Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-01 / 259. szám
J oska a kemence mellett ült. Lábát maga alá húzta, állát térdére fektette. Szeretett volna szánkózni, de bátyja elment a kútra, elvitte a cipőt is. Édesanyja moßt is oda volt, mosott. Apjuk tűzhelyet,' vödröket csinált, kubikolt, -nyáron meg kepére aratott. Ritkán volt pénzes munkája. Anyjuk tartotta a családot. A heti két. pengő fizetésen kívül néha kapott egy kosár krumplit, babot, elnyűtt ruhadarabot. Most is, hogy hideg lábát melengette Jóska, egy tányér levest hozott az anyja. Apja néhány kanállal evett be- lőle, aztán Jóska elé tolta. — Egyél. Nem érezte úgy a hideget sem, hogy egy keveset evett. Nézte édesanyja fáhcos arcát, beesett szemét. Kisfiú volt, alig több hétévesnél. Iskolába ritkán járt a cipő miatt. Nézte őszülő hajú édesanyját, jóságos arcát. Szerette volna megölelni, magához szorítani a sok fáradozásért, éjszakázásért. Este, ha megjött a harmados földről, sietett a tésasszonyhoz, mosni. Bizony, sokszor hajnalig. Akkor indult kapálni. Jóskát, amíg kisebb volt, gyakran a hátán vitte a mezőre. Kendőbe csavarta télen, nyáron meg árnyékot csinált a feje fölé. Nyolcéves korában karácsonyra egy új szürke ruhát és egy zacskó cukrot kapott az anyjától. — Találd ki, ml van a csomagban? — A tésasszony mo6nival0- ja... — mondta Jóska. Mikor kibontották nem akart hinni szemének. Felvette, nézegette, simogatta az -új ruhát. Körbe-körbe járkált a szobában. Aludni is nehezen tudott. Azt álmodta, hogy megnőtt, dolgozni jár, pénzt keres és egy szép ruhát vett az any- ^ jának, aki mindig ugyanabban a kartonruhában töltötte a telet, nyarat. Mikor felébredt s rádöbbent a kegyetlen valóságra. könnyes lett a szeme. Hanem ekkor elhatározta: ha megnő és dolgozni fog, megveszi a szép ruhát. Olyat, amilyen még soha nem volt az édesanyján. Apró, feketepettyest, meleg béléssel. Telt-múlt az idő, változott a világ. Jóska legénysorba serdült. Városra került dolgozni. Szépen keresett. Kéthetenként járt haza. Mindig, vitt valamit a szüleinek. Karton- kendöt, zsebkendőt. Keresetéből kifizette a lakbért, kasztot, n ami megmaradt, ruhára, szó rakozásra költötte. Ismerősöket, barátokat talált. Néha udvarolt is. A munka, a tanulás, a barátok miatt egyre ritkábban ment a szüleihez. Vezetői felfigyeltek munkájára. Ügyeskezű, okos fiú volt. Iskolára küldték. Hat hónapig tanult. Vizsga után csoportvezető lett. Hat-nyolc embert bíztak rá. Több lett a gondja, elfoglaltsága. Magánúton végezte a technikumot és bizony már levelet is ritkábban írt szüleinek. „Sok a dolgom, törődni kell az emberekkel. Ne haragudjanak, ha keveset írok” — írta édesanyjának. „Dehogy haragszom, édes fiam — szólt a válaszlevél. — Nagyon örülünk, hogy vezető ember lett belőled, jól keresel, most is tanulsz. Csak vigyázz magadra” — intette jóra az édes. S ahányszor könyvet vett kezébe Jóska, ahányszor fizetést, jutalmat kapott, mindig gondolt édesanyjára. De csak gondolt, s hajtogatta: nemsokára elmegyek hozzá, veszek neki új ruhát, szépet, meleget. így telt az idő. Jóska egyedül volt, otthonra vágyott. Udvarolt egy városi kislánynak. Már egy éve jártak együtt. Ősszel levelezőlapot kapott édesanyja. . „Kedves szüleim Tudatom magukkal, megnősültem. Azért nem írtam meg előre szándékomat, hogy az ideutazással ne törjék magukat. Nemsokára hazamegyünk. Sokszor csókoljuk mindnyájukat: fiúk, Jóska és menyük, Ica”. Édesanyja örömkönnyeket hullatott. Későbbi leveleikből azt is megtudták: új lakást kaptak, új bútort vásároltak. Rádiót is vettek, lemez játszóst. Egy év múlva motorra is jutott, hisz mind a ketten dolgoztak. Vasárnaponként kirándultak, s Jóska ilyenkor újra megfogadta: a következő vasár- füáp meglátogatja szüleit. A fiú egy keddi napon levelet kapott otthonról. „Nagyon rosszul érzem magam. Régen voltál itthon. Szeretnélek már látni. Ha hiányzik valamitek, írd meg — kérte édesanyja, — mert nekünk is több jut már. hogy az öt holddal beléptünk a szövetkezetbe”. — Hátha nem is nagyon beteg — gondolta Jóska, — csak öregszik, s azt hiszi, betegszik is. A következő vasárnap felesége barátnői ígérték, hogy meglátogatják őket. Napokkal előre készültek a vendégfogadásra. Az asztalra új térítőt vettek. Libát vágtak, tortát sütöttek. Egri bort és pezsgőt is adtak az ebédhez. A zenegép A „szabadtérin“ Minden ősszel prolongált „szám” — üres nézőtér elölt... (Angyal felv.) mellett táncoltak. Kicsit be is csíptek. Jóska nagyon jól érezte magát. Az egyik vendég lemezeket hozott magáva'. Kedvenc számait. Á romba gyot s üteme tűzében azt találta feltenni: „Az én anyámnak n'ncs selyem ruhája.. Jóska megállt mozdulátlanul. Mintha gyökeret eresztettek volna lábai. Hirtelen megeredtek a könnyei, majd szó nélkül kiment a konyhába... Másnap reggel az áruházban megvette a feketepety- tyes, meleg ruhát. Cipőt, ternó- kendőt is hozzá. Felesége ízletes falatokat készített. Hátizsákba rakták a vásárfiát és motorra ültek. Néhány perc múlva már Jóska szülőfalujához közeledtek. Mit mondjon, miért nem jött eddig? Azt, hogy tanult, iskolán volt? Hisz technikus lett, sok gondja van, számos ember munkáját irányítja. Nem is régen voltam itthon! Mikoris? Két éve. Akkor is csak beugrottam, igaz. Véletlenül' jártam erre kocsival... Vajon hogy néz ki édesanyám? Ráncosább lett-e az arca? írta, sokat betegeskedik. Az is lehet, hogy csak rám akart ijeszteni. Biztosan jobban lesz, ha meglát... Feltűnt a falu. Már csak párszáz méterre voltak a szülői háztól. — Milyen boldog lesz édesanyám! — gondolta s melegség öntötte el. Gázt adott. Még két perc. Egy... De miért állnak olyan sokan a kapuban? Tűz van? Vágy... Nem... Ez nem lehet igaz!- Lehetetlen... Az udvar tele feketeruhás emberekkel. Alig tehet tőlük néhány lépést befelé. Senki sem szól, csak a szemekből lehet olvasni. Azok beszélnek. — De hiszen itt vagyok anyám... — mormolja, de nem jön ki hang a torkán. — Hoztam neked meleg feketepettyes ruhát... Neked hoztam. .. Anyám. Bocsáss meg... És a zokogó fiú kezéből kihullott a feketepettyes ruha... Nagy Tibor ALKU A tiszta szobában fehér térítőt tettek az asztalra s erre egy fából faragott idömarta feszületet. Mellé helyezték a tintásüveget, meg egy tollat. Különben semmi egyéb nem árulkodott a nagy készülődésről. A gazda az ólban matatott, felesége a tyúkokat etette forrázott darával. Gizella, az eladólány a félhomályos lakószobában üldögélt s a nemsokára bekövetkező eseményekre gondolt. Vajon sikerül-e megkötni az egyezséget és ugyan mit csinál most Feri, az ő leendő vőlegénye? Bauecker Frici nemrég fogta ki á lovakat. A Kraszna partjáról éppen ötödször fordult krumplival megrakottan a szekér. Az öregék még otthon stöszmötöltek. Anyja már ünneplőben volt s éppen a párját sürgette. Igyekezzen, ne várjanak azok ott rájuk sokáig. A fiú szó nélkül ült le az egyik sámlira. Nézte a két öreget. — Maradt még? — böffentett felé az apja. Feri szó nélkül biccentett igent a fejével. — Ott a császármorzsa a sütőben, egyél — szólt vissza az aliyja az ajtóbői. Az öregek elmentek. A legény meg se mozdult, ott ült előbbi helyén. Fejét két tenyere közé fogta. Tiszteletben tartotta mindig a szüleit s a szokásokkal is megbékélt. De most, amikor a tettekre került a sor és pontosan őróla volt szó. elfogta a szorongás. — Tessék csak, erre tessék — invitálta Holperné Baueckeré- ket a tiszta szoba felé. A szobában a felkattintott villany fénye megvilágította a bútorokat s az emberek árnyéka furcsa figurákat rajzolt a falra, Holper is előkerült. Most- már ünneplősen. Még nyakkendőt is kötött. — Hát a tanú? — kérdezte Baueclcerné. . — Jön, az is itt lesz ebben a percben — nyugtatta meg a háziasszony. És valóban a vendégek alig néztek szét, a hivatalos ember, a tanú megérkezett. — Akkor kezdhetnénk — állt elő Holper olyan természetességgel, mint amikor mindenki tisztában van az összejövetel céljával. Körülülték az asztalt. A tanú magához húzta a papírt, kicsavarta a tintás üvegből a dugót. Kezében a tollal várt hogy írhasson. A gazda fészkelődön a székén, egyet-kettőt köhintett, s elkezdte: — Mi úgy beszéltük meg, hogy adunk a lánnyal hat holdat. Kataszteribe. Jó földet » láp szélén. Baueckeréket mellbevágta ez a kijelentés. Nekik nyolc holdjuk van, de a fiú mellett még egy kisebb lány is, akit jó partival szeretnének férjhez adni. Aztán tudták, hogy ebből a házasságból is, amit a fiúnak terveztek, úgy lesz valami, hanem maradnak alul. Bauecker egészen beleizzadt míg kimondta: — Négyet adhatunk Ferivel. — Az kevés, nagyon Kevés, annyiért nem adjuk — felelte Holperné és a hangján is érezhető volt a megbántottság. Eny- nyire tartani az ő lányát? — Es a pótlás, az mennyi lenne? — kérdezte. — Hát adnánk húszezret. A két holdba. De most nem. Majd ha a söre elmegy, még félhízottak — eregette a szót Bauecker és leste, milyen hatást vált ki az érve. Amazok hallgattak. Szemük villant csak össze néha s a szemjáték után szólalt meg a gazda: — Nem bánom, de újévig meglegyen. Így foglaljuk írásba! — emelte fel ujját figyelmezte- tőleg Holper. A többin aztán már gyorsabban dűlőre jutottak. Holperné kinézett a konyhába s szalon- nás tányérral, fehér kenyérrel 4 4 *» LEBLANC ZSOLT; j; MODERN IMA < ► < ► Udvözlégy ember! ;; Elénk hoztad a Hold túlsó oldalát. - ' J > Delejes erődtől fél az Ég! ’ ;; Csinált szentek ájult homlokát ;; a tudás ijeszti fehérré, a kozmikus hideget az akarat 1! éleszti vérré, ‘ 1 í hogy hétköznapjainkban kerengve életet vigyen modem erekbe, melyből új embrió piros robog ássa! együtt születik az izzó mával, -“sri ;; Udvözlégy ember, ; kit elődök meggyötört kínja, ;; ezer inkvizítort kibírva ;; teldédelgetett immár haroossá, ;; hogy szembenézve ma is :! száz bolond dogmával, :: ünnepelt legyen csodás ámulással ; I és Antikrisztust játszva ' h igazát hozza ez újuló világba! ’! Üdvözlégy ember, • - kit már nem gyötör szolga éhség, * pa j > kit soha nem látott magasság óíori !! tüze sarkall, •*»t» • •• izzó vas akarattal ' ;; meg bírva nyergein! új csodát, ;; a mát, tegnapnak adva át! ;; Üdvözlégy ember, :: ki elektromos aggyal és szívvel : Óperenciát lépve . I feloldod éltünk a mesébe !: és fiaink elé új igazat tárva I erőssé hizlalod Őket a mára, kik, majd ezt is tovább vive, 3 " űrállomást szerelve á szívre $ óriások lesznek, óriássá nőnek, j Eszménk vágyát nyújtva a jövőnek! J NYÉKI KÁROLY: i Rohant az élet.,. Rohant az élet s a tűnő évek í peregtek — futott az álom a jobb után., u * hogy majd egykor „csak megsegít az Isten”, Z s új lesz, igaz lesz az ének. Z Rohant az élet s peregtek az évek — a koszos kölyköknek a rossz szagú házban telve sok hittel az égi csodákban nagyanyám a világról mesélt. ♦ Rohant az élet s új világ támadt — | hogy feledje bűnét, kínos bánatát ♦ a kínos-keserves nyolcvan évnek: { imádkozott, s nyálazta a bibliát. J
