Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-19 / 274. szám
Ep J" bets űrügyen fejlesztik a Nyíre#) bá/i Történt pedig, hogy vegeiért a gyűlés, melynek résztvevői kinyilatkoztatták: „Mi a korral haladunk, és ezért neonfeJiralot helyezünk eJ a nyíregyházi városi művelődési há* homlokzatán.” Aztán megnevezték az. ügyért felelős személyt, aki kii- teiességtudóan ellátta feladatát, azazhogy elküldte az átiratot a Fővárosi Neon berendező Vállai lathoz .., Egy napon aztán ki is szálltak a nconosok, a járókelők körül csodálkoztak a létrára kapaszkodó- szakembereket, és várták a* estet, amikor!» aivil- láinlik a színe» fény az üveg. betűkön.,. Hanem korántsem ilyen egyszerű dolog még most, a huszadik szazadban neonnal vilagoi- oi<!) Mert hogy a pénz megvan rá. az meg nőm minden. «J is keli készíteni azokat a betűket, rajz után, szem előtt tartva a modem tipográfia követelményeit, Namarmost, ha eddig kész a NAGY ÜGY, akkor a színhelyre kell szállítani a betűket, babusgatni picikét, aztán felrakni,,. És ha még ekkor sincs Hát igen, Meg közbecsúszhat „objektív” akadály is, Mert hol van megírva, hogy ha a betűöntők megtanultak írni, akkor » szerelőknek kötelességük szert tenni az olvasá* tudományára,,, Ugyanis a „Művelődési Uaz” felírásból hiányzik az „1” betű. Azt még az ember kibírná — hisz nem olyan válogatóé a mi szépérzékünk, — hogy a már felrakott betűk különböző távolságra vannak egymástól, — de. hogy itt legyünk „télvíz idején” egy neon „1” betű eske nélkül...? Hát azt nem! Ha kell, a társadalom segítségét kérjük! Felhívást teszünk bőszé: „Emberek! Munkára tel. segítsünk megtalálni azt az eltűnt „P betűt!” Meglehet, a.% is, hogy másik tehetőséget választunk, és egy tucat sofedioptriás szemüveget küldünk ed a Fővárosi Ne<>n- berendező Vállalatnak, Hiszen segítem egymáson — emberi dolog .. ,<!!!) — gyal — i Rácz Mihály elv*ars egy hónapja vette át a vezetést a ruházati gyár nyíregyházi telepén Megállapította. hogy jól dolgozó szakmunkások vannak a gyárban. Kitűnő minőségű munkát végeznek, > a tervet rendszeresen túlteljesítik. Büszkék arra, hogy már külföldről is kaptak a jól dolpozó Kuba«* várat MESTER ATTILA: jó munka eiismeréféról szóló le velet. j Rácz elvtáns elmondta, hogy» nemrég meglátogatta a gyárat j Rugár elvtárs, a Ruhaipari Igaz ♦ gatóság vezetője és Horváth elv £ társ könnyűipari miniszterhelyet.-1 tes. Látogatásuknak az volt a J célja, hogy megtekintsék, milyen j lehetőségek vannak a gyár fej- ♦ lesztésére. Közölték, hogy a mos- i tani 250-es létszámmal dolgozó» gyárat kétezresre akarják felfej- X leszteni. Az ügyben tárgyaláso- ♦ kát folytatnak, s amennyiben a | gyár bővítésére, illetve új gyár ♦ építésére megegyezés jön létre., már a jövő évben hozzákezde-J nek a fejlesztéshez. ♦ Elül ez úgy is készülnek, hogy £ műszaki vezetők és kiváló dol-t gozók szakmunkás-továbbképző* tanfolyamot, előadásokat és* munkamódszer-átadást szervez-* nek. Egyelőre a dolgozók 10 szá-| zaléka vesz részt e tanfolyam«-1 kon, s miután ezek sikeresen le- t tették a vizsgát, tovább bővítik $ a szakmuskásképzést. $ A vitás: szélen Mór késő volt, mikor föltűnt a vám Szétomló fénnyel, mint a csillagok, Kis állomással, hol mogorva, álmos Lámpák jeleztek, s poros ablakok. Először voltam itt ezen az estén, A szűk utcákon, csöppnyi tereken, Sápadt hold lógott egy templom keresztjén, Ismerős ez, és mégis idegen. Úszott a város alaktalanul. Egy nagyranőtt torony úgy ölelte A házakat, mint kis testvéreit, S a lehúzott redőnyök gyenge fénye Jeleket zümmögött a messzeségbe, S valahol tánczenét dobolt egy rádió. Úszott a város. Boltok, ablakok, A kerítések, és az udvarok, A száradó ruhák, a kapualjak, Őrhelyükön a villanyoszlopok, A járdaszélek szürke csíkja, Az esti műszak szikra-pírja, Úszott előttem, s mintha parton állva Figyeltem volna minden moccanást, Ügy bukkant fel, és tűnt az éjszakába, Csak álltam már, nem is figyelve mást. Ügy mint az első ember állhatott, A világ szélén, hol majd élni fog. (Mátészalka.) Kép szöveg nélkül. Kendő r; — Hogy tehetett Ilyet? Otthon hagyni a személy azonosság! igazolványát! A főművezefő A /Nyíregyházi AKOV igazgatójának íróasztalán van a dosszié, benne a kongresszusi munkaverseny adatai. Számok, százalékok, tények. Egyszerű, gépelt sorok jelentik, hogy minden részműhely teljesítette kongresszusi felajánlását: szeptemberben például a műszak a javítások túlteljesítésével a tervezettnél 190 kocsival, októberben pedig 155 kocsival adott többet a forgalomnak. S hogy ez mit jelent a csúcsforgalom, a betakarítási munkák idején, amikor a terményeket tonnaszámra szállítják, szükségtelen részletezni. Ha az idegen azt akarja, hogy a dossziéban a számok, a betűk életrekeljenek, megmutassák, mit takarnak, milyen munkát, erőt, becsületet, nehéz dolga lesz. A számokban, tényekben minden dolgozó munkája, szorgalma egy tégla, nehéz tehát mindegyiket külön, szétválasztva megnézni, részeire bontani. Mi csak egy embert veszünk elő. Ez azonban tiszta képet ad majd az egészről. Szováti Ferenc főművezető a műszaki osztály helyettes vezetője. Mindenki azt mondja róla, hogy ő a szíve-lelke a műszaknak. Nagyrészt az 5 érdeme, dicsősége, hogy a részműhelyek is teljesítették vállalásaikat. Mi ennek az embernek a teendője, feladata? Nehéz felsorolni: megszervezi a munkát osztályán, elkészíti a műszaki dolgozók beosztását, biztosítja az anyagot, a munka feltételeit, ő osztja el a gumikat, segít a vezénylőtisztnek a gépkocsivezetők beosztásában, műszaki oktatást tart, ellenőrzi a karbantartást, javítást, a gépkocsiig ipos Feri szabadrúgása ka- pu mellé ment. Félma ga- san szállt a kerek bőrlabda és beesett a kerítés mögé. — Bujtor bácsi! — kiabáltak tt fiúk, —. Tessék kidobni! Az öreg felkapta, vitte egy darabig, s éppen dobni akarta, bissza a rétre, amilcor meggondolta magát hirtelen. Nagyon- nagyon kedve támadt belerúgni a fényesre subickolt kis gömbö- lyűségbe. Hadd lássák a srácok is: nem csupán nézni tudja őket vasárnap délutánpnkint, van még crö, ügycség a lábában. Nagyot rúgott a labdába, az pedig a levegőbe emelkedve szállt. Nem soká tartott a dicsőség, mert a következő pillanatban csattanva ütödött a léckerítés egyik tömzsi oszlopához, Onnan aztán vissza. Bujtor bácsi meglepődötten állt, majd ismét próbálkozott. A szégyenkezés, a kudarc nagyobb erőkifejtésre ösztökélte. Olyan nagyot rúgott a Iába előtt veszteglő labda felé, hogy annak rakétaként kellett volna robbanni a világűrbe. Sajnos pár centimétert tévedett. Hiába szépítenénk a dolgot, sajnos megtörtént, mint már oly sokakkal a földbe rúgott. A seszínű őszi égen vakító fénynyel felragyogott .valamennyi csillag, Bujtor bácsi a poklok kínját érezte. S nyomban felharsant kintről a kacagás. Szabó Bandi, szégyenkezve elforBEESETT A LABDA dúlt, de ó sem tudta megállni nevelés nélkül, A többiek? XJgy nevettek ahogyan csak a kamaszok tudnak. — Luftot rúgott! Luftot rúgott! Ez a kiáltás csengett még napok múlva is Bujtor bácsi fülében. A labdát, hiszen kicsúfolták, a szemébe nevettek, nem adta vissza. Felvitte a padlásra. Könyöröghettek, küldhették szüleiket, minden hiába volt. A környék mindent megpróbált. öreg Bujtort nem lehetett kiengesztelni. — Várjatok — mondották az okosabbak. — Csak hadd mérgelődjön. Az idő a legjobb doktor, meggyógyítja, megbékíti. Nem békült. Még a gyerekek köszönését sem fogadta. Ismeretlen kezek „Add vissza!” és „Labdatolvaj” — feliratokat krétázlak éjjel kerítésére, kapujára. Egy alkalommal halálfejet, két kercszbcYakott lábszárcsonttal. Sem a békitcs, sem az ijeszlés nem használt. Elcsendesedett a rét. A fiúk nem játszottak többé. Volt ugyan másik labdájuk is, de nem merték kockáztatni. Néha kinézett az ablakon az öreg, s valahogy hiányzott neki valami. A vasárnap délutánok zsivaja, az ugrándozó gyerekek. De őt megbántották, nem érdemlik a. barátságot, a békejobbot. Egyszer aztán Bátoriné, akit háta mögött Friss Ujság-nak becéztek, furcsa dolgokat kezdett mesélni. Olyasféléket, hogy az öreg Bujor minden hajnalban, amikor senki se jár arra, titokban az elkobzott labdával játszik. Rövid, fekete klottnad- rágban ugrál, a ház falához rugdalja. Mindig legalább egy órahosszáig. Utána tornázik is, meg futkos a kertben. Bátorinét utolérte a pleyká- solc végzete. Annyi ostobaságot eihittek neki, amit éveken keresztül suttogva mesélt, s most azt, amit a két szemével látott, való, igaz volt, nem, Még azt sem. hogy a könyvtárban látta, a m i kor labdarúgó-sz akköny veket kölcsönzött, s alig fért bele a táskába. Egy szép napon megtörtént a csoda. Két-három gyerek lézengett a réten, valahogy visszahúzta őket a szívük. Fiibük toppant váratlanul, akár a mesében, a haragvó Bujtor bácsi. Hóna alatt a labda. Nézték egymást egy ideig, végül megszólalt: — Na, jöttök focizni? SAS-behívóval sem lehetett volna gyorsabban mozgósítani a környék labdaéhes gyerekeit. Csakhamar felállt a két csapat, megkezdődött a mérkőzés. Kisebb rangadónak beillett. Vagy száz néző odacsődült a váratlan eseményre. Centert játszott az öreg és az első félidőben két gólt rúgott. A második játékrészben egy harmadiakt is ragasztott, méghozzá fejelte. — Tudok-e focizni?! — kérdezte lihegve, boldogan. A közönség tapssal válaszolt, a fiúk pedig, bármennyire tiltakozott, vállukra emelve hordták körbe. Azótq, szent a béke, nagy á barátság ismét. — Tessék jönni focizni! — kiáltanak be neki, s Bujtor bácsi menni szokott. Illetve nem is Bujtor bácsi, hanem Bujtor újabban ehhez a névhez ragaszkodik. Mert va- sárnaponkint kijön az unokája is. Lacika, aki Bujtor Ii-ként jobbszélsöt játszik... Fazekas Tiborc. vezetők műszaki feikeszüleeét, ő foglalkozik a csökkenő kártérítési ügyekkel, s még sok ma» teendőt is ellát. Mindenütt megtalálható, ahol fennakadás, baj van. Ha nem működik a motor, ott terem és segít, magyaráz, dolgozik. Nyakig olajos, minden embert, minden gépet jól ismer nemcsak a műhelyben, hanem az egész üzemben. Ismeri a 470 gépkocsivezetőt, a 179 karbantartót, a 331 gépkocsit. Tudja mindnek gyengéjét, előnyét. Vajon milyen ember lehet az, aki ezekre képes? Életének története olyan, mint sokezer más munkásemberé. Esztendőkig élte az úri világban az inasok keserű életét. — Mesterek pofozták, segédek rugdosták, üzemről-üzemre vándorolt — de megtanulta és megszerette a szakmát. S amikor a sok gépkocsi a társadalomé, az övé lett, kihajtottak a régen elvetett magok. Azóta úgy szereti munkáját, mint mások a kedvesüket. Szenvedéllyel dolgozik, sokszor kora réggé! tői késő éjszakáig, ki sem lehetne kergetni a műhelyből- Hiszen a munka neki passzió, szórakozás is, s ha az asszony néha zsörtölődik emiatt, megbékíti. Igaz, a gyerekek sokszor hiányolják apukát, de az együtt töltött vasárnapok őket is kárpótolják. Amikor ebbe az üzembe került, még csak 23 gépkocsija volt a vállalatnak. Ma már 331 teherautót, taxit, autóbuszt kell ellátnia. S ő győzi, meggyőzi energiával, akarattal. Otthon kiváló jelvények, dicsérő oklevelek sora, bent a* üzemben társainak bizalma, úsztelete veszi körül. Elégedett, boldog ember. — Kommunista műszaki. sry. >. try. Már a tervenfcliili vállalását teljesíti a TITASZ A kongresszust rMunkavergepyben elért eredmények összességében biztosították a TITASZ Nyíregyházi Üzletigazgatóságánál, hozy a hálózati beruházási- és fclúji- lási terveket mer noveiröjer, 1 -re teljesítették. Az ev hátralévő részében terven felül két termetö- zövcíkczcíben és hat községben végzik el a villnmOSitást a megyében. 4 II ü M O R
