Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-11 / 216. szám

A TISZA ÖRE ,1 szőke Tisza csillogó víz­tükrén himbálózó kompon töl­tötte gyermek-éveit a révész na­gyapa mellett. Itt serdült férfi­korba a fűzesek, sás nádasok világában. Ide Vágyott vissza mindig. Élete összenőtt a folyó­val, a vízzel: Szinte varázserő­ként hatott rá a környezet, s gyermekálma volt hajósnak, amolyan igazi tengeri rriedvének lenni. A kegyetlen sors azonban közbeszólt,.. Révész leit, mint elődei. Nagydpja, sok verítéket hulla­tott, s heteket dolgozott felvált­va hof az egyik hol a másik vi- rilistanak, csak azért, hogy meg­legyen a mindennapi a család­nak. Apja, as Öreg Nagy bácsi már más sorsot ért meg. A nép­hatalom esztendeit, s könnyebb életet. De az erő már kevés volt. Elernyedtek izmai, s nem tud­ta úgy húzni a révkötelet, mint valamikor. Szemei is halványab­ban csillogtak. Márpedig itt a szerinek, fülnek élesnek kell lenni. Igen, hiszen Szabolcsve- resmart közelében ölelkezik ösz- sze a magyar és a csehszlovák határ. S akadnak rossz szándé­kú emberek is. akik megpróbál­ják félrevezetni a révészt.) Így lépett örökébe az apáknak Nagy Béla. O vigyázza most a vizet. Szeme olyan mint a sasé. Éber. Arca jríarkáns, borostás bőrét barnára sütötte a nap, s kiszívta a víz. Igazi vízi ember. A par­ton és a sima, vagy szeszélyes vizen tölti életét. Fáradt és ál­mos. Pihenni készült, mikor be­toppantunk. r ült a délután* "apsütés- ben a szőlőlugas mellett. Körü­lötte gyermekei ' hancuroztak. Rég nem látták apjuka*. — Vasárnap virradattól k*Sd reggelig szolgálatban... — Ne i szabad őrizetlenül ha'" ni a ré­vet... i— de a folyót sem.’ — mondjál-.' Csak úgy, szíves: y'zöl, no meg köt'-’ességből volt ez a nyújtott szolgálat. Társát segítet­te ki, a másik r- akinek dolga akadt. Úgy beszél a vízről, a Tiszá­ról, mint ifjú ember a szerel­meséről. — Pedig sok erőmet elvett. Nem most. Régen. Mert legeny- koromban próbálkoztam az áiorn valóraváltásával. Elszegődtem a folyam mérnökséghez napszámos­nak. Csak hogy a hajók, az uszá­lyok közelébe legyek. No, meg a pénzre is szükség volt. Gon­doltam, lesz belőlem valami. Lctl is. Az ezerkilencszáz- harmincnyolcas tizennégy órás, nehéz munkák napszámosa. — Ha valaki próbálta a köhor- dást uszályról partra, én igen. Nyolc-tíz métert toltuk a talics­kát partnak felfelé. Kicsavarta belőlem a szuflút, mint a cit­romból a levet. S mindezt egy pengőért! Felcsillan a szeme. —- De voltam én aztán igazi hajós is. Kormányos, a „Bács­ka” uszályon. Ez volt a szép élet. Mindig a vízen. Nem tudott azonban megválni az örökségtől. Visszasodorta az elet a Tiszapartra. Megnősült, családot alapított, házat húzott a sógorral a család feje fölé a part mellett. Itt él most. Vi­gyázza a vizet. S néha-néha elő­deire gondol. Az öreg révészre, akit a földkunyhóból oly sok­szor kimosott a víz. Igen, mert akkor más volt a révész élete. Bz őszi munka mellett építkeznek is a jármi alkotmány Tsz-ben A napokban múlt egy éves a jármi Alkotmány Termelőszö­vetkezet. Tizennyolc tag 210 hold földön nagy munkát végzett eb­ben az esztendőben. Ha kevesen voltak is, helyt tudnak állni min­den téren: Termelési tervüket általában túlteljesítik. Búzából 13, rozsból 9 mázsa termést takarítottak be. A kukorica közé még babot is volt ,.ideí;'k ültetni. Felszedtek már két hold burgonyát, most , kezdték a silókukorica betakarítását. Már előkészültek az ősziek vetésére is, 30 holdon kiszórták Az alapműtrágyát. Az ötven hold rozs nagyfésze csillagfürt után kerül a talajba. E mellett van idejük egy sertésól építésére- Még az ősz folyamán felépítik a juhhodályt is. A következő hetekben vásáréinak. 20 .darab., választott borjút és 5 darab tehenet. A jelen­legi 187 darab juh mellé még 100 darab anyát vesznek télire. Az egyénileg dolgozó parasztok is nagy érdeklődéssel figyelik e kis csoport sikereit. De még ahhoz is protekciót kel­lett szerezni a nagyapának. Kor­teskedni, nyolc tíz napokat dol­gozni a gazdának, hogy prote- zsálják a képviselőtestületben. S mi volt a járandóság? Epi tiz- tizenkét mázsa élet. Más semmi. S mindegy volt, akárhány gyer­meket. tarlóit. —Ma más. Kilencszáz a fize­tés, . gyérniekpót’.ék. munkaruha• 5 szépen berendezett révház Csak rádió hiányzik, meg néha eyy-hgy újság. Hogy tájékozód­jon a víz mellett élő ember is... !\vntcsali a szakmát tanulta meg elődeitől Nagy Béla. Hűsé­get. elvet, figyelmességet is. Be- leitaiódott, mint itatóspapírba a tintafolt. Ö is kommunista lett, akár­csak az apja. Vezetőségi tag. Éber. Nyáron is, ha nyugodt a víz, s borongás őszi időben, vi­harban is helytáll. S télen, ami­kor beáll a folyó, akkor is éles­nek kell lenni a szemnek, a fülnek. Neki már ez életeleme. — Ha jól emlékszem, ötven­egy borongás őszén történt. Egy gépkocsi állt meg a parton. Két utasa volt. Át akartak menni a túlsó parira. Az egyik katona­ruhát viselő feltűnt nekem. Szo­katlan módon volt öltözve. A kocsi alaposan meg lehetett terhelve, mert alig tudtuk a kompra tol­ni. Érdeklődésemre az egyik azt válaszolta, hogy járási DISZ tit­kárnak helyezték R icsére.f?) Illetékes helyre jelentést lett a révész. A gyanús szemé­lyeket igazoltatták. Nem téve­dett Nagy Béla... Csempészt is szimatolt már. S nem csalódott, a révész, az akkori párttitkár, aki az ellenforradalom előtt hat esztendeig állt a vezetőség élén. Nemcsak éber ember, hanem bá­tor is. A viharos időkben is pást­ra állt a párt mellett, szervezte Szabolcsveresmarton a kommu­nistákat, hogy helyre billenjen a rend. Apját követte ebben is, aki a nagyapa örökébe lépett. Elő­deihez híven áll őrt. Vigyázza a vizet. Helyt áll a Tisza őre, hogy nyugalom, békesség le­gyen itt, a határhoz közel, ahol békés szándékú emberek lak­nak. Farkas Kálmán A telteket nem temetheti el az idő! ■ Uúcsú Za/tícs Jánotinú elvíársnüíül Egyszerű munkásasszonyt bú­csúztattunk tegnap. Elköltö­zött az élők sorából egy asz- szony egy édesanya, egy igaz kommunista. Negyvenegy éves volt, és viszonylag rövid éle­tében sok küzdelemben, nyo­morúságban volt része. Nyír­egyházán született szegény napszámos család hajlékában. Neki is az jutott oszályrészül, mint ami sok éhbéren tengő­dő szegénynek: nélkülözés, gond, üldöztetés. Fiatalon is­merkedett meg a szenvedéssel, az agyonhajszoltak, üldözöttek sorsával. Üldözték, mert térje sajat egyéni boldogságát, csa­tául életet kockára téve, szem- beszállt az elnyomó renddel, a kisemmizettek felszabadítá­sáért. Es Zajácz Jánosnc, Uye- kis Jolán, a törékeny, lélénk asszony sorsközösséget vállait férjével az élet-halai harcban és becsülettel kitartott mel­lette mindvégig. Biztatást, új erőt kölcsönzött férjének és erős maradt 1941-ben is, ami­kor férjét internálótaborba, később börtönbe hurcolták a ifdxthy-zsandárok. Zajácz Já­nosnc ekkor úgy hitte, egyedül marad. Nem igy történt. A munkások, az elvtársak nem feledkeztek meg a támasz nél­kül maradt, lélekben immár kommunista asszonyról. Ki­nyújtotta felé gyámolííó kezét a, munkások áltál alapított Vö­rös Segély, s a verejtékkel szerzett, mcgkoplalt fillérek puha kenyérré változtak, az elvtársi összetartozás és együttérzés tüze meleget, biza­kodást vitt a kis családba. A megpróbáltatások nehéz évei bátorrá, elszánttá, öntu­datossá edzették Zajácz clv- íársnőt. A töretlen küzdeni­akarás a népért, az osztályön­tudat, az osztályhűség vezette a pártba, 1945-ben tagja lett a munkások lcgáldozatkészebn családjának. /Sok fáradságos órát töltött cl pihenő idejéből a közért, az emberekért, a va­rosért. Szerényen, dicsekvés és feltűnés nélkül, mindvégig kétkezi munkásasszonyhoz hí­ven végezte pártmurtKáját, mint népnevelő. Az igazság és jóakarat hajtásaiban Tógául szavai számtalan dolgozó csa­ládnak adtak bizakodást, re­ményt, munkakedvet. Mindig ott volt, ahól a legnagyobb szükség volt a párt tanító sza­vára. Önzetlen munkája elis­meréseként választották meg az első kerület kommunistái pártvezetőségi taggá. A hozzá hasonló munká.scmberek meg­győződjek róla, hogy bizako­dása, tisztánlátása nem lan­kadt az ellenforradalom viha­rában sem, bátran helytállt, elvhű kommunista asszonyhoz híven. Ezzel is segítette fér­jét, hogy az még az ellenfor­radalom tombolásakor szervez­ze, toborozza a párt katonáit. Szerették és becsülték a vá­rosban Zajácz Jánosnét. mert élete utolsó napjáig megma­radt egyszerűnek, közvetlen­nek, jószívűnek önzetlen párt­munkásnak, édesanyának, se­gítő cs megértő házastársnak. Fájó szívvel búcsúztak tőle Za­jácz János éívtárs, a férj, az őszhajú veterán, a megyei pártbizottság pártmunkása, az árván maradt 9 eves Lacika, a rokonok, hozzártatozók, az elvtársak. Ott álltak a gyászo­lók között az I. kerületi párt­szervezet tagjai, a harcostár­sak, akik ünnepélyes vezető­ségválasztó taggyűlésükön né­ma kegyelettel emlékeznek meg róla, vezetőségi tagjukról, s az általa végzett munkáról. Zajácz Jánosné eh társnő egyénisége, példaadó élete megmarad emlékezetünkben. Amit munkás életében tett az emberekért, a nagy közös­ségért, fennmarad, nem te­metheti el az idő. rOal<%urúc)íí liaveösok Hetekkel ezelőtt közöltük a hírt,.-hogy második negyedévi ki­váló .eredményeivel a Nyomda­ipari Vállalat nyerte el a városi pártbizottság és a szakszervezet kongresszusi vándorzászlaját. — Megelőztek sokkal nagyobb ipari vállalatokat, mint például a Dohánybeváltót, a Gépjavító és az Építőipari Vállalatot. Méltán büszkék sikerükre, a szép zász­lóra. Megkérdeztük Szckolai Sándor elvtársat, a vállalat igazgatóját, milyen eredményeket értek e augusztusban? — Az év folyamán ebben a hónapban értük el a legmaga­sabb termelési értéket. Mátészal­kai .üzemünk dolgozói is túltelje­sítették termelési tervüket — mondotta.1 — Nagy varázsa van nálunk a kongresszusi verseny- zás2l6nalc! Ügy dolgozunk, hogy eredményeink alapján a követke­ző értékelésnél is mi legyünk el­sők, és itt maradjon a zászló. A* vállalat nyíregyházi gépter­mében dolgozik Badar György brigádja. A fiatal gépmesternek három jelerttös újítása van, amit alkalmaznak. Nagyon ügyesen termelnek. Minden nap túlteljesí­tik a nyomtatványok és plakátok nyomásának tervszerinti mennyi­ségét. A brigád több mint 106 ezer nyomtatvánnyal többet telje­sített augusztusban, ami a ter­ven felül majdnem egy heti munkavégzést jelent. A Balogh- brigád teljesítményével szorosan Badarék mögé zárkózott. A dóbozüzemben Bachrach Ist­vánná és Szaszala Ilona a rak a mazi és. a nyíregyházi cipész ktsz-eknek gyárt dobozokat ex- pcrtcipők. szállításához. Kelten augusztusban normájukon felül több mint ezer darab doooz. gyártottak. A könyvkötészetben bámulatos gyorsasággal számozza a blokk- tömböket Nándori Ottóné. Órán­ként a norma szerinti 4100-a szemben rendszeresen 5200 lapo számoz. A kézi betűszedők versenyé ben Varga József jár élen, ak augusztusban több mint másfél- szeres normát teljesített, 159 szá­zalékot ért el. A brigádok a . Kiváló dolgozó' cím elnyeréséért versenyeznek, 1 „Uj tavasz, új szél újul a szívekben, új zene hangja zsong...” Száll a hang, a melegen, fér­fiasán csengő, s száll évek, hosszú évtizedek óta. Igaz, hogy az énekesek haját ezüsttel szórta tele, s talán némelyik hangját is megfárasztotta a nagy úr: az idő. De azért száll, új tavaszt, új szelet hirdetve a munkásember becsületére, di­csőségére. Az öreg munkásveteránok dalárdája próbál az MHS pró­batermében, próbál, mint már annyi ezerszer. Indulatos viha­rok, világot rázó szelek vágtat­tak már el a fejük felett 1923 óta, s néhányan már a „mor- gósi temető" árnyékában pi­hennek közülük, a dalárda azonban él, a dalárda énekel: Énekel május elsején, a felsza­badulás, s a dicső forradalom ünnepén, énekel hangversenye­ken, örömünnepeken — s bú­csúzfotót dalol a hű társak, bá­tor munkások sírja felett. Pedig sok megpróbáltatásnak volt kitéve már a dalárda. A főjegyzőknek, a kényes úrinép­nek fájt, hogy a munkások enekcElkobozták kottái­kat, sőt be is akarták tiltani, meg is akarták szüntetni a iiaiardat. A munkások eszét, akaratát azonban ők sem tud­ták megtörni. 1926-ban, amikor sikeres szereplése után a mun- kásda’árda Szegedről hazajött, a dalárda egyik vet-~ánját, ala­pító tagját, a most 65 esztendős Major András elvtársat a fő­jegyző magához hivatta: • — Utasítom, hogy 30 napon belül hívják össze a közgyűlést és mondják ki a munkásdalár­da feloszlatását! Aki akar, be­lephet a polgári . dalosszövet­ségbe... S csakhamar behívatták n rendőrségre is, és börtönnel, veréssel fenyegették, ha nem teljesíti a főjegyző akaratát. A munkásdalosok túljártak a fő­jegyző és a rendőrspiclik eszén: nem jött össze az egész dalár­da, csupán szólamonként pró­báltak, így nem lehetett egy­behívni a feloszlatást kimon­dó közgyűlést. S a dalárda át­vészelte a Icgkegyetletíebb na­pokat is. Karnagyuk, Krecsák László az egyháznál kereste kenyerét. Egyházi felettesei megtiltották, hogy a munkásokat tanítsa. A karnagy sötét mellékutcákon, sokszor köpenyt cserélve osont a próbákra, s mégis tanította dalolni a munkásembereket. Vasárnap, szabadidejében pe­dig két fiút tanított vezényel­ni, hogy a nyilvános fellépése­ken őt helyettesíthessék. S Krecsák László karnagy tanít­ja őket ma is a munkásélet dalaira. Nagy áldozatokat kívánt a dalárda fenntartása, s a sze­gény, nyomorgó münkásembe- rck a saját zsebükből kotorták elő a kottáravalát. Sokan hiányoznak tnár' kö­zülük: csak n Tímár családból neműit el örökre négy mun- kasetatos, s helyettük utódok állták a dobogóra. így például Tímár István, a Dohányfer­mentáló KISZ titkára foglalta el tavaly elhúnyt édesapja he­lyét, s helyette ő dalolja az új szél melódiáit. Az egykori szegény munkás- emberek nyugdíjba mentek, többet kiemeltek, igazgatói székbe ültettek, sokan ma is dolgoznak — de szorgalmasan eljárnak a próbákra, feliépé sekre. Jól ismerik mindannyin kát, a dalosszívű munkásvetc. ranokat, Fábián Mihályt, Gyuraskó Mihályt, Gebei Józsefet, Szabó Jánost, Koz ma Istvánt, Homonyik Mi hályt, a Demeter testvéreket Oláh Lászlót, Kanyári Mihályt, Major bácsit és társaikat. Is­meri és szereti őket a megye, s az MHS megyei szervezete amely, felkarolta a dalárdát Szaniszló elvtárs, aki szívén viseli az énekesek sorsát, di­cséretet érdemel. Az MHS adott helységet is, s oft^már rendszeresen próbálhatnak 0i3$- ■ tolhatnak. Azonban csi és anyagi támogat átn^ietip- hatnának a tanács illetékeséitől azok, akiknek a dala az el­nyomás országában hőstett volt, s reményt, bátorítást hor­dozott az egyszerű emberek­nek!. - , 0 Száll a hang. a munkások hangja, és Sökáig. mindig száll­ni fog Szabolcs 'megifeben is... Győri Illés György. 2 IS agy varázsa van a kongresszusi zászlónak Mi hír a versenveisö Nvomdainari Vállalatnál ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom