Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-28 / 282. szám
A Porkoláb-család Ahol ígérettel fiiteuek A várakozás csendje szinte kiabált. A család tagjai mind a gazdára néztek. Várták: megteszi-e? Porkoláb Ferenc kezetekével végighúzott izzadt homlokán, végigjáratta,, szemét a családon, felállt, odalépett az asztalhoz, amelyen a papír feküdt. Nagyot fohászkodott és beírta a nevét. Amikor a nagyfiú, Endre, látta, hogy apja megpecsételte elhatározását, szót se szólt, csak kifordult az ajtón. Majd később találtak rá az istállóban. Ott állt a két ló között, ráborulva egyiknek a marjára és keservesen sírt. Mindez még a tavaszon történt. Most együtt van a család a novembervégi estén és készülődnek a disznótorra. Endre még hiányzik, ő trágyát hordott egész nap a földekre. A beszélgetés lassan indulgat. Endre bácsi mindegyre a feleségére hivatkozik, hogy ő, az asszony jobban tudja, szaporább a nyélve. Merthát asz- szony... A Porkoláb család tavasszal lépett be a császlói Petőfi Termelőszövetkezetbe. Emésztette ókét a sok gond, ami a gazdálkodással jár, ugyanakkor féltek a jövőtől is. ..Mi már kóstoltuk egyszer — mondogatták — elég egy sütésből egy kenyér”. Végülis döntöttek. De nem úgy a fiú, Endre. Nem marad ő itt, megy városra dolgozni. Legyen a falu ott magának. És elment Bu-. dapestre munkát vállalni. Az itthonmaradtak — Endre bácsi, Klári néni, a felesége és a tizenötéves kislányuk, Klári — megkezdték márciusban a közös munkát. — Tizenkét holdat, szekeret, pár lovat, szerszámot vittünk be — mondja a gazda. — Hogy megbántuk-e? —veszi át a szót az asszony. Hát, az első nap meg is sirattuk. — Klári néni? — kérdeztem. — Nem, nem én, az ember — mondta fejével a párja felé intve, aki most mosolyog a bajusza alatt. — Fáztunk mi rettenetesen... De most? Hát nézze! Én kimondom, ami a szivemen... Nem kellett volna ötvenháromban abbahagyni. — Mert nézze — fordul j felém Endre bácsi. — Termel-1 tem én búzát tavaly is jócskán, j De ide tenni, meg oda tenni és { tavasszal már öt mázsa búzát j kellett vennem, hogy újig le- j gyen kenyér. Mcst meg — számolgatja az ujjain -r- húsz má-1 zsát kapok. Teher nélkül. Meg , se győzzük enni. — Tavaly őszön — fordítja maga felé a figyelmet a felesége — fél .mázsa diónk termett. Alighogy levertük a fáról, el kellett adni. Most nincs gondunk lópalkolásra, pásztorbérre, meg a jó isten tudná, hogy mire. Egy előlegből vettünk hat süldőt az idén. Hármat hizlalunk. Tessék mondani mi gondunk lehet? A kezdés nehéz, mi tudjuk, mert nagyon sok év kellett ahhoz nekünk is, hogy összekaparjuk a földet, amit bevittijnk. — Volt olyan esztendő — folytatja Klári néni —, hogj a góréba se raktuk a máiét.; Nem volt érdemes, elfogvctt : meg a tornácról. Most meg \ beállítanak itt nekem húszon- j hat zsák csövesmáiéval. Megö- I rültem neki, de mondják, hogy I várjak még, ez csak előleg. I „Hogyhogy előleg?” — kérdem ! „Hát úgymondják —, hogy j zárszámadáskor jön a többi.” * Búzából is, meg árpából. Cukorból több lesz mint egy mázsa. A többit, a másik felét közösen adjuk el, mert ki győzne olyan temérdek cukrot megenni. Nem? — Holnap előleget osztanak. Pénzből. Mennyi is jut nekünk Endre? Tizennégy forintjával? Endre bácsi csak úgy fejből számolgat, de Klári, a lányuk megelőzi: — Ötszáz egységre hétezer forint! — vágja ki Klári és szép nagy fekete szemével fei- nőttesen néz ránk. Kicsit el is pirul, amiért beleszólt a „nagyok” beszédjébe. — Annyi, hétezer — mor- zsolgatja foga között édesapja a szót. — Pontosan annyi. — De meg is dolgoztunk érte — veti közbe gyorsan a felesége. — A kiosztott területhez még egy rész dohányt is vállaltunk. Az én családom nem akar szégyenben maradni. Nyáron jött a kisfiam, az iskolás is és csináltuk. Azért nehogy azt higgye, hogy csak mi voltunk ilyenek. Én csak néztem, hogy mi ütött ezekbe az emberekbe?! Nem úgy ment itt a munka, mint régen, amikor először benne voltunk a csoportban. Most egymást hajtottuk. Ügy mentünk hajnal óta késő estig, mint egyéni korunkban. — Azért, tudja, mit nem adok sokért? — mondja Endre bácsi. — Azt, hogy nem rángatja már a karomat az eke. szarva, nem húzza a válhat _ vetéskor a búzászsák. Én már csak azt néztem, hogy csinálja a gép. Jól haladt ez a mi falunk tavasz óta. Sokra vittük, lassan raegemberesedik a szövetkezet. Én szeretem, ha egy fillér még egyet fiadzik. Hát itt fog, az szentigaz. Csak azért haragszok, ha valaki könnyelmüsködik a közösben Mert van Ilyen. Meg, ha a jószágot, bántják. Én a fiamnak még tavaly is lekentem egy- cgy keserveset, ha oktalanul bántotta a jószágot. — Igaz is. Mi vsn Endrével’ — kérdeztem, ö Pestre ment és most ott dolgozik? — Jaj, lelkem! — válaszol Klári néni. — Sora van annak. Elment az én Endrém. Dolgozott is, de a keresete mindig csak az ennivalóra, meg a barátokra futotta. Hazajött néha. Látta, nem fordulunk fel éhen. Nincs is rossz kedvünk. Egyszer hazaállít aratásra, hogy segít nekünk. Jói van, segíts, gondoltuk. A segítésből az lett, hogy cséplésre is itthon maradt. — Száz munkaegységet szereztünk az aratással meg csépléssel — szólt közbe Klárika. — Szóval — folytatta a mama — itthon ragadt az én fiain: Ügy kellett Tóth Jóskának, az elnöknek felírni Pestre, hogy ne várják, mert Endre belépett. Mondogatja is a fiam, ha itthon marad a tavaszon, hát kijön a nyolcszáz egységünk is. Na már mindegy, majd jövőre.., így folyt le a beszélgetésünk Pörkölábéknál. Az ő életük sorjázásáva] bontakozott ki lassan Császló termelőszövetkezeti község első esztendeje, az első közös erőfeszítés eredménye. Samu András. A vendéglátás szubjektív feltétele a szíves fogadtatás, a kávéfőző mikszer kedves mosolya. No, de mit ér mindez, ha az objektiv feltételek hiányoznak? No, nem a süteményekre és az bókákra kell gondolni. Nem. mert ebből van elegendő a baktalóráutházi fmsz. cukrászdában. Nincs azonban a belső köves teremben kályha. A vendégek felöltőben kénytelenek elfogyasztani a „hideg” fogadtatással felszolgált kávéjukat. Az illetékesek már megígérték jónéhányszor, hogy intézkednek. Az ígéretből azonban nem lett kályha, így aztán a cukrászda dolgozói csak szíves szóval, kedves mosollyal, és a* illetékesek ígéretének ellenére, hideg teremmel fogadják a vendégeket. Hiába, ők nem tudnak a főkönyvelő által tett ígé-> rőttel fűteni. Ügy látszik, az illetékesek azonban tudnak. Nos, ha tudnak, akkor fűtsénck csak maguknak az ígéretükkel, s melegedjenek mellette a télen. —> Lehet, hogy nekik -megfelel, A vendégeknek azonban nem, mert az ilyen ígérettől még senkinek se lett melege. (f. k.) Nyíregyháza termelőszövetkezetei 93 százalékra teljesítették az őszi mélyszántás! tervüket A városi tanács .mezőgazdasági osztályáról jelentették, hogy Nyíregyháza termelőszövetkezeteiben rövidesen befejezik a mélyszántást. A felszántandó terület a szövetkezetekben kereken 800 hold, ebből a mai napig 750 holdon végezték el a mélyszántást, ami 93 százalékos teljesítésnek felel meg. Néhány napon belül valamennyi szövetkezetben. befejeződik ez a munka is. A sóstóhegyi Virágzó és Zalka Máté. valamint a rozsréti ! Búzakalász már letudta, a. mély- j szántás gondját. Az egyéni parasztok 2500 hol- I dón végeznek ezen az őszön j mélyszántást a város határában, | ebből mintegy kétezer holdon mar befejezték a munkát: jil a papa“ bemutatója Aj’irejt Int tán A nyíregyházi postások központi színjátszó együttese ma este nyolc órai kezdettel a József Attila Művelődési Ildi nagytermében színre viszi. Kállai István: „Majd a papa'* 1, című 3 felvonásos vígjátékát... A darab, mint ahogy már korábban is hírt adtunk róla, nagy sikerrel járja a megyét. A darabot Irányi István rendezte. Zenekari vezető Tamási József. Sajnálom, de addig nem húzhatom fel a sorompót, míg a vonat cl nem haladt... As ördög tudja, hogy van az ember ezzel a köszönéssel. Bevallom, nagy zavarban vagyok, amikor ismerőseim széles táborából találkozom valakivel. Mert ugyebár az embereknek üdvözölniük, köszöntsniök kell egymást. Ez eddig Teridben van. A baj a hogyannal van. Meri hogyan köszöntsem például azokat az ismerőseimet, akiket nem kedvelek — mert bevallom, ilyenek is akadnak? S hogy köszöntsem azokat, akik engem nem kedvelnek? Mert ilyenek is vannak. A minap például egy rég nem látott ismerőssel találkoztam, aki hónapokkal ezelőtt háromszáz forintot kért tőlem kölcsön néhány napra, — Van szerencsém! — üdvözölt fennhangon, pedig nem volt szerencséje, mert vele^n találkozott, velem, aki könyörtelenül behajtottam a helyszínen az adósságát. Aztán találkoztam valakivel, akivel nem voltam tegező viszonyban, viszont hónapokon keresztül intrikált ellenem. S ennek az embernek kénytelen voltam harsány jó napot kivonni, holott inkább egy kiadós infulemát kívántam volna ne'''""J'X •• •• •• / JCaizatmk ki, már csak azért is, mert igazat adok Kossuth Lajosnak, aki azt javasolta: „Ha megdobnak kővel, dobd vissza mennyko- vcll” Az idegeim táncolnak, ha az a kövér szomszédasszony kerül utamba. Soha nem voltam híve a nyalakodásnak, s főképpen szívemből utáltam valakinek a pracliját nyaldosni. Képzeljék, az a kövér mindig a kezét nyújtja, kecsesen, csuklóval felfelé, ha a balsors ősz szehoz vele. Legutóbb azonban kitört belőlem őseim lázadó szelleme, az ősi dac; a kézcsók ra nyújtott kezet megfogtam, s jól alaposan megrázogattam. Azóta úton útfélen neveletlen fráternek kivesztél engem. Na és aztán ott vannak azol: a bárgyú kérdések az üdvözlő szavak után. Amikor útban a fogorvoshoz, ölnylra Cagádát képpel találkozom valakivel, és megkérdezi tőlem, .hogy vagyok. Mit feleljek erre? Ha bemegyek valahová, megkérdik: hát megjöttél? Mintha nem látnának a saját szemükkel. Ha még azt kérdeznék, hogy fe még élsz. vagy hogy mitől híztál ilyen dagadtra — azt még inkább meg tudnám bocsájtani, de szerény személyem tutíomasulveleiehez ragaszkodom.' Igenis, megjöttem vagyok, s meg fogok ezentúl is jönni: Ezt kérem tudomásul venni. Javasolnám, hogy az emberi érintkezést, az üdvözléseket és hasonlókat reformáljuk . meg. Az elv legyen a könyörtelen őszinteség, s én nyugodtan üdvözölhessem eképpen egy-két ismerősömet: „Fordulj fel!" Vagy cscüeq. „Gcbedj meg!" S utána: ..Hát léged még nem akasztottak fel?" Ila pedig jó ismerősükkel találkozom, miért ne kívánhassam azt, amire a leginkább szükségük van? Teszem fel, üdvözlésül: „Kellemes fizetésemé lést," „jó kiutalást a lakáshi- vataltói”, vagy ahelyett, hogy egy „jó napot”-tál kifizessem, miért ne kívánjak neki egy egész jó esztendőt? Hát nem ésszerűbb ez így? Es most. kedves olvasók: „jó szórakozást", s ha azt nem sikerült megszereznem, legalább annyit, hogy „kevés bosszúságot:'’ gy- i■ gyVámügyi tájékoztató jelent meg a külföldre utazók és a hazánkba látogatók számára A Vámőrség Országos Pa ranesnoksága tájékoztató füzete adott ki, amely a vám- és devizagazdálkodási rendelkezése két ismerteti a külföldre látó gatókkal és a hazánkba, érkezi külföldi vendégekkel kapcsolat j ban. A tájékoztató közli,, bog; azok, akik külföldre utaznak j milyen és mennyi f zefőes&koz J vihetnek magukkal , devizában— ' illetve forintban. Felsorolja, mi | lysn ékszerek, útiholmik, éjeim: szerek, illetve ajándéktárgyak vi ; hetők ki és melyeKhez ítéli ; | Nemzeti Bank devizaigazgatósa j gának külön- engedélyé. I A tájékoztatót a külföldre uta. j zók a Vízummal együtt . a; | tbUSZ-riál megkaphatják. A [ Magyarországra érkező külföldiét számára négy nyelven' színtér adtak ki tájékoztatót. VASÄRNAP NYÍLIK A NEGYEDIK MEGYEI. KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Vasárnap, délelőtt tizenegy ! órai kezdettel nyílik meg a Jó- j sa András Múzeum és a Megyét ! Tanács Művelődési Osztályának ! közös rendezésében a negyedik | megyei képzőművészeti kifriíí'ás, I a Malinovszkij utca 6. szám alatt. Megyei művészes festményei és szobrai képezik a többtermes [tárlat anyagát. ; A kiállítási Gulyás Emilné, a ] Szabolis-S.zaímár Menyei Tanács elnökhelyettese nyitja meg. *
