Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-07 / 264. szám

102 százalékra teljesítene talajmunka— tervét a Nagykáiléi Gépállomás A Nagykállói Gépállomás dol­gozói a kongresszusi verseny no­vember hetediki szakaszában azt vállalták, hogy teljesítik taiaj- munka-tervüket. Állták szavu­kat, 102 százalékot értek el. A gépállomás körzetében min­den szövetkezet befejezte a ve­tést. Több termelőszövetkezet, mint például az érpataki Alkot mány, a nagykállói Május 1 és Búzakalász 10—20 holddal többet is vetett a tervezettnél. Továbbra is nagy küzdelem fo­lyik a gépállomáson a kongresz- szusi versenyben vállaltak túltel­jesítéséért. Az összvállalásuknak eddig 93,5 százalékban teltek ele­get, Pöttömnyi lányom egyszercsak hallom — már jó pár perce mesélgetett az isko­lai eseményekről. — a következő szavakat mondja: — ... ki lakott a Téli Palotában? — Tessék? ■— ocsúdtam fe! bűnbá­nóan, hogy az előb­biekből semmi sem ragadt meg a fülem­ben. — A Téli Palotá­ban? — Igen, hát amit a forradalom lőtt! — Ja,,.. a Téli Palotában? — értet­tem meg. — Mit tudsz te a Téli Pa­lotáról? — Mit? Hát hogy a forradalmárok har- «fbltak ott a fehérek ellen, és győztek. Megdöbbenve néz­tem rá. Hát már ezt is tudja. Az én lá­nyom. Ez a kisgye­rek, akit néhány év­vel előbb még csak álmodtunk. hogy lesz... s most itt áll előttem kíváncsian, és az emberiség egyik legnagyobb, legnagyszerűbb tör­A u r ó r a ténelme után érdek­lődik. Megrendültem. — Hát a cár. Az orosz cár. Az lakott ott. — A király? — Az. az, a király. És mesélni kezd­tem. — Tudod, mint ál­talában a legtöbb ki­rály, ez a cár is na­gyon, nagyon rossz ember volt Minden csak neki kellett, a szegény népnek sem­mit sem adott. Azt is elvette, amijük volt. Ez a gonosz király háborúba szállt eey másik gonosz kiráíy- lyal... és még sok sok király elküldte a népét, a katonáit, hogy bántsák, öljék egymást... A lányom hallga­tott. Ezt már na­gyon értette. — S akkor az orosz nép azt gon­dolta: miért is öljük egymást, mi. szegény emberek? Pusztítsuk cl inkább a királyt, pusztítsuk el sok ta­nácsadóját, foglaljuk el a trónt, s akkor nem lesz többé há­ború, nem lesz sze­gény ember, nem lesz szenvedés... — A Téli Palotá­ban lakott a k'rály... a cár? — vetette közbe villanó szem­mel. — Hát persze. Ott is lakott. Hiszen na­gyon gazdag volt. Kicsit hallgatott, gondolkozott. Aztán rámnézett: — Folytasd! — Legelőször, tu­dod. kik határozták el, hogy szembeszáll- nak a gonosz cár­ral? Egy hajó matró­zai. Ügy' hívták a hajót, hogy... — Auróra.... — mondta segítve ő. — Igen, úgy hív­ták ... — bólintot­tam rá, és meséltem tovább. Most értettem meg, dobogó szívvel, hogy nő, nő az új'ifjúság! Nő az új világ... a szebb, a jobb. a bol­dogabb. És szinte lát­tam a hajó ágyújá­nak torkolattüzét, a messzeségből, amint felvillantja a jövendő új századokat. SB. " K-...... ..•---------­Ma: cukrászverseny Mátészalkán Az immár hagyományossá váló földművesszövetkezeti cuk­rászok versenyét Mátészalkán rendezik meg a KPVDSZ járási kultúrothonában. A versenyen a megye területéről húsz szövet­kezeti cukrász szebbnél-szebb napi süteménnyel és díszmunkával vesz részt. A versenyen legjobb öt eredményt elérő cukrászt pénzjutalomban részesítenek. D. M. ván, a KISZ aktíva titkára, és ».hivatalból” a diáktanács el­nöke, Fehér Zoltán, a gazdasá­gi közmunka-felelős, Barköczi János, Tarsoly Mihály, Anta- |rk Bertalan, valamennyi vala­milyen megbízott. Szerettem volna, ha sokan hall’sk a be- szélge’ést, de még inkább lát­ják, hogyan beszélnek ezek a fiatalok. A csőnadrágosokra gondoltam, a kocsmák ifjú ven­dégeire, kapualjak cigarettáz­va csókolózóira, a zsebredugott kézzel fütyörészőkre. akik sze­rencsére, nincsenek sokan — mint azt sokan gondolják. Töb­ben ezek a fiatalok vannak, ha nem is ilyen fokán az öntudat­nak, a céltudatosságnak, pél­dás erkölcsnek, önfegyelemnek. Nem hittem a fülemnek. De én hallottam, és láttam is. Lát­tam Szabó Pista szinte pátosz­ba lendülő mozdulatait, amint a társadalmi munkáról beszél, hogy az bár legyen nehéz, sok­szor nagyon nehéz a minden percért harcoló kollégiumban, de megsokszorozza az erőt. Lát­tam Onder Pista lassú, meg­gondolt szavakat kísérő tekin­tetét. amint a proletárhazafi- ságról fejtegette gondolatait, vagy Koós Palit, a nevelési fe­lelőst, áki tsz-tag szülők gyer­meke, amint a megye mezőgaz­dasági problémáiról beszélt. Szó esett az ifjúság erkölcsi kérdéseiről is. Nagyon megrág­ták a szót. mielőtt döntöttek volna: nem felelőtlen a mai ifjúság. Csak egy része él cél­talanul, s ezek talán azok, akik kikerülve az iskolából, semmit sem csinálnak. Nevelés dolga ez. A kollégiumban különösen nem tudják elképzelni, hogy ne alakult volna ki a helyes erköl­csi felfogás. A munka, az élet, a társadalom, a szerelem, s más minden józan, egészséges szem­lélete. Szerettem volna, ha sokan, nagyon sokan hallják, • látják. Mert nemcsak amit, de ahogyan mondták — az csodálatosan fel­emelő volt. Mert ez a mai fia­talság! 'Ha nem is ennyire tisz­ta kristályosodásban. De min­denesetre ez az út az, ami a jövőbe vezet. Túlságosan sok az anyag, amit tanulniok kell. Ez majd b'zonyosan megoldódik, mert megoldásra vár az iskolare­formmal kapcsolatosan. Akkor majd változik az időbeosztás is, amelyben még bizony, kevés a hasznos szórakozás, még ha nem is hiányolják. S még, ha szin­te szórakozás-számba megy a gyakorlati oktatás, az öt plusz egyes tanítási forma igen ked­velt része. Találkozás ßz élet­tel — talán igy is lehetne ne­vezni az üzemi gyakorlatot. S ez is példás bizonyítéka, hogy mennyit haladtak előre az egy­szerű emberek gyermekei, munkások, parasztemberek fiai, észreveszik, ha az üzemben .la­zasággal találkoznak, megütköz­nek, ha önfegyelem hiányát ta­pasztalják. Már megszerzett művelségükkel nem csak gyor­sabb ütemben szívják fel a tudnivalókat, hanem szívesen segítenek is — mert erre is akad példa. VersenTsikerek 9 a Mezőgazdasági Gépjavítóban Megnövekedett a mezőgazdaság gépigénye. A nyíregyházi Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat e külföldi mezőgazdasági gépmeg- rendclések melleit belföldről is több megrendelést kapott. Ennek megfelelően több munkást vettek fel a termeléshez, de a munka termelékenységének közel 7 szá­zalékos növekedése is házzá,járult ahhoz, hogy a harmadik negyed- I évben többet termelt, mint ta , a'.y egész évben. A vállalat terven felül negy­ven darab kalapácsos darálót, 25 darab gabonafúvót és 16 gabona­szívót, 30 darab lakókocsit, 55 darab burgonyaszedő gépet és a nyíregyházi TiTÁSZ-nak 100 da­rab ■ vasoszlopot készített a város neonfényesítéséhez. ZAPOROZSEC“ A „Zaporozsec” autó a zaporozsjei „Kommunáé’ autó­gyár (Ukrajna) új, kisfogyasztású kocsija. Súlya 60u kg. Négyhengeres motorja 20 lóerős. A kocsi eléri a 100 kilo­méteres sebességet óránként és 100 kilométerenként 5.5 li­ter benzint fogyaszt. CSILLAGOS HANTOK A roppant morgósi kertben azok vannak, akik voltak. Vol­tak: jártak, beszéltek, nevettek, éreztek, gondoltak — éltek. Mostmár csak néhány betű, hi­deg sírkő, s néhány élő szívében a sajgó fájdalom beszél róluk. S itt békében megfér egymással egykori ellenség, s egykori jó­barát. Elől magas kőpiramis, tetején az emberség, az élet csidlaga. A piramison felirat: „Itt nyugszanak a Szovj^unió függetlenségéért és szabadságáért vívott harcban elesett szovjet hősök”. Az emlékmű körül egyszerű beíonhantocskák, cirillbetűs ne­vekkel, számokkal. Procenko al­hadnagy, Kusnyir főhadnagy, Szeregin százados, és még sokan, nagyon sokan. Emberek, aüik voltak, akik hallgatták a távoli tajga szelét, a Volga zúgását, akik apró szöszke gyermekeket lovagoltattak térdükön, vagy ha­láluk előtt nem is olyan régen maguk lovagoltak a kirgiz, uk­rán, orosz nagyapák ölén. Most tartják avató ünnepsé­güket. November hetedikétől hivatalosan is kollégium a Bessenyei György — eddigi diákotthon. De ez nem máról- holnapra megy. Évek hosszú munkája kellett, hogy megfor­málódjék a diák-közösség e fej­lett foka. Ma tartják avató ünnepségüket, s ez sem vélet­len. Mint valamelyik mondta, talán Onder Pista, a munkás- apa gyermeke, talán Koós Pali, vagy An Lalik Bertalan, aki maga is tengerész szeretne len­ni: ha nem dördül el negyven­két évvel előbb az Auróra ágyúja, talán ma sem beszél­gethetnénk itt. Igen kedves, kedves jó On­der Pista, Koós Pali, Antaiik Berti, Szabó Pista: igazatok van. Az Auróra eldördült. És Ti itt vagytok. Erre gondoltam, és távozóban míg sok mindenre. K nt lát­tam a zászlókat, a hansági tá­bor elsőségét jelző és a bedrog- keresztúri tábor első—második helyezését őrző zászlócskákat. Láttam az ügyeletes diákok fel­villanó tek'ntetét, ahogy rám­néztek, s aztán megnyugodva hajlottak vissza könyveik fö­lé, az üveges tclóablak mögött. Nélkülük nem történhet sem­mi a kollégiumban. S majd valamikor: a rájuk váró életben Sem. SB. Jobbra néhány csillagos han- tocska. Keveset tudunk róluk, s mégis sokát. Itt pihen egy 11 éves kisfiú. A cirill betű ennyit mond róla: „Itt nyugszik Nikolaj Jakovle- vics Rozcsmejko tizedes. Született 1934-ben, hősi halált halt 1945. július 8-án”. Néhány idős ember még em­lékszik a nyurga, szőke orcez gyerekre. Tudják róla, .hogy a Nyíregyháza körüli harcokban sebesült meg, s itt halt: meg a kórházban. De hogy hogyan ke­rült a 11 esztendős tizedes a had­seregbe, hogyan és kinek a go­nosz keze ejtettet^-ajta a nalá- los sebet, azt senki nem tudja. Lehet, hogy édesapja a vörös hadsereg soraiban esett el népe szabadságáért, lehet hogy féltő édesanyját kegyetlen fasiszták kínozták halálra, s az árvát, mint annyi más háborús szovjet ár­vát, a hadsereg, egy ezred, vagy egy század fogadta fiává. S a kis szőke fiú elesett azért, hogy sok'ezernyi ismeretlen magyar pajtása tiszta iskolában tanul­jon, hogy millió gyermek ölel­hesse magához a legdrágább édesanyát. A kis Rozcsmejko bal­szomszédja is fiatálon adta diá- ga életét. Kalcsenko Nikolaj, aki 1936-ban született, valahol a Szovjetunióban, s 1956 októberé­ben halt meg Nyíregyházán. Tör­ténetére csak néhány szemtanú, s a sírásó emlékszik. Amikor a szovjet csapatok a fasiszta ellenforradalmárok kezé­ből még egyszer megmentet! ék a magyar proletárdiktatúrát, Kal­csenko csapata is Nyíregyházán vonult keresztül. S az Állami Áruház épülete körül garázda, -észeg huligánok, elszánt ellen­forradalmárok nézték gyűlölettől reszketve a csapatok vonulásét, ^tkezódtak, köveket hajigáltak. S egy szempillantás alatt kilök­ték az egyik gépkocsiból a leg­fiatalabb szovjet katonát, Kal- csenkot és halálra verték. Kal­csenko társai tehetetlenül szorí­tották fegyverüket. Lőni akar­tak, de nem kaptak tűzparan- csot. Az egység vezetője, egy ma­gas, gyorsbeszédű szovjet ez:e- des később elmagyarázta a dol­got: — Megtiltottam, hogy lőjenek, pedig egyik legkedvesebb kato­námat ölték meg a szemünx előtt. Nem engedtem lóm, mert nem tudhattuk, nincsenek e a tömeg között becsületes, megté- vesz’ett munkásemberek. Ped'g én mondom, úgy folyt volna a vér a nyíregyházi utcán, mint a Volga... Rozcsmejko jobbszomszédja, Konohov Nikifor Dimitrievics 1897-ben szüléiéit, s 1945-ben halt hősi halált. Apja lehetet volna mindkettőjüknek, s lehet, hogy apja is volt valahol, tán egy uralvidéki kolhozcsaládban több, apjukat haza váró kisgyermek­nek. Ide temették Marina Bjumbena szakaszvezetőt, akit férje, vagy szerelmese hiába várt vissza. S ide a távoli tatár falu fiát, Giljazov Nizam őrvezetöt, s ide temettek még sok . szovjet szülőt és.- gyermeket, kedvest, féltettet. De vajon hol van B>- rodkin kapitány sírja? Borodkin hadnagy, ez a fia­tal, 22 éves szőke ^átalemöer édesapja sírhantját keresi. Ezért járta be Csehszlovákiát, s ezért járja most Magyarországot. Tör­ténetét maga mondta el: — Anyámat öt éves koromban a fasiszták a szemem láttára lőt­ték agyon azért, mert édesapám a vörös hadsereg tisztje voit. Apám hősi halóit .halt a háboi ú- ban. Senkim nem maradt, egye­dül maradtam. A szovjet állam névéit fel, s katonatisztet nevelt belőlem. Már .régóta keresem apám sírját. Egyszer Szolnokon jártam, s betértem egy vendég­lőbe. Néhány csőnadrágos huli­gán vett körül, s gúnyolni hő- zöngeni kezdtek: Akkor majdnem sírvafakadtam': hát ezekért ad­tam oda a szüléimét? A napos­ban •• Űjfehértóra hívtak meg, a felszabadulási ünnepségre. Nagy­szerű emberele vannak ott. Most már látom, hogy érdemes élni, s az áldozatba is belenyugszom, mert többségben. i(t, ’Magyaror­szágon is a becsületes, öntuda­tos emberek vannak... A temetőben csendesek a hantok. Jó időben réma szeréi- mespárck sétálnak körülöttük, s csak az utcáról' hallani be a gépkocsik búgását, a gyerekek kiabálását, a kerékpárok csenge­tését — az élet, a lüktető, roha­nó élet szavát. A temető körül oedig nőnek a házak, távolabb épülnek. a munkások új, fürdő­szobás lakásai. 1917 októberének unokái éljöt­tek 4 Nyíregyházára s hatalmat ad'ak az egyszerű, dolgos magya­rok kezébe, biztonságot, meleget, szeretetet, szenvedélyt ennek a drága földnek. S ha majd Nyíregyházán a trolibusz suhan, s emeletek eme­letre nőnek, s fürdőszobás laká­sa, jókedvű élete lesz minden nyíregyházinak, ezek a sírok akkor is itt maradnak. Itt marad a kis Rozcsmejko, Kalcsenko, a tatár GTjazov, s valahol tán Bo­rodkin kapitány is. Itt marad­nak, nfert soha nem felejtjük el őket... ~ 'Győri Illés . György

Next

/
Oldalképek
Tartalom