Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)
1959-09-25 / 228. szám
Hruscsov beszélgetése az amerikai szakszervezeti vezetőkkel <?e!rtata» » 1. oldalról.) időnként éles jellegű beszélgetés ®. nemzetközi helyzet, továbbá • szovjet—amerikai viszony egyes kérdéseit érintette. Áz amerikai sajtó sok ellentmondó jelentést közölt a találkozóról. A beszélgetésen történtekről szoló értesülések forrása az a sajtóértekezlet volt, amelyet az amerikai szakszervezeti vezetők késő este tartottak, nem sokkal azután, hogy Hruscsovtól elváltak Mint a lapok jelentéseiből kitűnik, Esuther, az AFL—CIO al- elnöke a sajtóértekezleten egészen képtelen koholmányokat tálalt fel, . durván elferdítette a szovjet kormányfő, kijelentéseit és olyasmiket tulajdon tott neki, amelyekről szó sem esett. Reuther annyira szabadjára engedte fantáziáját, hogy — mint a San Franciscóban megjelenő Examiner is rámutat — a sajtóértekezlet zűr-zavarba fulladt”. Rieve. a textilipari szakszervezet elnöke es Carran, az országos terigcrész- síakszervezet elnöke — mint a lap .közli kijelentette a laptudósítóknak, hogy „Reuther közlése arról, ami a Hruscsovval folytatott beszélgetésen történt, jelentős részében badarság volt.'’ A New York Times szeptember 22-én jelentést közölt, amely állítólag a beszélgetés „teljes szövegét” tartalmazta. De ezt közelebbről szemügyre véve kiderült, hogy ez a jelentés csupán » beszélgetés önkényes ismertetése. amely teljesen elferdíti a beszélgetés tartalmát. Szerkesztői szemlátomást féltek az olvasók tudomására hozni a szoviet kormányfő kijelentéseit. Az igazság érdekében a szovjet. Minisztertanács elnökével utazó újságíró csoport az alábbiakban ismerteti a beszélgetést, annál is. inkább, mert a beszélgetés alapvető tételeit egyes amerikai lapok vagy eltitkolták a kórvélemény előtt, vagy célzatosan elferdítették. •A- beszélgetések elején Carey es Reuther kijelentette, hogy okét és kartársaikat igen érdekli az őezinte eszmecsere az égetően fontos nemzetközi dolgokról. Carey hangsúlyozta, hogy érdeklődőét keltett bennük Hruscsovnak az ENŐZ-ben az általános és teljes leszerelésről előterjesztett javaslata. Mint Carey mondta, az amerikai munkásokat aggasztja, hegy óriás összegeket fordítanak fegyverkezésre. Reuther a maga részéről kijelentette: a leghalaszthatatlanabb kérdés a béke fenntartása. Carey es a többi résztvevő kérte Hrus- esovotj beszéljen az új szovjet leszerelési javaslatról. Az amerikai szakszervezeti vezetők azonban meg sem várták a tényleges választ, hanem más kérdésekét is kezdtek feladogatni, így például az elmaradott országoknak nyújtandó gazdasági segeJy kérdéséi. A kérdésekre válaszolva Hruscsov emlékeztette beszélgető partnereit, hogy a szovjet kormánynak az ENSZ- ben beterjesztett általános és teljes leszerelési javaslata lehetővé teszi az elmaradott országok megsegítését is, mert a javaslat értelmében a fegyverzet csökkentése révén elért megtakarítás bizonyos százalékát az elmaradott országok megsegítésére lehetne fordítani. Mi azonban nem várunk addig, amig megegyezés jön létre, a leszerelésről — mondotta Hruscsov’ — ml most is nagyarányú ga7lasigi segítséget nyújtunk az •tmaradott országoknak. Egyrészt az ENSZ útján adunk segítséget: bizonyos összegeket fizetünk be, egészségügyi és élelmiszer-segítséget nyújtunk. Másrészt kétoldalú szerződések alapján segítjük ezeket az országokat. A szovjet miniszterelnök példákat hozott fel az el maradt országoknak nyújtott segítségre, amikor Reuther félbeszakította. S arra törekedett, hogy árnyékot vessen a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére irányuló szovjet politikára. Ennek során odáig ment, hogy azzal vádolta a Szovjetuniót: az elmaradott országoknak nyújtott segélyt önző célokra, a hidegháború céljaira használja fel. Hruscsov visszaverte e támadást. Ezt mondotta: „Ön rossz helyre céloz nyilaival. A Szovjetunió nem zsákmányolt és ma sem zsákmányol ki senkit. Barátként nyújt segítséget az elmaradott országoknak, nem köti segítségnyújtását semmiféle politikai feltételhez. így például többezer tonna gabonát küldtünk Jemennek, pedig ott nincs szocialista rendszer, hanem királyság van. Talán ez önző célokból nyújtott segítség? Hol itt részünkről az önzés? Ebből nem vágunk zsebre semmiféle nyereséget, mi jóbaráthoz illően cselekedtünk. — Viszont nézzék meg, hogyan járnak el áz imperialisták. Az amerikai monopóliumok kiaknázzák az elmaradott országok kincseit és nagy nyereségeket zsebelnek be ebből. Anglia. Francia- ország és a többi kapitalista ország szintén foglalkozik ilyesmivel. Nem lehetne-e, hogy ezek az országok az így szerzett nyereségekből nagyobb arányú segítséget nyújtsanak az c'maradolt országoknak?! A Szovjetunió telt ilyen javaslatot az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A Szovjetunió kölcsönös előnyök alapján kereskedik minden országgal. Reuther nem tudott semmit se szembeállítani Hruscsov érveivel, ezért hirtelen így kiáltott fel: „Önök . kizsákmányolják Kelet- Németország népét”. Ez a kijelentés még Reuther kartársainál is mosolyt váltott ki. Hruscsov így válaszolt: — „Ezt meg hennán veszi? önt láz gyötri, nyugodjék meg. Ki bízta meg önt, hogy a német nép nevében beszéljen? Miért próbál állandóan más népek nevében beszélni? önt elkényeztette az a körülmény, hogy sok ország függ az Egyesült Államoktól és. kénytelen tőle segítséget kérni. A szocialista országok azonban szilárdan állnak a lábukon. Mi nem emelünk alázatosan kalapot Önök előtt. A szovjet rubel nem hajolt meg a dollár előtt, ma sem hajol meg és nem is fog.” Ezután a leszerelés kérdése került szóba. Reuther és néhány más szakszervezeti vezető a reakciós sajtónak azokat az állításait kezdte ismételgetni, hogy az általános és teljes leszerelés tervét a Szovjetunió csppán propaganda céljából terjesztette elő, a Szovjetunió ugyanannyit költ fegyverkezésre. mint az Egyesült Államok: évenként 40 milliárd dollárt. — Először is — válaszolta Hruscsov — mi védelmi célokra nem negyven, hanem 25 milliárd dollárt költünk, ha az önök pénzében számolunk. . Másodszor: amikor olyan kijelentést hallok Öntől, hogy a szovjet javaslat pusztán prapaganda, akkor engem, a volt bányászt, szánalom fog el Ön iránt. A/t mondják, hogy Ön a munkásosztály szülöttje. Mégis, Ön úgy beszél, mint a kapitalisták képviselője. Azt ! értem, ha Hearst közöl ilyesmi- j ket sajtójában. De ha ezeket egy | szakszervezeti vezető megismétli, akkor sajnálkozom amiatt, hogy mennyire lezüilesztették önöket a monopolisták.” Reuther azonban tovább hajtogatta a reakciós propagandának a szovjet javaslatokat elferdítő állításait. Kijelentette például, hogy a szovjet leszerelési tervben nincs szó ellenőrzésről. Hruscsov így válaszolt: . — Miért van az, hogy Ön ilyen jól Ismeri Dulles érveit és ilyen rosszul ismeri a szovjet álláspontot? Mi helyeseljük a mindenre kiterjedő ellenőrzést, de hogyan kell ezt megszervezni? Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy először vezessük be az ellenőr-- zést, és csak aztán tárgyaljunk a leszerelésről. Viszont a mai helyzetben, amikor ar. Egyesült Államok katonai támaszpontokkal vesz bennünket körül, ellenőrzés leszerelés nélkül csak katonai hírszerzést jelenthet. Mi viszont azt javasoljuk, hogy az ellenőrzést szakaszonként szervezzük meg, annak arányában, ahogyan a leszerelés megvalósul, — De hiszen mi egyenlő ellenőrzést javasolunk az Egyesüli Államok és a Szovjetunió számára — mondta Reuther. Nem, nem egyénlőek a felté- . telek — válaszolt Hruscsov. —: Amerikai katonai támaszpontok vannak határaink körül, szovjet támaszpontok pedig nincsenek az amerikai kontinensen. Hogy éreznék maguka.t, ha szovjet katonai támaszpontok lennének Mexikóban és Kanadában? —Ki gátolja önöket ebben? Csináljanak ilyen támaszpontokat! — vágott közbe Reuther testvére. Ezt i a provokációs megjegyzést viharos felháborodással fogadták a jelenlévők. Hruscsov Reuther testvére felé fordulva így szólt: „Nem szégyenli magát, hogy ön. a munkásosztály képviselője ilyeneket ejt ki a száján?” Reuther, az AFL—CIO alelnö- ke ügyetlenül más témára igyekezett terelni a beszélgetést; arra hivatkozott, • hogy már késő van és hogy, „a miniszterelnök úr úgylátszik elfáradt, s ezért gyorsabban kell feltenni a kérdéseket.” Hruscsov erre azt felelte, hogy nem lehet bolhamódra ugrálni témáról-témára. „Mit akarnak, komoly beszélgetést, vagy talán valami mást? Először az egyik kérdést kenték el, aztán a másikat, most pedig a harmadikra akarnak átugrani. A leszerelés a kérdések kérdése, a legfontosabb kérdés, j Azt akarjuk, hogy helyesen értsek meg álláspontunkat, s ezért alaposan el szeretném magyarázni”. Walter Reuther ennek ellenére süt-gösen újabb kérdéseket akart bedobni, s e célból Rieve-nak ad- j ta át a szót. Rieve egyszerre több [kérdést tett fel: állami tulajdon a kapitalista és a szocialista országokban, demokrácia és diktatúra, a sajtó és a rádió ellenőrzése. tájékoztató anyagok cseréje, stb. S közben megegyezel- megismételd a Szovjetunió és a szocialista országok ellen irányuló ismert rágalmazó kirohanásokat Már a kérdések megfogalmazásából látszott, hogy Rieve igen j homályosan és ferdén képzeli el a szovjet valóságot. Walter Reuther figyelte, hogyan „dobja be” Rieve az előre elkész tett forgatókönyv szerint a kérdéseket és jegyzetébe tekintve odaszólt Rieve-nak, hogy, még az egypűrt: endszerről is érdeklődnie kell, de Rieve erre csak legyintett. | Hruscsov azt válaszolta, hogy Rieve kérdéseit a Szovjetunióban 1 alapfokú politikai szeminárí- í umokon tárgyalják, j Erre Reuther, hogy kiélezze a j beszélgetést, még egy kérdést tett fel: „Feltétlenül megkevete- 1 li-c az állami tulajdon rendszere j a demokráciát kizáró diktaiu- 'rát?” Miközben Hruscsov Rieve kér- jdésére válaszolva' jelleme te a [szocialista állami tulajdon és a [ tőkés állami tulajdon közti különbséget és elmondta, hogy a szocialista országokban a termelőeszközök az egész nép kezében vannak, a tőkés országosban pedig az államosítás a ourzsoázia, mint uralkodó osztály kezében hagyja a termelőeszközöket, Reuter hirtelen megjegyezte, hogy „a szocializmus legfelsőbb fokát Izraelben érték el”, ahol állítólag , a szakszervezetek kezében van az ipar 60 százaléka?! Arra a kérdésre, hogy kié a hatalom Izraelben, Reuther nem tudott értelmesen válaszolni. Hruscsov elmagyarázta, hogy minden társadalmi lendszer legfontosabb jellemvonása: vajon a munkásosztályé, • a dolgozóké, vagy pedig a kizsákmányoló osztályoké a hatalom? Ha a nép van hatalmon, akkor a termelő- eszközök szocialista tulajdonban vannak, ha pedig az államosítás kapitausla hatalmi rendszeroen történik, akkor más az eset. A kommunisták a munkásosztály diktatúrája mellett foglalnak állást, s csak úgy lehet sikeresen építeni a szocializmust, ha a dolgozók veszik át a hatalmat. A munkásosztály diktatúrája nemcsak, hogy nem zárja ki a demokráciát, hanem megteremti az igazi demokrácia fejlődésének valamennyi feltételét. Sőt, a munkásosztály diktatúrája a demokrácia legmagasabb formája. — Reuther ismét megjegyezte. hogy ,.a miniszter- elnök úr úgy látszik elfáradt, s ezért újabb kérdéseket nem kell feltenni. Hruscsov erre gúnyosan válaszolt: —Mi az? Talán nincs elég erejük, hogy velem mérkőzzenek? Én formában vagyok! Amíg csak élek, nem fáradok bele a munkásosztály céljaiért vívott harcba. Ha akarják beszélgessünk komolyan, senki sem korlátozza időnket”. Carran a tengerészszakszervezet elnöke vette át a szót és elmondotta, hogy a mindennapi életből szeretne egy kérdést feltenni. „A harmincas években jártam a Szovjetunióban, amikor önök gépeket vásároltak tőlünk, örülünk a Szovjetunió műszaki haladásának. Most azt szeretném tudni, fej- [ lődni fug-e a szovjet ipar müsza- ' ki fejlődésével együtt a kollektív szerződések rendszere, megkap- ! ják-e a munkások a sztrájkjo- • get? Hogyan védik a szakszerve- ' zetek a dolgozók érdekeit?” — Értem a kéi'dést — mondotta Hruscsov, — s tetszik nekem, hogy Ön osztályérzésekkel veti ! fel a szakszervezeti munka problémáit. De úgy tűnik, hogy ön egyáltalán nem látja tisztán . a szocialista állam belső viszonyait, a munkásosztály helyzetét, a szakszervezetek szerepét. Ön mindent a szokványos amerikai mértékkel mér. Itt Reuther észrevette, hogy Carrant komolyan érdeklik Hruscsov magyarázatai, s gyorsan közbevágott. A személyi kultusz kérdéséről mondott valamit. Carran élesen rászólt: „Ne szakítsd télb»!” Hruscsov Carranthez fordulva folytatta: „Az Ön kérdése azért tetszik nekem, mert egyenes. Egyenesen is akarok válaszolni ra. Az Októberi Fórriada» lom után, a legelső években hálunk is voltak sztrájkok. Magam is többször beszéltem sztrájkoló munkásokkal. Most nem sztrájkolnak a szovjet munkások. Hogy miért? ön magától is megtalálhatja a magyarázatot, ha emlékezetébe idéz néhány tényt. Melyik tőkés országban képzelhető cl, hogy a kormány minden, a munkásoktól jövő nyomás nélkül terveket dolgozzon ki a munkásosztály életszínvonalának emelésére? Tőké* országban egyenesen elképzelhetetlen, hogy a munkások bérét a munkaidő csökkentése mellett, minden sztrájk nélkül felemeljék. A Szovjetunióban viszont ez a feladat elsőrendű fontosságú. A kormány, a munkáséit és a szakszervezetek egységesen azon dolgoznak, hogy tovább emeljük a béreket és csökkentsük a munkaidőt. Ehhez csak a kellő gazdasági lehetőségeket kell megteremteni; Azt hiszem, hogy ha elfogadnák a teljes és általános leszerelésből előterjesztett javaslatainkat, nem 1964-ben, ahogy a hét éves terv előirányozza, hanem már sokkal előbb megkezdhetnénk a hatórás munkanap bevezetését és az ezzel járó bér emelését. A szovjet munkások szüntelenül figyelemmel kísérik az ország gazdasági fejlődését és jól tudják, hogy megvan-e az adott pillanatban a gazdasági lehetőség arra, hogy emeljék a béreiket”. Carran megköszönte * választ.- Reuther, hogy megint kiélezze a vitát, kijelentette, hogy „A Szovjetunióban a szakszervezet az állam függvénye”, s magyarázatot kért arra, miért nem eme! szót a Szovjetunióban a szak- szervezet a párt ellen? F szavaknál néhány szakszervezeti vezető szót kért. ■ de Reuther úgy tett. mintha nem venné észre és tovább beszélt a többiek helyett. Hruscsov mosolyogva megás - gyezte: „Maga olyan, mint * csalogány. Ez a madár, amikor énekel, behunyja a szemét, ,se nem lát, se nem hall. csak a saját hangjában gyönyört ködik.” — A jelenlévők hangosan elnevették magukat, Reuther elpirult.- De tovább folytatta mondókáját és azt állította, hogy a szovjet munkásokat védelmezi. — Miért dugdossa az orrát má_ sok dolgaiba? — kérdezte Hruscsov. — A szovjet munkások maguk döntik el saját ügyeiket és jól megvannak fogadatlan prókátorok nélkül. Ha Ön műidig csak kioktatni akar, ebből nem lesz jó beszélgetés. Reuther erre gőgösen kijelentette: Nemzetközi munkáaszolidaritás is van a világon. — Hogy mernek önök nemzetközi szolidaritásról beszélni? Hiszen önök szakították ketté a Szakszervezeti Világ- szövetséget. Önök szegezték szembe saját szakszervezeteiket a világ legtöbb szakszervezetével válaszolt Hruscsov. Reuther, mint mindig, Ha sarokba szorították, nem félt, hanem újabb kérdésre terelte a beszélgetést. Knightnak adta át: a szót. Knight hányaveti hangnemben felvetette „a németországi szabad választások” kérdését és .az úgynevezett „magyar ügyet.” (Folytatás a 4, oldaíont 3
