Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-29 / 257. szám
Spekulánsok a íiyíecgykázi piaeon' Rendet kell teremteni az alma és a burgonya jiíaci forgalmában A megszokottnál nagyobb forgalom volt szerdán a nyíregyházi piacon. Több volt az idegen ember, mint a helybeli vásárlók. Ezt meg lehetett állapítani a ruhaviseletről és a különböző tájjellegű beszédekről. Egész csoportok .jöttek Aszódról, Monorról, Esztergomból, Borsodból, de meg Moson- . magyaróvárról is. Sajnos, ez az „idegenforgalom” megérződött a piac hangulatán. Sokfelé lehetett hallani veszekedést a helybeliek és a máshonnan jött vásárlók között Ugyanis a nyíregyháziak hozzá vannak szokva ahhoz, hogy szeretnek alkudni. Jól esik, ha 10—20 fillért lealkusznak az alma kilónkinli j árából s 10—20 forintot a burgonya mázsánkinti árából. Szeraán ezt nem nagyon tehették, mert az idegenek bőkezűen fizettek a portékáért. Ahogy kimondták az alma árát, úgy vették. Meg se állt a burgonyát hozó parasztszekér, már körülfogták és egy tételben megvették a tartalmát. Itt is, ott is hangoztatták, hogy nem crnck rá alkudni, mert sietni kell a portékával a vonathoz. Ez a sietés azt jelentette a nyíregyháziaknak, hogy az almánál óráról órára 50 fillérrel, majd 1 forinttal, a burgonyánál 10—20 forinttal emelkedtek az árak. A vasutasok visszaélnek kedvezményeikkel! A más megyékből jött ’ vevők legtöbbje vasutas dolgozó, vagy hozzátartozója. Nekik kifizetődik bármilyen messziről a nyíregyházi piacra jönni almát és burgonyát vásárolni, mert szabadjeggyel utaznak és a szállításnál csali éppen a papír árát, meg a kezelési költséget fizetik meg. Nem is volna különösebb baj ezzel, de azt tapasztaltuk, hogy nagyobb mennyiséget vásárolnak, mint amennyi a szükségletüket fedezi. Jól ismerik a nemrég megjelent korlátozó rendeletét, miszerint almából 100 kilón felüli mennyiséget a megye területéről kiszállítani, továbbá burgonyából 300 kilogrammot meghaladó mennyiséget a megyén belül se lehet vasúton, vagy tehergépjárművel szállítani magán célra. Kijátsszák a rendeletet különböző fondorlattal. Tapasztaltuk a megyei tanács kereskedelmi osztályának ellenőreivel a piacon, hogy egy-egy ilyen vásárlónak több széllitójegye van, és a portékát az engedélyezett tétslen belül különböző nevekre és címekre adja fel. Az egyik asszony Mosonma- I gyaróvárra kosarakban küldött almát egy utcába, nyolc-tíz címre. Itt nem lehet ellenőrizni, hogy t j vásárlást milyen célból tette. A vasút dolgozóinak engedélyük van tíz mázsa árut vasúton szállítani díjtalanul. Ezt kihasználják! A rendelkezés szerint lOu 1 kiló almát és 300 kiló burgonyái szállíthatnak, s persze kiokcskod j ják, hogy’ másoknak is szállítanak a tíz mázsás keretben. Legyen szigorúbb a MÁV és a piaci ellenőrzés Két dolog, amit ezzel kapcsolatban megállapíthattunk: az alma és a burgonya állami felvásárlási árai reálisak, jók. Ezek mellett kereskedelmünk el tudja látni az ország minden részét almával és burgonyával olyan áron, ami nem drága. De hal nem találjuk meg a spekuláció \ további csökkentésének lehetőségeit,^ ezzel nehezítjük az állami felvásárlást, és az ország lakosságának szervezett ellátását. És I Aszódon, Esztergomban, Eorsod- ban, Mosonmagyaróvárott és másutt a spekulánsoktól drá-1 gábban fog a fogyasztókhoz jut- ( ni az alma, a burgonya. A fent említett rendelet kijátszóit meg lehetne fékezni, j ha a MÁV csak a feladást I intéző személy nevére szólóan j venne fel a rendeletben engedélyezett mennyiségű almaSzaboIcS'Szatmár kiváló termelői és burgonya-szállítmányt. Vízben termeit kincs Amerre csak jártunk délelőtt, mindenütt a szárazságra panaszkodtak az emberek. Az érdes kukoricalevél véresre marta a csövet fosztó kezeket, s nem egy faekét láttunk kettészakadva, míg a tiszavasvári Lenin Termelőszövetkezet birtokára értünk. Mindjárt túl a Keleti Főcsatornán egy delelő csoportra akadtunk. Derékig sáros, víztől csillogó gumiruhákban ültek a halásztanya udvarán. Mi a fojtogató portól krákogtunk, ők pedig a vízzel, sárral bajlódtak. — Nincs ebben semmi érdekes, hiszen a halászok nem lehetnek porosak. De mégis van! Hiszen néhány éve még itt is olyan kopár legelőn nyargalászott a forgószél az őszi levelekkel, mint párszáz méterrel odébb. Rövid az októberi nap, ők is kurtára fegták az ebédszünetet. — Balszárny, ne maradj le! — No most, egyszerre! — hangzott a csónakból parancsnokló halász hangja. A hálót húzó tíz ember pedig nekifeküdt a köteleknek. Ahogy közeledtek a halágy két partján, bent úgy fodrosodott a víz. Végül, mint a ‘forró vízben a babszemek, úgy dobálóztak a felszínen a két és félkilós hízott pontyok. — Kötelet a partra! „ — Karót a háló szélébe! — pattogtak az újabb parancsok. Félóra alatt 25 mázsa halat kerítettek be. Odaállt a ponyvás szekér és már merték is a halat a kocsiderékba. tanácskoznak Nyíregyházán November negyedikén, reggel nyolc órai kezdettel tartja a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a Hazafias Népfront megyénk kiváló termelőinek tanácskozását. Az ülés színhelye a megyei tanács nagyterme. Napirendi pontok: a megnyitó után, melyet Vincze József, a megyei tanács elnökhelyettese tart, Magyari András földművelésügyi miniszterhelyettes előadása következik „Mezőgazdaságunk fejlesztése” címmel. Fél tizenegykor kezdődnek a hozzászólások. Déli egy órakor pedig P. Szabó Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője díjakat oszt ki a legjobb termelési eredményt felmutatók között. Elindult az első hízottbiha-export a koinlódlótf aluai szövetkezetből A komlódtótfalui Két Vadas Testvér Termelőszövetkezetben hatvan darab bikát hizlalnak. Az eredeti átadási határidő december eleje lenne, de a bikák egy részének olyan jó a minősége, hogy az exportot lebonyolító Te- rimpex Vállalat szakemberei már kiválogattak huszonhat darabot, hogy Olaszországba szállítsák. Megtörtént a szállításra alkalmas állatok mérlegelése és a csengeri állomáson vagonokba terelték „a csemegét”, hogy elindítsák Olaszország felé. A termelőszövetkezet 17 forintos kilónkénti átlagárat kap a hízott bikákért é$ az elszállításra került huszonhat hízó után kétszázezer forint lesz a tiszta bevételük. Másnak ne intézhessenek számlásokat! S még az a lehetőség is fennáll, hogy egy személy többször is eljön vásárolni. Ilyet tapasztaltunk a tegnapi ellenőrzés ‘ alkalmával is. A vasutas dolgozók és hozzá-1 tartozói tehetik, hogy Nyíregy-1 házára' jönnek bevásárolni. AI többi dolgozóknak nem fizetődik I ki. Viszont ők is szeretnének al-1 mát és burgonyát fogyasztani! j A MÉK feladata, hogy körültekintőbben, gondosabban szervezze e két fontos fo- | gyasztási cikkből az ország különböző városainak cs köz- ! ségeinek jó ellátását. Ha mindenütt kapni lehet majd j állami szabott áron almát és burgonyát, ez a spekuláció letöréséhez fog vezetni. Mindemellett ellenőreinknek még éberebben kell vigyázniok a spekulánsokra a piacokon. A szekérről válogató asztalra került a zsákmány, ahol fürge kezeli osztályozták fajtánként és minőségre a ficánkoló halakat. Néhány perc és már az emberek akarata szerinti csoportosításban úszkáltak a telelőben a magukat szabadnak hitt halak. Pedig nemsokára jött értük a halszállító kocsi és kilónként 18 forint maradt helyettük. De nagyon sokszor 18 forint, mert a 100 holdas halastóból köze] 400 mázsa halat fogtak ki. O. A. Csikós Balázs. Újra fiatalon színesíti a nyíregyházi belvárost a Nyírvíz-palota. Bár keleti szárnyán még állványcrdő íveli az épületet, de a munka nagyrészén már túl vannak az Építő cs Szerelő Vállalat dolgozói. A „ritka teljesítménynek” csodájára járnák az emberek. (Angyal felv.) cAíl „ablako s izíakiiLdi" I Vasárnap délután egyik ismerősöm. családjával sétálgattunk a vásárban. Velünk volt a barátom kislánya és kisjia is. A lány már másodikos, a fiú még nem jár iskolába, ötéves. Miután mindkét kismagyarnak ú j bőrkabátot vásároltak a szülök, s ezért „leszurkoltak’’ közel ezernyolcszáz forintot, valamint c.z ismerős fiatalasszony is bevásárolta a háztartáshoz szükséges legújabb technikai újdonságokat, megnyugodtak. Arra gondoltak, hogy a gyerekek — tekintettel az értékes vásárfiára — bizonyára békéi Lágynál: majd neki’: a további vásár f iázást illetően. Korai volt az örömük. Alighogy eljutottak a „rakétatámaszponiig" mármint a vásáron ötletesen kiállított, rakétamakett,g, a fiú. — tekintettel apja motorszerelő szenvedélyére, — megkérdezte: „Mi az?” — Szpuinyik — szólt az apa és már indult is volna tovább, ha öcsi vissza nem tartja. — Bele akarok ülni — aka- ratoskodott a ,,'óilágűrrepülésre” vetemedett gyermek. Nagynehe- zen sikerült „meggyőzni”, hogy még nem jött el az ideje az ilyen utazásnak és különösen nem annak, hogy iskolásgyerekek vegyenek részt bolygóközi utazáson... A körhinta mellett nem tudta!: úgy elhaladni, hogy részt ne vegyenek egy kis „turnén”. A cukorkaárusokkal is gyorsan barátságot kötöttek. A pálcikára „termett”, vattaszerű, tüneményért sorfalat kellett állni, tűrni a pajkos gyermekek tolakodását egy kis „nyalakodásért”. Nem vetettek meg a hentes- árúkat sem. „Csak” harminc- deka felvágottat kívántak. S mikor az említetteken kívül még egy sátor előtt megálltak, vásárolták, kóstolgatlak a gyerekek, útban hazafelé hirtelen megrántja édesanyja kezét a kisfiú. Kíváncsian vártuk, mit kér ismét. Nem kért semmit. Néhány pillanat múlva ismét belekapaszkodott anyja karjaiba. Közben a vásári hangosbemondón szívküldit közvetítettek. S mintha erre várt volna öcsi, felkiáltott: — Anyu! Nekem olyan szív- küldi kell, amiben ablak van... édesanyja csodálokzva csapta össze kezét. — Milyen az? — kérdezték egyszerre többen is a gyerektől, De az egyre csak hajtotta az előbbit. Végül megragadta édesanyja kezét és elvezette egy sátorig. Ott rámutatott egy nagy mézeskalácsra, amelynek tükör volt a közepén. Megvettek hát két ablakos „szívküldit”. Aztán két mézeslovat is. Csak így voltak hajlandók hazamenni a gyerekek... . (N. T.) «*
