Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-25 / 279. szám
JlLfaj eipjjzer amu az úton Régi jó iemerősömmel találkoztam L*srkeszen. Nekem is arra volt dolgom, s ő, még irta sem tudom, milyen ügyesbajos dolgát intézte el. Mert amikor egymásra ismertünk, ö már ott- ballagott a gyermek- otthon világító, újrafestett épülete előtt, a buszmegálló irányába. A nézelődő ember szemével baktatott, mint később elmondta, még most sem hiszi, hogy ez a falu lenne az a valamikori Berkesz, ahol egyszer három napot töltött. — Nézem ezeket a városi házakat. Valamikor itt, tudod, pajtás, amolyan szalmatetős ol- házak kushadtak a sárban, hogy az ember nem tudta, emberek, vagy állatok laknak bennük. Nem is emlékeznék már rá, ha azóta jártam volna itt. Berkesz ... Berkesz... — mormogta -csendesen, és én tudtam, mire gondol. — Hogy is lehettem olyan szamár — gondolhatta, — hogy még mindig a régi Bekeszt vártam, a szalmatetős, cselédházas Berkeszt, a gróf uradalmának Berkeszét, amikor ez sincs a világ végén, hanem nagyon is itt, a romok helyén kinőtt új hazában. — Én ezért kicsit másként láttam a dolgokat. Hát mi lenne itt valami különös Berkeszen? Hacsak a gyermekotthon nem, dehát az nem is egészen a községé. Nekem még dolgom volt a termelőszövetkezetben, neki pedig ideje, mivel a busz később indult, még be sem jött Kis- várdáról. Szívesen elkísért. Útközben katonapajtáskori emlékeket idézgettünk, s csak akkor vetettük fel abbahagyott be- -szélgetésünk fonalát, amikor a téesz-könyvelő egy odavetett mondattal újabb gondolatot nem ébresztett barátomban. — Tizenöt nyugdíjas? — ármjlt el. Itt a téeszben? — Igen. — csodálkozott a könyvelő, még inkább talán, mint a barátom, hogy mi van ezen furcsa? —* Gazdag ez a téesz — mondtam oktatólag, — miért is ne lenne tizenöt nyugdíjasa? Szó szót követett, lassanként előkerült, hogy mintegy 100 új házat építettek itt már a szövetkezeti tagok, és nincsen olyan ház a községben, ahol valami renováció ne következett volna be az elmúlt tíz év alatt. Aztán, hogy több mint ezer holdon gazdálkodnak, amikor a felszabadulás előtt az egész községnek alig a fele föld jutott. A többi a grófé, az egyházé és a kulákoké volt. Az ólakban két- százvalahány sertés, félszáz szarvasmarha az istállókban. Az ' a húsz tehén, ami most van. (de nem ennyi lesz!) valami két és félezer liter tejet adett átlagosan egy esztendő alatt. Aztán elvitáztunk a falra akasztott táblák alatt, amelyek havonként mutatják a munkaegységeket. Nagyon hullámzik ez! — mondtam lecsapva, mert már bosszantani kezdett, hogy ismerősöm ennyire lelkesedett. Hisz ezek olyan dolgok, amelyek már csak-csak természetesek. — Nem hullámzik az — mondta a téesz-könvvelö nyugodtan. És azzal Szőke JVÍária, a könyvelő könnyed mozdulattal mutatott a számokra. — Ügye.ezt gondolja? m így következtek a számok: 18, talán ötvenhat. Aztán megint tizennyolc, és ismét ötenhat. Intettem. Igen. — Hát ez a táppénz — mondta mosolyogva. Tizennyolc egész ötvenhat század munkaegység egy hónapra. Ugyanis ez az ember akkor beteg volt. A többi nem is ingadozott. Gyors számítás: zárszámadáskor az átlagos jövedelem meghaladja a húszezer forintot. Barátomnak ez megint nagyon jól esett, és én most már határozottan furcsálltám, hogy miért is akad meg ilyen természetes dolgokon. Bár nem volt igzam, én viselkedése mögött nagyképűséget, irányomba oktató hangot véltem fölfedezni, s ezért már csak röviden válaszclgattam egy-egy mondatára.« — Nézd ezt a hatalmas gazdasági udvart! Mikor volt ilyen a paraszt embernek? — No, de nézd ... hisz ez természetes. Később: — Mennyi kukorica! De jók ezek a Zetorok! — Természetes — mondtam türelmetlenül. ♦ — Es egyre több gép áll majd munkába, hiszen szövetkezeti község — morfondírozott, — a gépek csökkentik a költséget, nő a haszon, köny- nyebb és rövidebb a munka, több a művelődési lehetőség ... — Természetesen — vágtam közbe. De folytatta: / — Tudod, mi lesz itt néhány év múlva?! — kiáltott fal. — Az emberek alig végeznek majd nehéz munkát. Eltűnnek a kérges tenyerek, pajtás! Hallottad, hogy már most is géppel vágták a búzát, Zetorral kapálták a kukoricát, szántottak, és te! Hidd meg, még a répát is géppel egyelik nemsokára! — Természetesen — mondtam most már bosszúsan. — Azt nézd majd meg, milyen épületeket emelnek itt néhány év múlva! Itt, — mutatott a földbesüllyedt tanácsházra, — vagy ha nem itt, arrébb, két- emelet magas épületet csinálhatnak. .. mit hatnak? Egy téesz község előtt nincs lehet, csak igen! Azt mondod, kicsi a kultúrház? — célzott egy azelőtti vitánkra, — az új tanácsház mellé azt is kell építeni. — Gondolod, hogy tele kamra mellett, rádió, televízió mellett nézik majd a régi mozit? Hát komám! Akkor miért van a túrkevei Vörös Csillag Téesz- nek saját vonata, munkaegységre dolgozó mozdonyvezetővel, hogy könnyen és kényelmesen jussanak ki a távolabbi szövetkezeti táblákhoz?! Azt hiszed, nehéz, dolog lesz megvenni a község gazdaságának akár egy repülőt is. hogy műtrágyát szórjanak? Vagy vegyszeres gyomirtásra hasznosítsák? — Ez máj ti ternuV/eteg lesz — bólogattam dühösen, hegy hagyná már abba. hisz ezt én is tudom, ezt minden józanul gondolkozó ember tudja. — Mert láttad, ügye, azt a szép épületet, ahogy elhagytuk a téeszt, balra az úton? No. láttad. Az a párlház. Tudrd. ki’’ építették? — A kommunisták. — Azok is. De segített nek;!% a falu. — Rámnézett, melye ' gondolkozva. — És ez nagy d | log. Mert valahogy így tértén j ez egész. A korrtnrjn’síá!; nők - kezdtek, és seg'tett a falu. A kommunisák osztották a fö'd.t és segített a falu; A kommunisták alakították a téeszt. és segített nekik a falu. A kommu i nisták kezdték átformálni a tár- I sadalmat, tanulni, Jieljebb lépni az előrehaladás lépcsőjén, megteremteni a gazdag falu alapjait, es ett volt mögöttük a falu. Es ez a ház .. . látod én abban a házban azt látom, hogy ez így . lesz a jövőben is. Nem szó Ma U). ö csendesen jött mellettem. Aztán, mint aki még magyarázattal tartozik, szinte zavartan ezeket mondta: — Jo állásom van. Tanár lettem. Furcsa nekem ugyanezen a helyen járni, ahol valamikor, tudod, amikor hárem napot itt tököltem, más körülmények között jártam. — Kereste a szavakat. — Nem voltam én mindig tanár ... Itt, ezen az úton egy rongyos, mezítlábas, éhes cselédgyerek rúgta a nyári port. aki távoli, faluból gyalogolt át, hogy valami munkát szerezzen, mert otthon nem volt kenyér. Itt a gróf cselédeket keresett. Három napig vártam ... de volt miben válogatni, s engem gyengének találtak. Ügv mentem vissza itt, ezen az úton, ahogy érkeztem. Csak még éhesebben. A busz feltűnt az utca végén. ★ És most igazat kell adnom ismerősömnek. Olyan természetesnek látjuk már mai életünk ezer megnyilvánulását, hogy eszünkbe sem jut, ez a csodálatos, hogy mindez ennyire természetes lett. Rövid másfél évtized alatt. SB—NT. ' Különleges hu fi h jegy-gyű jlent én y Moszkva. (MTI): A. V. Tun- kelj moszkvai nyugdíjas több mint 30 éve foglalkozik különböző országok bankjegyeinek gyűjtésével. Tunkelj birtokában van ma a világ egyik legnagyobb magángyűjteménye: több : mint 12 500 bankjegyet őriz albumai] ban 123 országból. Rendkívül érdekes a gyűjteményének a polgárháborús éveket felölelő részlege. Tunkelj összegyűjtötte a különféle helyi kormányok által kibocsátott pénzeket. A moszkvai gyűjtő élénk kapcsolatot tart külföldi kollegáival, köztük magyar gyűjtőkkel is. Művelődik a falu Pezsgő kultúrélet Tornyosuáleán Valamikor Tornyospálcára is ráillettek Krúdy sorai: „Domb hátán domb, szegénység és babona, szalmatetős kis kunyhók, s itt-ott egy-egy nemes kúria." Ha ma e sorok alapján keresné valaki Tornyospálcát, bizonyosan eltévedne. A hajdani, kastély- ma a kultúra, a művelődés temp loma, hol estéről estére összegyűlnek a község szórakozni vágyó fiataljai, hogy hasznosan és kellemesen töltsék el az őszi és téli esték unalmas óráit. Színjátszó, ének, olvasó, ping-pong, zene és láncszakosztály működik ötszáz kötetes könyvtár áll az olvasók rendelkezésére. S hogyan született meg mindez? A földmüvesszövetkezct biztosította a zene és ping-pong szakkörök létalapját, a községi tanács háromezer forintot adott könyvtárfejlesztésre. Az olvasókör a járási könyvtár kiküldöttjének vezetésével kéthetenként könyvismertetéssel egybekötött vitaestet tart. A szinjái- szókör Szigligeti „Csikós"-ával készül karácsonyra: szilveszterrra is készülnek. E kulturális fellendüléshez nagy segítséget nyújtanak a községi MSZMP szervezet, a községi tanács, a földművesszövetkezet, a minden fáradságát vállaló pedagógusok, s nem utolsósorban azok a fiatalok, akik tanulni és művelődni akarnak. Szász András. Ki .mii javasol ? A megyei tanács vb. bérese a megye dolgozóihoz Tegnapi számunkban közültük, hogy a megyei tanács végrehajtóbizottsága legközelebbi ülésén az állattenyésztés cs a kereskedelem feladatait vitatja meg. A vb kéri, hogy a témákkal kapcsolatos kérdésekhez megyénk dolgozói szóljanak hozzá és észrevételeiket kiegészítő javaslataikat közöljék a megyei tanács titkárságával, hogy majd a megyei tanács ezek figyelembevételével határozza meg az e téren jelentkező feladatokat. Megnőtt a lakosság fogyasztása A szocialista kereskedelem. feladata, hogy az ipar és . mezőgazdaság közfogyasztásra alkalmas termel vényeit megfelelő elosztásban és az igényeknek megfelelő kulturált mődon a fogyasztókhoz juttassa. Eme feladatának megyénk állami és szövetkezeti kereskedelmi hálózata igyekszik a lehetőségekhez mérten messzemenően eleget tenni. Az ipari és mezőgazdasági dolgozói! jövedelmének gyarapodásával együtt növekszik a lakosság vásárlóereje. Megyénk lakossága az elmúlt háromnegyed évben — az elmúlt év hasonló időszakához mérten —' 7,6 százalékkal növelte vásárlását. A kereslet főként a nagyobb értékű cikkek iránt nyilvánul meg. Általános gazdasági fejlődésünk, a termelőszövetkezeti gazdaságok dolgozóinak fokozódó jóléte egyre nagyobb feladatok elé állítja a kereskedelmet. A kereskedelem feladatának tekinti, hogy élelmiszerből, ruházati és vegyes iparcikkekből — amelyek iránt legnagyobb az érdeklődés — zavartalanul kielégítse az igényeket. Ha többet termelünk, több jut fogyasztásra Élelmiszerellátásunk alapja a mezőgazdasági termelés növelése. A lakosság hús-, tej-, zsír- és zöldségfélékből való ellátásának zavartalanságát többternieléssel biztosíthatjuk. A lakosság közétkeztetésének megoldásában nagy feladata van a városi, járásszékhelyi és' községi vendéglátóiparnak. A közeljövőben el kell érnünk; hogy a központi vendéglátó egységek mellett minél több községben módot találjanak helyi erőforrások igénybevételével az ityen jellegű ellátás megteremtésére, bővítésére. A ruházati cikk-ellátás — néhány objektív tényező ügyelőmbe vételével — kielégítő.. Nagy feladata a kereskedelemnek, — elsősorban a közvetlenül árusító kereskedelemnek —, hogy az árutér.'ics és az áru igénylés folyamatosságával kiküszöbölje a hiányosságokat. És bő választékot biztosítson a vásárlók számára. Vegyes iparcikkekből — elektromos eszközök, motorkerékpárok, rádió, tüzelő, bútor, épületanyag stb. — igen megnőtt a forgalom. E téren is , a folyamatos igénylés és vásárlás biztosíthatja a zavartalan ellátást. A fennálló kedvezmények egyes iparcikkekből továbbra is érvényben vannak, és a részletakeiók a jövőben még nagyobb forgalmát eredményezhetnek A vidéki földművesszövetkezeti kereskedelem hálózatában . még mindig vannak olyan elfekvő, értékesebb készletek, amelyek —, a falu adottságaiból eredően — nem oda valók. Az. ilyen állapotot sürgősen meg kell szüntetni, Iö8*1» lin uÍN'zást a bollliúíú/ai IiővíIcm'it kos jut, mint az országos átlagban. A ' földművesszövetkezetek évi nyereségeikből sokkal nagyobb hányadot fordítsanak a bolthálózat bővítésére, az üzletek szakosítására és korszerűsítésére, az új ellátási módszerek elterjesztésére. Az önkiszolgáló, önki- választó és gyorskiszolgáló boltokat vidéken is kedvelik, mert kedvezőbbé teszik az árukiválasztást. A raktárhálózat bővítése- elengedhetetlen. ■ Kulturáltabb kereskedelmet! Az áru biztosítása még nem elég ahhoz, hogy a fogyasztók és a kereskedelem kapcsolata megfelelően kialakuljon. Ehhez az is szükséges, hogy a kereskedelmi dolgozók tökéletesen ismérjék szakmunkájukat és azf ismeretek birtokában a legkulturáltabb kapcsolat jöjjön létre a vásárló és eladó között. A kereskedelmet irányító szerveink , nagy gondot fordítanak a tanulók és az. idősebbek szakképzésére. Az igényeknek megfelelően az idén megkétszerezték a megyében a kereskedelmi tanulók számát. A kereskedelem területén dolgozók szakképzése azonban nem kielégítő és elsősorban a földművesszövetkezeti hálózatban kell többet tenni annak érdekében, hogy a fiatalok nagyobb számban tanuljanak. A szocialista^ kereskedelemre jellemző reklámnak és • propagandának nagyobb teret kell biztosítani mint eddig. A boltók külső képe — villany és fénycsöves világítás a kirakatok rendezettsége és a helyiségekben való ízléses áruelhelyezés ne csak a városban, hanem a községekben is váljon uralkodóvá. A kereskedelem tegyen meg mindent sajátos eszközeivel, hogy a vásárlókkal való kapcsolata, , , az áruválaszték jelenlegi állapota rohamosan megjavuljon. 2 szerű a szakosítás, mert ezáltal lehel biztosítani a bő választékot. Megyénkben egy-egy kereskedelmi egységre — bőit. vendéglátó üzem —..sokkal, több laA bolthálózat — elsősorban vidéken — úgy szakosít jllságban. mint területi megoeztáso- u sok kívánnivalót hagy mag-i : után. Nagyobb községekben igen ccl-
