Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-28 / 282. szám

Nem nehéz hozatalaim

Kóstolgatok

Fekete szempár, kerek

almaarc, keskeny homlok, sötét hajj Formás fiatalember, széles v állakkal.

— Kovács Tibor.

Ércesen csengő hang, a kézfogásnál vasmarok. Fején meg- . emeli a vadonatúj nyúlszőr kalapot. Jó] szabott sportkabátja zsebébe süllyeszti kezét. A kabát alól kivillann a divatos mogyorószín mellény, csíkos nyakkendő, mélyívelésű ing. — Mintha egy áruházból tévedne ide. Szürkebetétes cipőjében vigyázva kerüli ki a novemberi fagyot. Szokatlan itt. Nemrég a Nagykörút betonjárdáját koptatta a cipő, néhány hete a karászi földjárdát gyalulja. Gazdája hazajött a régi fészekbe. Hosszú szabadságra. ..

— A fiúk ilyenkor mennek melóba... — szólal meg pes- iesen. — Tülekedés a villamoson atutóbpszon, rohanás, hogy időben beérjenek a munkába, estére mozi, meg egy kis ivászat. alvás,.. és kezdődik elölről .. .

Idegenül hangzanak a szavak a falusi házak táján. Rohanó gépkocsisért, égbenyúló házakat, tengernyi embert idéz a képzelet a frissen söpört falusi házak elé. Odafönt egyszer úgy érezte, nem tud Pest nélkül élni.' Másszor érthetetlen ' szorongással szemlélte a hatalmas várost és nagyon árvának érezte magát. Rideg, rejtelmes, idegen maradt a város. Legalábbis neki..;

— Lalán megragadtain

volna „fönt”, ha ott van velem az anyám és az apám. Ha lett volna rendes lakásom, otthonom. Ügy ér valamit az egész. Amúgy; : -.?

Mondatai meggyőzőek, tisztán csengők. így, így, honvágyat nemcsak külföldön érez az ember. Ezért cserélte fel a fővárost a falujával. Meg másért is. AZ utóbbi hónapokban a szokottnál gyakrabban látogatott haza és mindig felfedezett valamit. Észrevette a község szívében pompázó kultúrházat, a szövetkezetbeliek háztetején lévő televíziós antennát, a központi fűtéses parasztházakat. Ilyenkor mindannyiszor vitába- szállt önmagával. Mennyivel ér többet Pest, mint a szülőfalu? Mi a leglényegesebb? És számvetést csinált. Itt is, ott is munkából él az ember. Ez bizonyos. Kedvvel csinálni, örömet lelni a munkában itthon is lehet. Deliét Pest, az Pest! A Margitsziget, a Duna, a Gellérthegy, a körút, a kirakatok, a színház, a mozi, a barátok . .. Igen, Budapest nagyon szép. De van-e

szebb az ismerős nyírségi tájnál? Itt van Sóstó, van Tisza, vannak szép kirakatok, mozi, eljön a Déryné színház és a tokaji „Kopaszon” még az idén megépül a televíziós állomás, láthatja a népstadiont, a színházat. még külföldet is. . .

— Sokáig töprengtem.

Húzott vissza a falum is, Pest is. Most hazajöttem. Meglátom, mit tudok itthon csinálni. Körülnézek .. .

És azóta szemléli a régi fészket, keresi a maga helyét. Jól érzi magát, csak unatkozik. Pesten megszokta a társaságot. Hamar elszaladt a nap, a legnehezebb munka is könnyebbnek tűnt, közösen csinálták. Itthon a ház körül segédkezik, kijár a mezőre, fát vág, rend beteszi a jószágot. Ez minden Esténként bejárogat a szövetkezeti fiatalokhoz, végignézi a szereppróbát, énekel velük. — Nem is egy fiatal hívta magukhoz a termelőszövetkezetbe. — Lenne ott neki való munka. Tibor gondolkozik is ezen. Már a szülőkkel is szót váltott a dologról. Mit csináljon? Ö fiatalember, fogékonyabb az új iránt. Meg volt már találkozása a szövetkezettel. Katonaitorában egy nyáron, kimentek segíteni az egyik közös gazdaságnak. Ott sok ^ót látott. Nem is tudná elképzelni az életét úgy, mint az apja.

— ,,Rázós licked” a szekér fiam. —Ezt mondta édesapám, mert megjegyeztem, a'jó öreg'apám öregapja is ilyenen járt hajdanában. Én nem akarok ilyenen járni, csináltunk tni a traktorgyárbán annyi gépet, hogy nem lesz itt szükség ami rozoga szekerünkre, faszarvú ekénkre. Nem hát. De egy kis baj van nálunk.

Hosszas latolgatás után megvallotta, kis nézeteltérése van az apjával. A dolog nem olyan veszélyes, de Tibort elég közelről érinti. Az „öreg” be akar lépni a szövetkezetbe. Ez eddig rendben is van. Csakhogy olyasmit mondott': „Én belépek, fiam, te meg talán visszamennél Pestre, pénzt keresni.” Ez az, ami elgondolkoztatta és újra felkavarta a fiatal fiút. Nagyon szereti a szüleit, Pestrő^ minden hónapban küldött pénzt, ruhát hozott ajándékba. És most mi legyen? Hogy kapja meg a havi íikszet? Megszokta már, hogy elsején markába teszik a borítékot. Mi legyen hát? Mikor fent . volt mindig azt írták itthonról: fiam gyere haza, fiam nagyon vigyázz maMubszoba m úttörőoithon-avató Viranyoöon

A virányost művelődési otthon november huszonkilencadikén .délután négy órai kezdettel tartja a klubszoba, valamint az úttörő- otthon avatási ünnepélyét.

, Az ünnepi vacsora után, este nyolc órától reggelig tartó bállal ünnepük a kultúra újabb térhódítását a virányosiak.

Megjelent

„Az agitátor kezixönvvének" II. kötete

„Az agitátor kézikönyve” I. kötetének — mely hazánk eredményeit ismertette — megjelenése után az MSZMP Központi Bizottságának agitációs és propaganda osztálya kiadta a kézikönyv II. kötetet.

Ez a kötet a szocialista tábor országainak életével foglalkozik. Szemléltető eszközök, grafikonok térképek - segítségévjel gazdag té-l nyekkel és adatokkal ismerteti i az ország társadalmi, gazdasági, valamint szociális és kulturális életének legfontosabb összefüggéseit, változásait, a felszabadulás óta elért vívmányait.

I A kötet a iogtrissebb tényeket I és adatokat tartalmazza. A felhasznált dokumentumok széles skálája lehetővé teszi a megtett út összehasonlítása’, a felszabadulás előtti évekkel. E kötet kiadása segítséget nyújt ahhoz, hegy a pártszervezetek cs a páll-( munkások az eddiginél ;o óban megismerkedhessenek a szocia-: lista tábor országainak c etével, fejlődésével és nagyszerű eredményeivel. Nagyon jól tudják hasznosítani a pártoktatásban résztvevő hallgatók és propagandisták is.

gadra — és most hazajött és ezt mondták... Most, mikor újra felfedezte a faluját, mikor már-már megtalálta a helyét. Megérti ő az apját is. Bizony- tálán a lépésében ,és ezért küldené vissza a fiát a havi fizetéses állásbaj Ezzel a fiának is ..jót” akar. De vajon nem lenne itthon is megoldás? A többi fiatalok és szüleik nem szeretik a havi összeget, a készpénzt, a biztosat? De igen, és meg is . találják a módját a szövetkezet vezetőségével

együtt, hogy ne nélkülözzenek, s ne várjanak az évvégi zár- számadás'g. ..

hiX íl felhő is eloszlik. Mindig több termelőszövetkezetben találják meg a legmegfelelőbb bérezési formát. És az embereken, a tagokon és az új belépőkön múlik ez is. A maguk gazdái, ha úgy gazdálkodnak. hogy havonta ás jut pénz ■ a bérek . fejében, nem j lesz pénztelenség. Kovács Ti- j bor is gondol érre és elhatározása rövidesen tetté is válik, j Nem lóg visszamenni, nem; hagyja itt a faluját, a szüleit. | Határozottan erősebb ez az el-1 gondolása.

—Csinálunk mi is sok mii^- j dent. Ha együtt leszünk, rüvi- j debb lesz a nap. is. Este pedig j megcsinálhatnánk nálunk is az j ifjúsági klubot. olvasókört. Sok mindent...

Amit mond, abból fiatalos hév árad. Nem a meggondolatlan, és csak lelkesedésből táplálkozó hév. Okos elgondolásból, a falusi fiatalok derűlátásából, a mában való bizakodásából. Kovács Tibor hazatalált. Rátalált az útra és még sok fiatal gondolkozik így. A falusi fiatalok tekintélyes része, aki tisztában van azzal: nem a csillogó kirakatok mellett keli keresniük a holnapot, hanem otthon kell keresni a „várost ', A kultúrát; És ez valósul meg a szövetkezetek nyomában. Valójában egészen közel kerül egymáshoz a falu és a város.

Lehet számítani Kovács Ti- borékra, a falu értelmes és józanul gondolkozó ifjaira. Rájuk is kell számítani elsősorban.

Páll C.

— Olyan a mi

té eszünk mint egy kóstoló — jegyezte meg viccesen, nevetve Simon Sanyi az c.g- ronómus. — Hol ez egyik paraszt keresi fel, hol a másik. Kóstolgatják, milyen is az i közös, s ha ízlik, másnap harmadnap is jönnek, de csak úgy. hívás nélkül ám! Nem mondjuk nekik,

miért, ki hívta? Ha dolgoznak. honoráljuk. Egységet írunk! — emeli fel kezét figyelmeztetöleg. — Nem napszámot. De nem ám...

És hogy mj lett az eredmény? Az, hogy többen végképp belekóstoltak.

Nevetünk.

—; A bort is megkóstolják az emberek, s azt isszák szívesen. amelyik ízlik. Nem?! — bizonygatja a téesz elnök. Nagy Pista.

— Itt volt özvegy Leskó Gyuláné esete. Jött, dolgozott, s jól érezte magát a mi asszonyaink között. Pedig talpraesett asszony ám! Egyedül dolgozta az öt hold földjét. S mégis meggondolta

magát— Most aztán végképp belekóstolt, mi? — nevetnek az emberek.

— Bele, már olt se tudná hagyni. Aláírta a belépést, és zárszámadáskor már ő is szépen részesedik.

★

Virágh Géza úgy

tartotta magát, mint a szép lányok. Kéretni kellett.

— De sikerült — mondja az elnök. — Azt várta, hogy mi keressük fel.

— Szóval ti voltatok a vőlegények? — vágja rá' Végső. a tanácselnök.

— Hát, hallod, úgy volt. Nem ellenkezett, de erre várt. Tudtuk, hogy figyeli a mi szövetkezetünket, de nem hittük annyira, mint ahogy arról meggyőződtünk. Azt mondja nekem:

— Halljátok, valahogy bátrabban kellene azt a földcserét csinálni.

— Nem akarunk mi megsérteni senkii — érvelt az elnök.

— Azért lehettek

határozottabbak.

Nem?!

S ő ajánlotta fel a földcserét. De közben gondolkodott.

— Mégse — mondta. — Adjatok nekem egy nap gondolkodási időt, aztán majd meglátom

— vélekedett búcsúzáskor.

— Akár kettőt is

— válaszolta az elnök.

S mi lett a „nóta” vége? Az, hogy másnap beállított a tanácsra Virágh Géza, s alákanyaritotta nevét a belépési nyilatkozatra. így aztán

„lőttet)’ a földcserenek.

★

A Rinyu házaspár sokszor látta reggelenként elmenhi há- zuk előtt a jókedvű szövetkezetieket. Lehet, hogy Rinyu Fe- rencnének még a szíve is megfájdult, hogy nem mehetett a sok lánnyal, asz- szonnyal együtt a határba Egyszer aztán az egyik reggel odakiáltott a tagoknak:

— Hová, hová ?

— Kukoricát törni,

— Nem mehetnék

én is ?

— Már miért ne. Jöjjenek mind a ketten!

Ráállt. Rinyu is, te férje.

Jól érezték magukat a szövetkezet földjén, „ nagy kukoricatáblán. Másnap, harmadnap is mentek, hogy kóstolgassák, milyen is az a közös munka. De ha szükségük volt csutkára. szívesen adtak a nyirkércsi Lenin Tsz tagjai.

Már miért ne? Hisz az ilyen kóstol- gatókból lesznek aztán jó tagok. Mert egyszer .csak .úgy -járnak ők is, mint Leskó Gyuláné, még Virágh Géza. Örökre eljegyzik magukat a szövetkezettel, amelyik most ugyancsak jó áldomást fizet az egész éti szorgos munkáért a. tagoknak. s abból bőven jut másfajta kóstolóra is egy esztendőn át.

(F: KJ

SZÜLŐK ÉS PEDAGÓGUSOK

1 | rszagos jelenség lett, hogy a szülői értekezletek tartalmilag erősen kezdenek megváltozni. Mindinkább háttérbe szorul ez a hang: „Miért kapott a gyermekem hármast. amikor...” ..Otthon olyan kitűnően felel- get, és..Egyszóval mind kevesebb a szülők részéről elhangzó méltatlankcdás, s helyébe őszinte igyekezet lép, a gyermekek tanításának, nevelésének érdekében.

Öröm ez, hiszen az addigi szülői értekezleteknek scik káruk is volt hasznosságuk mellett. Mert a szülők, gyermek-mentése rendszerint gyanúsítással párosult, megvádolva a tanítót, tanárt részrehajlással, igazt (lansággal. Másrészt a pedagógusok a támadó jellegű méltatlankcdás elöl nem hátráltak meg. s ez egyes esetekben a szülők, pedagógust* súlyos összeütközésére vezeted. De kj volt a hkiás? Szülő? Pedagógus?. Ezt. az esetek döntik el. .Volt hiba itt s, cd is Égy azonban bizonyts: minden esetben ’nem a ped.igö- gü£. nem a szülő, hanem d gyermek volt a vesztes. A gyermek, aki kettőjük. áldatlan harcában sokszor mindkét oldalról hátrányt szenvedett.

Nem ez a mód a gyermek előmenetelének megbeszéléséhez, és nem is ez a cél. S az igazi cél- tudatossága kezd kialakulni a szülők, a szülői munkaközösségek tagjai között.

iiegjelent rendelet szüntette . meg egyes szülői munka- közösségek helytelen irányú gyakorlatát. Sok szülőt terheltek meg felesleges anyagi kiadásokkal olyan munkaközösségi vezetők, akik. a ..reprezentálásban' , valamilyen rendezvények külso- • igeiben látták a munkaközösségek elsőrendű feladatait. S itt nem, szabad arra gondolni, hegy például pedagógus-napon nem volt helyénvaló, ha helyi szokásnak megfelelően . összejövetelt rendeztek. De igenis, nem volt helyénvaló, hogy munkaközösségek azon versengtek, mely-kük tud több pénzt gyűjteni komoly ajándékozásra, előadásokra, s más alkalmakra, l. ,. elvek r.em az iskola közvetlen zípííését, esetleg építését célozták. De ha még ezt is: előfordultak túlzások. Az idén mind több iskola munkaközössége számol be arról a változásról, amely megyénkben is végbement és végbemegy. A cél: maga a gyermek lett. A gyermek nevelése, fejlődésének, tudásának gyarapítása.

Egyes pedagógusnak rosszul esik, ha arról beszélnek, „felesleges terhet jelentettek a szülőknek a munkaközösségi ajándékozások.” Nos, nem szabad ezen megsértődni. Mert senki sem tilthatja meg a szülőnek, hogy háláját virággal, s más inkább erkölcsi, mint gazdasági értékkel bíró ajándékkal is lerója, ha úgy érzi, a pedagógus hivatása magaslatán állt. És tegyük hozzá: zömmel ilyen pedagógusok dolgoznak megyénkben is. De hány szülő tudná bizonyítani, hogy az ajándékozás nem éppen ilyen céllal, s nem éppen ilyen formában történt, cicg gyakran. S ezt még csak. nem is a pedagógusok szorgalmazták. Nem. A szüléi munkaközösségek eg-y-egy feltűnni vágyó tagja szervezte, — talán még ő sem ebből a célból, hanem csupán hozzá nem értése folytán,” — mert úgy érezte, ez a kötelessége. Természetesen, ez is helyenként fordult elő, általánosítani ezt sem szabad: — Tény, hogy a munkaközösségek nagyobb része nem tudta, oá is tulajdonképpen a iéiafflwta a

2