Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-01 / 259. szám
Lengyel és japán szakszervezeti vezetők látegatása Nyíregyházán öt világrész építő-, fa- és építőanyagipari szakszervezeti küldöttei tanácskoztak Budapesten. A konferencián, ahol negyven ország közel kétszáz küldötte vett részt, megyénkből Scheib- li István, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának elnöke és Végh Jáno6, a Közúti üzemi Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára vett részt. Ott barátkoztak össze többek közt lengyel és japán szakszervezeti vezetőkkel. Tegnap pedig Nyíregyházán fogadták az öt lengyel és négy japán vendéget. A szak- szervezeti székházban Scheibii István köszöntötte őket. Ezután a 6. sz. Mélyépítő Vállalat kultúrtermében rendeztek baráti találkozót és feszmecserét a vendégek és megyénk építőipari vállalatainak szakszervezeti aktívái közt A külföldi vendégekkel folytatott beszélgetésre még visszatérünk. Néhány napon belül Nyíregyháza valamennyi termelőszövetkezete befejezi a vetést A város termelőszövetkezetei szombatig 95 százalékra teljesítették a vetéstervüket. Néhány szövetkezetben van még 5—10 hold vetni való. Egyedül a felsősimái Béke- Őre Termelőszövetkezetnek van hátra mintegy 50 hold vetése. Ez is abból adódik, hogy a napokban egyesült a Vörös Csillag Termelőszövetkezettel és ezért terve megszaporodott. A volt sa; 11 területükön a tervezettet elvetették. A vetést leghamarabb a sóstóhegyi szövetkezetek, a Virágzó Föld és a Zalka Máté fejezték be. A Virágzó Föld a tervezett őszi takarmánykeverék kétszeresét vetette, tekintettel nagyobb- arányú állatfejlesztési tervére. I Tiszavasvári Gépállomás körzetében 12 termelőszövetkezet elvetette az őszieket A Tiszavasvári Gépállomás körzetében az utóbbi napokban igen meggyorsult a vetés. A gépállomás dolgozói október utolsó tíz napjára külön kongresszusi dekád-vállalást tettek. Ebben a versenyben pénteken estig 12 termelőszövetkezetben fejezték be a vetést. A tizenkét termelő- szövetkezet a következő: a t sza- döbi Táncsics, Űj Harcos, Dózsa, a tiszalöki Kossuth, Rákóczi, Búzavirág, Szabadság, Haladás, Úttörő, a tiszaeszlári Kossuth, Petőfi és a tiszavasvári Petőfi Termelőszövetkezet. Teljesítették vállalásukat a tyukodi traktorosok A Tyukodi Gépállomás kommunistáinak kezdeményezésére különböző felajánlások születtek a pártkongresszus tiszteletére. A pártszervezet, a gazdasági vezetők segítsége és a dolgozók lelkesedése révén sikeresen teljesítették első vállalásukat a traktorosok. A közelmúltban megtartott járási pártértekezleten a kommunista traktorosok küldötte bejelentette, hogy újabb vállalásokat tettek a kongresszus tiszteletére, hogy ezáltal is hozzájáruljanak a termelőszövetkezetek további szilárdításához, a szövetkezeti mozgalom szélesítéséhez. Nyolcszáz méter aszfaltjárda Nyírbátor községben jól gazdálkodnak a községfejlesztésre összeadott forintokkal: mindig a legszükségesebbre fordítják az utolsó fillért is. Az idén például a járókelők panaszát orvosolták Az Édesanyák útján és a József Attila utcán — összesen mintegy 800 méter hosszan — új aszfaltjárdát építettek. A munka nem kevesebb, mint 131 ezer forintot igényelt. November 7-én adják át . • A 800 EZER FORINTÉRT FELÉPÍTETT MODERN, NYlRBÉLTEKI ÜZLETHAZAT Nagy napra készülnek Nyírbál- teken. A helybeli, szövetkezet rit- 'íánlátott építkezést vitt véghez az elmúlt hónapokban, melynek eredményeként egy teljésen új üzletházat kapott a falu. Az üzletházban ruházati, és önkiszolgáló fűszer-csemege részleget helyeznék el. A 15 ezer forint értékű társadalmi munka, valamint a 27 ezer forintos célrészjegybe- iizetés nyomán mód nyílott arra is, hogy a földművesszövetkezet új irodahelyiségbe költözzék. Most jött a hír: november 7-én egyszerre avatják az üzletházat és az új központot. tért vissza. Az egyezkedést sza- lonnázás közben folytatták. Holperék szekeret, disznó-, ólat, tíz tyúkot egy kakassal és még egy sor apróságot soroltak fel. Baueckerék egy tenge rigóról két hízót, egy rugottborjut cs eűv jármot irattat hozzá. — Hát a fogat? — szólta el magát a tanú, aki eddig jelentéktelenül üldögélt és minden tételt szorgalmasan feljegyzett. Az ám kaptak észbe a majdani örömszülők. Ki adja a fogatot? Mindkét fél úgy érezte, hogy már többet nem adhat. Eddig mindent kiegyenlítettek, mert szinte forintra számolták magukban, hogy valahogy több ne legyen, mint a másiké. •-r Wem tudunk fogatot adni ?—■„ törte meg a beállott hallgatást Bauecker. — Nem adhatom oda magamtól, nekem is kell. — De én se! — csapott az asztalra Holper. — Ha ez én lányom nem ér meg maguknak egy pár lovat, akkor nekünk se a maguk Fricije! Szó szót követett, egyre hangosabban. Gizella a másik szobában halotthalványra váltan minden szót megértett a civa- kodásból. Eddig olyan jól ment minden. S most? Kitört belőle a sirás, de zokogását elnyomta a másik szobából kiáradó hangzavar. — Na, ha nem éri meg — rikácsolta magából kikelten Bau- eckerné — akkor maradjanak maguknak. Kitépte a tanú kezéből a paksamétát, össze-visz- sza hasogatta. Kitárta az ajtót és elviharzott, maga után rángatva az urát. — Méghogy az én fiam —* dohogta az utcán is. — Dolgozik az hat ló helyett. Nem baj, várjanak csak! Majd kerítünk neki más lányt. Mikor az öregek hazaértek, Frici azonnal leolvasta az arcukról az eredményt. Semmit nem kérdezett; magára kapta kabátját, fejére nyomta az agyonkajlított kalapot és kl- rohant az házból. Mint egy meghajszolt vad, száguldott végig a főutcán, Holperék háza felé. —r Hová, Frici?! — szólt rá a téesz-beli Hegedűs Jóska, akivel együtt pajtáskodtak. Frici nem ts hallotta, csak viharzott tovább. Jóska megállt a bámulattól. Ugyan mi szél ütötte ezt a fiút? Olyan feldúlt, mintha ölnék. No, hát az ő baja, ha nem mondja, gondolta és ballagott tovább ellenkező irányba. Frici megtorpant Gizelláik háza előtt. A friss esti levegő megfújta kicsit a fejét. Az első vad düh alábbhagyott benne, ami otthonról mint egy kilőtt puskagolyót, ide repítette. Mit csináljon? Rontson be és mász- szon a vörös képébe Holper- nak? Vagy az egésznek az a keszeg aszony az oka? De ott volt a tudatában, hogy az ö szülei is hibásak. Megmarkolta a kiskapu kal- lantyúját. De nem, a kaput T gaz történet ez. * Férje és négy gyermeke mellől ragadott el a halál egy édesanyát. Szomorúság és gondok terhe zúdult a családra. Nem volt, aki reggel a kenyérkereső apát és a nagyobb gyerekeket munkába indütsa, a kisebbeket pedig iskolábá. Nem volt, aki ebéddel, tiszta, meleg otthonnal, vacsorával várja haza őket. Az apa megpróbálta gyerekeivel, a főzést, a mosást, a házi munkák végzését, de nem mehetett így sokáig. Egyre jobban érződött a szükség: asszony kell a házhoz. Túl a gyászon, tetőpontján a szükségnek, — dolgeskezű, kedveskedő asszony jött pótolni az elvesztett feleséget és édesanyát. Az aPa megbeszélte gyermekeivel a fontos lépést. A gyermekek ígérték, hogy majd megszeretik á mamát. Akarták is, de hiába, nem olyan szép, nem olyan jó a mostoha, mint az mégse nyitotta ki. Alit még egy darabig, küzdött magával. Aztán visszafordult. Gondolta, a kert alján kerül fel. Meglesi mit csinálnak. Ne adj isten, hogy valamit tegyenek a lánynyal, mert... és már a gondolatára is megmarkolta a bicskát zsebre süllyesztett kezével. Lépteinek zaját felfogta az árok jpartjára hullott őszi avar. A jegenyefák, mint égbenyúló óriások, álltak, sort s fázósan remegtek a hideg holdfényben. Frici fejében egyre a megalá- zottságuk gondolata forgott. Eszre se vette, csak amikor már a közelébe ért, hogy egy alak, egy női alak bontakozik ki a fasorból és egyenesen feléje tart. Pár lépés választotta el őket, amikor felismerte Gizellát. Lihegve futott a lányhoz. Magához szorította a ziháló, zokogó testet s akkor látta, hogy Gizella arcán hoszú, kék esik éktelenkedik. Olyan, amilyet egy odacsapott ostor szokott húzni. A lány térdei az átélt izgalmaktól, a szaladásíól megrogy- gyantak. Esésében magával rántotta Fricit és úgy maradtak egymáshoz simulva a puha avarágyon. Egy kósza szellő megrázta a jegenyesort. A lehulló levelek zizegve kalimpáltak a levegőben, mint a letűnt évszak utolsó hírnökei. De a fiatalok nem hallottak semmit. . . Samu András Befejezték a vetést, 2300 Tagon almát szüreteltek az állami gazdaságok Az állami gazdaságok előtt nagy feladat volt az őszi betakarítás. A szántóföldi növények szép termésátlagai mellett a gyümölcsösökben is bőven volt munka. A megye állami gazdaságai a ^burgonyát, cukorrépái, bétakaritot' ták, a kukorica törésével három- negyedrészben végeztek. Cukorre- patermelÓ6ben kiugró eredményt árt el a Nyírteleki Állami Gazdaság. Az újfajta, szemenként! vetéssel terrheit cukorrépából 295 mázsát szedtek le holdanként. Kukoricából a kemecsei gazdaságban például 50 mázsa csöves- termés volt holdanként a Marton- vásári 5-ös hibridből. Balkány- ban, Kemecsén, Nyírteleken száz mázsájával fizetett a burgonya. Az idei télialma termelési eredményekre nincs panasz a gazdaságokban —kivéve a jégverte területeket. Termőfaegységenként 110 kilogramm volt a hozam megyei átlagban. A szüretet október 23- ra fejezték be. Végzik az alma minősítését, csomagolását. Eddig 920 vagon almát exportáltak és 250 vagonnal szállítottak a belföldi piacra. Különösen szép eredmények születtek a mennyiség és minőség terén egyaránt Hodászon, Apagyon és Nyírlugoson. A nagyfokú betakarítási munkák mellett jól haladtak a gazdaságokban az őszi kalászosok vetésével is. A gazdaságok 11 ezer holdon tették földbe az őszi takarmánykeveréket, őszi árpát, rozsot és a búzát, őszi árpából túl is teljesítették tervüket. A mostoha édesanya. Nem volt rossz hozzájuk.- Mégis, rossznak tartották a gyerekek. Nem fogadták tőle jónéven a nevelést. Kí-ki- szaladt szájukon a feleselés, a „csakazértse”, meg az is, hogy „nekünk nem parancsol!” Tfir- je-e a mostoha az ilyen beszédet, viselkedést? Nézheti-e szó nélkül, hogy a nagylány felügyelet nélkül jár táncolni, késő estékig kimaradozik és túlsókat megenged magának? Hogy a fiúk elcsavárognak? Tűrte egy ideig, de aztán panaszkodott rájuk az apjuknak. Ezzel nyilván nem „édesgette” magához őket. Édesanyának is nehéz sokszor a felcseperedett gyermekekkel bánni, de még inkább nehéz a mostohának. A ba; nagyobb, a bosszúság bosszantóbb, s az érzések vegyesebbek. lYf últak a hónapok, de nem ■LTi múlt el a család békétlensége, sőt, mélyültek az ellentétek. Az apát nagyon elszomorította a helyzet. Egyszeriben öregnek, fáradtnak érezte magát. Munkahelyén elpanaszolta ezeket a pártszefVezet titkárának, aki iránt nagy bizalmat érzett. Kapott is jó tanácsokat, de nem sokat tehetett már a jótanácsok megvalósításáért, mert megbetegedett és kórházba került. Aggódással írt onnan levelet. Megköszönte, .hogy a#fiának munkát adtak az ő munkahelyén. .. de ne csak pontosságra, precíz, jó munkára tanítsátok meg a fiamat, titkár elvtárs, hanem emberségre is! Kilenc- százötven forintot keres, és nem ad haza a fizetésből. Pedig most ő lenne a család kenyérkeresője! A lányom is keres, de magára költi, amit kap, Otthon meg követelik az ennivalót. Mostohájuk sír, mert kiürült a' kamra...” A párttitkár elindult csa- ládlátcgatásra. A mostoha előbb elzárkózott, de a párttitkár együttérző szavára kinyílott a bizalma. — Tíz forinttal hagyott itthon az ember. Miből főzzek ebédet, ha üres a kamra? Miből Vegyek kenyeret? Azt sem tudom lassan, hogy hol a fejem! Nem adnak pénzt a gyerekek. Rossz mostoha vagyok, ha pémt kérek tőlük? Azt mondják, hogy ruhára kell nekik. Nerp törődnek azzal, hogy másra, élelemre is kell. Ha ideadnák, jpbban beosztanám, hogy a kicsiknek is jusson legalább betevő falat. , — Nyugodjon meg, asszonyom, jóra fordul a dolog — búcsúzott a párttitkár. Egyik este munka után a pártszervezet titkára behívta a fiút a vezetőség elé beszélgetésre. Megdicsérték a szorgalmáért, pontosságáért, szerénységéért és jó munkájáért. Elmondták neki, hogy ismerik a család helyzetét, tudják, hogy mi van otthon. —• Hát az bizony mostoha sors, ahogy mi élünk! — sóhajtott a fiú. — S te mit teszel azért, hogy jobb legyen? Mondd csak, mennyit szoktál a családra fordítani a fizetésedből? Elsorolta, amire visszaemlékezett. — Apunak vettem egy pizsamát, amikor a kórházba ment, aztán nemrég 100 forintot adtam. ., Arról beszélt tovább, hogy nincs ruhája. A húga is szeretne szépen járni, meg szórakozni. így a pénzt magukra költik. Mégsem jó ez így. Nem tudják magukat ellátni, s előfordul, hogy nem neggeliznek, nem vacsoráznak. IV agy életleckét kapott * 1 fiú a vele beszélgető a pálitól. — Hármótok havi keresete három és félezer forint, amiből jó beosztással szépen lehetne élni. De ha a külön-kü- lön utat jártok, „elfolyik” kezetekből a pénz. A felnőttekkel is megesik ez, ha nem tudnak jól gazdálkodni. A mostohátok jó asszony, van szíve, méghozzá jó szíve! Neki is jólesne a figyelmesség, a jó szó. A gyermekek becsüljék meg és hallgassanak rá. mert javukat akai- ja és gondoskodik róluk. Ilyen derék, nagy fiúnak bizony komolyabban kell gondolkodni és segíteni a család gondjain... A történet folytatása? A fiú aznap este nem ment a városba kószálni. Kenyeret, ennivalót vitt haza és maradék pénzét is az asztalra tette. Tíz deka cukorkával kedveskedett a tűzhely mellett bóbiskoló, szomorú tekintetű mostohának és így szólt: — Ezután másképp lesz minden a családban... A mama csodálkozva kapta fel a fejét. Köszönő szavakra nyílt az ajka, de valami boldogító érzás szorította el a torkát, akár görcsös ujjai a cu- korkás zacskót. O. A. »>
