Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-16 / 197. szám

REMÉNY A JÖVŐBEN

ETÜZDVE A MARADISÁG

lv ELLEN, reménykedve a jövőben, sok homokbuckás nyírségi faluban, a feketeföldű Szatmárban egy mederbe terel'ék a gondjukat, bajukat, de a bizodalmukat is a szántó-vető emberek. Zsenge hajtások állják a vihart, estek és esnek át a tűzkeresz'ségen ma, holnap és holnapután. Tágabb már a paraszti szemlélet horizontja. Bár igaz,, itt, ott még köd takarja el a látóhatárt, s göröngyös, kátyus az út, amely a magaslat felé vezet, de azért sikeresen kormányozzák a szekeret, r&oly egy boldogabb, gondtalanabb holnapba viszi utasait.

Minden szem a kocsist figyeli. Benne van bizodalmuk, reménykedésük. Ha 6 biztos a dolgában, akkor nem lehetnek bajok. így figyelik most az új termelőszövetkezetekben a kommunistákat, azok tevékenységét. Igaz, néhány helyen az ősszel kezdik meg a közös munkát, de már most is akad bőven tennivaló. Sok fiatal hajtásunk van. Néhány hónapos szövetkezetek, melyekben az alig három-hat tagú pártszervezet mint egy kis mag működik. Ha szükséges, hitet önt a csüggedőkbe, ha problémák vannak intézkedik, de ha úgy hozza a sora, példát is mutat. Mérhetetlen fontos feladatok hárulnak az új termelőszövetkezetekben a nemrég alakult pártszervezetekre. Igen örvendetes, hogy több helyen, ahol csak ősszel állnak csatasorba a szövetkezet tagjai, már működik a pártszervezet, érződik hatása, s erjed a közösségi szellem.

Nagyon üdvös dolog, hogy az új hajtások erősítése, fejlődése érdekében elkövetnek mindent. Ott, ahol igazi elvtársi, baráti kapcsolat van a téesz vezetősége és a pártszervezet között, komolyabb bajok nem történhetnek. Nem származhatik ellenben Jő abból, ha zsörtölődés, egyenetlenkedés uralkodik. S ezért vannak problémák a tiszadadai Dózsa Termelőszövetkezetben, mert bizony, itt az elnök — aki maga is kommunista — nem veszi figyelembe a pártvezetőség javaslatát. Ez az oka annak, hogy elégedetlenség tapasztalható. Hogyne, hiszen nagy a rokoni kapcsolat, s már pedig ahol nem az alapszabályra építve irányítják a szövetkezetét, hanem más elvek szerint, ott előbb-utóbb felüti fejét a baj.

T ERMELŐSZÖ VETKEZETI

1 KÖZSÉGEINKBEN' — a régi jól gazdálkodó szövetkezeteinkre hivatkozva — figyelmeztetjük az új téesz-párt szervezetek kommunistáit, hogy nagy figyelmet fordítsanak a régi paraszti szemléletből fakadó egyenetlenkedések leküzdésére. Még ma is meg lehet találni több helyen a volt kis- és középparasztok közötti nézeteltéréseket. Arra törekedjenek a kommunisták, hogy ezt gyorsan leküzdjék, s igazi új alapokon nyugvó barátság alakuljon ki a szőve* kezeti tagok között.

Üj hajtásaink csak akkor állják ki a próbát, ha az embereket felkészítik a kommunisták a nehézségek leküzdésére. Minden kezdet nehéz, s máról holnapra nem lehet ezek felett győzedelmeskedni. Különösen az ősszel munkához lá*ó tunyogi Petőfiben, a tiszavasvári Békében és Zöld Mezőben van erre szükség, ahol már most felütötte fejét a bizonytalanság. Nagyon helyes, hogy ezeken a helyeken a kommunisták rendszeresen beszélgetnek a kishitűekkel, s azokkal is, akik azt hiszik, hogy talán a párt lemond korábbi helyes politikájáról, a mezőgazdaság szövetkezeti úton való átszervezéséről. S ezt leginkább azzal tudják ellensúlyozni, ha már most megkóstolhatják a közös munkát az új tagokkal, akik még félig meddig egyéniek, de már szövetkezeti parasztok is. A közösségi szellem, az együttlét nagy befolyással lehet és van az emberekre. Csak ezzel okcsan, hel/esen és ügyesen kell gazdálkodni.

IVTRVÁN NAGYON FONTOS, hogy a kommunista parae/tok irimn'm piloa.nu’a tó magatartást tanúsítsa t;ik. S tz jfi.emző az ősszel induló, de már a munka végét most megfogó tunyogi Petőfi Tsz kommunista tagjaira is. Huszonkét párttag munkálkodik itt azért, hogy biztosabb legyen a holnap, s határozottan álljanak a szövetkezeti gazdálkodás talaján az új szövetkezeti gazdák. Igaz, akadnak a párttagok között is ingadozók, de alig egy-kettő. Többségük szilárd és követik a pártonkívüliek. Koncz Bálint kommunista téesz elnök figyelembe veszi a tagok javaslatait, s azok szerint helyesen irányítja a munkákat. Javaslatára vásároltak összeadott pénzből egy cserépverőt, egy 32 kalapácsos darálót. Tíz holdon /é- gez ek gyümölcstelepítést. S így erősítik a hitet a kétkedőkben.

Általánosítani, helyes módszerként nem lehetne elfogadni azt, amit a jármi Alkotmány Tsz pártszervezetben követnek. Itt ugyanis általában együtt tartják a taggyűlést a szövetkezeti és a községi párt-alapszervezethez tartozó kommunisták. A körülmények válogatják, és határozzák meg, hogy mi a helyes. Erre külön recept nincs. Mégis az a véleményünk, helyesebb, ha külön tartják, mert így alaposabban tudnak foglalkozni a szövetkezetei érintő kérdésekkel. Jármiban jó hatással vannak a szövetkezeti kommunisták a községi párt-alapszervezethez tartozó egyénileg dolgozó párttagokra. Többen közülük kérték, hogy átléphessenek a szövetkezeti pártszervezethez. Jó a kapcsolat, s hatást gyakorolnak a kívülálló kommunistákra. Megismerk ídnek a szövetkezet eredményeivel, terveivel, gazdaságával. S bizony megtörténik, hegy határjárást szerveznek a szövetkezet földjére. Az új éesz nem titkolja el a hibákat, az eredményeket. Sőt még a javaslataikat is figyelembe veszin és ebből a rna még egyénileg gazdálkodó párttag azt látja, hogy valami köze van a szövetkezethez. S ez rendjén is van, hiszen holnap ő is a szövetkezet tágja lesz.

S

OK FIATAL SZÖVETKEZETÜNK vizsgázott aratáskor, s vizsgázik a cséplések idején. Nem egy olyan van, mint a jármi Alkotmány, amelyik jó eredményeket ért el a kalászosokból, s a közös állattenyésztés kialakításában. Húsz tenyészkocát állítanak be januárban. Tíz holdon telepítettek gyümölcsöst, és saját erőből építkeznek. De lehetne számtalan példát felhozni a szalmán és beregi szövetkezetekből is, amelyek nem oly régen indultak el az új és sokszor nehézségeket tartogató, de biztos jövőt jelentő úton. Vonzzák ezek a példáit az egyénileg dolgozó parasztokat, s érlelik bennük az elhatározást. Ehhez, az „igen” kimondásához kell hozzáj árulniok azoknak a kommunistáknak, akik arra vállalkoztak, hogy erős, vihart álló, terebélyes fák növekedjenek a zsenge hajtásokból. Dicső pártfeladatot teljesítenek.

Farkas Kálmán

2B ezer forintot nyert a pénteki lottósorsoiássn Szálló István vásárosnaményi gloSpzó

A Takarékpénztár tegnap arról értesített bennünket, hegy a pénteki húzás alkalmával az egyik vásárosnaményi lottózó — Szabó István téglagyári munkás — négytalálatot ért el a 33. játékhéten, s szelvényével 289 ezer forintot nyert.

Szabó István elmondotta, hogy rendszeresen lottózik, ezideig még hármas találata sem volt, ennek ellenére az állandó játék

eredményeként köszöntött rá & szerencse. A boldog nyertes e hónap 26-án már felveheti nye-: reményét a vásárosnaményi OTP fióknál. A hír érdekessége, hogy Vásárcsnamányban először ért el négyes találatot Szabó István a lottó fennállása óta.

Egy kótaji lakos, Behi LáezkS fodrászmester a 32. játékhéten ugyancsak négy találatot ért el* Nyereménye 72 650 forint.

Gyors itteniben épül az emeletes iskola, az orvosi lakás, elkészült a korszerűsített dohányrakíár Vásárosnaményban

Vásárcsnamányban több, mint másfélmillió forintos beruházásból emeletes központi iskolát építenek. A korszerű tégla-épület az állomástól a községbe vezető központi fekvésű utcában helyezkedik el. Az építőmunkások, szám- szerint ötvenen-hatvanan, Fazekas Ferenc műszaki vezető irányításával gyors ütemben dolgoznak, hogy a belső munkákkal a határidő előtt egy teljes hónappal, — szeptember 1-re, a tanítás megkezdésére elkészüljenek. Most 'érkeztek meg az ajtók, ablakok, rövidesen hezzáiognak a parkettázáshoz, üvegezéshez. Az iskola tervezői különös gondot fordítottak az egészségügyi követelményekre: nagy ablakok, tágas, egészségesv tantermek, mosdók, beépített kályhák várják a vásárosnaményi iskolák tanulóit. Az iskola 8 tantermében körülbelül 200—250 tanuló fér el. A tantermeken kívül tanári szoba, úttörő szakköri helyiség, raktár, a politechnikai oktatáshoz műhely és egyéb mellékhelyiségek találhatók az iskola épületében. Az emeletes iskola a közoktatás egyik' fellegvára lesz Vásárosnamény-' ban, ezenkívül az egyik legmeg-r kapóbb, legvárosiasabb jellegű! épülete a községnek.

Az iskola építésén kívül ugyan-: csak a megyei építőipari vállalat munkásai foglalatoskodnak a kórház melletti orvosi lakásoknál is. Itt összesen 6 szobás la-1 kás készül. Az építkezés gerenda és födém hiányában másfél hónapig szünetelt. A szükséges anyagokat most már megkapták' az építők és gyorsabb munkatempóval hozzák be a kiesés okozta, lemaradást és szeptember 30-ra szeretnék átadni rendeltetésének, A közelmúltban — ugyancsak' határidő előtt — korszerűsítették, átépítették 800 ezer forintos: költséggel a vásárosnaményi dohánybeváltó egyik épületet is.

A pofon elcsattant. A" ház előtt elbicegő öregasszony jól hallotta a csattanást és hallotta az asszony feljajdulását is. Mert asszony kapta a pofont. A tulajdon hites urától, Majoros Illéstől.

Az ütés után zokogva vetette magát az ágyra az asszony és úgy jajongott, hogy elfacsarodott az ember szíve. Most szégye- nülten állt a szoba közepén és égő arccal engedte le a kezét.

— Hát ezt érdemeltem én? Amiért kitartottam maga mellett jóban is, rosszban is? — zokogta az asszony. Majoros Illés — ez a nagy. bikaerős ember — meg csak állt egyik lábáról a másikra.

— Jól van na, halgass már, próbálta csendesíteni az asz- szonyt. Közeledett is feléje, de hiába. Az asszony csak mondta a magáét.

— Még én hallgassak? Amiért nekem esik és megpofoz? Mert nem akarom, hogy könnyelműen elherdálja, amit összekuporgat- tunk? — ömlött az asszonyból a keserűség.

— Hadd el már, nem értesz le ehhez. Ha eszed volna, felfoghatnád, hogy előbb-utóbb a szövetkezetbe megy mindenki. Miért legyek én az utolsó, — vetette közbe az ember, de bezzeg beszélhetett.

— Persze, én nem értek semmihez. Maga az okos, mert maga a gazda a háznál. Hát csak csináljon ezentúl amit akar. Menjen a szövetkezetbe, aztán pofozkodjon ott, ha engedik, — kapta fel a fejét az asszony. Majoros Illés már nem hallgatott rá. Sarkonfordult, aztán bevágta az ajtót.

T eszegett fejjel, keményen-L/ döngö léptekkel ment végig az utcán. Észre sem vette, hogy összesúgnak mögötte az asszonyok. A maga bajával volt elfoglalva.

Nem volt semmi különösebb dolga. Csak- úgy, cél nélkül lé- \ pett ki az utcára. Koponyájából elszállt már a harag és bánA POFON

ta, nagyon bánta, hogy megütötte az asszonyt. így volt ezzel mindig. Mert nem először történik ez. Hamar elveszti türelmét. Amikor dühbegurul,

nem lát, nem hall semmit, csak ütne mindjárt.

Belátta már, hogy türelmesnek kellett volna lennie az asszonyhoz, ezzel a belépéssel azonban nem akart várni. Jó gazda volt a maga tizenkét holdján, dicsérték is mindig, mindazonáltal csak 6 tudta igazán, mennyi verítékébe került fenntartani gazdaságát. Munkáskéz

meg nincs hozzá. Hogy művelje tovább, amikor a gyerekeire

nem számíthat? Tanulnak azok mind. A nagyobbik sem azért lesz agronómus, hogy az apja tizenkét holdján dolgozzon. S lehet, hogy éppen abba a termelőszövetkezetbe kerül majd, ami éppen alakulóban van. Miért nem akarja ezt megérteni az asszony? Ezen járt az esze még akkor is, amikor betért a kocsmába. Megállt a pult előtt, mint aki nem is tudja hamarjában, miért jött és mit akar itt.

— Adj egy féldecit, te Jóska, — vetette oda a csaposnak, ö meg úgy hajtotta le, mint aki attól fél, hogy szomjan hal, ha iiem ihat.

— Még egyet, — tette a csapos elé az üres poharat. A második féldecit is lehajtotta, aztán hazafelé indult.

í'í tthon némaság fogadta. Az asszony szótlanul tett-vett a házban. Az ember érezte, hogy valamii mondani kellene, de nem tudta, hogyan is kezdjen hozzá. Nem szokta ö dédelgetni az asszonyt. Tán ez is baj, merthogy olyan komor tekintetű mindig.

Hallgattak. Majoros Illés éppen csak magába kanalazta az ételt, amit az asztalra tett az asszony, aztán ment lefeküdni.

Jó néhány nap telt el a pofon elcsattanása óta, s közben lassan már megbékéltek egymással. Nem lehet szó nélkül maradni ott, ahol egymásra van utalva az asszony meg a férfiember. Egy napon kihirdették a községben, hogy este vezetőség- választó gyűlés lesz a népművelési házban. Ott legyen mindenki, aki aláírta a belépési nyilatkozatot.

Jól estébe hajlott már az idő, amikorra összegyűlt az új termelőszövetkezet tagsága. Sűrű dohányfüst gomoly g ott a nagy gyűlésteremben. Olyan, hogy alig lehetett látni az emelvényt, ahol a jelölőbizottság foglalt helyet. A jelölőbizottság nevében elsőnek Bartos András szólalt fel, a községi tanács elnöke. .

— Én a termelőszövetkezet elnökéül Majoros Illést javaslom megválasztani. Becsületes embernek ismerjük. Jó gazda volt mündig. Akárki megnézheti, milyen búzája, kukoricája, burgonyája termett, — mondta Bartos András.

A teremben mozgolódás tá- madt. Egy sovány, eres reszkető kéz emelkedett a magasba, özvegy Ambrus Pál- né keze volt.

— Mást kellene oda megválasztani, nem Majorost, — szólalt meg az öregasszony. A teremben többen egyetérően bó- longattak. Itt-ott még biztatás is hangzott el: — Csak mondja el bátran...

— Aztán mi kifogása volna Majoros Illés elnöksége ellen? —* kérdezte Bartos András.

— Megmondom én mindjárt azt is, édes gyermekeim, — felelte az öregasszony. Megigazította a kendőjét, szorosabbra kötötte álla alatt a csamót, aztán beszélni kezdett.

— A termelőszövetkezetekben ugye sokféle ember dolgozik majd. Asszonyok is. Hogyan nézzük hát el, hogy olyan ember parancsnokoljon fölöttünk, aki jónéhányszor megütötte már az asszonyát. De a gyerekeihez sem volt mindig mézes-mázos. Megmondom én kerek-perec, az a baja Majoros Illésnek, hogy hamar eljár a keze, — mondta az öregasszony szinte egyszuszra.

A tekintetek Majoros Illésre szegezodtek, ö meg úgy érezte, mintha valami katlanba rakták volna. Egyszeriben megforrósodott körülötte a levegő. Homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek.

— Igaz ez, te Illés? — fordult Majoros felé Bartos. Az meg csak intett a fejével, hogy úgy igaz, ahogy mondják.

I?” is időre csend ereszkedett a teremre, aztán vitatkozni kezdtek az emberek. Volt aki egyetértett az öregasszonnyal, s olyan is akadt, aki Majorost védte. Csak ö hallgatott egyedül. Szinte nem is tudta, mi történik körülötte.

Nem sértődöttségből süppedt magába, hanem mert rettenetesen szégyellte magát. S amikor hazafelé baktatott a gyűlésről, eltűnődött eddigi életén. Másképpen lesz ezután, — gondolta. Ekkor határozta el, hog'i többé nem emel kezet az asszonyra. Ne mondhassa rá senki, hogy utolsó, hitvány ember.

Mélységes csend volt körülötte, s nagy békesség a bense- jében. Nem haragudott senkire, már önmagára sem.. S amikor belépett a házba, úgy nézett az asszonyra, mint húsz esztendővel ezelőtt, amikor leánykérőben járt nála.

iTonyó János.

2