Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)

1959-10-20 / 249. szám

S'íövetkeaeli

»JMOiiTok írják

Megjelent a „Szabolcsi Vadász" első szád»

Kritika és önkritika

válasz a luUacou csokoládéra

egyre jobban megtaláljak helyűket'. Mesterségbeli jártasságuk egy-egy területen különösen nagy hasznot hozhat. Ilyen például a baromfitenyésztés. A sza- mostatárf'alví asszonyok tavaszi barom fi tenyésztési felhívása igen sok szövetkezetben irányítót1» a nők figyelmet az aprójószág nevelésére.

K. Deák Jánosáé, Csegöld termelőszövetkezeti község nűtaná- esának elnöke írja, hogy a Baj- csy-Zsilinszky Tsz asszonya) baromfitenyésztéssel kívánnak foglalkozni a következő évben. Kezdeményezésüket a szövetkeze! vezetői és tagjai jó szemmel nézik. Saját erőből építenek baromfi ólakat és tavasszal tízezer naposcsibét akarnak vásárolni, amelyeket majd szerződésesen értékesítenek. Ezen felül ötszáz darabból álló tenyésztörzset tartanak, hogy az elkövetkezendő időben ezáltal is gyarapítsák a közös vagyont.

Özvegy Sebestyén Józscfné is hasonló hangú levelet küldőit a garbóiéi Béke Termelőszövetkezetből. ö azt írja, hogy elhatározásuk szerint ezer dr rab baromfit állítanak be törzsállományként jövőre. És még. ezen az .tűzön igényelnek husc darac

tw.yészpulvkát, hogy azok sza- rwrulatával is bővüljön baromfi farmjuk.

A vadgazdálkodás javítása, a vadállomány gyarapítása és í vadásztársaságok munkájúnál segítése céljából „Szabolcsi Vadász’ címmel híradó jelent mej a közelmúltban. A kiadvány havonta jut majd el a vadászol1 népes táborához, a vadászok megyei választmánya szerkesztésé- ben.

Az első számunkban Kos; András megyei vadásziéi ügyéit figyelmeztet a helyes vadgazdálkodásra, majd a közelmúltban létrehozott megyei választmány megalakulását és a feladatokar ismerteti. Felhívja a vadászok figyelmét — ahol még szükséges _ a vadászjegyek megváltására, a szabályok betartására, a koronglövő sport fejlesztésére, eddigi eredményeinkre. Végül szerkesztői üzenetek rovatban a közelgő vadáízsz-zonnal kapcsolatos feladatokra figyelmeztet a kiadvány.

A „Szabolcsi Vadász” szerkesztő bizottsága ezúton is kéri a vadászokat, vadőröket és más természetbarátokat, hogy észrevételeiket, javaslataikat, kifogói saikat, kívánalmaikat, hasznos útmutatásaikat, a vadászatban előforduló eredményeket, hiányosságokat néhány soros levélben juttassák el a szerkesztő bizottsághoz, hogy ezáltal is segítsük megyénk vadgazdálkodási kultúrájának kialakítását.

táson Látható nem nagy szómban, de több évvel ezelőtt készített kép is.

Huszár István fiatal festőművész, a mesterségbeli tudást a nyíregyházi szabadiskolán tanulta, saját bevallása szerint ősz Dénesr.ek köszönhet nagyon sokat. De amit nem lehet sehol sem megtanulni, a meglátásai igazi értekek festészetében. Akik régebben ismerték Huszár műveit, azok számára is hozott ez a kiállítás meglepetést. Az utolsó év termékei határozott kiforrás jeleit viselik magukon. A sok keresgélés után megjött a hlggadás, megállapodás ideje, és párhuzamosan ezzel a művészi kifejezés egyre jobban találja meg n. gondolatot. A művésszel kaocsolaíosan ennek a kiál'ítás- nak ez az örvendetes tanulsága.

Másik örvendetes jelenség az a kezdeményezés, amit g Hazafias Népfront Megyei Titkársága a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Művelődési Osztályával együtt ebben a kiállításban kifejezésre juttatott: hegy a. helyi képzőművészeket külön kiállítások keretében mutatják be.

Mindezek a tények örvendetes kifejezései annak, hogy népi demokráciánk és intézményei szívükön viselik a képzőművészet fejlődését és egyúttal annak is. hogy ez a gondoskodás c.z egyes művészek, így Huszár István fejlődésében is határozottan és világosan lemérhető.

K. Gy.

Nem tudnám megmondani, hogy miért, de Huszár István kiállításán tudatom, felszínére önkéntelenül az a kifejezés jutott: ,4 morotvák csendje".

Szabolcs és Zemplén találkozásánál, ahol az aranyvesszejű Tokaj nép la <j nyír homokra, agy ismeretlen varázslatos' kis szöglete tan az országnak. A tájon, nevető szőlősoraival, órán- kint változó pára'átyola mögött a tokaji hegy csúcsa vialkodik. Lábánál az egész világon ismert nevű városka házainak világos foltjai csillognak az ezer fénynyal vülódzó, ezer játékos fo-- dorban megtörő Tisza vizén. Innen nem messze. Kakamartól lefelé, merre egykor a Tisza ka- nyargott, itt kezdődik a morotvák világa. A csznd sokkal bensőségesebb itt, elvan mély, hogy benne az emberi szív rejtett húrjai is meg tudnak szólalni. i Ügy vettem, észre, hogy általában a legtöbb tetszést Huszár Istvánnak azok a képei kapták, melyek az itteni magábamélye- dcsét közvetítik. Azt hiszem ő is ezt a tájat szereti legjobban.

Ahogy ez a morolvaparti csend túllép a tájban, úgy kisugárzik ez a hangulat Huszár műveiben is, a rakamazi faluvég csendes házait és fáit a morotvaparti csend lebegi körül.

A kiállítás anyagának r,agyrésze tájkép, azért foglalkoztunk velük részletesebben. De szép számmal szere-;? I csendélet zsáner- és arckép is. Meg kei azt is jegyeznünk, hogy a kiállísag hamar munkára szólította, mindössze egy osztályt végzett. Az idős Cmbsr most már jobbára ágyban fekszik, de olykor ercre- kap és alig tudják visszatartani, megy, siet ölfát vágni, szenet égetni. Mint a legtöbb ilyen időskorú ember, rendkívül erős szervezetiéi dicsekedhet, egy híján 100 éves. de még nem volt orvos kezében. Étvágya szinte kifogástalan, fogazatát, hallását, látását és beszédkészségét bénította meg az idő. Ennek ellenére érdeklődik a mai élet iránt, számon tart minden változást, újságot. Gyermeke és • dédunokái nemrég bontottál? le az évszázados házikót, amelyben az idős ember élete nogyrészét töltötté, már új ház áll a régi helyén és Micska Miklós bácsi — mint kinyilvánította — nem sajnálja a régi fészket, jobb már az új. — Gyermeke, Kovács Petemé, nyolc unokája és tizennégy dédunokája vigyázza az idős paraszt egészségét.

Óriás lojásturtó— slrucetojás részén*

Egy londoni árverésen 4.400 fontért ezeréit gazdát egy ezüstből készült strucctojás-tartó, amely 1504-bőí való.

Akkoriban a nagy felfedezők korában a- struecok és tojásaik nagy szenzációt kelteitek Ang- liábaq. A furcsa nagy tojásokat

a felfedezők hozták: haza és külön erre a célra készített tartókban mutatták be a közönségnek. A különös műtárggyal kapcsolatban az árverésen elmondották, hogy az Erzsébet-kori emberek sem fogyasztották a strucc- tojást csak ritkaság értéke miatt kedvelték.

Kölesei varázslók

Akii*re büszke a KI8ZON

dór az őszi szél. ’

— Nincs iparom kazalmsster- séghez — mondja viccesen Dá- nyárii, — de meg tudom rakni z

Kazlat.

Amióta közös a gond és az üröm, megtanulták a sajátjukat kazalba rakni.

S ebből bőven jut.

—— Vass Péter bácsi húsz zsák terményt vitt haza előlegosztas- kor — dicsekszik idősebb Dá- nyádi. ' ,

— Én meg négyezer forint előleget kaptam eddig —- toldja meg Farkks József.

— Négyezret?

— Annyit bizony. Talán nem hiszi? Már négyszer volt előleg- osztás.

I \ e .mintha ördög bújt volna a körülöttük állókba,. hirtelen panaszkodni kezdtek.

— Nem lesz itt zárszámadás - így az iijabbik Dányádi.

— Rosszul dolgoztak talán” Vagy sok az adósság?

— Egyik sem — nyugtat meg Varga János, a zsákos. Csak azt üzenték a járásból az elnökkel, hogy két hónappal később lesz.

____ 9 9 9

—— Ügy bizony. Csak kiüzen- tik... — mondja valaki.

— Ivét hónappal meghosszabbították a zárszámadás idejét. Kevesebb jut egy munkaegységre — panaszolják többen is egyszerre

— Miért jutna kevesebb? —

— Mert többet dolgozunk.

A K1SZÜV vezetősége a me-1 gyei kisipari termelőszövetkeze-< tele közül a jó eredmények alapján a „Kiváló Kisipari Szövet kezet1’ feliratú vándorzószlót, va lamint sz ezzel járó ötezer forint pénzjutalmat adományozta a Rakamazi Vegyes Ktsz-nek Oklevéllel ismerte el a Nyíregyházi Vegyes-Szerelő- Szakipari KTSZ jó munkáját, amit háromezer forint pénzjutalommal is nyugtázott. Oklevelet kapót! még, — de pénzjutalom nélkül — a Kisvárdal Építőipari KTSZ.

„A Kisipari Szövetkezetek kiváló dolgozója” jelvénnyel tűntette ki és a szövetkezet kétheti fizetésnek megfelelő pénzju.a- ■omban részesítette a Nyíregyházi Fodrász KTSZ-ncl: Ferenczl Miklós, Godzsa György. Bogaras I Pál, Kéki Antalné, és Tihanyi Zoltánná dolgozókat. \ Nyíregyházi Textilruházati KTSZ- hél: Alföldi József, Bartha Lajos, Bartos Jánosné, Botos János, Kovács Pálné. Kovács Sándor és Krausz Sándorné dolgozókat.. .

í 1 séplógép duruzsol a kölesei I { halárban, Búzát vagy ro-| zsot csépelnek? így elmaradni! j s Mit csináltak itt eddig az embe- [ r

rek? i

— Fehér arany ez — markol |

a. zsákba egy barnára sült arcú í ember. -— Rizs. , . i

— Rizs? Itt Kölesén? Egykor fü sem nőtt!

— Az bizony. Mégpedig a ja- <■

vából — vélekedik Varga János. ;. i Kossuth Termelőszövetkezet ( .agja s közben egy n.volcvankilís zsákot vonszol távolabb a géptől. | j Kibontok egy szemet. Mint a hó, i t úgy fehérük tennz a rizs. Ketté-, harapom. Száraz, mint a bars.

IP izsíöld Szatmárban. Egy- 1j más érik a rizskzresztek. j Fogatok fordulnak a földre. Győr- j san rakodnak s a cséplőhöz állnak. I j

— Szép munka!

— Géppel vágtuk. Kévekütíi | ■ aratógúppel —- büszkélkedik Fijr| kas József. ! ,

Hogy mit ki nem találnak? — ! j Egész nyáron víz alatt tartják a j , 1 rizst, majd leengedik, megszárad ! . ' a taJdj és aratjgipoel leváglak j |.Egyelőre csak huszonkét holdról.! * í Nem is akármilyen a termés! i Tizenhat mázsás átlag.

— Ha láthatná Móricz Zsig-; 1 mond onnan, a magas íüajcriá- j ról, biztosan mondaná: „Boldog. 1

! isten, mennyi rizs!” — nevet na- i i : gyei ifj. Dányádi József. 1;

A Pvó pelyva száll a levegő-1 j • ben, zőldszínű szalma! so-i

— Ami az idén termelt, mind kiosztják.

— Miért kell később számvetést tenni? — fognak körül a cséplőmiunkások. S ahogy tisztázódnak a nézetek, oszlik a kétkedés, úgy nyerik vissza bizalmukat a rizspelyvától maszatos közösbeliek.-----Nem is olyan kilátástalan

a maguk helyzete, mint arról az előbb' beszéltek — fordulok a legidősebb emberhez, Dányádi bácsihoz.

J(’ el sem néz, úgyszól az árokpartról.

— Nem is mondtuk, hogy kilátástalan.. . — és arca .mosolyra derül.

— Csak ugrattak.

— Azt mondjak — igazította meg bőrtáskáját az öreg öt- venhéttel szoroznak minden egységet az idén nálunk. «

— Szép pénz.

— Meghiszem azt! —- nevetnek. — Hátha még a húsz va- gennyi piros árut latna! Még csak huszonhárom holdon terem alma, de ha termőre fordul a más k ilyen tábla is, megemeljük vagy húsz forinttal az egységet. Igaz-e Bálint bácsi? — kiált fel a csép- 'őre az etetőnek Varga János.

L1 álint bácsi nem hallja Varga

** János szavait, mégis bólint fejével, mert tudja, hogy amit Varga mond, abban nem lehe kételkedni.

N. r.

Egy híján 100 éves

Micska Miklós bécsi Nyírvasváriban

Huszár István festőművész kiállítása

A megye egyik legöregebb em- j boré Nyírvasváviban él, a Haj- nal utcában. Micska Miklós bácsi 18ti0-ban született Nyirvasvá-j riban. Fiatal korában a BeUnszki uraságnál napszámait, később cv- tizedikig ölfát vágott és szenei égetett a Kereknádsrdőh. A szűk Eddig a válasz, az Illetékeseit válaszú. Távol áll tőlünk, hogy megjegyzésünkkel bonyolítsuk az emh'íett kukacos csokoládé és a fájó palacsinta ügyét. Pontot tett ezután a Népbolt válasza. Merjük remélni, hogy a közeljövőben mcímrníik 'fogyaszt .lkat hasonló kellemes csemegéktől. Ami pedig a palócaintusülést illeti. nem titkoljuk: az a benyomásunk, hogy a válasz erre vonatkozó része némi haragot tart a tárgyilagossággal. A glosz- sza és a fogyasztók ugyanis nem azt kifogásolták, hogy a tájbolt vezetője hivatalos ügyben eltávozott. F,z nem zavarta éket, ott veit helyette az említett segéderői. Az a kiábrándító, hogy a kezdet-kezdetén elhitették velünk, hogy ízletes palacsintát is fogyaszthatnak a boltban, s erről az ígérettevők következetesen megfeledkeztek. Ez volt a kifogás tárgya. Megváltjuk. erre nyugtr.tást nz idézett válasz után sem kaptak. Jobb szerették volna, ha a ..visszautasítás” helyett , azt írták volna az illetékesek, hogy ezután nem hiába térnek be a vendégek ide. lesz palacsinta. Egy dologban, azonban önkritikát kell gyakorolni. Vétkes könnyelműség volt figyelmen kívül hagyni, hogy modern korunkban a palacsinta- sütés is igen komolyan fejlődött és ma már rátermettséget, hajlamot. s bizonvos mesterségbeli tudást, sőt talán valamilyen fel- Sóbbfokú végzettséget, kuktr.ügyi tanfölyamot is megkíván. Nyilván ezért nem süthetett palacsintát a kisegítő knrtásnő. Ezt a tévedést nézzék el, ha lehet.

P. G.

Október 2'-i számunkban glosz- | sza jelent meg a kisvárdei tej- bóltról. A rövid írás búálta a tejbolt vezetőjét, mert romlott, kukacos csokoládét árusított, va- j lamint azért, hogy n tejholt megnyitásakor palacsintát . is fo- , gVaszthatlck itt a vendégek, s! most meg palacsintának híre- j hamva s'n^s. A b-rálarra a S a-1 fcolcs-Szetmár megyei Népből! i ráipszolt:

„A cikk nyomán vizsgálatot tartottunk a tejboltnál, s meg-- állapítottuk, hogy Valóban fennállott 7 darab Eurydike csokoládés szeletnél a romlás, melyet J 1 a Budapesti Cukrászati Gyár ! gyártott.

Hibát k'öVotett el a boltvezető,

| hogy a lejárati idő után nam j ! vizsgálta felül a még megmaradt J ! árut, mert feltehető, hogy már J á lejárat után jelentkezett a I romi?.» és kukaccsodás. Ez annál - ! is inkább valószínű, mert neve- j I zott gyártmányt rossz minősége I I miatt a gyár nem készíti. Mulasz- Iágáért a boltvezetőt figyelmeztetésben részesítettük.

A palacsintásütéssel kapcsolatban megjegyezni kívánjuk, hogy a cikk nem volt egészen tárgyi- j leges, mert a salt \ezslujc híva- i Italos ügyben a tanácsra távozott, s az ott lévő kartasnp, aki i a 12 19„u. (jK. 29.) MuM s-rámúj rendelet alapján lett kisegítő- 1 ként oda felvéve ■ és beállítva, nem is süthetett palacsintát.

Összegezve köszönettel vettük az áruromlásra vonatkozó bírálatot, abban az intézkedést meg is tettük, azonban a palacsíntá- j ra vonatkozó elég gúnyos hangú í kitételt . kénytelenek vagyunk j visszautasítani, mert azt az elv-: társ a ten - ck ismerete nélkül ál- ; lapította meg.” i