Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-04 / 261. szám
Gacsályi „titkok" Tavasszal, amikor Ga- esály szövetkezeti községgé alakult, ilyen hírek kezdtek járni: „Na, az ősszel nem jut egy fia burgonya sem”. Sokan „bedőltek” az ilyen hangoknak. Távolmaradtak a közös munkából, hanyagul dolgoztak. Néhá- nyan a háztályi gazdaságot helyezték előtérbe. Bizónytalan- ság, tétlenség kapott lábra a kósza hírek miatt. Mit tehetett ilyenkor a párt- szervezet? Dobbal nem lehet verebet fogni — tartja a közmondás. Mégis szembe kellett szállni a téves nézetekkel. Egyesek azt kérdezték: mi a biztosíték, hogy jó zárszámadás lesz? Sokáig hiába hallatták hangjukat a kommunisták, nem talált ez a hang meghallgatásra. Nem adták fel azonban a reményt.’ Harc volt ez, olyan küzdelem, amellyel az emberek tudatában meglévő régi, karos szokások . ellen hadakozva győztek, formálták a tegnap még kisparcellán dolgozó parasztot. Minden munka könnyebb munka, mint valakit meggyőzni a ■ szövetkezés gondolatáról. Hisz ezernyi szál húzza még vissza, megoldatlan kérdésekre vár választ. S a kommunisták érveltek: a jó mCinka meghozza gyümölcsét. Ennyivel azonban nem lehet bizonyítani a nagyüzem fölényét. Bizonyítékok mellett meggyőző szót is vártak a tegnap még egyéni gondokkal küzdő közösbeliek. Azt mondták: ha becsületesen dolgozik mindenki és ennek ellenére sem lesz kielégítő a zárszámadás, így jogosnak bizonyul egyesek kétsége. Az ilyen beszéd tetszett. Később így érveltek': okos gazdálkodással, gépek segítségével túlszárnyalhatjuk az eddigi terméseredményeket. Biztosíték erre a part és a kormány intézkedései, a kedvezmények, amelyek révén több jószágot tarthatunk,, több műtrágyát használhatunk. Ezt is kedvezően fogadták. Idejében végeztek a tavaszi munkákkal, a növényápolással. A többség kitett magáért. Búzából a község történetében még nem volt példa a kilenc mázsás átlagtermésre. Most 10,6 mázsa termett. Őszi árpából is rekordot. 14 mázsát takarítottak be. Burgonyából 120, kukoricából pedig — az előzetes számítások szerint — hatvan (nem tévedés!) mázsa csöves termésre számítanak holdanként. Martonvásári 5-öst termeltek. A rostkender 43, a cukorrépa kétszáz mázsát adott. A számokat azért említettük, hogy bizonyítsuk: igazuk lett a kommunistáknak. Megfogadták tanácsaikat. Becsületesen dolgoztak, s az gazdag gyümölcsöt termett. Nagy tekintélyük lett a téesz kommunistáinak. Példájukat követik, javaslataikat valóra váltják. Cukorrépából annyit termeltek, hogy a 65 holdról betakarított tizenhárom- ezer mázsa termésért 390 mázsa cukrot kaptak. Két vagonnal eladtak és még így is 12 deka cukor jut minden munkaegységre. — 523 mázsa rostkenderből 180 mázsa különlegesen jó minőségű, a többi első osztályú volt. 180 ezer forint ütötte markukat. Felvetődik a kérdés: az eredményekhez csupán a kommunisták meggyőző munkája kellett? Ennyi bizony nem lett volna elegendő. A pártszervezet gyakran foglalkozott termelési kérdésekkel. Tanácsokat adtak a folyamatos talajerő-utánpótlás biztosítósához. Éltek a 3004-es számú és más kormányrendeletek révén adódott lehetőségekkel. Az állattenyésztést fellendítették. Többszáz szarvasmarhát, sertést tartanak. Több istállótrágyát használnak. 360 hold savanyú talajt meszezés- sel javítottak. Az előírt 1,5 mázsa műtrágyával szemben 1,8 mázsa jutott minden hold szántóra. Évelő pillangós takarmányt vetettek. Főleg szarvas- kerepet, amelynek termését egyszer magnak, egyszer takarmánynak használták. Becsületesen dolgoztak. Mindezek eredménye: egy munkaegység értéke a tervezett 48 forintról 55-re emelkedik. S ehhez hozzájárultak a kommunisták és párton- kívüliek egyaránt. Nagy László, a téesz pártszervezetének titkára, Beke Sándor, a szakképzett téesz elnök, Halász Péter brigádvezető, Fekszi Vince, valamennyi téesz tag fáradozása. A közös gazdálkodásban rejlő lehetőségek kihasználásával jutottak el eddig. Azokon a táblákon értek el rekorderedményeket, amelyeken szövetkezetiek már tíz éve gazdálkodnak, javítanak. A tavaszi hetven belépő család által hozott 50 hold búzában voltak olyan parcellák, amelyek három mázsát adlak holdanként. Ez igaz, csökkentette az átlagtermést. Átlagban 380 munkaegységet teljesítenek az idén a ga- csályiak. Több mint húszezer forintos évi és 1741 forintos havi jövedelmet biztosít ez. Ezenkívül terem a háztáji gazdaság is. Ilyen átlagjövedelem nem volt még a faluban senkinek sem. Oszladoznak a téves nézetek, erősödnek a barátság szálai kommunisták és pártonkívüliek között. Egyre gyümölcsözőbb az együttműködés, megszűnnek » kósza hírek. a pletykák is. Tények igazolják: a kommunisták nem csak hirdetői, hanem aktív cselekvői a szocialista mezőgazdaság megteremtésének, amelyben egy fejjel magasabbra emelkednek a távoli szatmári falu emberei. Nagy Tibor Ginéit értó iirtncfii Hétfőn volt 15 esztendeje annak, hogy a diadalmasán előrenyomuló szovjet csapatok feszabadí- tották Üjfehértó lakóit a fasiszták, a földesurak igája alól. Az évfordulót egész Üjfehértó megünnepelte. S a falubeliekkel együtt ünnepeltek a vendégségoe érkezett szovjet katonák, s a budapesti szovjet nagykövetség képviselői: a követség másodtitkára, és a Pravda tudósítója. A délutáni órákban a helyi pártszékház udvarán gyülekeztek a fehértóiak. Eljött a falu apraja- nagyja, dobszóval vonultak fel a fehérin- ges, pirosnyakkanuos. úttörők, eljöttek a szövetkezetek, gazdaságok, helyi szervek dolgozói, s az összegyűlt menet a szovjet vendégekkel együtt vonult a község felszabadításában elesett szovjet hősök emlékműve elé. Feszes vigyázzban állt a fegyveres díszőrség, s ' az emlékmű körül koszorú-hegy tornyosult. A koszorúzás közben néma csendben adózott Üj- fehértó népe a hősök emlékének, akiknek szabadságukat, gazdagodó életüket köszönhetik. A koszorúzási ünnepség után rövidesen a kultúrházba gyűltek a falubeliek ünnepi nagygyűlésre. Zsúfolásig megtelt a hatalmas terem, s még a folyosón, a lépcső előtt is nagy tömeg szorongott. A gyűlést Megléci Antal elvtórs, a Hazafias Népfront helyi titkára nyitotta meg, majd Tótszegi Ferenc elvtárs, Újfe- hértó pártittkára ^ün- repi beszédet mondott. Beszédében megemlékezett a falu felszabadításáról, s 15 esztendős fejlődéséről. Számokkal, tényekkel mutatta be azt a változást, ami a község életében bekövetkezett. Kitért az ellenforradalom pusztításaira, s leverésére is: „A szovjet hadsereg hős katonái községünket másodszor is felszabadították. Másodszor hullajtot- ták vérüket azért, hogy Magyarországon proletárdiktatúra legyen. Ezért szeretjük mi a Szovjetuniót és ezért gondolunk ma is, felszabadulásunk 15. évfordulójának ünnepén hálával és szeretettel a szovjet népre.. — mondotta a párttikár elvtárs, majd a falu nevében fogadalmat tett: „Kérjük szovjet vendégeinket, tolmá-) csőiják népüknek Üjfehértó forró üdvözletét és megígérjük, hogy a párt vezetésével eredményeinket napról-napra fokozzuk. Készek vagyunk arra, hogy életünk és vérünk feláldozásával is megvédjük szocialista vívmányainkat, proletárdiktatúránkat!” Az ünnepi beszéd után a szovjet vendégek nevében a szovjet hadsereg tisztje, Abakin Alexej Nikolajevics főhadnagy elvtárs köszön- ‘ tötte Üjfehértó dolgozóit és sok sikert kívánt további munkájukhoz, a falu fejlődéséhez. A gyűlést színes kultúrműsor zárta be. A kultúrműsor után az újfehértóiak szovjet vendégeiket magyaros vendégszeretettel ünnepi vacsorán látták vendégül. üjfehértó felszabadulási ünnepsége jól sikerült. Az ünnepség eseményei emlékezetesek maradnak a községben, s bizonyos, hogy a következő évfordulót még, több sikerrel, egy esztendő munkájának eredményeivel gazdagodva ünnepli: meg Üjfehértó népe. (gy- i. QV ) Szabolcsi termények külföldnek Megyénk exportforgalma az utóbbi hetekben nagymértékben megnövekedett. Számos országban népszerű a szabolcsi Jonathán alma, melyből naponta 80—100 vagon indul Finnországba, Ausztriába, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Nyugat-Németországba, a Szovjetunióba és Svájcba. Ugyancsak jelentős mennyiségű káposztát és sárgarépát szállítottunk a megyéből Franciaországba, Svájcba, az NDK-ba és Nyugat-Németországba. Hogyan segíthetnek a ssülők as iskolai nevelés eredményesebbé tételében ? Ezt a kérdést teszik fel azok az apák,’ édesanyák, akik csalódottan tapasztalják, hogy gyermekük magaviselet«, tanulmányi eredménye hanyatlik. De azt kérdezik azok a szülők is, akik nyugodtak gyermekük felől, mert az biztosan halad az iskolában. Mert mindenkinek egyformán érdeke a gyermek, a család, a társadalom jövője. Hogyan segíthetnek a szülők az iskolának? A szülői munka- közösségek problémája ez, azo- ké a közösségeké, amelyek évek óta tevékenykednek a pedagógusok mellett, a gyermekek érdekében. ■ Ha visszatekintünk az elmúlt időkre, látjuk, hogy a szülői munkaközösségek hasznos segítői voltak az iskolának. Eddigi tevékenységüket legjobban az anyagi, társadalmi munka segítsége jellemezte. Az iskolák szebbé tételében, sokhelyütt felépítésében, tatarozásában találjuk meg munkásságuk nyomait. Volt olyan iskola, amelynek részéről nem hangozhatott el lehetetlen, teljesü- letlen kérés a szülőkhöz, mert azok készségesen és gyorsan segítettek. Sok-sok millió forinttal gazdagodtak ezen a réven iskoláink, főként az általános iskolák, de az óvodák, és középiskolák is. Mégis azt kell mondanunk, hogy az idén kibontakozó mozgalom teljesebb, egészségesebb az eddigieknél. Mert bár kétségtelen a szülők közösségének önzetlen szándéka, akarata, a munkaközösségek mégsem tud2 ták teljesen azt nyújtani, amit a gyermekek nevelésé is megkívánt volna. A jó gazdasági munka mellett ugyanis gyakran hiányzott a nevelés cétudato- sabb, kiforrottabb összhangja. Ezen a területen sok munkaközösség elmulasztotta a tennivalókat. Elmulasztotta a munka- közösségen belül kialakítani azt a közös szándékot, hogy a szülök tudatosan segítsenek az iskolának a gyermek szellemi fejlődésének kialakításában. Ezért a gyermekek egyrésze lényegében kettős nevelést kapott: ^egyet az iskolában, s egyet a családi körben. Másrészt voltak olyan esetek is, amikor a szülők a nevelést teljesen az iskolákra bízták. Természetesen, nem ez volt az általános kép, de gyakorisága arra int, hogy beszélnünk kell róla. Kettős nevelés — ritkábban az iskola, gyakrabban a szülök hibájából. Ismerjük ennek a hibának a következményét. Is- merünk olyan szülőt is, aki arról panaszkodott, hogy gyermeke szófogadatlanná vált, már nem hisz sem a szülőnek, sem a tanítójának, s ezt nem is ítélhetjük el, mert ez logikus következménye a kettős, különböző irányú nevelésnek. Mást hall az iskolában, mást hall a szülői házban. A következmény? A gyermek elveszíti bizalmát, magába zárkózik, céltalanul, nem értően nézi maga körül a világot. Legtöbb esetben a szülők hibáztak. Vagy a nagyszülők. Akik magukat nem tudják megítélni, hogy álláspontjuk a gyermek érdekében egyenesen tarthatatlan, s nem „kiegészíti” az iskolai nevelést, „hozzáteszi” azt amit az iskolában nem kap meg a gyermek, hanem ellenkezőleg: ellentmond az iskolai nevelésnek, megcáfolni igyekszik az iskolai tanítást, kétséget, kételyt ébresztve a gyermekben, összezavarva kialakulni kezdő egyéni szemléletmódját. Hogyan is akarjuk mi a jövő társadalmát kiformálni? Milyeneknek akarjuk a holnap felnőttjét, a ma gyermekeit nevelni? Röviden: úgy kell a ma gyermekeit nevelni, hogy öntudatos, proletárhazaíisággal érző, világos, materialista felfogású, munkát szerető, erkölcsös szocialista emberré érjenek. Az „új típusú” ember nem képzelet szülötte, mint ahegy a kor, melyben élünk, valóság. A Lu- nyikok új századot írtak, de nyugodtan mondhatjuk, új évezredet, sőt bizonyos, hogy ettől az időtől számítják majd sokezer év múlva nem a Föld, hanem a világűr történetét. (Nincs még szó rá, de lesz!) Ennek az új kornak természetszerűen új társadalma fejlődik, mint annak élő példája a Szovjetunió. A szovjet társadalomból tudott csak kiformálódni az az erő amely létrehozta a Lu- nyikokat, a béke, az emberi haladás eddigi legnagyobb alkotásait. Üj kor — új társadalom. De vajon minden szülő egyforma erővel segítette az új társadalom alapjainak lerakását? Nem. És itt rejlik a szülői munka- közösségek feladatainak legkomolyabb és legnehezebb része. Ha a gyermek egységes, egyirányú nevelését akarjuk biztosítani, — ami minden szülőnek éppúgy érdeke, mint a társadalomnak. a hazának, — először is a szülők közösségének egységes állásfoglalását kell megteremteni. Másszóval: nevelni kell a szülőket. Furcsán hangzik, mégis így igaz. Erre figyel fel az idén mind több szülői munkaközösség, kiadva a jelszót: elég volt a közös vacsorákat, ajándékozást teremtő ülésezésekből, legyen ezután a megbeszélések köz/'o-tja: maja a gyermek. A «gyermek, érzékeny, formálható egyéniségével, megismerést kutató eszével. Sok nyitott kérdés áll még sok szülő Előtt. Vannak, akik nem képesek a munka igazi megbecsülését gyermekükbe oltani, mert maguk is még csak az íróasztalban látják ezt megtestesülni. Vannak, akik téveszméket hoztak magukkal a múltból, s ezt továbbadják a gyermeküknek, ök maguk sem tanulták még meg, mit jelent a proletárhazafisag, nemzetköziség, mit a materializmus, tehát hogyan segíthetnének az iskolai nevelésnek? Vannak — és ez a csoport a legnagyobb, — akik vallásos nézeteiket kötelességszerűen ráerőszakolják gyermekükre, bár talán már maguk is csupán szokásból ragaszkodnak hozzá, mert őket is így nevelték valamikor. Sok tennivalójuk van tehát a szülői munkaközösségeknek. Előfordulhat az az eset is, amikor a szülők kollektívájának kell meggyőzni egy-egy pedagógust helytelen, idealista nevelési módszerének tarthatatlanságáról. A közös munka, a jó kapcsolat az iskola és a szülők között: gyermekeink egyéniségének, gondolkodásmódjuk fejlődésének záloga. Az önzetlen, gazdasági téren nyújtott társadalmi munka mellett a nevelésben nyújtott segítség, sőt, elsősorban ez álljon központjában a szülői mun-1 '•-közösségek munkájának. SB.
