Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-22 / 277. szám
A Kzamosszegi Dózsa tsz házaid jón M<‘gyeszerte ismertek a szamosszegi Dózsa szép ered- uáayei. Nemrég beszámoltunk róla már lapunkban, movt néhány képpel illusztráljuk, mily hasznos dolgokkal fogVl- hoT.nak, hogy még sikeresebb lehessen munkájuk. baját eróböí tengcrjgórékat újítottak fel. Ezekben 500 mázsa kukoricát tárolhatnak. Nemrég épült magtárpadiásos istállójuk. Az egyéniek is sűrűn térnek be a szövetkezeti portára. Egyszer darálni valót, máskor felvágásra szánt rönkfát hoznak a fűrészgép alá. S vajon miről másról, ha nem a napról-napra gazdagodó szövetkezeti életről esik szó, ha a Dózsa-bcliek beszédbe elegyednek az érdeklődőkkel. Érveiket — amely a szövetkezeti életet dicséri — nem keil keresni. Eredményeik gazdag jövedelmükben tükröződnek. (Hamme) József felvételei.) Lajos bácsi már tűkön ült o kapusszobában, öt perce itt kellene lenni a váltásnak, és tessék, ez az Elemér biztosan az ágyhoz gyökerezett... Pedig az esti dolgot egy pillanatig sem lehet halogatni!... Felállt, kezét a derekán hátra fonta, méregetni kezdte a helyiséget, úgy motyogott, magában: „Az embernek megáll az esze! Még ilyet...!” Nyolc előtt tíz perccel kopogott az igazgató ajtaján. Meg sem várta a tessékelést, belépett. A köszönés is kiment az eszéből, csak a kerek sapkát morzsolgatta a kezében. — Az este., kora éccaka, igazgató elvtárs... Az igazgató abbahagyta a postabontást, hellyel invitálta az öreget, s az asztal széléhez támaszkodva kérdezte: ■— Mi történt Lajos bácsi? Tűzbe jött az öreg kapus. Az arcát plrosság öntötte el, s hiába marasztalta az igazgató a fotelhez, minduntalan felpattant, s kezével az idegességét körözte a levegőben... —...A Kovács Pistáik. Fiát gondolta volna az igazgató elvtárs? Majdnem éjfélig fusiztak az asztalosműhelyben... Ügy záporozott a szó az öregből, hogy az igazgató csak az a • játékával válaszolgatliatott.. „Ez a mostani ifjúság! Keresnek annyit, hogy dagadásig a bukszájuk elsején, és piszkos dologra is ráadják magukat.,. Vagy négyen voltak. Benéztem a kulcslyukon, és tudja mit láttam? összedugták a fejüket, úgy sefteltek... De, hogy még a KISZ titkár, ez a Kovács Pista is köztük legyen... Szép példamutatás, mondhatom... Hanem lány is volt közöttük. Az ám, Varga Piroska. Micsoda erkölcsök! Éjfélig fiúkkal. Én amondója vagyok, hogy lumpolásra kell nekik a fekete kereset... Csak tudnám, hogy vitték ki a munkát...!?” A mikrofon percek alatt az igazgatóiba rendelte mind a négy fiatalt. Lajos bácsi újragyújtotta a szivarját, az igazgató idegesen kopogott kis fém- ceruzájával az asztal üveglapján, aztán hirtelen szólt: — Ne beszéljenek mellé, adják elő, ahogy történt. Az overálos fiatalok összenéztek. Szó nem jött ki belőlük, csak felváltva bámultak az igazgatóra, meg a fotelben pöfékelő Lajos bácsira. Pista, a titkár aztán nevetős hangon kíváncsiskodott, hogy tulajdonképpen miről is van szó. — Tessék igazgató elvtárs, méghozzá szemtelenek is — pattant fel újra az öreg. Pista előbbre lépett a sorból. Észrevehetően forróbb lett a levegő. Piroska mandulavágású szeme kikerekedett az ijedt csodálkozástól és félig nyitott ajakkal várta a következő pillanatokat. Az igazgató farkas- szemet nézett Pistával, és úgy mondta: — Hová vitték? _ — Hát én tudjam, hogy mit? Talán én fusiztam éjfélig...? — Vagy talán én a kapusszobában? — egészítette ki Lajos bácsi az igazgató kérdését, és kabátjáról leverte a szivar- iramút. Harsány nevetés fogta át a szobát. Pista mellé lépett a másik három, összeölelkeztek, éppen úgy, ahogy az öreg este a kulcslyukon át látta őket, és nevettek, hogy a könny is kijött a szemükből. Az igazgató jávorbajusza is félrebillent, feszes arcizma mosolygós gömbölyűvé állt össze. Pista észrevette, hogy a „diri" már rejti a dolgot, rákacsintott, aztán Lajos bácsi felé fordult: — Tud titkot tartani Lajos bácsi? (Még mindig nevetett). Mert ugye, a fu...husit...hahaha.. senki se teszi a kirakatba! —* Hátraintett, s a két fiú már ugrott is az ajtó felé. Gyorsan visszatértek, *— egy kis fényezett dobozt tettek as asztalra. Közelebb hívták as öreg kapust, s kérték, nyomja le a fehér gombot... Abban a pillanatban felpattant a dobot teteje, s egy faragott fehér galamb egyenesedett Lajos bács* elé. Kis csőrében zöld lévelei tartott. Az öreg kapus szemüveget húzott elő, úgy olvasta a levélre rajzolt betűket: legjobb ifi brigádnak, Íff59. november végen.” Lajos bácsi végignézett a fn- sizókon, szeművéget visszatette a fémtokba, s a kijárat felé indult. A bentiek utána néztek és látták, hogy nagy zavarában az öreg kapus nyitva felejti az ajtót. Angyal Sáitdor. I Szíves sorok, csarda-ü^ybeu X Már majdnem készen volt a 1 halászok jövőévi terve, amikor nagy gond „vett erőt” rajtuk. Mert mit is csináljanak ezzel a ♦ Iíisvárdával? — kérdezték ta- $ nácstalanul egymást... , A dolog előzménye pedig a ♦ következő: Az „Alkotmány” Ha- t lászati Termelőszövetkezet — t seem előtt tartva a fejlpdőké- t pes és jelentős járási székhely | lakosainak igényeit — három t évvel ezelőtt úgy határozott: ♦ halászcsárdát nyitnak Kisvár- ♦ dán. Saját befektetéssel, szép | kivitelben óhajtották megolda- ♦ ni a csárdalétesítést, és elkép- ? /élésükét a község vezető ém- | hereihez továbbítoták. A jó szó ♦ meghallgatásra talált, a tanács- 2 nál helyeselték a dolgot... 2 Hanem a jövőévi tervkészí- 2 tós napjáig még két ízben re- 5 kedt meg a dolog. Mert ugye- I bár a halászcsárdához helyiség | kell, viszont a tanács javaslatát 5 a helyi földművesszövetkezet | eddig háromízben húzta át. Le- - mondóan közölték velünk ezt a Aigvárdára dolgot az Alkotmány HTSZ vezetői, s hozzátették: nem értik a dolgot, hiszen ők csak jót akarnak Kisvárdának. MoSt negyedszer vették tervbe a halászok a kisvárdai csárda megnyitását. Ezért küldjük most ezt a pár sort a földművésszö- vetkezet illetékeseihez. Kisvárda valóban fejlődőképes járási székhely, lakossága egyre növekszik s a lakossággal együtt nőnek az igények is. Ügy hisz- szük: szívesen vennék a község lakói, ha — úgy, mint Mátészalkán —• Kisvárdán is leülhetnének a csípős ízű halászlé, vagy a ' jéh illatú rántotthal mellé. Az „Alkotmány” kész segíteni a dolgon. Nekünk — és biztosak/ vagyunk benne, hogy a kisvár^ daiaknak is — mindegy, hogy a földművesszövetkezet, vagy a halászati tsz. nyit-e csárdát a községben. Csak jó volna már látni a pontot ennek a negyedik éve húzódó ügynek a- Végén...! •—mat Möüiefta !í im «ft 1150 Ft Flexaret mm wm 1400 Ft Zorkij-C tokkal eeyött 1800 Ft Nyíregyházai, Kossuth utca 14, Mátészalka, .Sztálin út 20 (2669) 6 F U S \ KARÁCSONYRA 200-300 forint lefizetése után
