kövekkel. A forduló­ban meg sem állt, vitte" tovább a terhét. — Hiszen az mezsgyekő volt — kapott a fejéhez az elnök. Hát mégis igaz volt, amit be­széltek rólad, András. Három­szor izzadtál meg ezzel a kő­lágot: a tájfun. A múlt hónap­ban Prágában voltunk, és rádión keresztül vettük hírét, hogy bor­zalmas erejű tájfun tört a Csen­des-óceán felől Nagoya városá­ra. 20 ezer halott esett áldoza­tul és egymill ó ember vált haj­léktalanná. 12 méter magas szö­kőár borította el a tengerpartot és a katonaság csak 5 nap múl­va tudott motorcsónakokon és helikoptereken segítséget vinni a bajbajutottaknak. Soha többé ne legyen még egy Hirosima De mindezeknél , borzalmasabb volt az a csapás, amely 194b augusztus 6-án történt .Hirosimá­ban és Nagaszakiban. Ez borzal­masabb volt minden eddigi csa­pásnál. Nekem is pusztultak el ott hozzátartozóim. A japán tu­dósok elkészítettek egy. tudomá­nyos filmet. A címe: „Borzongó világ”. Ez a film bemutatja töb­bek között, hogy a sugárzásnak kitett aranyhalak két. fejjel szü­letnek, és hogy Hirosimában, az atombomba robbantása után fei- nélküli gyerekek jöttek a világ­ra. Ezt a filmet az egész vilá­gon be kellene mutatni. Ezért szenteljük mi, japán nők egész életünket annak, hegy megaka­dályozzunk még egy Hirosimát, és hogy beszüntessék a levegőt megmérgező nukleáris kísérlete­ket. Van egy japán dal, amelyet ma minden dolgozó énekel na- junk. ebben a dalban minden benne van: „Hirosimára esett az első brnba, És Nagaszakira a második. A harmadik bomba.nem.eshet le! Ez mindannyiunktól függ!” Hamar összebarátkoztunk ja­pán és lengyel vendégeinkkel. Nehezünkre esett a búcsú. Utol­só meleg kézfogás, német, angol, francia búcsúszavak: — Freundschaft! A revoir! Gute Reise! — Barátság! Viszontlátás­ra! Jó utat! Jó utat Ako Kúsakwa, kísérje utatokat, harcotokat szerencse! Soha többé ne legyen még egy Hirosima! Dr. Horváth Sándor Ez évben új postát kapott Szakoly község. Az állam kö­zel félmillió forintot fordított a szolgálati lakással cl áiott szépkülsejű postára. Mi újság a könyvesboltokban 'í A nyári kisebb mértékű -for­galom után sokkal többen láto­gatják megyénk könyvesboltjait. A nyíregyházi állami könyves­boltban különösen a mesésköny­vek fogynak — az eladók meg­figyelése szerint ennek oka az ... influenza, nátha. A szülök el­sősorban könyvvel kedveskedne< a „gyengélkedő’’ kisembereknek. De nagyobb kelete van a felnőt­teket érdeklő irodalomnak, és szakkönyveknek is. Ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a hang­lemezek iránt. Ezért decemberben nagy választékban kapható lesz tánclemez, valamint sok teljes operalemez is. A decemberi csúcsforgalomra készülve elhatá­rozták, hogy az üzlet két vasár­napon keresztül is nyitva lesz. s a kellő időben hosszabb ideig tart nyitva a szokottnál. Terve­zik, hogy a nagyobb üzemekben könyvvásárt is rendeznek. vei. Negyvenhatban, amikor megkaptad a telekkönyvi vég­zést, szóval már b'ztos voltál benne, hogy a tiéd lesz a föld; a szomszéd község határában útépítkezésen dolzozfál és on­nan hoztad zsákban. — ötvenkettőben, amikor kö­zénk léptél, akkor mondta az egyik ember nekem, hogy Csordás András csak olyan fél­lábbal lépett be. A mezsgyékö- vét elásta, hogy valamikor rá­akadjon majd a volt földiére. De öivenhatig nagyon hozzá­nőttél a traktorhoz. Amikor mások, osztozkodni akartak, te akkor is szántottál. — Most pedig éjszaka kellett kilopni a babusgatott köveidet, mert szégyelltcd. Ahogy íey össze rakosgatja magában András dolgait, köz­ben e°észen megvirradt. Lária, hogy éppen most baktat a táb­la túlsó végén András a kővel a Kraszna felé és a partról nagy lendülettel dobja a patak­ba. — Jó helyre tetted a mezs­gyét, a közepe g a miénk, a túlsó oldal a Dózsáé — mondta nevetve az elnök. Majd rá­gyújtott egy cigarettára és úgy döntött, hogy nem várja meg Andrást. A foga már biztosan rém fáj. ami történt, az pedig hadd maradion titok, ne kell­jen neki szégyenkezni a mezs- gyekő miatt. Csikós Balázs Bábcsoport Borbánján A borbányai nőtanács bábcso­portot alakított. Az első előadá­son 161 gyermek vett részt: nagy s kew volt „Lusta Jancsinak”. A nő tanács dicséretet érdemel, °k mert a borbányai gyerekefcnj* biztosította a szórakozást s egyébként is neveli őket, foglalkozik wiük. Aki másnak vermet ás... Kérem szépen, a feltalálók aranykorát éljük. Mindenki újít, feltalál valamit. Ezennel ünnepélyesen hírül adom a világ­nak, hogy nekem is van egy igen sze­rény kis találmá­ny ócskám: egy kis láthatatlan pisztoly, melynek csövét ha bárkire, vagy bármi­re ráirányítom, a színtelen és szagta­lan protoprcalkalisz. tikus sugaracskák az előjeleket megváltoz­tatják. Magyarul az emberek, a dolgok alapvető tulajdonsá­gait pont az ellenté­tére fordítják. A kísérleteket em­bertársaimon végez­tem el. A pisztolyt először illusztris kollegámra, Pöfec Döme újságíró, író és életművész ba„ rátomra szegeztem. Domi megfogta ka­bátom szegélyét: — Olvastad a leg­utóbbi fércmunká­mat? Ilyen ocsmány handabandát még senki sem írt. Bez­zeg a Mókus kolle­ga, az igen! Olyan novellát kanyarított, hogy a Parnasszuson az aranylapok első oldalára is tehetnék! Következő áldoza_ tóm egy kiszolgáló volt a Csemegében. Kirohfnt a pult mö­gül, karoníegotr úgy invitált a p*,U elé: — Tesséik paran­csolni, ezt a fajtát javaslom, ennek jobb a zamata. Egy kicsit többet mértem, alig fél kilónyit, dehát azt természetesen népi számíthatjuk fel... A lakásügyi előadó következett. Széles mosollyal borult a nyakamba: — Lakás kell, .ugye ? lelkendezte, majd el- szomorkodott. — Saj­nos, csak a magam kis kétszobás komfor­tosát ajánlhatom, én majd kiköltözöm az erdőbe. De ugye, el­fogadja? Könyörgöm, ígérje meg, hogy be­leköltözik ... Még ma személyesen fo­gom újrafesteni a fa­lat, hiszen valamikor tájképpiktor voltam. A villamoson min­den utas felpattant és egymásnak tuk­málták a helyüket. Mindenki állt. Az ut_ cán megcsókolták egvrnást az embe­rek, s volt, aki be­rohant a virágüzletbe és egy kosár rózsát nyomott egy megha­tott, kövér öregasz­szony kezébe. A Sü­tőipari váilalat kifo­gástalan kenyeret, majdnem kalácsot sütött, a kisvasút ma­sinisztája a vonat sípjára verklit sze­relt,. amely minden sípolásnál a nászin­dulót játszotta és a .vonat kerekeire gu- mikalucsnit húztak. A Kossuth-ébterem zenekara borravalót osztogatott a közön­ségnek, miközben es­tétől hajnalig húz­ták a vidám tánc­muzsikát. A csapo­sok kiöntötték a vi­zezett bort és min­denkinek tokaji aszút öntöttek. A fodrász krumplicukrot adott a vendégnek, s meg­köszönte, hogy meg­borotválhatta. Mit szólnak ehhez az egész marhaság­hoz? Aki ilyen zagyvalékot tálal fel, azt a bolondok há­zába kellene csukat- ni! Hiszen azért ír­tam ezt az egészet, bogy egy kis külön prémiumhoz jussak, egy kis honoráriu- mocskához, amiről nem tud az asszony: (Jesszusmária, a pisz. toly a zsebemben a hasamnak fordult!).. gy- i. gv-

Next

/
Oldalképek
Tartalom