Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)
1959-09-13 / 218. szám
MNDOttA OLDALA C ZÍVÜGYÉK HÉTKÖZNAPOK Sk ürgős munkám akadt a mi- nap. Siettem valakihez egy cikk „nyersanyagáért’’. Nem láttam mást magam előtt, mint a fontos témát, a hasznosnak Ígérkező mondanivalót. Még éjjel is vele bajlódtam, nem találtam egy igen kifejező, jó címet. Nappal folytattam a munkát az agyamban, lépkedtem a Széchényi utcán, s gondolatban sokszor felépítgettem a megírandó cikk vázát, majd elsöpörtem és kezdtem újból. Ekkor utánam szólt valaki. Ismerős hang, ismerős külsejű, középkorú asszony. „Ha nem venné rossz néven, ha megtenné... megkérném valamire” — fordult hozzám félénken. Tessék, nyugodtan .. . mondtam én hadarva, és arra gondoltam, még elká- ■ sem a megbeszélésről. Nem is gondolja, mit akarok?! — mondta félig kérdőn. Betessékelt a Nyírvíz-palota „gyékényárkádjai” alá, a szemembe nézett, mintegy utolsó lelkiismereti vizsgaként, érdemes vagyok-e a lizalomra. írs halkan beszélni kezdett. Hangjában könnyfelhő szitált, s egy-egy szívbemarkoló résznél szaporán könnyezett. Ez az asszony megbízott bennem, beavatott . legféltettebb titkaiba. Sokat szenvedett életében, férjét a második világháború vitte el, tragikus halállal, s egyedül maradt, összetörtén, betegen. Nem sok remény volt rá, hogy túléli a szörnyűséget, hosszú ideig nyomta az ágyat, de az élelösztön, az élniakarás győzött. Kezdett megerősödni, de sebzett és beteg maradt testileg, lelkileg. Az évek múltak, a gon. dók nagyranőttek, munka után nézett. Talált is, igaz, éjjeli munkát. És itt, a munkahelyen találkozott valakivel. A férfi éjjeli műsza.kos volt. Egymás mellett dolgoztak jó ideig, és lassan összemelegedtek. Talán a sorsközösség hozta össze őket? A férfi is egyedül volt, válni készült a feleségétől. Az asszony nem akart hallani arról, hogy nős ember kísérgesse, vagy feldúljon egy családi életet. Bár az érzés már több volt kettőjük között, mint a szimpátia, mégis kérte a férfitől, menjen vissza elhagyott családjához. Az bár bizonytalankodott, de később kijelentette: nem. Elválnak. És el is váltak. Ennek már közel tíz esztendeje. Azóta bizakodás, életkedv és öröm költözött az asszony hajlékába. Ügy hitte, megtalálta az életben támaszát, a férfit, aki kedves volt hozzá, téli estéken, mikor már elkerült a közös munkahelyről, megvárta, mikor beteg volt, meglátó, gáttá, bíztatta. S most. néhánv hete, szakítottak. A férfi akarta, a nő nem, ma sem tud be'etö- rődni, ma sem bírja felfogni, hogyan történt, csak azt tudja, valami szörnyű embertelenség '.áldozata lett. A fiatal-kor virágai már elhullottak, 45 évébe lépett, s itt maradt egyedül, újra összetörtén, érzéseiben, lel. kében megalázva, magárat. 3- gyottan, kisemmizve. A z a kis szikra lobbant fel ^ a beszélgetésnél, ami még maradt benne, ami még nem veszett ki Kicsi ez a szikra, hisz a lelkiismeretlen ember kilopott belőle mindent, elvette az emberekké vetett bizalmat, elvitte a legdrágábbat. Mégis maradt még valami. Különben nem állított volna meg egy viszonylag idegen embert, s nem mondta volna el problémáját. Nem azért, hogy segítsen rajta, nem is azért, hogy tanácsot kérjen, hanem csak ügy, mert olyan nehéz magában hurcolni mindent. Hallgat otthon, a családnak nem mer szólni, hallgat a munkahelyén, nincs étvágya, nem érdekli semmi és ki felel azért, ha valakinek elrabolják a fiatal éveit, összetörik a szívét? Ha valaki e’lop egy értékes tárgyat, bíróság elé állítják. Ki állítja bíróság elé a lélcktipró- kat. ..? |Z i is állítaná?! A tórsada- lom, a közösség. Odaállítjuk őket és ítélkezünk felettük. A megrögzötteket kivetjük magunk közül, a megbotlottakat jó Útra vezetjük. Az áldozatokat, az egyedül maradiakat felemeljük. Nem hagyhatjuk szó nélkül soha a szívügyeket. Bizakodást, új életkedvet kötelességünk önteni a rászorulókba, visszaadni, amit lelkiismeretlenül kiloptak lelkűkből az emberek, s az élet iránti bizalmat, hitet. Ahol találkozunk ilyen esetekkel, emberi és kommunista kötelességünk közbelépni, segíteni és megelőzni a tragédiákat. . A minap hallottam, hogy egyik este a dohánygyári vasúti átjáró vaskorlátjáról hoztak 1p egy fia. tál lányt. Feltűnt néhánv arra | igyekvő embernek a korlátra támaszkodó, síró nö és odamentek. Nem volt könnyű szóra bírni és levonszolni a „halál hidjáról”, de a jelenlévőknek mindennél sürgősebb és elsőbb volt megmenteni egy embert. A lány hosszas unszolás után bevallotta, szülei nálánál 20 évvel idősebb férfihez akarják kényszeríteni, mert az illető állítólag jól kereső diplomás ember. Az új ismerősök sokáig beszélgettek a lánnyá!, a szavaikkal sikerült egy parányi szikrát, az élet szikráját fellob- bantani. Szívügyek, emberi gondok. Aligha van ezeknél fontosabb, fájóbb gond És vajon elmendhatjuk-e: eleget tettünk és teszünk napjában azért, hogy kevesek szívét marcangolja a fájás, kevesek torkát szorongassa a sírás? Megtesznex-e mindent a szülők, a nevelők, a testvérek, a rokonok, a barátok, az ismerősök? Vajon behatolnak-e ’mindig a lelkek mélyére az egyes emberek, az egyes kommunisták, a KlSZ-szerveze- tek, a nőtanácsok? Bizony, nem eléggé. S ez figyelmeztető. A szívügyek és a hétköznapok összetartozók. Vigyázzunk rájuk. Páll Géza. Hogyan lehetjük ihatóva a rossz vizet? Száraz, esetlen időben megfogyatkozik a kutakban a víz. Az ember és nem különben az állat súlyosan megérzi az ivóvíz hiányát. Ilyenkor szükségessé válhat, hogy rossz vizű kutakból merítsünk ivóvizet, de mielőtt elfogyasztanánk, ihatóvá kell tenni Ennek három módja van. Az első a forralás. Ehhez olyan tiszta edény szükséges, amelyben étel még sohasem főtt, meri a ’forró víz magába vesz minden ízt, szagot és ívósra alkalmatlanná válik. Sajnos, a forralás elrontja a víz ízét, de ha literenként 1—2 csepp ecetet töltünk a forralt vízbe, akkor kellemes ízű italt kapunk. A második mód, ha teát főzünk belőle és citromsavval vagy gyümölcsszörppel ízesítjük. A harmadik mód a pokolkő-ol- dattal való kezelés. Az orvos által, receptre írt 1 egcsz, 6 tized százalékos (1.6) százalékos) pokolkő (lápls) oldatból literenként egy-két cseppet keverjünk a gyr- nús vízhez és 2—3 óráig állni hagyjuk. Ezután szűrjük meg, ülepítsük és nyugodtan elfogyaszthatjuk. Ha már. a vizet ihatóvá tettük, vigyázzunk, nehogy újra szeny- nyeződjék. Gondoskodjunk megfelelő ivóedányekről, külöji, poharakról. Vagy legyen mindenkinek saját ivóedénye. Az mindenképpen megengedhetetlen, hogy egy edényből igyanak egymás után. \upkiizi otthon nyílt a gyakorló iskolában Az idén napközi otthont létesítettek a nyíregyházi gyakorló iskolában. Az érdeklődés, illetve az igény oly nagy, hogy várakozáson felül kétszer annyi a jelentkező, mint amennyi gyermeket el tudna látni az otthon. — Délben bőséges étkezést kapnak a gyermekek, s ezt ízléses, szépen terített asztalok mellett fogyasztják el. Utána egy óra játék. A tanulmányi foglalkozás sem túlságosan kötött, önfegyelemre nevelik az apróságokat. Az első napok tapasztalata szerint a napközi otthon jelentékenyen emelni fogja a gyakorló iskola tanulmányi eredményét. Hír van arról, hogy az otthon kétszeresre bővítését kérte az iskola vezetősége a minisztériumtól. Milyen veszéllyel jár a gyiimölcsmosús ehniilasstásu? A gyümölcs fogyasztása nemcsak azért ajánlatos, mert üdít, frissít, kellemes és jóízű, hanem azért is, mert elősegíti az emésztést, fokozza az anyagcserét, csökkenti a szomjúságot és magas vitamintartalmánál fogva is használ a szervezetnek. Ezért ajánlja az orvos, hogy az étkezést mindig gyümölccsel fejezzék be a dolgozók. A gyümölcsfogyasztás egyik Viccet mesélnek... — Hallottátok? Kórus: — Neeem..! — Te sem hallottad? Szólóban mondom. — Nem..! — Ugyan, ne iséljetek már. Lassan szalcáila nő, olyan vén vicc- Na, ha tényleg nem hallottátok... Bruhhahha- ha... — No..! Gyerünk már..!! — Tasziló egy csillagos estén... hahaha- ■ha... Jaj, várjatok, megpukkadok ha a poén eszembe jut... Szóval, este, csillagok az égen... De esküdjelek meg, hogy mén nem hallotta tok..! — E Itz'nk..!!! — Tasziló mezítláb oson fel a csigalépcsőn, ahol... bruhhhahhaha... jaj a derekam, egés~~n a mesémig nyilall... hallatta... ahol Taszi... No, de gyerekek, igazán nem hallottátok? így ni? . -öltés) Moraj, izgalom u: an: — Igazááán..! liigy niii..!! (U.jak görbi' te se) le. TzjsI.ó mezítláb r*í áll a csodálatos... ujjujuj.. na .aha... a csodás asszony ajta... De miért us -. r előre nevettek... Ugye mondtam, hogy ismeritek...'? — Nem ismetjük! Sós ''■ak n e .dd már... Na mondd r:‘r, mert széthullunk a kíváncsiságul... Belepusztulunk a v rakó zásba... — A Tasziló haha. ia... mit ad ég..? Olt az ajtóban... ha- hahahah, bruhhhaha- ha, nem találja... jaj hahaha, a vesém... gyerekek meghalok a röhögéstől... az a szerencsétlen Taszi... hahaha... Bábeli zűrzavar: — Mit csinált, az ég szerelmére...? Mondd már, mert agyoncsaplak! Fiúk, ez megbolondult... Halljuk már végre..! Halljuk... Hallja...! Hall... Hal... Csend. A hallgatóság elájul. Csak egy kacskaringós bruhha- ha köröz még az asztal felett, a poénnal együtt, amit már nem hall senki, még a viccet mesélő sem. Hiába: jópofák a vicces emberek! — gyal — feltétele a gyümölcs gondos meg- mosása és tisztántartása. A gyümölcs héja nemcsak szedés, szállítás során, nemcsak a piacon, a gyümölcsboltokban szennyeződhet, nanem a fán, a még érintetlen gyümölcsre is ráhordhatják a legyek a fertőző- képes kórokozókat. Ezért nem szabad még a házilag szedett, piacot, gyümölcsboltot sohasem látott szilvát, körtét, almát, szőlőt őszibarackot sem mcsatlanui elfogyasztani. Hiba, ha egyesek — arra való hivatkozással — hogy csak a gyümölcs belsejét fogyasztják, mosás nélkül hámozzák meg a gyümölcsöt. A így fogyasztott gyümölcsök között első helyen a dinnye áll, amelynek megmosá- sához kétségkívül elég nagymeny- nyiségű víz szükséges, de mégsem szabad elhanyagolni. A gyümölcs héján lévő kórokozók a héjról a kézre, majd a kézről a zví'möl s belére kerülve bélfertőzést, bélhurutot, hasfájást okoznak, amit a köztudat a gyümölcsfogyasztás rovására ír. A gyümölcsöt, — lehetőleg bő, csurgó vízben mossák meg. Előadás a gyermekbénulásról A gyermekbénulásról tart előadást 14-én este 6 órai kezdettel a Móricz Zsigmond Kultúrházban dr. Pcpp Tibor adjunktus, a Megyei Kórház Heine-Medin utókezelő osztályának vezetője. Kísérőfilmként a „Szüiók, vigyázzatok” című filmet vetítik. A belépés díjtalan, Kérdések Felcleíck Nyertesek Pajtások! Elmúlt heti keresztrejtvényünkre ismét sok levél érkezett. A beérkezett megfejtések között sajnos sok a pontatlan, nem helyes válasz. Tehát a mostani rejtvényünket minden pajtás, aki szeretne könyvet nyerni sokkal pontosabban, nagyobb figyelemmel próbálja megoldani. Ebben az esetben a várt jutalom egész biztos, hogy nem marad el. Mint raar említettük, kevés volt a pontos megfejtés, s így nem okozott különösebb gondot, hogy melyik három pajtás részesüljön könyvjutalomban. JSz alkalommal tehát a következők címére küldjük el postán a jutalomkönyveket: Balogh István (Mátészalka, Hősök- tere 7.), Tóth Jolika (Nyíregyhaza, Puskin u. 7 ), Borbély Mária (Körte u. 33.). Dicséretben részesítjük még B. Pál Zsigmond (Miskolc, Tass u. 15.) és Kuncsik András (Nyíregyháza, Kelvin-tér 8.) pajtásokat. E heti rejtvényünk címe: Amit a diákok faragnak. Vízszintes sorok: 5. Nem felfelé, 6. Ezzel, az-.. 7. Sakkban a gyalogokat, gimnázistékban az elsősöket hívják így. 8. Álló víz. 10. Rapid végtelenül! 11. T. L. H. 13. Hiányos sas! 14. Tartozik. Függőleges sorok: 1- Nem fölötte. 2. Ez fordítva! 3. Ezzel főzünk. 4. Kukorékolni szokott. 9. Kicsomóz. 12. Télen esik eső helyett. Beküldendő a vízszintes egyes sor, a nyíl irányában folytatva. A borítékra írjátok rá: Nyíregyháza, Keletmagyarország Szerkesztősége- Gyermekrovat. Megyei lüsoltóverseny A megyei Tűzrendészet! Osztályparancsnokság a községi önkéntes tűzoltóság részére Nagy- kállóban szeptember 20-án , 8 órai kezdettel .megyei tűzoltóversenyt rendez. A. versenyt a községi sportpályán ünnepi beszéd nyitja meg. A verseny után az állami tűzoltóság tart.a bemutató gyakorlatát. Délután a nagykállói önkéntes tűzoltótestület kultúrműsorral egybekötött táncmulatságot! rendez. . . t>
