Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)

1959-10-11 / 242. szám

KOVÁCS ENDRE:

Az élet

Hajnali öt órára kellett volna megjelennie, de héthez volt közelebb inkább, amikor jóreggelt köszönt.

— Jónapot van már, Dáni bátyám — mondja a köszönés fogadása helyett Daru Ferenc. Aztán utána teszi még: — Nem szokása magának a késés. Vagy... történt otthon valami?

—1 Nem, Dehogy. Csak később tudtam indulni. Különben... mire haladtál?

Daru Ferenc úgy kezdi sejdi- teni: itt valami nem pászol, az eddigi járatba nem illik ez a menet. Nyúlánk, giliszta termetével megáll hát a kihúzott balhátsó kerék mellett, s nagyot szusszant.

— Háát — húzza a szót a harmadost adó fiatal gazda, — gondolhatta, mibe vagyok én hajnal óta. Kutyasokat kell menni az embernek. — S itt megint szuszolékol, ami ezúttal úgy sikerül, hogy a sóhaj lett abba nagyobb. — Etetni, ganéjt lehányni, kihordani, vakarni... Előkészítettem a ;«-.er- számokat. Meg ezt a szekeret is meg kéne kenni... Azt hittem, itt lesz akkorára, ahogy megbeszéltük.

Ősz Dániel mindeme — a harmadosra csakis dorgálást jelentő — felsorolás után is éppúgy áll. amiképpen a köszönést kimondta. Földön repkedő tekintettel az ólajtó előtt.

— Eligazítani valóm akadt az asszonnyal. Mert ennek az enyémnek fene esze van a mai V'léggel szemben.

Hát ebbül aztán éppenséggel semmit nem ért Daru Ferenc. Valamit azonban mindanía kell. Amire gondolat nélkül legjobban rászalad a nyelve:

— Kezdhették volna azt a... izét előbb is. Tudhatja, hogy lehetek én egyedül, ennyi, munkában! Na. amíg teszek egy kis kenőcsöt a többi hálom tengelyre is, hányja már tél azt a ganéjt. Mert odaborítottam ón azt csak.

Belép az ólba ősz Dániel s megmarkolja a villát. De nem veszi se a vállára, se a hóna alá. Hanem húzza maga után, mint valami suhángot. Hogy csak meg kellene kavarítani cs... olyan hatalmasat lehetne sújtani vele!

A keszeg alakú, nyúlt arcú fiatal gazda kajla szélű kalapja alól dugott tekintettel nézi a villát húzó ősz Dánielt. Amitől niéginkább megrázkódik a sejdítése. Hogy a harmadossal valami történt mára. Vagy még ezután fog?

Amikor a villát húzó ember a trágyadombhoz ér. összetartott markába sercent. miután úgy szúr belé a ganéjba, akárha minden valamikori ellenségét akarná átdöfni. Kosztól, folttól jelentéktelen szürke ruhájában ő a legfigyelemre méltóbb most a nagy udvarban, amibon úgy elveszett eddig, akár egy kéve izék. Ha valaki szétnéz, csakis őt figyelheti, ahogy szúr, hány a hegyes vasszerszámmal.

Visszafelé jövet megint húzza maga után a villát. S amikor a fiatal gazda mellé ér, akár apja lenne ennek. Különben mindketten pentosan tudják. hogy harminckét év van köztük. A harmados javára. Mivel Daru Ferenc huszonnyolc még csäs.

Máskor mindig bement a harmados Ősz Dániel a házba is. Köszönni a menyecskének: Aztán keresni kezdte; hamarjában miben segíthetne? Még tegnap is, jónéhányszor megci- rógattá a pólyás fiúcska gyenge arcocskáját Mert immár a közeli húszéves harmadosság alapján, nem akármilyen csekély bizalom kötheti a Daru

családhoz. Hogy férjhez ment a két lény, az öregek meghaltak, ő a Ferenc után maradt.

A hóka arcú, de kissé máris túl húsos menyecske, ahogy hozza kifelé a tarisznyát, meg- hökkentében majdnem elfelejti a köszönést.

— Ni. Maga itt van. Dani bátyám? Azt hittük, valami baj van otthon... Még be se jött a házba'.

A harmados szíve felöli kezével egy csendeset simít fehéren világító- tarkóján. Aztán, ez a második „valami baj van otthon?’! rándítja-e meg a hajához igazodó szürke szemöldökét? Meglehet. Elég az hozzá,' hogy feleiét előtt a hajú- , szába babrál. Amitől úgy marad áz; mint a leVeltelen kö- ' kénybokör. össze-vissza mere- dezöen.

■ — Mondtam már a Ferinek, hogy egy kis eligazítani valóm került az asszonnyal... Amikor meg megjöttem, fel kellett hányni á ganéjt.

— Már azt hittem, hogy... megláttam. Na, itt a tarisznya, hé.

— Szalonnát teltél?

— Már hogyne tettem volna.

—: Vastagot?

— Az egyik darab olyan.

— Akkor jó. Mert sütni akarunk. Igaz, Dani bátyám?

Ősz Dániel a saroglyához lép és nagy nekibuzdulással gusz- tálja, pattogtatja a kaszák élét. Eközben adja a feleletet. Várakoztatva: ;

— Süthetünk éppen. Egyébként... jó lesz-e a kaszák éle, te Feri? Látom, megkalapáltad mind a kettőt.

—. Csak elviszik tán. Tegnap estére veregettem ki,

— Mert., alighanem vénült lehet az a lucerna már. Az ember eleven zsírját veszi ki.

A befogás szó nélkül megy.

A kivezetett két pirospely kanca engedelmesen fáról a rúd ■ mellé. • A tömzsi menyecske visszabillegetődzik a hosszú, magas tomácú házba, férje pedig mégegyszer belé kandikál a szekáld érékbe: fenn van-e

minden? Viszont Ősz Dániel a' nehéz, tölgyfadeszkázatú kaput nyitja ki.

A ház előtt, mint annyiszor- ta utón megszokva, megáll a fogat. Várva a kaput bezáró harmadost.

— Lépjen fel, Dani bátyám.

— Eredj csak, eredj. Gyalog megyek ki utánad.

— Ugyan. Ne gyerekeskedjen már.

— De igen... Hajtsál csak nyugodtan.

— Megfér itt mellettem.

— Ném ülök fel. Dohányt is akarók venni...

— Majd megállók a trafik előtt.

— Hajtsál, már, ha mondom! Ne álld el az utcát. Utánad nem sokkal ott leszek.

Egyáltalán mit tehet Daru Ferenc?!-Arca még jobban megnyúlik. Értetlenül a fejét csóválja. Aztán megrántja a gyepiüt. S közben úgy érzi: szégyenné változott benne az a jp’zonyos korábbi sejdítés.

Ősz Dániel is elindul a keskeny gyalogjárdán. Alig tesz azonban pár lépést, felzúdulnak benne, s teljességgel elárasztják a ma oly különössé tevő gondolatai. Hogy az asszony is ellenezte szándékát. Amellett akart maradni: , ne mozduljanak sehova, Deltát ki van már har* vjnados?; Egy néhány család. Meg olyanok páran, akik a maguk pénzén se kellenek .közösségbe... Eddig minden mozdulatlanságáért kegyetlen árat fizetett. Gyermekei, ahogy nőttek, mind elhagyták. Kettő meghalt már rég, egy dunántúli

nagy uradalomban. Mint cselédek. Még a sírjukat sem tudja... Három lány Pesten van. Gyárban dolgoznak. Családosak. Két évben egyszer, ha hazajönnek. Látogatóba. Mintha szégyenlenék a’ kicsi ház körüli semmit. Mint céloztak már rá: másképp is élhetnének... A iegkisebbik fiú, Laci maradna tán meg a szülői háznál. Mert egyébként ez is olyasmit penget; elmegy, ha nem változtatnak a sorsukon. Évek óta már a lábát sem teszi a harmadosba. Árkot ásni jár a vízügynek..! A három holdat visszamondta a nagy földosztáskor, hogy ö nem reszkíroz. An.iak az egynek nem t idta kitisztázni az árát. húsz év múltán, se, amit ?z első világháború, után kapott. Pedig a földek legh’tvá- nyabbja az. És... maradt harmadosa tovább a Daru családnak... Most meg ez a Feri Is igen mozgolódik. Olyasmiket ejteget el, hogy: legyen csak biztosabb, tisztultabb az a szövetkezés a több földű emberre is. Feltétlen adják meg annak az értékét, amit bevisz. Meg a tapasztalatát is kellően tiszteljék. De főleg több legyen a jó gép, akkor... Hát ezt várja meg? Mindig megvárjon valamit? Hogy minden kötél szakadjon? Tette nvír be hátul eleget az ajtót!

Bár neki semmije sincs, csupán valamennyi ereje még. De várjunk csak ezzel! Hát a László fiú?! Igen. Korcsuk Lajos, a tanácselnök nyilván erre is gondolt, amikor érdeklődésére kedvező biztatást adott. Akár azonnalra. A Kossuth, meg a Vörös Hajnal közül választhatja, amelyiket akarja...

S ahogy halad a keskeny gyalogjárdán, a kapuk előtt, egyszerre csak azt érzi, hogy megemelkedik a feje, nő a termete... Ekkor pedig az jut észébe, hogy ő még soha, semmiben nem győzött. Hanem most... győzedelmet csinál. És ebben saját maga a győző, meg a legyőzött Is!

Asztalos Bálint

Ismerek egy idős asszonyt. Sok ránccal rajzolta tele arcát az idő. Hajlott hátán vagonsor terhet cipelt életében, kezét elevenre koptatta a sok mosás. Kora reggel már söpri a tágas udvart, es késő este bch.it.alszik a kcpácsolása, amint gyúj- tóst aprít a pince előtt. Ez a néni — akit az ismerősök csak úgy hívnak: „a kis öregasszony” férjhez akar menni. Gondolatban megmosolyogja az ember. Hót mégis igaz? A szív sohasem Öregszik? Így lenne? Sajnos, nem így van. Egészen más okoK, indítékok- késztetik erre.

Hogy is jutott ilyen mostoha sersra? A 46-os évek derekán sikerült összekuporgatni férjével együtt egy kis házra valót. Azóta a város szálén laktak, míg egy alattomos betegség elvitte az urát. Egyedüli vigasza a tanya maradt, a lánya, aki úgy hasonlított az apjára. Ez elbájolta. Egyszer kérő jóit, s az asszony, hogy meneküljön a rnr- grnytól, az ifjú vő únszo’ásara áruba bocsátotta a házikót. Odaköltözött a fiataloknoz. a város szívébe. Kis pénzecskéjét s odaajándékozta a gyermeke terek.

S idejutott... Ötkor kelti a

vő, még azt is megnézi, mennyit eszik, Külön főznek neki nagy

Korunk, s jövendőnk csíráivá lenni, bátrabb, s igazabb fiakat nemzeni

tál krump'it, vagy babot és arra jár napokig a nénike. Nincs megállása, akármennyit gürcöl, nem elég, mindig kurta, maró szó jár a fáradságáért. Ezért választaná inkább a férjhezmerie- telt. Csak meg ne sejtsék a Hátatok. Ügy puhatolódzik másoktól, egy jóravaló ember után, akivel nyugodtan és kicsit megpihenve tölthetné el a még hátralévő éveket.

Nem egyedü'álló, és sajnos, nem ritkaság az ilyen eset. Feltűnően sok idős ember kopogtat manapság az anyakönyvvezető ajtaján. Semmi kétség, egy- részük boldog elhatározásból. Ám kerülnek közöttük jónéhá- nyan, a nyugodt légkör után óhítozók is. Sokszor mosollyal nyugtázzuk a lapokban megjelent ilyen híreket. Elsiklunk fölöttük gondolkodás nélkül. Csak akkor esik gondolkodóba az ember, ha olyat hall, hogv egy idős ember véget akar vetni életének, vagy a kerti pádon találtak rá reggel megfagyva, alél- tan. Vagy ha naponta töpörödött anyókát látunk port söpörni, miközben az elegáns vő, és a megalkuvó feleség kiö’.tözve sétál a korzón. Ekkor tapasztaljuk: valami nincsen rendjén.

A minap hasonló témájú levelet kapott a szerkesztőség. Az

tanítása

Az ígéreteket valóra váltó, geririctelenséget meg nem bocsájtó fiák kellenekl

ismeretlen levélíró néhány gondolatát juttatta cl, figyelmeztetésképpen, hogy ilyen is van, ilyenről is írjanak a lapok. Többek között ez áll a hálátlan embernek címzett levélben.

„Kedves X. elvtárs! Ne haragudjék, hogy beavatkozom ma- gánügyébe. Kénytelen vagyok erre szánni magam, mert önökkel közeli szomszédságban lakom és nem bírom tovább nézni, ahogyan ön bánik feleségének édesanyjával, akit, joggal-nevezhetne második édesanyjának is. Az áldozatok után, amit az idős néni az Ön élettársáért és gyermekeikért tett. A néni már nem fiatal asszony, túl van az ötvenen. Három gyermek felnevelése közben megviselték' az élet gondjai, bajai. Nem csoda, hogy néha türelmetlen, ideges* Nagy megértésre, sok-sok szereltre lenne szüksége, hogy aa élet terheit özvegyen, betegen könnyebben elviselje, ön ahelyett, hogy e terheket könnyítené, még szaporítja is, A beteges,1 öreg anyósával szemben -türelmetlen, goromba. Szégyellem magam ön helyett, de ide^-’ífell írnom: nem egyszer már1-' kezet- is- emelt rá ... ön párttag. Annak a pártnak a tagja, amely egész népünk boldogabb jövője., ért. minden á’dozatra képes. Aí párt nem arra neveli tagjait*

tanít az élet!

A boldogabb jövő kerékkötői a pénzhíénák, sorsunk vámszedői végleg tűnjenek!

MEGCSALT JOTEVOK

t

♦ ■ \V /- • X

| GYŐRI ILLÉS GYÖRGY: %

: Ember a csillagokban f'é) i

I Bip, bip... a hangok ótsuhognak, .’ X

$ s a mindenség meghallja tán,

♦ . hogy most az ember bekopogtat X

{ a csillagos menny ajtaján. ♦

♦ Bip, bip... kis éles dobbanások

I a vén, tapasztalt Föld körül . ;i X

f rázzák a forrongó világot, *

t ■> az élet izgul és örül. X

| Bip, bip... Remények tengerében ♦

1 bőséggel megrakott hajó. . |

X £z a szájban, erő a kézben j

X és gond, mélynek a kínja jó. , . X

♦ Bip, bip.*. Elfojtott szenvedélyek *

| és tervek, vágyak dallama. X

I Melódiái régen érjek, X

♦ — s megalkotta művét a Ma. . t

Bip, bip.. . Az ember szól a Holdnak, f

I s holnap megfejti válaszát. 1

t Akik eddig a Földön voltak, X

5 a csillagokra járnak át. ♦

♦ Bip, bip .A messzi csillagokra t

X az emberi erő jut át, X

X míg minden szív így eldobogja: t

♦ bip.,: bip — az ember himnuszát! ' X

I

_______________________________j