Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-25 / 254. szám
Az emberek boldogságáért „Sok van mi csodálatos, de a® embernél nincs semmi csodálatosabb.” (Sophokles.) Ember vélekedett az emberekről. — Szamoskéri emberek felkeresték a bankot, és érdeklődtek a téesz felől. Hát nem csodálatos az ember? Tegnap még tíz körömmel védte az „ősi” jusst, kiállt érte, s ma lazulni hagyja ezt a köteléket. Lehet, sőt biztos, hogy holnap el is szakad a keskeny ugarhoz kötött lánc, s anélkül, hogy megtagadná tegnapi énjét, átformálódik, s lassan új emberré születik. Nem lesz könnyű. Sok-sok éjszakai vívódásba kerül, de segítenek dönteni azok is, akiket ide, a szatmári végekre e nagy hivatás megvalósítására küldtek. A múlt nem vet már olyan sötét árnyat az emberekre, mint ezelőtt tizennégy esztendővel. Mert azelőtt bezzeg nem törődött senki a paraszt sorsával- Dob pergett a fejük felett, s föld úszott a lábak alól, melyet elvitt az adó, a kölcsön, az uzsora. Örökre megszabadították tőle, — és akaratlanul is ráébresztették erejére, szabad akaratára. Élt és él vele ma is. Igaz. nem kellő tudattal. Nem, mert ha valahol igen, itt ugyancsak nagy még a röghöz kötöttség, hiszen annyi naplopó dzsentri, földesúr, mint ez országrészben szívta a szatmári paraszt vérét, nem volt tán sehol az országban. Mohón kapta a paraszt a szabadsággal együtt a földet, a gondolkodást is, s azon nem könnyű változtatni, hogy a még mindig szűk vágányon futó gondolkodás kiterebélyesedjék, s maga előtt lássa a boldog paraszti jövendőt. Erről szóltak a járási pártértekezlet küldöttei. Szerényen, öntudattal állították az igazság mérlegére a jót és a rosszat, az eredményt és a hibát. Az emberek jövőjéért érzett féltő gond csendült ki a párt- bizottság igazán mélyértelmű, serkentésre, tettekre késztető beszámolójából, amikor ostorozta a közömbösöket, akik így vélekednek: „Ki tudja, mit hoz majd a holnap.” Igen jól tette, mert a párt közkatonáinak tudni kell. milyen lesz a jövő- Erre kellett gondolni, amikor az önelégültekre dobott követ, s a „becsületes” fecsegő- ket marasztalta el, akiket ha álmukból felkeltenek, akkor is fújják, mit kell tenni, de a kisujjukat sem mozdítják azért, hogy táguljon az emberek előtt a láthatár. Kétszáz kommunista hallotta és vallotta ezt. Azok az emberek, akik a járásban élő, s az emberek boldogságáért küzdő csaknem másfélezer párttag képviseletében voltak hivatva beszélni a szatmári paraszt holnapjáról, jövőjéről; Nem azért súlykolták a hibákat sem, hogy elmarasztalják az embert Nem azért szóltak féltve és vigyázva a párt- egységről, mintha valami különösebb baj lenne. Azért tették, hogy ha valahol hamis hangokat ütöttek meg a tömegekkel szemben egyes szektás, kis- kiráiyoskodó emberek, s rontották a bizalmat, ez sose forduljon elő mégegyszer. Csodálatos az ember az olyan ember, aki felelősséget erez embertársaiért. Szavak nélkül is erről beszélt az a szemléletmód, az az emberséges hang, a közös ügyért érzett tudat, amely végigvonult az emberek gondolataiban; Mint a reflektor fénye, úgy világított meg egy-egy fontos, fehér, vagy már halványulóban lévő foltot a pártszervezetek munkájában e tanácskozás; Jó volt hallani, hogy önállóbbak lettek a falusi kommunisták, s nem szorulnak gyámkodásra. Végeztek a súlyos betegséggel, az intrikával 4s, és soha többé nem engedig meg, hogy felüsse a fejét. A helytelen elméletet vallóknak, elzárkózóknak, s a pártonkívü- lieket lebecsülőknek a tisztánlá- tók mutattak Utat. Nem dorongéivá, a hátuk mögött nevetve, hanem szemtől-szembc, becsületes módon. Emberi boldogságot formálva, a bőség megteremtése szellemében szóltak itt valamennyien. A boldog paraszti jövendő megteremtése érdekében beszélt Takács Ferenc, a szálkái mezőgazdasági technikum igazgatója, hogy minden iskolában az éheire, a szocialista jövőre felkészítve neveljék a gyermekeket, s űzzék el az idealizmus szellemét. Hű képet festett a vívódásról Balogh Miklós, a fülpösda- róciak pántlikára. S iigyelmcz- tetgtt a türelmességre, a nevelő munkára s annak a begyepesedett szemléletnek az elűzésére, amely. a már új utat választott, volt nincstelen és földdel rendelkező parasztok között van. A megkülönböztetésnek még az árnyékától is óva intett. És joggal. Valósággal érettségiztek az emberek. Meglátásukkal, szemléletükkel igazén hitet tettek az igazán helyes út mellett, amelyet követni kell, s melyre embertársainkat vezetjük. Tudják, hogy nincs megállás, s több lesz a tennivalója az orvosnak holnap, s nagyobb faladat vár a pártszervezetre, ha összeszántják a barázdákat egy faluban, s kétszer-hárdmszor annyit szükséges felszántani a traktorosnak, mint tegnap, vagy ma. Felkészültek a holnapra — s nem frázis, — tenni akarnak a boldogabb hétköznapokért. Ezért a még nem meggyőződött emberek érdekében emelt szót a beszámoló, amikor a paposiakat emlitette. — Hogyne, hiszen nem szabad azt megszabni a küszöbön álló belépők előtt, hogy csak akkor léphetnek a szövetkezeti családba, ha lefizetnek ötezer forintot. Micsoda fogadtatás az ilyen? Nem lehet privilégiuma senkinek sem a szövetkezeti forma. S ha téves nézetük miatt szóba kerültek a fábiánháziak és az ópályiak, akik kissé félvállról kezelik az emberi felvilágosítás ügyét, vagy azok, akik „meg kell szorítani a parasztot”-mó- don vélekednek, — azok nem az emberi humanitás, a szatmári parasztok érdekében, a mélyülő barátság jegyében tették. Mert bizony az ilyen disszonáns hangok ártanak. Hiszen mindkét nézetben a lebecsülés csirája húzódik meg. Ila valaki jót nem tud tenni az ügyért, az emberekért, az rosszat ne tegyen! Kimondva és az elmékbe itatva is ez jellemezte . e tanácskozást. S ha nem is hallotta ezt a járás parasztsága, érezte abbói a megnyilvánuló őszinteségből, amellyel a kommunisták fordulnak hozzájuk a közös ügy, a ragyogó holnap megvalósításáért végzett munkájukban. S amikor arról beszéltek, amikor megvédtek a szövetkezeteket, s amikor hangsúlyozták, milyen döniö fordulat állt be a belterjesség megvalósításában, s milyen hatalmas segítséget adtak a 3004-es határozatok, akkor a még ingadozó, de gondolkodó és új utat kereső paraszt jövőjéről is szóltak. Igen, mert hiszen a huszonnégy termelőszövetkezet többségében olyan életet teremtettek a parasztságnak, amilyent még soha nem élt. Erre csak egyetlen számot. Két évvel ezelőtt egy munkaegység értéke átlagosan 36,80 forint volt, s ez az összeg tavaly már 42,09 forintra emelkedett. Mit mutat ez? Azt, hogy egyre emelkedik a szövetkezeti paraszt életszínvonala, s mutatják az utat a jelenleg kívülállóknak is. Nem lehet ma mér kétségbe vonni azt sem, hogy a szövetkezetek valóban jobban gazdálkodnak és többre képesek, mint a nadrág- szíj-„üzemek”. Hiszen búzából 310, árpából 210 kilóval termeltek többet holdanként, mint az egyéniek. Hasonló a helyzet a burgonyánál, kukorcánál. cukorrépánál is. Az állattenyésztésben, a tejtermelés fokozásában, a gazdaságos termelésben beállt változások a szövetkezeti gazdálkodás javára billentik az elismerés mérlegét. S ha megmutatta ezeket a tanácskozás, jól tette. A jövőért, az emberek meggyőzéséért tette. Lelkiismeretűk szerint szóltak, -s a változásra képes ember 1 döntésében segítettek azok. a felszólalók, akik szenvedélyesen védték a közös gazdaságokat. Nem,, nem festettek rózsaszín képeket. A valóságot ábrázolták. Ezt tette Szabó Imre. amikor a felvásárló szerveket bírálva védte a szövetkezeteket. S ha a paposi Esze Tamás Tsz tagjait elmarasztalta, akkor is a holnapért, az emberekért érzett felelősség vezérelte. Sok problémát mondott el Kákos Mihály, de főleg Nagy Béla, a szamoskériek küldötte. S valamennyi őszinte hang volt, mindenféle kertelés nélkül, felelősséget érezve az emberek holnapjáért, boldogulásáért. Szükséges ez és bízni lehet, s kell abban, hogy a már halványuló foltok teljesen eltűnnek ebben az országrészben is, s az idők, a hétköznapon szerény tetteinek eredményeképpen átváltozik az ember itt a szatmári végeken is, s megteremtve a szocialista nagyüzemet, művelt, újtípusú emberré válik. Ezért csodálatosak azok az emberek, akik erre vállalkoztak, de azok is, akik a gondolkodást formálják. Farkas Kálmán Hangtemezjátszé-tulajdonosok figyelem! Vegy enek részt zenei re\ivénypályásaiunkon A zenei fejtörő kérdcfeei Válaszoljon szerkesztőségünknek az alábbi kérdések közül kettőre, s válaszát október 83-ig küldje be. 1. Nagy nemzeti drámából nagy nemzeti opera (az Állami Operaház állandó évnyitó darabja.) Ki írta az operát? 8. Ki a szerzője az Üj Vi'ág szimfóniájának? 3. A magyar Munchausen neve, mely egyben nagy magyar zeneszerző dalműve is. Mi a dalmű címe? 4. Ki írta az Eladott menyaszszony c. operát? A kérdések közül csak kettőt keil megfejtésként beküldeni! Válaszokat csak levelezőlapon, nevet, címet nyomtatott betűvel urottan kérjük. Közölje lemneiai- szója fordulatszámát is. A helyes válaszadók között egy első, két második és negyven harmadik díjat sorsolunk ki. I. díj: 30 darab SuprapKeu lemez. II. díj: 80—29 darab Supraphow lemez. III. díj: 40x3—3 darab Supra- phon lemez. Nemcsak egyének, hanem intézmények, szérvek, vállalatok, illetve azok klubjai is jelentkezhetnek megfejtésükkel. Minden pályázónak folyamatosan küW i lemezjegyzéket a Supraphon. A nyertesek névsorát 31.-i saá- j munkban közöljük. Szenzációs nyeremény a megyében í i ss ti vasvári ban egy kollektíva 4 darab 4 találatot ért el a Lottón A Lottó e heti, pénteki sorsolása nagy szerencsét hozott egy 10 tagú lottózó kollektívának; négy darab négyes találatot, több hármast és kettest nyertek. A kollektíva 500 szelvénnyel játszott. < Ugyancsak négyes találatot ért í cl egy háromtagú kis kollekti- I va Balkányban. A 43. játékhéten 3,517.841 lottószelvény vett részt a sorsoláson. öt találatot egy szelvényen sem értek el. A négy találatos szelvények száma 45, ezekre egyenként 58-630 forint nyereményt fizetnek. Háromtalálatos szelvény 3944 darab volt és ezeknek nyereménye 334 forint. A kéttalálatos szelvények szám« 92.031 nyereményük 14.30 forint. Jól sikerült a mérkl pártuap Mérken pénteken tartottak pártnapot, hogy megvitassák a párt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit. A pártnapon — az igen szorgos munkák ellenére is — közel százan jelentek meg. Férfiak, asszonyok vegyesen. Még egy 85 esztendős idős dolgozó is kiváncsi volt arra, hogy a párt irányelvei miként jutnak el a faluba, az egy> szerű emberek közé. A megjelentek kétharmada pártonkíviíli volt. Áz asszonyok érdeklődésére jellemző, hogy ők is nagy számban jelentek meg, s főként pártonkívüliek voltak, A pártnap befejezése után még 15—20 dolgozó paraszt maradt együtt és sokáig . beszélgettek az előadásban hallottakról. R Westsik-féle homokjavitá vetésforgókkal kívántuk a homokon megvalósítani a második ötéves terv célkitűzéseit A második ötéves terv előkészítéséről kiadott irányelvek célul tűzik ki, hogy a mezőgazda- sági termelés az 1954—58-as évek átlagához képest 1961—65. években 30—32 százalékkal növekedjék. Ez a célkitűzés egyben nagyarányú fejlődést is fejez ki. E feladatoknak előfeltétele, hogy az egyénileg dolgozó parasztok minél hamarabb meggyőződjenek a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről, segítségével felismerjék annak szükségességét, és rátérjenek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A nagyüzemi gazdálkodásra való rátérés teszi lehetővé, hogy a gazdaságok állandó földterülete kialakuljon, mert ez alapfeltétele az okszerű vetésforgós gazdálkodás kialakításának. A vetésforgó-rendszerű gazdálkodás az az út, melynek segítségével legkönnyebben elérhető az irányelvekben megszabott 30—32 százalékos hozamnövekedés. A vetésforgó-rendszerű gazdálkodás segítségével a baktalóránt- házi járásban a kenyérgabona hozamát 30 százalékkal feltétlenül növelni tudjuk. Ezt igazolják a Westsik-féle homokiavító vetésforgók sokéves eredményei. Az új kenyérgabona fajták használata mellett emelni kell a búza vetésterületét a rozs termő- területének rovására. Többéves tapasztalat mutatja, hogy a búzatermelés esetén nagyobb hozam érhető el egységnyi területről, mint rozstermelésből. A következetes vetésforgó- rendszerű gazdálkodás bevezetése lehetővé teszi a homoktalajok javítását, a helyes növényi sorrend, a zöldtrágyázás, a műtrágyázás alkalmazásával. Ettől a talajjavítási módtól várható, hogy legolcsóbban és leggyorsabban feljavuljanak sivár futóhomok-talaj aink. Az okszerű homoki gazdálkodáson keresztül mód nyílik á korszerű nagyüzemi növénytermelési módszerek alkalmazására is. A növénytermesztés helyes szervezésében fejleszteni tudj alc a takarmánytermesztést az őszi árpa és silókukorica termesztés sének növelésével. Tág tere nyílik a mi vidékünkön az erdőműveléssel kapcsolatos feladatok megvalósításának, hiszen a széljárta futóhomók-tá- jakon a fásítás fejlesztése nemcsak a faanyag előállítását szolgálja, hanem a talajvédelem szempontjából is jelentős szere-1 pet játszik. Az anyagi természetű ráfordítások. mellett lényeges a szakértelem növelése a nagyüzemek vezetésében. Ennek setíségével érhető ej, hogy a kialakult szocialista nagyüzemek példamutató, jövedelmező gazdaságokká fejlődjenek. Bagoly István. főagronómus Tóth Sándor vezet az ifjú traktorosok versenyében A kongresszusi versenyben külön vállalást tettek a gépállomások ifjú traktorosai. A Gépállomások Megyei Igazgatósága legutóbbi értékelése szerint ebben a versenyben legnagyobb teljesítményt Tóth Sándor, nyírbátori traktoros. érte el. A Nyírbátori Gcpálomás fiatal traktorosa Zetor IC—25 gépével 1114 normálhold munkát végzett, ami ellen minőségi kifogás nem volt. A verseny jelenlegi állása szerint második Banna József, a Fehérgyarmati Gépállomás fiatal traktorosa, harmadik a Nagykállói Gépállomásról Kiss László, a negyedik pedig Veszprémi József, a Csahold Gépállomás ií- jú traktorosaAz adminisztratív dolgozók közül dicséret illeti a Nyírbátori Gépállomáson dolgozó Sipos Fe- rencnét és Érni Máriát, akik két termelőszövetkezetben vezették be a kettős könyvelést és azóta is segítséget nyújtanak. Hasonlóan megszervezték a kettős könyvelést a kótaji Ű.i Erő Termelőszövetkezetben Balogh Zoltán és Ocsenás Piroska a Nyírteleki Gépállomás könyvelői*
