Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-01 / 233. szám
Péotekeu napfogyatkozás! Magyarországon is megfigyelhető lesz a ritka természeti tünemény Oktober 2-án, pénteken napfogyatkozás lesz, amely hazánkban is megfigyelhető -Sötét szemüvegen lehet majd látni. A napfogyatkozás 12 óra 40 perckor kezdődik és 14 óra 20 percig tart. A legerősebb 13 óra 1 perckor lesz, ekkor a Hold a Napnak mintegy 2 százalékát fedi el. A hazai kutatók azt tervezik, bogy a fogyatkozás tartama ala'.t megfigyelik a rádióhullámok terjedését, a löld-mágnes ség esetleges változásait és az égbolt elsö- tétedésének mértékét S*ép aiker Nyírbátorban A Néphadsereg Napja alkalmából vasárnap este Nyírbátorban vendégszerepelt a nyíregyházi Munkás Dalkör. Az esőzés ellenére a kultúrház zsúfolásig megtelt, szépszámú közönség fogadta a teljes létszámmal fellépő mun- Uáekórust. Sokszor felharsant a tajis: jutalmul a szép műsorért. A szólisták: Tóth István, Fábián Mihály, Oláh Sándor ugyancsak szép sikerben osztoztak. A hangverseny után nagyszabású ifjúsági táncmulatságot rendezett a helybeli KISZ-szervezet. Időjárásjelentés Várható időjárás csütörtök estig: változó felhőzet, néhány helyen, inkább csak az ország keleti felében kisebb eső. Mérsékelt északkeleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön 12—15 fok között. Távolabbi kilátások: napos idő, emelkedő hőmérséklet. í ' danskba érkezésünk után — barátaim elvittek motorozni Gdynia leié. Nem felejtem el soha ezt a félórás utat. Elrobogtunk Gdansk gyárai mellett, majd — anélkül, hogy a várost elhagytuk volna, — már Oliwa gyönyörű parkja közeledett, s Sopot üdülői után máris megláthattuk a gdynial kikötőt. Az említett négy város úgyszólván teljesen egybeépült; együttvéve alkotják a lengyel tengerpart központját. Mielőtt azonban hajóra szálltunk volna, kipróbáltuk a tengeri fürdőt. Belevetettük magunkat a Balti-tenger habjaiba. Csak az volt a baj, hogy nem úszhattunk nagyon messzire: a parttól félkilométerre bóják jelezték, hogy eddig és ne tovább. Mindenesetre különös érzés, mikor az ember egy ilyen bóját „meglovagol.” Egy daraj big az a benyomása, hogy ez az alkotmány mozgásban van es vele együtt őt is viszi a víz. Később jön csak rá, hogy mindössze egy-két méteres körzeten belüli forgásról van szó; nagyobb kitérést nem enged az a lánc, mely a bóját a tengerfenékhez rögzíti... Sétahajónk elindult kétórás útjára. Hamarosan eltűntek a partok és köröskörül nem látszott egyéb, fnint a végtelen, hullámzó tenger. (Csak a sirályok íalkája kísérte hajónkat hűségesén.) Végül aztán ieliunt a láthatáron egy hoszúkás csík: utunk végcéljához, a Hel félszigethez érkeztünk. Kiszállás után felmentünk a világítótoronyba. Különös látványt nyújt, amint ez a keskeny földnyelv kettéosztja a tengert és szilárdan ellenáll a nagy v z kóLe- lől jövő hullámzásának. Majd végigsétáltunk a hosszú Hel- félszigeten, melynek újjáépített házai és parti sziklái hősi harcokról regélnek. Húsz évvel ezelőtt a hitlerislEXT IvÍTTAM Lengjfelorsxághan A Balti-tenger partján ta támadás egyik legelső célpontba volt a Hal.'Kisszámú -en- gyel helyőrség védte ezt a szárazföldön, vízen és levegőben egyaránt támadó ellenséggel szemben. Eltorlaszolták a félsziget bejáratát és a sziklák fedezékébe fészkelték be magukat. A náci hódítók csikorgatták fogukat mérgükben; ez a kevés lengyel hős, néhány ágyúval szembe mert szállni az ő bombázógépeikkel, csatahajóikkal, tankjaikkal, - rohamlö- vegeikkel. Bombáik és gránat- ja'k halált és puszi tást zúdítottak a védőkre; de ezek elszántan küzdöttek tovább. Az egész gyűlt össze. Hallgatták a vasutas-zenekar kitűnő műsorát; s miközben klasszikus számok és lengyel parlizándalok akkordjai szálltak a légben, az emelvény fölött szüntelenül forgott egy kivilágított vörös malom kereke. Majd, mikor teljesen leszállt a sötétség, káprázatos tűzijáték kezdődött. A különböző színű rakéták fényében szinte mesébe illő látványt nyújtottak az Öváros régi épületei és a Visztula torkolata közelében lévő új, sokemc- k tes munkás lakóhazak. világ csodálattal figyelte a Hel hőseinek harcát. Küzdelmük végül elbukott; hiszen segítséget nem kaplak sehonnan. A lengyeleket cserbenhagyták nyugati szövetségeseik... Estére visszaérkeztünk Gdanskba. Feltűnt, hogy a város milyen szépen feldíszítve várja a látogatókat. Ekkor jutott eszünkbe; hiszen holnap lesz július 22, a lengyel felszabadulás ünnepe. Elsétáltunk a gdanski Övárosba. A többszáz év előtti formában megépített házak között hatalmas transzparensek, zászlók, lampionok ezreit láthattuk. A „Stare Mias- to” főterének végén nagy tömeg A sok felírat közül egy ragadta meg különösen a figyelmemet: „Gdansk lengyel, az is volt, az is marad.” E város népének öntudatos és büszke kiáltása ez. Lakosságának különösen fájdalmas volt a második világháború, hiszen itt robbant ki az. De a szenvedésnek vége és a város ma már vitathatatlanul lengyel, éppúgy, mint a a tőle nyugatra elterülő Odera- Neisse vidék. Akárhogyan mesterkedik a német renvansista militarizmus: ezek a városok, ezek a vidékek Lengyelország tulajdonát képezik most is, a jövőben is! Merényi László. ÚJ R Á MEGBECSÜL TE N A jelölőbizottság pártvezető- .. ségi tisztség ^betöltésére javasolta. Érdeklődve tekintett körül: elfogadják-e a javaslatot? 'Egyszerre emelkedtek magasba a kezek. Megnyugodott. Fiatalon kezdett megismerkedni az ifjúsági és munkás- mozgalommal. Becsülettel teljesítette mindig megbízatásait. Ösztöndíjjal tanult. Édesapja tizenkilences veterán. Kommunista volt az ellenforradalom előtt is. Ötvenhatban azonban megtévedt. Az első napokban, engedve a túlfűtött szavaknak, az események rengetegének, részt vett a „nemzeti bizottságot” megválasztó összejövetelen. És őrá is „bizalmai szavaztak: „megválasztották” adminisztrátornak. Maga sem tudta, mi lesz a feladata. Nem is érdekelte. Arra volt kiváncsi: miért érte őt a hangosko- dók bizalma? Mivel nem kapott megfelelő választ, csak amolyan „polgártársak, testvérek ' szavakat hangoztattak a széles nemzstiszínű szallagos szónokok, nem vette észre,: azért kívánják egy kommunista tanár nevét telhasználni. hogy becsapják, megtévesszék a dolgozókat. Még élnek az ötvenhatos de- mecseri események emlékei. Mégis jólaso érzesse] nyugtáztam ezen a nemrég tartott demecseri vezetóségválasztó taggyűlésen, hogy egyhangúlag szavaztak neki bizalmat. Hosz- szú volt az út idáig. . A munka, szüleinek küzdelmes clcte, édesapja tizen kilences harcokért való kitüntetése révén egyre szélesedett előtte a horizont, erősödött elszántsága, akarata. Mint tanárjelölt, őszinteségre, bátorságra nevelte- iskolatársait. Amikor kikerült az iskola padjai közül, egyes kispolgári belálítottságú személyek, a párton belüli személyeskedések, az ide-oda való hajlongások, a szektáns hibák, az ellenséges elemek szemünk láttára fokozódó toozod - sa azonban megingatták a hitét. Csupán egyszerű szemlélője lett az eseményeknek. Egyesek visszahúzódásnak vélték viselkedését. Az ösztöndíjjal tanult tanart, a párt anal felemelt kommunista pedagógust, aki egyébként képzett ember, megfelelő elvi-politikai szilárdság hiányában az ellenségnek így sikerült őt beioiyc- solni. Bevonták az úgynevezett „nemzeti bizottságba” s nevének hangoztatásával hivatkoztak a niprs. a<. i ;a„ság- ra. A megválasztás révén ért „bizalom” iránt érdeklődött, s nem tudott éles határvonalat húzni szabadságharc és ellen- forradalom között, nem tudta, kinek a malmára hajtja a vizet a csőcselék által szervezett összejövetelen való megjelenésével. Nyugalmat, rendet kívánt. Azt hitte, a látszólagos -nyugalom megváltoztatja a helyzetet, s ha tisztulnak a fejek, a nézetek, az összekuszálódott gondolatok, tiszta vizet öntenek a pohárba. Két tanácskozáson való megjelenésen kívül nem tett egyebet az ellenforradalom idején. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy elvtársai visszavonják tóle a bizalmat. Az ellen- lcrradalcm után hiáoa jeie .t.ife- zett a pártba visszaigazolásra: nem teljesítették kérelmét. Azt mondták a demecseri kommunisták: nincstelen családból való vagy, édesapád sokat szenvedett a párt elveiért, de lásd be: tévedtél, s egyenlőre nsm vagy méltó arra, hogy az élcsapat tagja légy. Beismerte tévedését. Ennyi azonban nem volt elegendő hibáinak kijavításához, a pártba való felvételhez. Sok éjszakát virrasztóit át álmatlanul, sokszor eszébe jutott szüleinek küzdelmes élete, volt kisgazdapárti képviselők szüleire irányzott ostorcsapásainak következményei. Mindez későn történt, de nem volt hiábavaló. Tudta, munkával, a párthoz való ragaszkodással kell hitet tennie, hogy megbánta tettét, érdemes a bizalomra. Szerette volna egyszerre jóvátenni mulasztását, de a jó munkához, az őszinte megbánáshoz idő kell. S mikor úgy érezte, eleget tett, eleget bűnhődött, ismét /jelentTE kezett a felvételre. Az alapszervezet elfogadta kérelmét. A járási pártbizottság azonban nem. Tudták, becsületes szülők gyermeke, több mint egy évtizede dolgozik az Ifjúsági mozgalomban, . hosszú évekig dolgozott kommunista tanárként, azonban tévedését még nem tette jóvá. Ujaob felaua- t kkal bízták meg. Mepszerve - te az úttörőmozgalmat, rövid idő alatt a járás egyik legjobb úttörőcsapat-vezetője lett. Nemcsak pedagógusi, hanem szülői szeretettel védte, gondozta, nevelte az általa önállóan vezetett úttörőtáborban a gyerekeket. Más községekben is segítette ezt a munkát. Dolgozott a kiszisták között. Eredményesen. Szervezett nagygyűléseket, ünnepélyeket, pártnapokat. Érvelt, bizonyított a nagyüzemi gazdálkodás szélesítése érdekében. C-rafikonos kimutatásokat készített az eredmények szemléltetésére. Most pedig a Marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyam propagandistája. S mivel Vaskó Sándor tanár érezte: nem követett el olyan hibát, amelyért kirekeszt- hetik a kommunisták közül, s elég erőt érzett botlásainak kijavításaihoz, harmadszor is kérte a pártba való felvételét. Űszihtén megbánta, sajnálja tévedését. Dolgozott a rend helyreállításáért, az iskolában, részt kért az iljuság szocialista szellemben való neveléséből, felmerülhet ádeines: van-e erkölcsi biztosíték arra, hogy valóban szocialista szellemben neveli az ifjúságot? Van. Az ellenforradalom gaztettei, a rombolásuk nyomán keletkezett felmérhetetlen anyagi, erkölcsi károk súlyos következményei felébresztették öntudatát. Meggyőződött, kik ígértek „szabadságot”, kik beszéltek a nép nevében ötvenhatban. Nem vették első köreiméie vissza a pártba. Érezte azonban, mellette van a part, neveli, formálja, erősíti akaratát, a népbe, a pártba vetett bizalmát. Közel kétévi munkával tett hitet: megbánta tévedését, szereti a pártot, amely felemelte, tiszteli osztályát, amelynek akarata révén dolgozhat fiatalon jelentős létszámú iskolában igazgatóhelyettesként. S mikor munkával, őszinte szavakkal tett bizonyságot az élcsapathoz való ragaszkodása mellett, felvették a pártba. A napokban pedig, a vezetőségválasztó taggyűlésen tisztséggel bízták n. g. Meghatódva nézte a .magasba emelkedő kezeket. — Kellemes meglepetés számomra, hogy tagja lettem a pártvezetőségnek — mondta, ígérem, viszonzom az előlegezett bizalmat. A fiatal, harmincéves kommunista tanár, az igazgatóhelyettes minden bizonnyal betartja szavát. Nagy Tibor. a
