Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-03 / 210. szám

A hétköznapok gyors fu­tamában hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk önmagunkról. Olykor egy fél­recsúszott lépés, . egy sokáig káros emlékű pillanat kell hoz­zá, hogy rádöbbenjünk: nem is­merjük eléggé önmagunkat. Naponta találkozhatunk ilyen esetekkel. Nem egyedülálló, amit az egyik párttaggyülésen tapasztaltak a kommunisták. Bírálták az egyik gazdasági ve­zetőt, mert olyasfélét tapasztal­tak nála, hogy mellőzi az elv-, társait, a munkatársakat és szívesebben tölti idejét borba­rátok társaságában. A megbí­rált az első pillanatokban he­vesen védekezett, jó tulajdon­ságaira hivatkozott, de az el­marasztaló példák özöne alatt összeroskadt. Be kellett ismer­nie: elhanyagolta önmaga ne­velését. megfeledkezett a gya­kori önvizsgálatról és így tere­bélyesedett ki nála az iménti rossz tulajdonság. Ez az emlé­kezetes, forró hangulatú kom­munista megbeszélés olyan vo­nással gazdagította a pártszer­vezetet, mely megszívlelendő más pártszervezeteinknél is. önmagunk formálása, a jó tu­lajdonságok kifejlesztése és a rosszak fokozatos száműzése minden ember számára úi és örömteli távlatokat nyit. Érde­mes vele törődni. Van erre mód. Kinek ne lenuének na­ponta olyan csendes pillana­tai, amikor jól esik hallgatni, s elgondolkozni a napi mun­kálkodás, a viselkedés, önma­gunk felett. Ezekben a percek­ben ösztönösen végigvonul fe­jünkben a napi munka minden rezdülése, a másokkal való kap­csolatunk, saját terveink a ma­gánéletben, a tanulásban', a munkában. Ezt az ösztönös fel­villanást szükséges tudatos szám­vetéssé változtatni. Szembenéz-' ni ■ magunkkal; tetteinkkel, cél­jainkkal, bátran belepillantani abba a tükörbe, bár mutasson az néha torzképet, mutassa gyön- geségeinket. Ha nem röstellünk az élet ritmusa közben időt szentelni önmagunk nevelésé­nek, nem érnek váratlanul meg­lepetések, hogy a szemünkbe vágják: „mit akarsz, hisz ne másokat, magadat ismerd meg előbb, magadat neveld me“” Persze, aki ezt mondja, való­jában az is önnevelésre szorul Van-e környezetünkben, vagy bárhol is olyan ember, aki a megtestesedett tökéletesség, aki­nek nincsenek kisebb-nagyobb hibái? A magunk formálásá­hoz először is őszinteségre var szükség önmagunkkal szemben Aki áltatja magát, nem mer szembenézni a tényekkel — for­duljanak azok elő munkájában rátermettség tekintetében, vagv magánéletében, erkölcsi felfogá­sában, világnézeti gondolkodá­sában e«varánt — az képteler megnevelni önmagát. Szerencsére többen van­nak azok. akik az őszintesége* 1 választják, és tudatosan hoz­zálátnak egyéniségük kialakí­tásához, tökéletesítéséhez. Lép- ten-nyomon találkozunk olyan emberekkel, akikről meglepve állapítjuk meg: hiszen ezt va­lósággal kicserélték, ez az em­ber más ember! Igen, a kör­nyezet, a munka, a közösség és az önakarat valóban új embert kovácsol a régiből. Hányán van­nak olyanok, akik azelőtt maga­biztos közönnyel mentek el az égnek emelkedő házóriások előtt, az újságokban évekig egy- szuszra tovább lapozták az úgy­nevezett „száraz” elsőoldalas termelési híreket, az ipar, a mezőgazdaság helyzetéről, csak itt-ott olvastak bele az ország vezetőinek beszédébe. Fs most? Féltő gondoskodással szemlélik a Béke-ház meghosszabbítását, Kibontakozóban a sokoldalúan müven, közösségi embereket nevelő szocialista kollégiumi mozgalom az új háromemeletes épület- szárnyat, elégedetlenül ingatják a fejüket, ha valami olyat lát­nak, ami árt a közösségnek, számontartják hogy állunk ipa­runk szerkezetének átalakításá­val, a mezőgazdasággal. Már ott tartanák, hogy tudják: ezek a száraznak, szürkének, egy­hangúnak tűnő dolgok formál­ják. alakítják életünket, s nagyon közel állnak mindenki­hez. Az önnevelés az önbizalmat táplálja és segít megtalálni he­lyünket az életben. Nem kétsé­ges, az önnevelés első' lépcsője ez, enélkül nem lehet tartalmas és teljes. Gorkij, a nagy orosz költő mondja: „Az ember a kö­vetkező feladat előtt áll. meg kell találnia, önmagát és .szub­jektív viszonyát az élethez, az emberekhez, az adottságokhoz..” Erre kell törekedni 'minden rez­dülésünkkel: megfigyelni az életet, az embereket. * tisztázni a magunk álláspontját és mun­kához látni. Ismerek munkásembereket, akik életük negyvenedik-ötvene­dik évében jutottak el e felis­meréshez és most akarják új­jáformálni életüket. Hányán és hányán elhatározzák: magasabb képesítést szereznek, a munká­juk mellett középiskolában, fő­iskolán, szaktanfolyamokon ta­nulnak, serényen, kitartóan. Emellett példásan végzik mun­kájukat, újabb és újabb tulaj­donságokat fejlesztenek ki ma­gukban, megismerik,- mit je­lent segíteni másokon, tudá­sukból kölcsön adni, emberi gondokon enyhíteni, nehéz ügyet elintézni. EZek az úgyne­vezett apró célok ízesítik meg a hétköznapokat. Vannak embe­rek, akik a legmélyebben gyö­kerező szenvedélyeket is legyő­zik, mint a dohányzást, az ita­lozást. Számtalan példa van ilyen is: a napokban magasabb beosztásba léptettek elő az egyik üzemben valakit. A mun­katársak közül néhányan rán­colt homlokkal, elégedetlenül fogadták az intézkedést. Ök még a régi K. B-t ismerték és nem az újat, aki levetette hi­bái nagyrészét, legyőzte- önma­gát és igenis, munkája, ma­gatartása után megérdemli Sz előléptetést. Különböző módon jut­nak; el az eitiberek a felisme­réshez, hogy kitartóan hozzá­lássanak önforniálásükhoz. A minap vetítették a Gorkij mo­ziban a „Mi ketten, egyedül” című , olasz . filmet. A film egyes jeleneteivel arra hívja fel a figyelmet, -hogy törődjünk többet embertársainkkal, ne- csak. -akkor keressük fel egy- mást, ha bajba vagyunk és legyünk, határozottak az életben. A film egyik fő szereplője mondta: megyek és megrúgdo-. som, aki megérdemli és megsi­mogatom, aki jó.. Kijövet egy fiatal férfi lelkendezve mesélte feleségének: ez igen, nagyon így van, én is így fogok ezután tenni, valósággal kicserélték az előadás ,utó,n. . Természetesen nem megy ilyen, könnyen az önnevelés, .kitartó ön vizsgáló­dásra és folytonos elővigyázat- ra van szükség. Nézz körül, mielőtt lépni akarsz, gondol­kodj, mielőtt kinyitod a száo — mondja egy régi bölcselke­dés. És' valóban; gondolkodni kell. Es soha egy percre sem megfeledkezni önmagunkról. Az önnevelés iskoláját soha nem lehet befejezni, itt soha nincs „nagy vakáció”. Az önképzés, amely jó segítője ennek, eddig ismeretién területekre, viheti az embert,, az élet új, szépségeinek íelfedéséyel... A, szerénység,, az emberiesség, a becsületesség, a közösségi szellem és még szá­mos jő? oldalunk” • újjászülí egyéniségünket és olyanná, iho’gy képesek „ leszünk megállni • az életben, önállóan, magabiztosan hozzálátni a legnehezebbhez is. Végső soron: amilyen magaslat­ra emelkedik az ember az ön­nevelés és a közösségi nevelés szárnyán, olyan megbecsülés­ben részesíti a társadalom. Páll Géza. Félévvel ezelőtt kerültek nyilvá­nosságra a KISZ Központi Bi­zottsága és a Művelődésügyi Mi­nisztérium irányelvei a középisko­lai diákotthonok- szocialista kollé­giumokká fejlesztésére; Az, MTI munkatársa tájékoztatást kért a Minisztériumban: hogy valósul­tak meg ezek az irányelvek az azóta eltelt időszakban? Mint elmondották, a diákottho­nok szocialista kollégiumokká való fejlesztése az MSZMP művelő­déspolitikai irányelveiben, a meg­valósítandó feladatok, között sze­repelt. A párt hívta fel a figyel­met arra, hogy az if jóságunk szo­cialista nevelésében használják fel fokozottabban a diákotthonok adottságait és a kollégiumi moz­galom haladó hagyományait. -— Diákotthonokban lakik a közép- iskolások mintegy 22 százaléka, nagyrészük — csaknem hatvan­négy százalék — munkás és pa­raszt származású, ezért is első­rendű feladat az eddiginél maga­sabb színvonalú, szocialista neve­lésük, Február óta az ország három­száz diákotthonából tizennégyet fejlesztettek kollégiummá, a mos. 57 ezer forintos kút Rozsál y pusztán A Szabolcsveresmart melletti Rozsálypusztán több, mint hat­van család lakik, akiknek eddig nem vblt jó vízellátásuk. Most a községi tanács vb. úgy döntött, hogy községfejleszíési alapból és más keretekből új fúrott kú- tat építtet a Mélyfúró Vállalat­tal á pusztai lakosok részére. A terv, szerint szeptember 20-án kezdik meg itt a munkát. és á szerződés szerint még október I 18-án átadják rendeltetésének. | így megoldódik a rozsálypusztai dolgozók vízellátása is'. kezdődő tanév első felében pev dig tovább folyik ez a munka* így a tervek szerint az első íélé'/j végére összesen mintegy harminc kollégium működik majd az or­szágban. Az eddigi, viszonylag rövid időszakban szerzett tapasztalatok1 is igazolják a kezdeményezés he­lyességét. A kollégiumokban ki­alakulóban van a fejlett közes-| ség-i élet, amelyet az igazgató és a nevelők mellett a fiatalok ön- kormányzata irányit. össze! az első tizennégy szocia­lista kollégiumnak ünnepélyese» átadják a KISZ Központi Bizott­sága zászlaját. Államunk a lehe­tőségekhez mérten fokozottan mind nagyobb anyagi segítséget is nyújt a kollégiumi mozgalom felvirágoztatásához. Legutóbb pél­dául újabb összegeket biztosítot­tak a kollégiumok felszerelésének bővítésére, ellátásának további javítására. A munka még na­gyobb lendülettel folyik majd a második ötéves terv időszakában..' így többek között öt év alatt 40 százalékkal több pedagógus mű-1 .cödik ma,jd a kollégiumokban. A jó példa követői A nyíregyházi Ságvári Terme­lőszövetkezet asszonyai csatlakoz­tak a számos tatárfalvi Ady Ter­melőszövetkezet asszonyainak fel­hívásához és már • nagyszerű ered­ményekkel dicsekedhetnek a ba­romfinevelés terén. Simái And­rás né baremfigondozó szorgalmas munkájának eredményeként 4.5 százalékos elhullással 5200 darab csibét neveltek a. termelőszövet­kezetben. pillangós-magtermelés A beregi A vásárosnaményi járásban legértékesebb szálastakarmány a vöröshere, lucerna és szarvas­képp. Ezen évelő pillangósok fehérjében gazdag, nagytömegű zöld vagy szénatakarmányt ad­nak. Nagyfontosságú tápláló hatásukon túlmenően éveken keresztül gazdagítják a talajt nitrogén tápanyagban és igen kedvezően befolyásolják a ta­laj szerkezetét. Az évelő pillangósok területe az utóbbi években fokozatosan növekedett és különösen az el* múlt két esztendőben gyarapo­dott rohamosai). 1951-ben a szántóterületnek még csak nyolc százalékán termelték, ma már ez az arány 14 százalékot, a termelőszövetkezeteknél pedig 17 százalékot éit el. Ezeknek a nagyertákű évelő pillangósoknak többirányú ked­vező hatása a Szántóföldi nö­vénytermelésié és. az állatte­nyésztésre már nem vitatható el. S ugyanakkor kedvezően befolyásolja a gazdálkodást is. Feladatunk tehát az évelő pillangós takarmányíélek területének további sürgős növe­lése. Hogy a ' fieréfélék vetés- területét bővíttess ük, ahhoz egyre nagyobb mennyiségű ve­tőmagra van szükség. A vető­magot pedig itt, a- beregi, szat­mári földeken kell megtermel­ni, mert természeti adottsá­gaink erre megfelelnek. A he­lyi szükségleten túlmenően nagy­mértékben kell hozzájárulni az országos, de még a külföldi igények kielégítéséhez is. A mágtermelés területén je- > lenleg igen sok gondunk van. Ez abból adódik, hogy dolgozó parasztságunk nem ismeri kel­lőképpen ' a magfogás módsze­reit, s akik ismerik is a meg­felelő eljárásokat, nem sokat törődnek azok alkalmazásával és a mágtermelést a- véletlenre bízzák. Termelőszövetkezeti gazdasá­gainkban már egészen más a helyzet. Nagy "többségüknél a hosszadalmas felvilágosító mun­ka után már alkalmazzák a korszerű növényvédelmet az állati kártevők ellen. Ugyanak­kor nagy súlyt helyeznek az aranka elleni védekezésre is. Elsősorban zárolt,, tiszta vető­maggal, s ha jelentkezik az aranka,’ ott vegyszeres gyomir­tással. Eddigi 'megelőző és köz­vetlen védekezésükkel elérték az idén —' a magfegásra igen kedvezőtlen időjárási , viszonyok között is,: —‘ hogy vöröshere-íé- rületvk 50 százalékán magot fognak. Az egyéni gazdaságokban — ahol ma még jelentős mennyi­sége van, a vörösherének —saj­nos, nincsen megoldva sem • az arankamentes vetőmag talajba juttatása, sem á károkozók e’- lcnl védefem. Az idén az erős arankafertőzés miatt az egyéni gazdaságok vöröshere-vetéste­rületének csupán öt százalékán próbálkoznak ma'gfogással. Ez a minimális terület sem .mentes a fertőzéstől. . A herefélék aranka- és ro­varkártevők elleni védelmének elhanyagolása két oldalról is súlyosan érinti, a termelőket. Egyrészt a kártevők — elsősor­ban az aranka —• által legyen­gített területeknek az átlagos szénahozama csökken a mini­mális 5—6 mázsára holdanként, másrészt a magfogás ilyen te­rületről lehetetlen. Néhány adat annak bizonyítására, hogy a járás dolgozó parasztsága mi­csoda kincset veszít él nemtö­rődömsége miatt. . Szerényen számolva — csak 12—14 ' má­zsás átlag szénatermést véve alapul a jelenlegi 5—6 mázsa­vai szemben — a járásban két­millió forint jövedelemtől es­i ik el b kis*érmeink. Magio- gásban — a múlt G íhez viszq- nyítya 1250 mf&stvtn lesz keve­sebb — 2000 forintos áron szá­molva 2,5 millió forint a vesz­teség. A kár — mint -látható — óriási és az igazság az, hogy mindezt a termelők sajat ma­guknak köszönhetik. Az aranka kártételét a ter­melők nagyon jól ismerik. Csak éppen a kezdeti kisebb fertőzések idején egyáltalán nem -törődtek ,a kartétel meg­akadályozásával és felszámolá­sával. A kistermelők igen jelen­tős százaléka még ma is az ál­kérdései tala, fertőzött területen megter­melt, fémzarolatlan magot veti el. Nem kellett a fémzárolt, arankamentes vetőmag és íme,, az eredmény ma már ugyan­csak siralmas. Ezen az . állapoton nagyon sürgősen kell változtatni. Har­cot kell folytatni a gyomok, köztük az aranka ellen, irtani kell a rovarkártevőket és leg­elsősorban a. termelők marad'i- ságát. A végleges és maradék­talan megoldás természetesen a nagyüzemi termelés keretei kö­zött teremtődik meg, de a ma kistermelőjének sem közömbös, hogy egy-egy hold földön több­ezer forint jövedelemtől esik el, A földművelésügyi kormányzat ide vonatkozó rendeletét betart­juk, amely szerint a 3 száza­léknál fertőzöttebb területről le­került magot nem engedjük, el­csépelte De ez nem elég, ez csak adminisztratív út — az egyéb, a védekezésre vonatkozó j .-'.szabályokkal - r ült. i?c *t"- sabb az, hogy minden termelő lássa be, , milyen érdeke fűző­dik a maga és a népgazdaság szempontjából ahhoz, hogy e:t az értékes takarmányfélét és annak magját a korszerű agro­technikai követelményeknek megfelelően termelje. Ez nem­csak anyagi érdeke, hanem — túlzás nélkül. — állampolgári kötelessége minden termelőnek. Szarka Bálint járási foazronouius; 2 A* önnevelésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom