Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-08 / 214. szám

Meg kell gyorsítanunk a marxizmus-!eni»iznms behatolását a kultúra valamennyi területére A kommunista |H>dauó^u«iolt megyei éplekezíeléről Mint már bírt adtunk róla. nag.\ fontosságú értekezleten vet­tek részt megyénk kommunista pedagógusai pénteken Nyíregy­házán. 1956 óta másodízben jöt­tek össze, hogy megbeszél, ék me­gyénk művelődési helyzetét, és 'további feladatokat. A gyűlés forró hangulatban folyt le, jelle­mezte a nagyaktíva résztvevői­nek népünkért érzett felelősség­tudata. Bevezető beszédet Nagy Sán­dor elvtdrs, a megyei pártbizott­ság ágit. prop. osztályának veze­tője mondott. — Pártunk, amikor átvette az ország kormányzásának terhét, — mondotta többek között Nagy Sándor elvtárs, — vállalta a fe­lelősséget a népgazdaság felvirá­goztatáséért, a nép jóléténél nö­vekedéséért. Partunk gazdaság­politikája a'z utóbbi 3 év 'alatt je­lentős eredményeket hozott. A népgazdaság szilárd, a dolgozók életszínvonala javult, megnőtt ti munkások, parasztok és értelmi­ségiek munka és alkotó kedve, fellendült a szocialista munka- verseny. Támaszkodva eddigi ereményeinkre építve a dolgoz- tömegek öntudatára és lelkese­désére új, nagyobb célokat tűzhet­tünk ki. Az eddigieknél fokozottabb kul­turális tevékenységet kell végez­ni ahhoz, — mondta más he­lyütt Nagy elvtárs, — bogy a kultúrmunka megfelelően segítse a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, az eközben elér: eredmények megszilárdítását. — Megyénk termelőszövetkezeteit a falusi kulturális elet központjává kell tenni. Minden kommuni.tó­nak elő kell segíteni, hogy a köz ség vezetői a termelőszövetkezeti falu kulturális vezetésének kér­dését, feladatait alaposan megis­merjék. — Meg kell gyorsítanunk a marxizmus—len inizmus behatolá­sát a kultúra valamennyi terüle­tére, szüntelenül erős tani. és fejleszteni kell a kultúra, a kul­túrmunka szocialista jellemvoná­sait. E feladat megvalósításábar igen nagy szerepe van vala mennyi kommunistának, A üzodialiáia hazaszeretet váljék cselekvő hazaíiságirá ! A pedagógusok eszmei, politi­kai fejlődésével kapcsolatban Nagy elvtárs az alábbi megálla- p tásokat tette. A nevelők további fejlődésének kulcstiérdésevé a dolgozók, s kü­lönösen a felnövekvő nemzedék szocialista nevelését, s azt állítot­tuk, hogy .,a fiatalokból csak az nevelhet szocialista embert, aki maga is egész nevelői mivoltá­ban, gondolkodásában, világnéze­tében egész magatartásában szo­cialista.'’ — A szocialista nevelést nehe­zíti az az ellentmondás, amely a szocialista társadalom világné­zeti igényét kifejező tantervek, tankönyvek és pedagógusaink égy részének világnézeti elmaradott­sága között van. Ezek a pedagó­gusok is feladataikat jobban, eredményesebben a maguk szá­mára is örömteljesebben oldhat­nák meg, ha nem kísértenének tudatukban a régi rendszer vi­lágnézetének maradványai, — a nacionalizmus, az idealizmus, a vallásosság. Mi segítepi kívánunk ezeknek a pedagógusoknak is hogy előre lépjenek. A párt po­litikai és ideológiai segítése a tü­relmes, meggyőző, nevelőmunkára támaszkodik. — Fokozottabban kell töreked- sünk arra, — mondta Nagy elv- társ az iskolán kívüli neveléssel kapcsolatban, — hogy a szocia­lista hazafiság kérdéseiben ne- cssk az egyetértés legyen meg pedagógusainkban, hanem szo­cialista hazaszeretetük minden pedagógusban váljék cselekvő ha- zafisággá. Erre a társadalmi mun­ka széles területei legkülönbö­zőbb formákban lehetőséget ad­nak. A társadalmi munkájukon keresztül nevelőinknek nemcsak egyéni hivatásszeretetük és világ­nézetük fejlődik pozitív irány­ban, hanem méltán vívják ki pártunk, a tanácsszervek, s az egész dolgozó társadalom foko­zódó elismerését és megbecsülé­sét. A vitaindító beszédet sok fel­szólalás követte. •Szólásra emelkedett Orosz Fe­renc elvtárs is, az MS.ZMP me­— - 1 1— n o Ír i i 1 1 - • YT» O tanulságait, és szívből dolgoznak — igen nagy részt, — rendsze­rünkért ,a népért, a korr.vnun.z- mus építéséért. A pedagógusok egy része még oizonj lalanaoUiK. i*»iéi't? Meri ezek a bizonytalanKodók meg nem látják a társadalom fejlődé­sének törvényszerű útját. Még nem biztosak abban, hogy a tár­sadalom a szocializmus felé ha­lad. Ezeket az embereket meg kell tan.tani, nevelni, meg kel. szilárdítani őket. Hogyan? Elő­ször úgy, hogy magunk is szikla­szilárdakká legyűrne — A bizonytalanság egyik for­rása: pedagógusaink jelentős ré­sze fél a harctól. Fél harcolni különböző nézetek ellen. Allitom, hogy még kommunista pedagó­gusok sem mind foglalnak el egy­séges álláspontot, amikor arra szükség lenne, egy-egy nevelőtes­tületen belül. Néni pedig: az úgy­nevezett kényes kérdésekben. — Például, a fiatal kommunista ne­velő fél kiállni, hogy az időseb­bet megbírálja, amiért az temp­lomba jár. S nem csatlakozik az igazgatóhoz. El kell érnünk, hogy a kommunista pedagógusok va­lóban forradalmi magot képezze­nek a nevelőtestületekben, egy­séges. szilárd kiállásukkal nyújt­sanak segítséget a pártonkívüli munkatársaiknak, s a szülőknek. — Remélem, — mondotta a későbbiek során fentiekkel kap­csolatban Orosz elvtárs, — nsm sértődnek meg a középiskolai ta­nárok, de az általános isk lai pe­dagógusok összeforrottabbak. egy­ségesebb álláspontot képviselnek, s. itt jobban nevelődnek az em­berek is. Ezek a pedagógusok egyszerűbbek közelebb, vannak a dolgozó emberekhez, és nem ka­tedráról szemlélik az é'etet. mint a középiskolai tanárok közűi egyesek. — Nagyon kérem önöket, tan­testületen belül és kívül, minde­nütt az életben harcoljanak az ellenséges nézetek ellen. Ne té- , vesszen meg senkit, hogy az él- . fenséges politika ma sim jlé.sony­nyá lett, segítsenek a párt építé­sében, javasoljank becsületes, jól dolgozó, osztálvhü, harcolni tudó pedagógusokat a párt soraiba. — Összefogva, gyorsítsuk meg a szocializmus . építését, ne tévesz- szük szem elöl, hogy a kommu­nizmusba egyszerre lépünk át, a szovjet emberekkel! Az értekezlet Horváth Miklós elvtárs zárszavaival ért véget. S. 8. A megyében elsőnek a vásárosnaményi szövetkezeti áru­ház cipöosztályán vezették be az önkiválasztó eladást. így naponta 30—10 százalékkal több vevőt tudnak kiszolgálni. Az új eladási módszer újítás ered.ménye, (évente tizenhat­ezer forint költséget takarítanak meg. Dorogi M. íclv.) rfiötö& (OuiJ a mosolv-nauydí/at Ismeretes, hogy a nyíregyházi kiskereskedelmiek j korábban — az udvarias kiszolgálás érdekében — j „Mosolygó Kisker." versenymozgalmat indítóit el. A j nagy népszerűségnek örvendő versenyben többszaz j eladó kapcsolódott be, és az eredményt nap. mini nap tapasztalhattuk a boltokban. Szombaton este történt a verseny eddigi szaka- ■ szának értékelése. A bíráló bizottság egyöntetű véle- j ménye alapján Botos Emil, a 20-as számú Zrínyi Ilo­na úti háztartási bolt vezetője bizi nyúlt a legszimr.atikv- ; sabb árusítónak. Ö kapta a nagydijat: egy értékes} kristály váz it. Nem sokkal „mosolygot kevesebbet” —f Etelvári Pálné sen}, a 23-as trafikbolt vezetője, aki \ másodikként csak néhány mosolyvonással maradt le., Rozsnyói Józsefre, a 97-.es faárubolt dolgozójára sem \ panaszkodtálc a Vevők: harmadik díja igazolja, hogy' nála a derűvel nincsen „szűk keresztmetszet.” Gorái j András, a 93-as élelmiszerbolt vezetője is becsülete­sen „kiniosolyogta magát” egy félesztendő aídtt. Nc-!. gyedikként összesen 526 megnyerő mosolya „klskc- \ rest ’ utasított nevetve maga mögé. Mint elárulták: szombaton, a dijak átvételekor' már az öröm miatt mosolyogtak. Tessék választani A Ml ERKÖLCSŰNK Hétköznapjaink alkotó légkö­rében . más kérdések mellett egyre többet beszélnek az egy­szerű emberek a különböző vi­lágnézeti elvekről. A marxista és a vallásos ideológia harca öli lestet azokbán a vitákban, ame­lyeket a kommunisták és vallá­sos emberek folytatnak a fal­vakban, az üzemekben, a hivata­lokban, különböző találkozások alkalmával. S amikor a társadal­munkban még itt-olt fellelhe­tő erkölcsi fogyatékosságokról esik szó, becsületes emberek is felvetik — mintegy utolsó szal­maszálként, — amit rendszerünk ellenségei már jégen fújnak: ho­gyan lehet erkölcsös egy nép, amely nem istenhivő, nem val­lásos. Sok jóakaraté ember fejében okoz még zűrzavart ez a két homlokegyenest ellenkező ' állás­pont, amelyben egyrészt a sok évszázadon át elhintett vallási tanítások, másrészt a feltörekvő és egyre nagyobb tért hódító eleven gyakorlat, a marxizmus- leninizmus csapnak össze. Me­lyiknek van igaza? — teszik fel sokan a kérdést. Hogy eldöntsük, tudni kell: mi is tulajdonkép­pen amit a kapitalisták, s mi az, amit a kommunisták erköl­csének tartanak? A válasz nem egyszerű. Szá­mos marxista tudományos érte­kezés magyarázta már meg a vallás kialakulásának történetét, fejlődésének állásait. Tudjuk, hogy minden eddigi osztálytár­sadalomban az uralkodó osztály szabta meg az erkölcs fogalmát, határait. A vallás a kizsákmányo­ló osztályok érdekeit szolgálta és szolgálja a kapitalizmusban is. meggátolja a dolgozókat jogos követeléseik érvényesítésében. A valláscrkölcsi-elvck célja tehát nem más, mint az uralkodó osz­tályok — a kapitalizmusban a tőkések — érdekeinek kiszolgálá­sa, céljainak szentesítése. Ha a vallás erkölcsi intelmeiről von szó, az • egyszerű embereknek ál­talában a tízparancsolat tanai jutnak eszébe. „Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, szeresd feleba­rátodat", Nem gondol viszont ar­ra, hogy ezeket a tanításokat ép­pen azok nem tartják be, akik hirdettetik, tehát tulajdonképpen csak a kizsákmányoltaknak, a sze­gényeknek szólnak. Vajon hogy ér­vényesül a kapitalizmusban a tízparancsolat, amikor a tőkés naponta lopja meg a gyáraiban dolgozó munkásokat, s ö maga fényűzően él munka nélkül. A kapitalisták és egyházi szószó­lóik miközben azt hirdetik, hogy ne ölj, tíz- és tízezer dolgozót ítélnek éhhalálra, öngyilkosság­ra, lövetnek agyon rendőrségük­kel és katonaságukkal, amikor azok életszínvonaluk emeléséért tűnt étnek. .4 kapitalizmus egész története gyarmati háborúk so­rozatával, igazságtalan háborúk­kal, vérrel és gyilkossággal van tele. Az egész tőkés berendezés, — az állam és az egyház — arra épül fel, hogy míg az egyik oldalon néhány dúsgazdag ember tartja kezében a hatalmat és szabja meg mi az erkölcsös, mi az erkölcstelen, a másik oldalon kisemmizett milliók feleit ítél­keznek, ha azok emberi jogaikért szállnak síkra, A másfél érti­ze’del előtti Magyarország nem egy példával támasztotta alá a fentieket. Tengernyi vagyon­ban tobzódott néhány főúr — el­sősorban az egyház — s kereszté­nyi alázatot hirdetett a három­millió koldus felé... Jól emlékszünk rá, hogy a második világháború idején meg­áldották a fegyvereket, amelyek­kel ártatlan embereket öldösiek le, csak azért, hogy több legyen a tőkés haszna, hogy több rab­szolgát zsákmányolhassanak ki a tőkés üzemekben. Néhány nap­ja. hogy a Canterbury-i érsek kijelentette: „ Lehet, hogy az atomháború isten akarata' és így aki az atomháború ellen harcol, isten ellen harcol”. Ezt is mond­hatta volna: „öljük hát nyugod­tan az embereket, mert ott., a szocialista országokban nem gya­korolhatjuk a féktelen elnyomást, nem hízhatnak a dolgozók nyo­morán lökéseink, nem az egy­házé, hanem a parasztoké a föld.” Így van ez a férfi és a nő vi­szonyával is. A kapitalizmus­ban egyáltalán nem hűn, hogy a nő ugyanolyan áru, mint tör­ténetesen a selyem, vagy a szö­vet. Szentesítették a nyilvános házakat, a házasságban nagyon sok esetben a kapitalista pénz­szerzési ösztön és nem a tiszta szerelem elvei érvényesülnek. Pénz és vagyon minden esz­közzel, tűzzel és vérrel... S, hogy a dolgozók figyelmét elterelték a legégetőbb kérdésekről, ez i kapitalista erkölcs. S elpusztíta­ni mindazt és mindazokat, ami és akik már megszabadít'luk et­től a .,keresztényi alázattal vise­lendő” tehertől. A mi erkölcsünk is osztályét- köles, amelynek a kommunisták, rakták le az alapjait míg rt. kapitalizmusban. Legfőbb elvünk, hogy megteremtsük a kizsákmá- nyolásmanies osztálynéiküli 1ar- sadalmat, és megszüntessük mind- azt, amely a dolgozók elnyomá­sát lehetővé tette. Ez a mi erköl­csünk. Ha vannak meg fogyaté­kosságaink, azok éppen abból adódnak, hogy még megtalálhat­juk a múlt erkölcsi maradványait, még vannak téves nézetek az emberek fejében. A mi új erköl­csi tételeink igazsága mist arat­ja első győzelmeit. Űj utat vjí- tott az emberek előtt a boldogu­lás. az alkotó munka szépsége. fi tiszta szerelem megteremtéséhez, A mi társadalmunk azon alap- szik, hogy minden ember egy­formán vegye ki részét a mun­kából, s mindenki képeisége'. il­letve végzett munkája, majd szükségletei szerint részesül fen a megtermelt javakból. A szozia'i.Na rendszernek nincs szüksége kén- mutató erkölcsi tételekre. Nálunk azt nevezik erkölcsös embernek, aki példamutatóan dolgozik eze­kért a nemes célokért, s ma­gánéletében is példát mutat. Nem titkoljuk: nekünk nires szükségünk a túlvilágí boldogság ra,’ hanem a földi életben akar­juk megteremteni a javak bőséget. Ezért becsüljük azoicot, akik megértik és betartják erkölcsi normáinkat, s ezért akarji,k hogy mindenki, -elérjen majdun a mi szocialista útunkra, félredobva minden gátlást, amely ma még sokszor kísért. Célunk a teremtő béke. Es ez az erkölcsünk is. A-legnemesebb erlzölcs, amely valaha is. létezett. Kopka János. Segítsenek a pedagógusok — Szívből egyetértek azokkal mondotta többek között Orosz elvtárs, — akik összehasonlítást tesznek a múlttal és ebből követ­keztetéseket vonnak le. De mint­ha egy kicsit megállna az ide magunk fölött, nem tekintünk eléggé előre! Tovább kell gon­dolnunk a feladatokra, amelyek előttünk állanak. — Gondolnunk kell a párton- kivüli pedagógusok nagy töme­gére, akik iránt nagy felelőssé­günk van. A kommunista peda gőgusok forradalmi magot kell. hogy képezzenek a tantestületek­ben. Van-e fejlődés a pedagógu­sok kulturális munkájának a frontján? Igen, van! A pedagógusok leszűrték 1956 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom