Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-01 / 259. szám

Diadalmaskodni fogunk, mert pártunk erős« egységes és meg; fogja óid a ni a ráháruló történelmi feladatokat Biszku Béla elvtárs felszólalása a megyei pártértekezleten Mint már közöltük, a megyei pártértekezleten felszólalt Biszku :Béla elvtárs, belügyminiszter, az MSZMP Politikai Bizotteágának tagja. Biszku elvtárs bevezető szavai­ban tolmácsolta a párt Központi Bizottsága és Kádár János elvtárs üdvözletét, majd így folytatta: — A beszámolóval, amelyet a .pártbizottság nevében Benkei elv- társ terjesztett elő, egyetértek, mert az a megye helyzetéről szólt és tükrözte azt a fejlődést, amely pártunk vezetésével Szabolcs- Szatmár megyeben végbement. Aki részt vesz ezen a pártértekez­leten, tanúsíthatja, hogy nagy fej­lődés időszakában él és dolgozik ' a mi pártunk. A beszámoló, de a felszólalások is tükrözték azt, hogy a párt nagy harci tapaszta­latokat szerzett az elmúlt eszten­dőkben. S örvendetes, hogy jó po­litikai helyzetünknek az ismere­tében nemcsak szilárdan képvi­selik a mi pártunk irányvonalát a kommunisták, hanem népsze. rűen és elég magas színvonalon is. Egyetértek a beszámolóval azért is, mert tükrözi, hogy a me­gyei pártbizottság helyesen veze­ti a politikai és a gazdasági mun­kát, s amit kitűzték, vagy kitűz­nek feladatul, azokat valóravál- tották és valóraváltják. 1 nőnek oda, hogy jól vezetik az építést is. Az új ötéves tervvel kapcso­latban Biszku elvtárs megjegyez­te, hogy elsősorban a termelő jellegű beruházásokra kell nagy gon­dot fordítani, amelyek mun­kaigényes termékek előállítá­sát biztosítják és gyorsan megtérülnek. Mint mondotta, ezeknek a be­ruházásoknak összege több, mint az első ötéves terv felemelt szá­mai. Benne van a célok kitűzé­sében életszínvonalunk emelke­dése is. Ezek után a következő­ket mondotta Biszku elvtárs: — Mikor az életszínvonal Itt van a burgonyakérdés. Ezt Szabolcs megyében meg kell ol­dani, mert itt ütközik az egyén érdeke az állami érdekkel. A népi állam tisztességes árat aján­lott a parasztságnak. Most 100— 110 forint egy mázsa burgonya. Egyesek mégis a spekulánsoknak, a kiskereskedőknek adják el 180 —200 forintért, s így problémá­kat okoznak a város ellátásában. Vajon mit csinálnának a dolgozó parasztok, ha mi is felemelnénk a ruházati cikkek árát? Ez nem lenne helyes, de az sem helyes, hogy az év két hónapjában a dolgozó parasztság úgy viszonyul a munkásosztályhoz, mint eladó Politikánk helyes, a munkásosztály szilárdan tartja kezében a hatalmat és kereskedő. Ezt a kérdést elvi oldalról, a munkás—paraszt szö­vetség erősítése szempontjából kell vizsgálni. Felvetődik a kérdés miért van ez a helyzet és mi a végső meg­oldása? Az oka az, hogy az egyé­ni parcella gazdálkodás dominál Szabolcsban. A burgonya több­ségét ők termelik. Most vitában vagyunk a parasztsággal, hiszen a munkásosztállyal szemben mint eladók lépnek fel. Csak a szö­vetkezeti gazdálkodás útján ol­dódhat meg ez a kérdés, s ak­kor magasabb lesz a termelés, ő is, a munkásosztály is jobban jár, s ezek a hibák teljesen meg­szűnnek. A párt politikájával kapcsolat­ban Biszku elvtárs hangsúlyozta: — A beszámoló és a hozzászólások helyeslik a párt politikai vonalát. Jó ezt tudni, s érezni, hiszen az emberek komolyan, őszintén véle­kednek. Mi igazolja a mi politi­kánk helyességét? Mindenekelőtt *z, hogy a munkásosztály szilárdan tartja kezében a hatalmat, j felszámoltuk az ellenforrada­lom utáni szervezkedést, s an­nak a harcnak nyomán, ame­lyet a párt folytatott a kon­szolidációnak érdekében, hely­reállt és megerősödött a mun­kásosztály és dolgozó paraszt­ság szövetsége. "Kitűztük és megvalósítjuk úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban e szocialista építőmunka meg­gyorsítását, Bizonyítja helyes po­litikánkat továbbá az, hogy a fa­lu szocialista átalakítását ered- iményesen folytattuk és folytatjuk, «gyre erősödnek termelőszövetke­zeteink. Továbbá az, hogy pár­tunk sikeresen oldja meg a nem­zeti összefogás politikáját. S nem utolsó sorban van erőtől duzzadó, harcokban kipróbált pártunk, fel­: dalának megfelelő Központi Bi- ottságunk, amely köré tömörül­nek a kommunisták és a párton- ikívűli milliók. Ezek után Biszku elvtárs a ■ Párt ..újjászervezésének, körülmé­nyeiről szólt, s megemlítette azo­kat a helytelen nézeteket, ame­lyekkel szemben annakidején a Központi Bizottság felvette a har­cot. Beszédének további részében azzal foglalkozott, hogy az ellen- forradalom után a munkásosz­tály a párt vezetésével bebizonyí­totta, tud konszolidálni, helyre tudja állítani a népi demokrati­kus rendet, s helyes politikájával tömörítve a dolgozókat, megerősí­ti a munkás-paraszt szövetsé­get. Majd így folytatta: — Pártunk helyes gazdaság­politikát folytatott és folytat, de most arról van szó, hogy ezen a területen előre kell mennünk. Ismeretes, hogy a legtöbb gyenge­ségünk és hibánk az építő mun­kában volt. Most nekünk be kell bizonyítani, helyesen határoztuk meg, hogy a nemzeti jövedelem­ből mit, hová kell fordítani, hogy a szocialista iparosítást tovább­folytatva, a fa’u szocialista átala­kítása terén is döntő sikereket ér. jünk el. Ezek után Biszku elvtárs arról szólt, hogy az ellenség 1956 után, bízva abban, hogy nem tudunk konszolidálni, alaposan elszámította magát. Hasonlóan jártak a revizionisták is, akik azt hirdették, belebukunk a ne­hézségekbe és sztrájkokkal, külön­böző szervezkedésekkel próbál­ták akadályozni az élet helyre- állítását. Ez nem következett be, mert a munkásosztály, a dolgozó nép a.párt szavára hall­gatva, hozzáláfolt az építéshez és felhasználta azt a gazdasági se­gítséget, amelyet a baráti or­A termelőszövetkezetek megszilárdításában legfontosabb az ember meggyőzése, átformálása Beszéde következő részében Biszku elvtárs a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlődéséről és megszilárdításáról szólt A követ­kezőket mondotta: — E kérdés­ben a legdöntőbb az ember meg­győzése, átformálása, mert ha meg van arról győződve, hogy jobb a szövetkezeti gazdálkodás, s a munka többségét itt és nem pedig az egyéni, háztáji gazdasá­gokban kell végezni, akkor a töb­bi apróbb kérdések a párt- és Bízzunk az tanácsi szervek segítségével köny» nyebben megoldhatók. Csak az emberekkel való egyé­ni foglalkozás során küzd- hetjük le maradi nézeteiket, s világosíthatjuk fel őket ar­ról, hogy igazi boldogulásu­kat a közös munka alapján teremthetik meg. Az ilyen elvi kérdésekben türel­mesnek kell lennünk, mert pa­rancsszóra egyik napról a má­sikra nem változnak meg az «ív- berek. ifjúságban szágok és a Szovjetunió nyújtott számunkra. Majd ezek után így folytatta: — De más oldalról is volt bi­zalmatlanság a mi gazdasági épí­tő munkánkkal szemben. Bizo­nyos szektás körök 1956—57-ben — amikor bizonyos intézkedése­ket foganatosítottunk — azt mond­ták, „mi lesz a munkásosztály- lyaí?” Elmondhatjuk, hogy ezek is elszámították magukat, mert nem bíztak a tömegekben, a munkásosztályban, nem bíztak abban, hogy képesek tanulni a korábbi tapasztalatokból, s fel­— A párt Központi Bizottsá­ga azon a nézeten van, hogy a gyengeségek általában nem a tö­megek részéről jelentkeznek, ha­nem a vezetés oldaláról. Gazda­sági lehetőségeink az elmúlt há­rom esztendő alatt mindig na­gyobbak voltak, mint amennyit kitűztek a gazdasági szervek és megvalósíthatónak tartottak. A párt figyelmeztette őket arra, hogy lebecsülik azt a változást, ami a tömegekben végbement. 1957-ben kerültünk olyan hely­zetbe, hogy a párt helyes poli­tikájának következtében az em­berek felszabadultak a reakciós és burzsoá nyomás alól, s ez természetesen jelentkezett az eredményekben is. így ma kezünkben van a le­hetőség, hogy megfelelően tervezzünk, s ne becsü'jüli le, de túl se becsüljük erőinket, Gondoskodnunk kell a reáli­sabb és feszítettebb, a tömegek által megvalósítható célkitűzések­ről a gazdasági építőmunkában. Ezután Biszku elvtárs arról szólt, hogy a hibák elkövetőivel szemben nincs elég felelősségre- vonás, s régebben volt egy olyan jelszó, hogy a hibák mögött kell keresni az ellenség kezét. emelkedéséről volt szó, egyes szektás körök keveselték a 22 százalékos életszínvonal emelke­dést. így figyelmeztettek: „Vi­gyázzatok, mert a tömegek fel fognak lázadni, keveselni fogják az életszínvonal emelkedését.” Mi azt mondjuk: reális lehetőség van a dolgozók kezében, s a nép szívesen teszi azt, ha közben a tervek megvalósításánál látják, hogy gyorsabban emelkedik az életszínvonal, mint amilyen szá­mokat előírtunk, mintha többet ígérnénk, s közben kevesebbet teljesítenénk. — A párt ma nem alkalmazza ezt a jelszót, hanem a követke­zőket mondja: „Keresd meg a tényleges el­lenséget, küzdj a hibák ellen meggyőzéssel, felelősségrevo- nással, s a reakció ellen for- d.ítsd az állam erejét.” Ezek után arról szólt, hogy van bizonyos fokú kényelmesség, s amikor a hibát elkövető sze­mébe kell mondani a véleményt, idegenkedés tapasztalható. Majd így folytatta: — Küzdeni kell e szemlélet ellen. Vannak olya­nok: mikor a hibák miatt* fele­lősségre vonják őket, hivatkoz­nak az érdemeikre, arra, hogy az ellenforradalom idején helytáll­tak. Az persze döntő, hogy valaki az ellenforradalom alatt is meg­állta a helyét. De ez nem jogosít fel senkit arra, hogy hanyagul dolgozzék, s feledtesse a mosta­ni hibáit. Biszku elvtárs ezek után arról beszélt, hogy egyes emberek fi­gyelmen kívül hagyják az össz- állami érdeket. Ez esetenként nem csak a nyereségrészesedésre vonatkozik, hanem sok egyébre is. — Szabolcs megyében talán nincs olyan, hogy az állam érde­ke ütközzék a helyi érdekkel? — Nem könnyű dolog a fiata­lok nevelése — folytatta beszé­dét Biszku elvtárs. És nem aka­rok itt vitatkozni a nevelés kér­désében, de meg vagyok győződ­ve arról, hogy a mai fiatalok job­ban fogják végezni a dolgukat holnap, mint mi. Gondoljanak sa­ját gyermekükre. Nagyon sok kommunista családban, ahol gyermek van, és ahová már be­hatolt az új szellem, általában sokat olvasnak és érdeklődnek a gyerekek. Ma már a gyermekek tizenegy-tizenkét éves korban az­zal foglalkoznak, hogyan lehet a Holdba repülni és erre közben jelentkeznek is. Ma jobb a fia­talok helyzete, nem érzik az el­nyomást, s nehéz velük megér­tetni, milyen is volt a múlt. Aki átélte, egészen másképp fogja fel, mint az, akinek beszélünk róla. Mi tehát a megoldás? Az, hogy marxizmusra kell tanítani a fia­talokat. Nem a tizenkét éves gye­rekekről beszélek, hanem az idő­A kongresszusra való készülő-1 déssel kapcsolatban Biszku elv­társ a következőket mondotta: Számolnunk kell az eddig vég­zett munka eredményével, s az­zal, hogy ez hogyan szolgálja a tömegek nevelését, s hogy hozta közelebb a munkásosztályhoz a parasztságot, s milyen módon erősödött a kapcsolat a kommu­nisták és pártonkívüliek között. Én helyesnek tartom, hogy erre az értekezletre meghívták azokat a pártonkívülieket, akik a tudo­mány különböző területein dol­goznak és segítik népgazdasá­gunk fejlődését. Kövesse ezt a példát minden járás. Vigyáznunk kell arra, hogy az eredmények sebbekről. Nem kell teletömni á fejüket politikával, hanem fel kell kelteni az érdeklődé­süket a marxizmus iránt, és ha tanulnak, akkor másképp fogják látni a világot, g fele­lősebbek lesznek azért. Ha ezt elérjük, altkor be fogják tölteni hivatásukat és többen ott maradnak a falun. Ezek után Biszku elvtár* a fia­talok kötelességérzetre és önálló­ságra való neveléséről beszélt. —■ Megemlítette, hogy ebben úgy a szülői munkaközösségeknek, mint a pedagógusoknak kell segíteniük, s az iskolában kell megkezdeni a kommunista helytállásra, a marxista nevelésre való felkészí­tésüket. Biszku elvtárs a továbbiakban az éberségre hívta fel a pártérte­kezlet figyelmét, s figyelmezte­tett arra, hogy ellenségeink van­nak, akikkel számolnunk kell. ne feledtessék a nehézségeket. Ha az eredményekről beszélünk, úgy vagyunk, hogy illetlenség ilyen helyzetben fogyatékosságok­ról és hibákról beszélni. De ne feledjük, nincs még felépítve a szocializmus, s ezért vannak ten­nivalóink. Mi abban a biztos tu­datban folytatjuk tovább a szo­cializmus építését, hogy a mag­lévő fogyatékosságokat megszün­tetjük, s növekszik, terjed az az eszme, amelynek jegyében össze­ültünk. Diadalmaskodni fogunk, mert pártunk erős, egységes, és meg fogja oldani a rá háruló történelmi feladatokat — fejezte be beszédét Biszku Béla elvtárs. Biszku Béla elvtárs, belü gyminiszter beszél a megyei pártérte kezleten. Mindig reálisan mérjük fel erőinket Eredményeink ne feledtessék nehézségeinket 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom