Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-02 / 185. szám

í*1 yőzünk, vagy elpusztulunk'’ jjvrv — ezt hirdette Nyíregy­háza nagy szülötte, a magyar proletariátus, a magyar kom­munista-mozgalom hőse, Sza­muely Tibor. Ma 40 éve annak, hogy gyilkos csendorgolyók Szamuely Tibor életét kioltották, A nép iránti szeretetben, az ellenség iránti olthatatlan gyű­löletben példaképünk lelt Sza­muely Tibor. Sajnos, nem él­hette meg álmainak valóravá- lását, a szocialista- Magyaror­szág megvalósulását. A nép emlékezete azonban örökké megőrzi őt. Különösen szívünkhöz nőtt nekünk, nyír­egyháziaknak. Itt , született, gyermekkorában itt nevelke­dett. Jól emlékezünk magas, sovány alakjára, értelemtől égő, lobogó szemeire. IVI" ár diákkorában csatlako- zott a munkásmozgalom­hoz. Versei és cikkei a Népsza­vában jelentek meg. A nyíregyházi gimnáziumból Győrbe került. Az akkori Győri Hírlapban is megjelent több cikke. Az érettségi után újságíró lett. Sokáig élt Nagyváradon, Ady Endre társaságában. A nagy magyar író forradalmi eszméi is nagy hatással voltak Szamuely Tiborra. 1914-ben bevonult katonának. Forradalmi magatartása miatt büntetésből négy hét után a frontra küldték. Fogságba esett.. Itt sem ült tétlenül. Fo­golytáborról fogolytáborra járt, beszédeket tartott az igazságta­lan és önkényes háború ellen. Többször börtönbe vetették. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom már Lenin oldalán ta­lálja. Hősiesen harcolt a forra­dalom sikeréért. 1919. január 3-án érkezik haza Budapestre. Ekkor már megalakult a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja. Hazaérkezése után január 5-én Nyíregyházára jött meg­látogatni szüleit, családtagjait és ugyanaznap előadást tartott „Imperialista-diktatúra, vagy proletárdiktatúra" címmel. a színházban. A z előadást a tüzérezred és huszárezred bizalmi tes­tületé és a nyomdász csoport készítette elő, szervezte meg, a már megalakult nyíregyházi kommunista pártszervezet tá­mogatásával. A volt tisztek és a burzsoázia gyűlölték Sza­muely elvtársat és az akkori hatóságok közreműködésével meg akarták gyilkolni. 1919. februárjában, amikor a kormány elfogatta a Kommu­nista Párt vezetőit. Szamuely Tibor illegalitásba ment es to­vább irányította a „Vörös. Új­ság” szerkesztését. A proletár- diktatúra győzelme után had­ügyi népbiztos, egyben rok­kant- és lakásügyi népbiztos lett. Az imperialista ellenforradal­mi háború idején megszervezte a nemzetközi brigádot és részt vett a vörös hadsereg megszer­vezésében. Egy budapesti gyűlésen 1919- ben beszédet tartott, melyen fegyverbe szólította a munkáso­kat az ellenforradalom ellen. A z egyik toborzó gyűlésen - tarlott beszédében a kö­vetkezőket mondotta: — Pokolba a parlamentáris köztársasággal, amely lehetet­lenné teszi a proletár tömegek önálló cselekvését. Éljen a munkások, katonák, parasztok és földműves szegények taná­csainak köztársasága, amely egyedül biztosítja a kizsákmá­nyoltak hatalmát. Fegyverbe az ellenforradalom ellen, a mun­kások, a katonák, a földmű­ves szegények, parasztok hatal­máért! Fegyverbe elvtársak! 1919. május végén a Kom­munista Párt igen megtisztelő feladatot bízott rá. Menjen el Lenin elvtárshoz és informálja őt a magyarországi események­ről. Egy rossz állapotban lévő repülőgépen az ellenség légte­rén keresztül tette meg az utat és elhozta Lenin elvtórs üze­netét a magyar munkássághoz. Moszkvából való hazaférese után újból teljes erővel vett részt az ellenforradalmi erők elleni küzdelemben. Harcolt a pártért, a dolgozók szabadsagá­nak megvédelmezéséért az utolsó pillanatig. A Tanácsköztársaság buká- sät megelőző napon is azért harcolt, hogy ne mondjon le a kormány, vonuljon Dunán­túlba' és mozgósítsák harcra a munkásságot. Nem hallgattak rá, a kormány lemondott és Szamuely Tibor augusztus 2-án megbízható em­bereivel készült elhagyni az or­szágot. A határon azonban a csendőrök elfogták és borzalmas kínok között meggyilkolták. így fejezte be életét a forradalmi mozgalom kiváló harcosa, Sza­muely Tibor elvtárs. IVI a, halálának 40. évforduló- ján emlékezik rá az egész ország. Mi, nyíregyháziak külö­nösen nagy szeretettel gondolunk rá, városunk szülöttére, a nagy forradalmárra, a Tanácsközi ár­lemesek legyenek né­met barátaiknak. — Milyen bályo- sak... — hangzott el ismét a boldogító mondat a bámulok és a megjelent szü­lők ajkáról, amikor a kis pajtások kézfo­gással bemutatkoz­tak egymásnak, öle­léssel és meleg csók­kal fejezték ki közös érzéseiket. A nőtanács kikül­döttje rövid köszön­tőt mondett, a gye­rekek nagy figye­lemmel hallgatták, az tán harminc csokor virág cserélt gazdát: ezzel kedveskedtek a nyíregyházi pajtások külföldi barátaiknak. — Milyen bályo- sak...! Sokszor hangzott el ez a pár szó szer­dán délután a nyír­egyházi Gorkíj-mozi előcsarnokában, a TIT lengőajtós bejá­ratánál A Sóstón nyaraló német gyere­kek és a nyíregyhá­zi úttörök bensőséges találkozójára került sor. Hivatalosan fél négykor vette csak kezdetét az ünnepé­lyes találkozó, de a kék és piroshyakken- dős nyíregyházi gye­rekek már röviddel ebéd után nagy izga­lommal rendezked­tek a „randevú“ szín­helyén, hogy már az érkezés péraei is kel­Izes uzsonna került az asztalra, kakaós kávé, keksz, csokolá­dé, s már az uzson­nát követő pillana­tokban is egy ismert szokás kedves epi­zódjának lehettek szemtanúi: szalvé­tára, újságszélre, vagy ki mire tudta, feljegyezte barátja cí­mét, hogy levelezés­sel tartsák fenn ké­sőbb is kapcsolatu­kat. Dicséretes volt a nőtanács gondolata: filmvetítéssel kedves­kedtek a megjelent gyerekeknek. Nem volt hiány jókedvben sem, mert a nemzet­közi találkozót tánc­cal zárták a jó bará­tok, saság hős népbiztosára. Emléke­zünk szavaira, amikor a proleU rok jogairól és hatalmáról ne­széit. Arra tanított bennünket, hogy a proletarians hatalmát úgy őrizzük, mint két szemünk világát. Megfogadjuk Szamuely elvtárs szavait, és vigyázunk a nép hatalmára, mint két sze­münk világára. Farkas Pál Mesél a muzsika inéról, dalról, szerelemről, — így zól az augusztus 2-án megrende- .ésre kerülő' opera- és balettest jlakátja. Az esten Rossini, Bizet, Gounod, Donizetti, Verdi, Lehár, Kacsóh, Schubert müveiből éne­kelnek Gencsy Sári, Szabó Mik­lós, Domahidy László és fellep­nek az Operaház balettmüvészei ,s Lakatos Gabriella részvételével. Xözreműködik a Budapesti MÁV szimfonikus zenekar Pécsi István vezényletével, konferál: Rácz György. Az előadás este S órakor lesz a Szabadtéri Színpadon. (Rossz idő esetén 2-án tartják meg.) Az Ismeretterjesztő Társulat tervei A TIT nyíregyházi szervezete augusztus elején dolgozza ki prog­ramját a következő időszakra. Megindul Nyíregyházán a szabad­egyetem. Különféle nyelvtanfolya­mok lesznek — s ha a szabad- egyetem sikerül, a nyelvtanfolya­mok is az egyetem keretében in­dulnak. Az Irodalmi Színpad vá- '.ószínűleg szeptember közepén tartja varosunkban első irodalmi bemutatkozását az évadban, őszi, dalokkal, versekkel. Természeté-' sen számos ismeretterjesztő elő-’ adas és egyéb rendezvény prog­ramját is kidolgozzák majd. Változó felhőzet után Asztagok tövében ülnek az egykori Kis Jánosok. Epád- időre értem ide, a dadai téesz- be, pontosabban a központba, amelyik a faluvégen, az erősen kéklő tokaji Kopasz kertjealján van. Éppen harangszó után szo­ríthattam kezet a hűvösben ülő emberekkel, a kanalazás per­ceiben, amikor eszembe jutott egy Móricz-hős. Kis János. Meg az emléke­zetes lakodalom. Ismert a tör­ténet: János, a zsellér, aki el­bújva itta ki az aludttejet a' köcsögből, amit a felesége ebédre hordott neki, a nagysá­gos úr lányának a lakodalmán ötven töltöttkáposztát akart megenni, de már a húsnál ki­dőlt, megfulladt. Állunk az elnökkel, Szán­tó Sándorral a dohánypajta mellett, faggatom az idei ter­mésről, és egy mai „kisjános”, a csontosarcú Pente István fe­lénk kiált: — Sándor, már az istennek se megy tovább... Segíts pusztítani,.; És az alumínium ételhordó­ból ropogós rántotthalat kínál az elnöknek. Emez meg össze­csapja a tenyerét, nevet és til­takozik, hogy a felesége való­sággal kitagadja, ha az ő főzt- jéből nem eszik, mert az előbb már Lukács István túróspala­csintával traktálta. Körbeültünk, s míg a lovak zabot zabáinak — hogy csakúgy ropog a foguk alatt — spontán elökérődznek az emlé­kek. Pente továbbszövi a „hal- ügyet”, és jót kacag az egykori „csajkamesén”. — Tudja mit? Csak mindig ilyen telt „csajkából” villázhas- sám a früstököt, meg az ebé­det. Hadd szaporítsák a szót a kívüliek, úgyis tudom, hogy van abban némi irigykedés is Mert én már lassan tíz éve mindig jobb falatokat látok . a tányéromban.., Innen indulunk el. Tisza- dadán idestova egy évtizede alakítottak szövetkezetei a gaz­dák. Nem volt ilyen mindig, mint amilyen most, küzdöt­tek eleget, de ha év végeztével le-letörölték a verejtékcseppe- ket testükről, arcukról és a felhőtlenebb égről rájuk sütött a nap, örömük fürdött benne. Sorakoztak az új családi há­zak, színesedett a szövetkezeti lányok ruhája, nagyobb, meg fehérebb lett a szelet kenyér, — csakúgy, mint sokhelyütt Szabolcsban. Aztán ötvenhat­ban itt is támadás történt: széthullottak. De a soronkövet- kező tavaszon már a nyugta­lanság • láza vett erőt a közös­höz szokott embereken . .; Dióhéjban a történetük. Nem időzünk felette órákat, észreveszem, hogy Pentéék les­ve várják, érjünk már a má­hoz. Mert azt tudni kell, hogy ez a téma mostaniban nem mindennapi, ugyancsak izgal­mas, hiszen Tiszadada község­ben is a téeszen függ manap­ság az egesz lakosság számé. Széltében-hosszában hallani ilyeneket: már az idén is eldől, hogy hány pénzt ér a Vörös Csillag. Tehát Dadán nem kevesebb­ről, mint erőpróbáról van szó. Tavasszal nagy port vert fel a faluban, hogy hazahívták Szán­tó Sándort, a Tiszavasvári Ál­lami Gazdaság tapasztalt fóker- tészét, elnöknek kiáltották ki, hogy még jobb mederbe terelje a szövetkezet dolgait. Ez feb­ruárban volt, az idei gazdasági év kikeletjén. Nem arról volt szó, hogy a jobb vezetés mély­ből emelje fel a közöst, hanem a megerősödést, a holnapok jobb megalapozását óhajtották egy akarattal.-Várom az elnök „nyilatko­zatát”, de ő szerényen szabad­kozik. Valahogy ilyenformán: — Inkább az emberek szavát írja meg ... Félév parányi idő, és ha az ember nem győződne meg róla, talán túlzásnak tartaná, amit a dadai „vöröscsillagisták ’ Vég- hezvittek. Pergetik a rögtönzött statisztikát: februárban meg 12 fejőstehenük volt, most 24 van, meg 15 növendékmar­ha. (Tizet éppen a napokban vittek piacra!) Négy hízójuk, meg 10 anyakocájuk volt az említett időben, és jelenleg az előbbiből 65, az utóbbiból 16, és ezen felül 63 választási malac, kéri már hajnalonta az eledelt. Félévvel ezelőtt egy juhuk sem volt; — most 244-re vigyáz az újőnnan ' „beiktatott” juhász. Hétszáz darab baromfi is kárál már a csirkeólakban .. ; EZEK húzódnak meg a séá mögött: állattenyésztés. De a földek sem kevésbé kecsegtet­nek. Nem sajnálták a műtrá­gyát, szórtak jócskán a veté­sekre, és csak nagyot néztek a kombájnaratáskor: a tavalyi 8 mázsás búzatermés helyett, most tizenkettőt raktak a mag­tárba. Nem szenzációs ered­mény ez, de mégis sikernek számít Tiszadadán. Sokan lép­tek be tavasszal a szövetkezet­be, és az anyaterülethez ké­pest megnőtt a behozott, szét­szórtan fekvő parcellák száma;. Itt még nem lehetett reme-1 kelni. Ezt az elnök veti közbe: — Ki ne, hagyja, hogy a csépléstöl jövő nyárig mindem szövetkezetbeli család asztalán" búzakenyér fehérük..; . Kis János, az egykori novel- lahös jut újra eszembe. Ö „el­bújt, hogy ne lássak , az ebédre vitt öklömnyi hagymát, és' most, ötvenkilencben már bű- .zakenyérrel dicsekednek .az1 utódok... .­Számtanórát tartunk^ Azazhogy számolási percekét,) Cukorrépából több mint ne­gyedmillió forint, burgonyából majdcsak ennyi, a- szerződtetett terményekből százezreken fe­lüli összeg üti a „vöröscsillago­sok” markát. Tegyük mindehhez az állatok értékesítését! Mi lesz a dadai erőpróba, végeredménye? Az olvasóra bízom a dön­tést. Angyal S* Vízi vicc Emlékszel, Lajos, akkor is itt úszkáltunk a Sóstón, amikor megláttuk egymást... — sóhajt hosszan a feleség. — Emlékszem ... még arra is, hogy azóta már másutt is úsz­káltál ... — De Lajos, csak nem gyanú­sítasz . .. ? Mikor voltam én va­lahol nélküled? — Ez a baj. Velem együtt evickéltél minden fizetés előtt — az adósságban .;. Specialitás Olvasom a Keletmagyaror- szágban, hogy divatbemutatót tartottak a megyei, kórházban. Végre, csakhogy itt tartunk! Nemrég az étterem teraszán, most meg a kórteremben vonul­tak fel a manekenek. Hogy hol lesz a legközelebbi állomás? Minden bizonnyal a Malom ut­cai bölcsődében . . . Egy sorban A nyári eső jó meleg — tart­ják az emberek. Mégis , meny- nyien „fáznak4’ tőle...! ★ Párhuzam Télen, ha fáznak a fiatalok, összebújnak. Érdekes, hogy meg a kánikulában is majd megfagy-! nak.(!) Gyávaság — Te, öregem, nézd azt a ha-1 lasznadrágost, a jobbszélen! Ép­pen hozzád illene! — Nehogy azt hidd: Mit kéz--, denék mellette vízijártassági iga-( zolvány nélkül? ★ Rekontra — Olyan szép szemel vannak, Elizabet — bókolna az ifjú lo-‘ vág nagy hévvel.-— Milyen butákat karattyoJ össze, Jenő. Hiszen foncsorozotfe- a szemüvegem, nem láthatja a szememet! — Csodálom a figyelmességét, Elizabet. Egyszer akartam ha­zudni, akkor is rajtakapott..(!);-k Toldalék :;; egy kerthelyiség hirdetésé-' hez: „Ételek, italok nagy . válasz­tékban, jazz zene művészi tála­lásban!... Előzékeny szúnyog­csípések, kizárólag a fülcimpá­kon!!” ■ —- As — M A N E G Y ¥ E A ÉVE halt meg Szamuely Tibor Gyermektalálkozó ÚJJE NYÁRI 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom