Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)

1959-10-01 / 233. szám

Az első vélemények

1. Magunkra ismertünk, mikor a kollektív vezetésről olvastunk

2. Aem az ember ellen, hanem a hibája ellen küzdünk

3. Minden nap érintkezünk a pártonkiviUiekkel

Alig száradt meg a nyomdafesték a lapokon, máris ezrek, sőt százezrek ismerkedtek meg a párt központi irányelveinek szellemével. Voltak, akik csak este olvashatták el, — vagy hallgatták meg a rádióban, — mert munkában voltak. Vannak olyanok is, akik csak belepillantottak, a vastagbetüs részt elolvasták és zsebükbe tették azzal, hogy amint kis idejük lesz, elolvassák. És az irányelvek egyre több embernek. ' válnak olvasmányává. Megkapja az olvasót a párt irányelveinek közvetlen, egyszerű hangja, mindenki számara felfogható és érzékelhető nyíltsága, igazsága .és lelkesítő hangulata.

Még korai lenne magvas következtetéseket levonni, sokoldalú megnyilatkozásokat papírra vetni az irányelvekről. Kétségtelen: már az első látás, a, az első olvgsasra újabb cs újabb gondolatokat ébreszt, — különösképpen, ha pontjait helyi szemüvegen, sajátos otthoni szemrnei nézzük. Alapos és mindenre kiterjedő vizsgálata napjaink feladata. Mégis, már az első percekben kedvező összhangra talált a -kcmn.uniss- ták és nem kommunisták körében. Véleményt rnonduk az irányelvekről a kisvardai Szesz- finorriító dolgozoi is, csak úgy, minden hivatalos megnyilatkozási formát mellőzve, közvetlenül.- Gönc János az irányelvei^ 13. pontjánál időzött, ahol a demokratikus centralizmus elvének betartásáról és a kollektív vezetésről esik szó. Véleményét így összegezte:

I. — Magunkra ismertem, mikor a kollektiv vezetésről olvastam az irányelvekben. Nálunk a tizenháromtagu pártszer- - vezétben az elmúlt időszakban nem mindig érvényesült a kollektív vezetés. Nem azért, mintha az előző párttitkár elvtars önkényes, vagy önfejű lett volna, hanem inkább azért, mert min- áent maga akart elvégezni, nem vonta be a vezetésbe, az ?gyes megbízatások elvégzésébe a pártszervezet vezetőségének tagjait. Hasonlóan magunkra ismerhettem abban is, hogy nálunk sem kielégítő a vitaszel- lerh. Nem az a baj, hogy egymást bírálják, véleményezik az Hvtársak. hanem pontosan az, liogy nem. bírálják, bizonyos tartózkodás, „minden jól megy"- áangulat uralkodik pártszervezetünkben. Ha a titkár elvtá.'s ismerteti a beszámolóját, a taggyűlésen nem fejlődik ki egészséges vita. „Mindennel egyetértünk, megcsináljuk”, — válaszolják az elvtársak és ugyanígy vagyunk a határozati javaslatokkal is. Keressük, kutatjuk az okát a közömbösségnek. Egyes elvtársak szerint nem “léggé konkrét és személyre szóló a beszámolónk, kevés n bírálat. Bizonyára ez az egyik oka a tartózkodásnak.

2.

Lénárt Gyula elvtárs az elvtársak magatartásában tapasztalt hibákról és a felsőbb pártszervekről beszél:

— Nagyon helyesen fogalmazták meg az elvtársak az irányelvekben, hegy ne az ember ellen, hanem a rossz tulajdonsága ellen, a hibája ellen küzdjünk. Én ügy gondolom, ha minden kommunista ezt jól az agyába vési és megérti a szívével is. hogy így kell cselekedni, akkor jobban megértjük egymást, jobban támaszkodhatunk egymásra, sőt jobban fogjuk mi kommunisták és páftdtikívüliek szeretni egymást. Valóban úgy van, a hibát kell nekünk üldözni, nem a gazdáját. Bár ez olykor nehéz dpleg, merthisz a hiba, meg a gazdája nem különböző valami, hanem a hiba éppen a gazdában van, ott van a melegágya. hajiéira az illető tejében, szívében, cs ha a hibás, rossz tulajdonság gyökerét marko- lásszuk. fáj az embernek is. Mégis azt mondom, lehet úgy irtani a hibákat, hogy az minél kisebb fájdalommal járjon, minél könnyebb legyen megszabadulni tőle. Nálunk is van ilyen eset. Egy elvtársat, — nem mendom a nevét — párliskolá- ra küldtünk és későn vettük észre, hogy még nem érett erre, sok káros tulajdonsága van, többek között az anyagi önzés, így hiába hangsúlyozzuk mi, hogy a kommunistákat az önzetlenség jellemzi, ha akadnak közöttünk olyanok is, akik még ilyen rossz-tulajdonsággal küzdenek. Mi történt? Elküldtük az- elvtársat, ■ és hazajött, holmi anyagi bajokra hivatkozva. Ez az elvtárs kitartó és türelmes nevelésre szorul. Nem „mentünk rá”, nem bunkóztuk le. de megmondtuk neki, milyen felelőtlenül. rosszul csinálta a dolgot. Azóta mutatkozik nála némi javulás.

Ellenben erről az esetről jut eszembe,, hogy itt bizonyos hibát vétettek a felsőbb pártszervek, is. Hiba, hogy népi minőig vették kellően figyelembe a mi szavunkat, a pártszervezet szavát. Még napjainkban is akadnak olyan intézkedések, melyek sértenek bennünket. Nem tudom. ide tartozik-e. de megemlítem.' Arról van szó. hogy az egyik taggyűlésen javasoltuk, hogy két munkásőrt jelöljünk üzemünktől, is a községi munkásőrök soraiba. Erre nekünk már mégvolt a javaslatunk is, mégis, mikor a két munkásőr felvételére került a sor, meg se kérdeztek bennünket. — a párt- szervezetet — az igazgató elvtárs véleményét kérték ki csupán, s nekünk most már utólag nem egyezik a véleményünk azzal, amit döntöttek az eivtár- sak. Csak azt a gondolatomat szeretném továbbítani, hogy mi ténylegesen elfogadjuk a felsőbb párlszervek központi iránykását. intézkedéseit. — ez kötelességünk —. ellenben helyi jedeKétszáz 45 iéeriis traktor érkezett a Román Népköztársaságbél

A közel jövőben újabb háromszázai várnak

, tájekpztatasa szerint a Homan Népköztársaságban vásárolt ötszáz 45 lóerős traktorból 200 megérkezett, s mái- munkába is állt j a gépállomásokon. A még hátralévő 300 traktort a közeljövőben szállítják a román gyárak. A traktorokhoz korszerű, háromva- I sú, függesztett ekéket is vásárol- i tunk.

gü kérdésekben az eddigieknél jobban támaszkodjanak rank, s ne feledkezzenek meg kikérni a véleményünket, javaslatunkat egy-egy fontos kérdésben, amit mi helyileg jobban látunk, mint ők.

3.

Venyige Miklósné, a kisvár - dai községi párt-alapszervezet'! vezetőségének tagja leginkább! arról lelt említést, milyen gond ! nehezedik a népnevelők vállára, J hogy hiánytalanul továbbadják j a pártonkív.üückriek is az irány- ! elvekben rejlő gondolatokat, >

— Szerintem az irányelvek nagyun közel állnak a pártonkí- vüli dolgozókhoz is. Hiszen amik a feladatok között szerepelnek, azokat mi, kommunisták nem egyedül, magunk, hanem a pártonkívüliekkel együttesen oldjuk meg. Legfeljebb azért nyomja nagyobb gond a vállunkat, mert nagyobb részt kell vállalnunk, mint másoknak. Még inkább szükséges a népnevelőknek a sarkukra állni most. hogy ' megismertessék minden körülöttünk dolgozó pártonkívü- livel az irányelveket. Nem azt mondom, hogy hosszadalmas felolvasásokat? tartsanak, hanem egyszerűén mondják el a legfontosabb gondolatokat, melyek átszövik az irányelveket.

Az első visszhangok után minden bizonnyal eljutnak párt- szervezeteinkhez, pártbizottságainkhoz.. s az illetékesekhez, az ezután jövő vélemények, javaslatok, 6 a kommunisták1 és a pártpnkívüliek már most hozzá-, látnak az észlelt hibák meg- szünteiésahez.

Kórpáti hegyek lánya

■ ' ■■ ■ I

Készlet Vlagyimir Ladizsec ukrán költőnek, a Kárpát-Ukrajnai írószövetség titkárának a „Kárpáti hegyek lánya” című verséből.

Hej, lányok, hej, lányok, a falutok hol van?

Víg dalos tündérek vagytok ti mind sorban,, oly, karcsúk, mint fenyők a zöld meredélyen, s tündöklők, mint csillag a tavaszi éjben.

A tájunk, a földünk: a kárpáti bércek.

A fenyők fölöttünk ott regét regéltek.

Ott zengett minekünk a hűs patak árja. mosolygott vidékünk kék mennykupolája Ott szólnak a kürtök, a tavaszt harsogva, ott. harmatban fürdött virágunk csokorba kötöttük és tettük 1

a folyó habjára,, hol sek tutaj lendül, siet a Tiszába, — s virágunk sodorta cda, hol kék szemről szól víg, boldog nóta és hű szerelemről.

.Ott némán merednek az óriás cserfák, ott minket a kedves először ölelt át, — egymás kezét fogtuk, s az illatos réten daloltunk — s táncoltunk a tavaszi fényben.

Ilej, lányck, hej lányok, búcsúzom- hát mostan, sekáig, nem járok ily szép hajnalokban!

. Most messzire megyek,

csúcsok,, meredélyek, és meredek hegyek, és hegyi ösvények . . •.

Hová, merre mentek, hej lányok, hej lányok?

A hazai földtől vajh messzire jártok?

Fordította: .Bakó László.

Jóbaráfok jöttek

A kárpátukrajnai vendégek látogatása megyénkben

Amikor igaz barátok

érkeznek a családhoz, hagy örömmel mutatjuk, meg nekik otthonunkat, kincseinket. Jó érzés egy kicsit eldicsekedni azzal, amit fáradságos munkával megszereztünk, megteremtettünk, s még jobb érzés, amikor vendégeink szívből örülnek velünk együtt a látottakon.

Olyan vendégek érkeztek hozzánk, okik a szakember, a művész szemével mérik benyomásaikat, s baráti szívük- melegével tolmácsolják minduntalan örömüket, amikor látják, hogy gyarapodunk, erősödünk.

Kedden reggel a kárpátuk- rajhai vendégekkel ellátogattunk Nyírbátorba, Aporligetre és Mátészalkára. A vendégek: Ivan Ivanovics Lenarszki, az Ungvári Állami Egyetem rektora, Krisko Pál, a kerületi egészségügyi osztály vezetője, Vlagyimir Ivanovics Ladizsec költő, a Kárpátukrajnái író- szövetség titkára, Szvida elv- társ, Ukrajna érdemes szobrász- művésze, az Ukrán Szövetségi Tanács tagja és Prihogyko elvtárs, az ungvári rádió vezetője mindent nagy érdeklődéssel figyeltek, s úton-útfélen beszélgetéseket kezdeményeztek a dolgozókkal.

N\ írbátorben a helyi történelmi nevezetességeket tekintették meg. Megnéztek a múzeumot, s nem fukarkodtak a dicsem szavadnak amikul meggyőződtek arról, hogy Szalontai: Barnabás, a múzeum vezetője milyen úttörő munkát végez a történelmi kutatások terén. Ellátogattak» a L rlenslmi emlékű templomokba, megnézték, hol épül az új múzeum. Lenarszki elvtárs a látottakról a következőket jegyezte meg:

— A mágyar népnek végtelenül nágy értékéi vannak, műemlékei,( képzőművészeti remekei. Sokat láttam belőlük itt is, s láttam, hogy megbecsülik mindegyiket. Őrködjenek felettük továbbra is, vigyázzanak rájuk. Kincsek ezek.

Aztán megnézték a nyírbátori diákok kollégiumát, az apor- ligeti botanikus kertet, s amikor onnan elindultak, a vendégek kérésére betértünk a legközelebbi aporligeti lakóházba, melynek gazdájával, özvegy Szenes Andrásnéval hosszasan elbeszélgettek á szoújet elv- társak. Aztán megtekintették,, Zalka Máté egykori .otthonát Tunyogmatolcson, a‘ mátészalkai kultúrházat, tapsplták á tá’-'cpróbán az úttörő táncosoknak, megnézték, mit fúrnak, mit fűrészelnek a gyerekek a szakköri foglalkozáson, megtekintették a hálókat és tantermeket a szálkái Mezőgazdasági Technikumban. Minden érdekelte őket, a legapróbb részlet sem kerülte el figyelmüket. Mindenütt magyaros vendégszeretette] találkoztunk, amerre a küldöttség ellátogatott. Később alkalmunk nyílt nekünk is egy kis eszmecserére. Ladizsec elvtárs, a költő nyilatkozott lapunk számára:

— Sokat láttam e rövid idő alatt is Önöknél, igaz, jó embereket, akik szeretik a munkát, s akik nagyon rövid idő alatt igen sokat alkottak. Láttam a nagykállói inségdombot, s jártam Aporligctbcn,- ahol

egykor csak öt ház volt. Mint íróemberben, mély benyomást tettek rám a látottak. Nagyon tetszik, hogy Önöknél ilyen nagy gondot fordítanak a gyermekek nevelésére az óvodákban, iskolákban, tetszik a gyermekek ’ öltözete, a lányok egyen-köpenye. Aztán egy nagyon fontos dolog: tavalyelőtt a nyugati rádió sokat beszélt arról, hogy a magyar nép nem érez barátságot a szovjet nép iránt. Sokat hazudoz- tak, próbálták bemocskolni a szovjet—magyar barátságot. Én mindenütt” nyitott szemmel jártam, s magam győződtem meg arról, hogy amit a nyugati adók mondtak erről, mind hazugság volt. E rövid idő alatt láttam, hogy á magyar nép lelkülete közel áll a szovjet nép lelkü- letéhez. S .akik a rádiót izgatásra használják, jöjjenek ők is ide, nézzék meg, hogy él e nép és milyen jövője van. Kérem, adja át a lap olvasóinak személyes, egyéni üdvözletemet is. Éh pedig megígérem, ha hazamegyek, elmondom az ukrán népnek, hogy milyen lelkületű emberek élnek itt.

Ladizsec elvtárs kérésének örömmel teszek eleget: átadom üdvözletét, s egyben ezúton is, az egész megye lakóinak nevében kérem őt, a többi vendéget, minden igaz barátot, hogy jöjjenek hozzánk máskor is, jöjjenek minél gyakrabban, tanácsaikkal, gazdag tapasztalataikkal segítsenek nekünk békét és életet építeni, örömmel és tiszta szívből fakadó szeretettel várjuk mindenkor a szovjet nép küldötteit...

Győri Illés György

2

A k i -many, hogy a számszerűleg és területileg egyaránt igen jelentős mértékben magnüveke- dett termelőszövetkezeteknek hathatósabb segítséget adhasson, töbpezer mezőgazdasági gépet vásárolt a baráti államoktól. A gépek egy részét már leszállítottak, másik részük pedig ebben dz időszakban érkezik meg hazánkba. A Földművelésügyi Minisztérium