Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-18 / 248. szám
A INYIRI-CSALAD Harminc év körüli, szőke fiatalasszony nyújtott kezet. — Nyíriné vagyok. Ez az asszony lenne Nyíri Jó- zselné, a túristvándi népfront- bizottság elnökének felesége? A tanácselnök ugyanis azt mondta férjéről: jó gazda, szép portája, sok jószága, nagy tudása van. S én azt hittem, ennyi jóval csak idősebb gazdát lehet illetni. Tévedtem. — Kerüljön beljebb — szólt az asszony és az udvaron gyümölcsét vesztett, sárgulólevelű lugas alá invitált. Az őszbe- hajló napfény belopakqdott a szőlő levelei között és szőkehajú kislánya odakucorodott anyja mellé. — Nem jól érzi magát — hajtotta ölébe kislánya fejét. — Nem ment ma az óvodába semMegsimogatom szöszke haját. — Mit csináltok az óvodában? Rámnéz bizalmatlanul. — Táncolunk meg velszejünk — bátorkodik. — Hány éves vagy? — öt. — Kicsi már az óvodánk is — veszi át a szót Terusita édesanyja, _ Nagyobbitani kellene — s mintha férje helyett az ő vállát nyomná több gond, sorolja, mit kellene még tenni az óvoda nagyobbitásáért. — Én nem jártam óvodába. Anyám sem .. • Pedig jót tesz a gyermekeknek! Kisfiam, Lajcsi, harmadikos. Azt mondta a tanítója; „Meglátszik a gyereken, hogy óvodába járt ’. Néhány süldő az aprójószág közé szaladt. Felállt, hogy rendet teremtsen köztük. — Sok baj van velük. De ha nem tartunk, kevesebb jut — dörzsölte ujjait. Egy szalmatetós szín alatt nő. vendékjószágok hevernek. Hol ide, hol az apröjószágra ügyel- Csupa.figyelmesség. Nem nyugszik egy pillanatra sem. — Ezek szerződött bikák, öt van. öt sertést és egy kimustrált tehenet nem régen adtunk el. Ezeket pedig most szerződjük le — mutatott hat süldőre. — Sok takarmány kell nekik. Meg sok munka. De megéri. Visszaterelte a karámba a süldőket- Jómódú középparaszt. Okosan gazdálkodik. Portája tele van aprójószággal, szerződőt marhával, sertéssel. Tízezer forint üti érte markukat. Szép a lakásuk, új bútor díszük a konyhában. Nemsokára építkeznek. Nyárikonyhát, kamrát, istállót emelnek. Már gyűjtik a pénzt. Kislányuk óvodába jár. Mindenük megvan. Miért irs fájna a feje Nyírinének? — Szeretnék már nyugod- tabban élni — szólt váratlanul- • • Önkéntelenül eszembe jutottak Móricz Zsigmond szavai: Túristvándi volt az én jellemformáló kohóm. Szemben ülök egy fiatal, középparaszt menyecskével, két gyermek anyjával, aki egykor gondolni sem mert fővárosra, óvodára, mozira. Bővelkednek anyagi javakban, tennivalókban, s mégis nyugalomra vágyik. Vagy az ó életében is jeliemformaló kohó volt Túristvándi? Valószínű. — Voltam a mezőgazdasági kiállításon Pesten — folytatja. — Mennyi gépet láttam! Burgonya- és kukor;caszedőt, szárvágót. rendsodrót! Gén rakja kocsira a takarmányt. Én meg... mondtam is a tériemnek, mikor visszajöttem: ..Hallod-e? Meck-'- mélne bennünket a gép. Megszabadítana a lóheréadogatástóh Meddig csináljam még?” Azt mondta a férjem: „Ameddig bírjuk”. — Látja — fogta meg ruhája szélét — nem szeretem a tramplis életet. Mindég ma- szatos az ember. Egy évtizede élnek, dolgoznak együtt férjével. Az egykori szófián, copfos kislány öntudatra ébredt. Nem bízza a véletlenre jelene, jövője formálását. Hűséges segítőtársa férjének, minden percét a jószág nevelésébe öli, de már messzebbre lát házuk tájánál. Az új világban született és nevelkedett középparaszt jellemző vonása már ez. — Még kívülállók vagyunk, nincs módunkban gépekkel dolgozni. Férjem a népfrontban, én a nőtanácsban segítek formálni községünk arculatát. Tanulni vágyok — sóhajtott- Férjem is azt mondta: „Tanulj'’ Szülésznőnek készültem. Lánykoromban nem engedtek tanulni szüleim. Azt mondta anyám: „Ha kitanulsz, lenézed a testvéreidet”. Azért mondták, mert akik régen tanultak, azoknak többsége valóban lenézett minket. Most meg ... Mehettem volna Debrecenbe, de .. • Szomorúan néz maga elé. Kislányát magához szorítja. — Visszatart a nyolc hold ... Nem is a nyolc hold, hanem a velejáró gondok, örömök kötik falujához, a régi életmódhoz. Mennyivel másként élnek gyermekei, mint ő, vagy a szülei éltek?! Megszokta a szépet, a jót, igénye megnőtt, egyre fokozódik. S ha erről beszélnek, elismerik a változást, a fejlődést: maguk is résztvevői a vál. tozásoknak. Szüleiknek és nagyszülőiknek évszázados küzdelme az élettel, a földdel azonban él még szívében, gondolkodásmódjában, amely béklyóként visz- szatartja- Férje egyedül küzd a nyolc holddal, kis ekével „karcolja” a földet, azonban már gépekről, könnyebbségről beszélnek, új, előttük még nem teljesen ismert jövőről álmodoznak. Az asszonynak nem „hallgass” már a neve, hanem meg- edződv^o a jellemformáló kohó tüzében, egyre feljebb emelkedik, magasabbra, messzebbre látva formálja, alakítgatja önmaga, családja jövőjét. Vajon mikor szabadulnak meg végleg a régi szokásoktól? Nagy Tibor. Mindennek van határa Amikor ilyen merész „kinyilatkoztatásra” szánom el magam, már látom is lelki szemeim előtt az ellentvetők hatalmas táborát. — Micsoda begyepesedett agyú, középkori vi- lágszerr lélettel megáldott alak lehet ez — mondhatják. Határosról beszélni, amikor például a Hold körüli csapon- gás már nem a szerelmesek fantáziájában van meg, hanem élő valóság! Mélyen tisztéit ellentábor! Osztom a véleményüket. De bocsássák meg nekem, hogy állításom igazolására vsszatér- jünk ide, erre az öreg. jó anyaföldre. Én azt tartom, hogy a lehetőségek korlátlanok, de —kizárólag az ésszerű határok között. így talán olvad valamicskét a közöttünk lévő ellentétek jege? Mert miről is lenne szó tulajdonképpen? A nagyüzemi gazdálkodáshoz elméleti és gyakorlati tudással felvértezett szakemberek kellenek. (Micsoda unalmas vizekre evezett ez az alak, — gondolják most sokan). Kérem, ezt a problémát úgy lehet megoldani, hogy fiatal szakértelmiségünk m'ndjobban beleszól az irányításba. Ezt csinálják például az állami gazdaságokban is. Innen van az eset. Az egyik igazgatóhoz beállít két egyetemet végzett fiatalember. Azt is hozzá- tehetem a hatás Kedvéért, hogy egyszerű, szegény szülők gyermekei. — Hogyne, nagy szükségem lenne magukra — mondja az igazgató. — Pár hónapig gyakornokok lesznek a tapasztalt szakemberek mellett s utána üzemegységvezetők. Egy-kátezer holdon irányítanak majd. Tudom, a fiatal értelmiséget meg kell becsülni, ezért egy- egy szép lakást is kapnak a munkahelyükön. Es az igazgató várja a hatást. Az jelentkezik is. — Nem vállalhatjuk — jelentik ki. A főnök megütközik! — Ugyan miért? Az előbb még az elragadtatás hangján beszéltek az üzemről... — Mert nekünk egy-egy lakás nem elég — adják ki a tromfot. — Egy-egy lakást biztosítsanak a városban is. Elvégre mi kultúrlények vagyunk! Hogy töltsük el a szombat estét, a vasárnapot a városban. ha nincs ott lakásunk? Az ám! Ez már döfi! U. i.: Különben elég szerények voltak, mert a toronyórához láncot nem is kértek. s a. Nyolcezer lelőtt nyúl és négyezer foglyul ejtett fogoly Külföldi vadászokat várnak a ke mécséi ötvenezer holdas rezervátumba Az ötvenezer holdas kemecsei vadrezervátumban ez év tavaszán négyezer darab élőnyul-it foglak. Az idén úgy elszaporodtak területükön a nyálak, foglyok, hogy a külföldi vadászok is érdeklődnek a vadászati lehetőségek iránt. A következő vadászszezonban nyolcezer darab nyulat kívánnak lőni területükön. Ezt nagyobbrészt külföldi — francia, olasz, nyugatnémet — vendégvadászokkal kívánják kilövetni. Egy-egy külföldi vadász, csupán azért, mert vadászhat, naponta 750 forintot fizet a gazdaságnak. A vendég vadászok által elejtett nyulakat azonban a rezervátum, illetve az állami gazdasag értékesíti, mintegy 240 ezer forintos értékben. Tizennégy Külföldi vadászt várnak területükre, mintegy 11 napig tartó körvadászát- ra. Lőtt nyúlból és a vendégvadászok által befizetett összegből mintegy 355 ezer forint bevételre számít a gazdaság. Lovas futárok, harsonaszó a vadászaton A téli körvadászatekat különleges figyelemmel, gonddal készítik elő. Már most megkezdődött a terület feltérképezése. Pontosan megjelölik a körözésre kiszemelt területet, az indulás, a befejezés helyét. Lovas futárok révén tartják majd egymással a vadászok a kapcsolatot. a feje, szeme előtt szinte ugrált a papír. És sokszor azon kapta magát, hogy... Nem, nem, mégse. Nem adja ezt azért a másikért. Ahogy így tépelődött magában, a faluban lassan megesett a változás. Belépett Pálinkás Nagy Károly is — nem azért kapta az előnevet, mert szerette nagyon a pálinkát, hanem hogy az apja volt egykor kocs- máros —, belépett Kozma Dani, aki vele egyívású gazda volt. A névsor nap mint nap gyarapodott. Egy átvirrasztott éjszaka után Pista bácsi odaállt az asszony elé a nagy elhatározással. A felesége előbb azt hitte, viccei, de mikor ránézett az emberére, látta, hogy ez nem tréfa. Olyan idegességet kapott ott menten, hogy ágynak dűlt. Belebetegedett. Bosszantotta, hogy önmagával zöldágra vergődött és akkor az asszony újra kezdi. Volt benne egy jó adag csakazértis, amikor a tanácsra elment és kitöltötte a belépési nyilatkozatotA nyár valahogy elszaladt. Egy gyűlésre ment el csak, de akkor is hallgatott. Idegen neki ez a világ. Mit kezdjen ő vele? Meg..; mi-minden történhet még őszig... ? Az ősz mégiscsak úgy érkezett, hogy nem történt semmi. Azaz, hogy történt, de nem úgy... A szövetkezet vezetősége mozgolódni kezdett, mint a költöző vadliba. A íöldrcn- dezés. a vetőmag, a széna, a betakarítás, meg mifene. Ha egy nagyobb terület letakarult, mindjárt nekiállt a gép, s a barázdák elsimultak, vetették a magot- A legnagyobb megmozdulás, amihez mindenkit oda- verbuváltak, ez a halastó-csi- nálás volt. Pista bácsi is itt kóstolt bele először a közösbe. Keserűek voltak az első napok. Ö, aki világéletében mindig a maga gazdája volt, nekiállt bandában gödröt ásni. Micsoda szegyen, te szentséges úristen! A két lovát odabízták egy kölyökemberre. A földjébe meg, a verejtékkel összekupor- gatott födjébe, meg se kérdik, hogy mit vessenek. Az asszony is még mindig olyan, mint a frissen kölykezett sárkány. Szót se hall, csak mindig vicsorog. A vacsorát is éppenhogy odalöki, amikor hazamegy. Érthető volt hát az öregnek ez a keserves nekikeseredése- A gyökere még meg se szakadt a réginek és az újban még annyit se eresztett, . mint egy mákszem. Súlytalanul lebegett, de mégis mázsás teherrel. Reszeltek már neki itt sokmindenről. A lervezgetések nem rosszak éppen. De lesz ebből valami ebben az életben^ Furcsa egy dolog ez az egész. Bámulja már napok óta ezt az agronómust is. Ez is, ahelyett, hogy pallérkodná, ha már megtanulta, odaáll a többiek közé. És gürcöl naphosszat. Most meg bámul, bámul, mint egy gyerek, aki szép kavicsot tálalt. A fene érti ki magát köztükJóska lassan felcihelődött. Vállára lendítette a lapátot, messze eldobta a cigarettacsutkát és így szólt az öreghez: — Mehetünk, Pista bátyám. Ügy tett, mintha nem is hallotta volna az előbb az öree rossebelését. Szótlanul haladtak egészen a templomig, ami a felkelő holdtól kapott fekete árnyékával ráfeküdt a mellette lévő házakra. — Hát, jó éjszakát, Pista bátyám! — nyújtotta kezét búcsúra az agronómus. — Pihenje ki a fáradalmait. Már hajításnyira járt, amikor az öreg Remete István utána szólt a kiskapuból. — Osztán, te Jóska, holnap mikor kezdjük? — Ahogy szoktuk, Pista bátyám! — kiáltott vissza Jóska. És a hangján is érezhető volt, hogy mosolyog. De ezt a mosolyt nem láthatta senki a nyugovóra készülő házak közöttSamu András. Harsonaszóra indulnak, zárulnak a körök. Minden alkalommal két kört rendeznek egyszerre. Az első körben a külföldi vadászok haladnak, majd a helybeli meghívottak. Az lesz a feladatuk, hogy az első körből „meglépett” nyulakat, sántákat, sebzetteket leterítsék. így — lehetőleg — minden nyulat értékesíthetnek. Kevesebb kerül a ragadozók martalékává. A külföldi vendégvadászokat — előreláthatólag — Sóstón helyezik majd el a gazdaság vezetői. A közeljövőben azonban a gazdaságban is építenek korszerű, a követelményeknek megfelelő vadászlakot, amit nyáron a munkások, télen a vadászok által kívánnak hasznosítani. Négyezer fogoly a drót mögött Az ötvenezer holdon mintegy nyolcezer darab foglyot is számlálnak. A gazdaság és a rezervátum vezető nek előzetes tervei szerint a tél beállta előtt mintegy négyezer darab foglyot fognak be. A befogott foglyok részére teleltetőt készítenek. Dróthálóból másfél méter magas kerítést húznak, ezt náddal, gyékénnyel borítják be. így kívánják a foglyokat óvni, etetni s tavasszal eleresztik őket. Ha felesleg mutatkozna, ezeket külföldön értékesítik, Vérfslfrissítés- re is szánnak. A foglyok befogásához szükséges hálót már megvásárolták. 25 ezer forintba került. 6 méter magas, 300 méter hosszú hálóval 10—15 ember segítségével rövid idő alatt össze- fogdossák a télen sok veszé’v -eh kitett madarakat. Kilencezer forintos agancs öz- és fácán-állományuk is szép. Az őzek számát mintegy 130 darabra becsülik. Jövőre külföldi vadászok részvételével őzvadászatokat is rendeznek. Egy olyan őz elejtéséért, amelynek agancsa eléri az 500 grammot, 9 ezer forintot fizetnek a külföldiek. Ezért az összegért csak az elejtett vad trófeája (agancsa) illeti meg a vadászt. Fácánvadászatot egyelőre nem rendeznek. Szaporítják a szép és hasznos madarakat és csak akkor ejtenek el belőlük, ha kellően megnö\’ekszik a számuk. Dicsérendő ez az intézkedés. i5 forintos róka Az eredmények nem önmaguk- tól születtek. A rezervátumon alkalmazott állami vadászok (vadőrök) becsülettel dolgoznak. A gazdaság havonta négyezer forintét fizet ki az elejtett dúva- dakért. Egy kutyáért 15, egy szarkáért 8 és egy rókáért 25 forintot fizet a gazdaság saját vadőreinek. Az összeget az elejtett dúvadak meghatározott jeleinek felmutatása után fizetik ki. Különösen szép eredményt tudnak felmutatni Tóth János, Szilágyi Simon és Daróczi András vadőrök. A többiek is jól dolgoznak. Megkezdték a téli etetők készítését is. A hideg beálltával naponta 130 kiló szemestakarmányt etetnek fel és szálastakarmányt is biztosítanak. S mire megkezdődik a vadászat, új egyenruhát kapnak a vadőrök. r „ ___ N. T. 5