Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-15 / 196. szám

KÖZMONDÁSOK az idők rostáján |W emrég a kezembe került egy magyar olvasókönyv. Gyerekek lapozgattak benne. Megnéztem. Ódon, agyont'irkált jószág volt, valamikor a 38-as évekből. Hogy került a gyerme­kekhez? Közmondásokat kerestek benne. — Száz közmondás, egy ötös — hangzott a válasz. Ezért ko­torták elő a pádon porosodó könyvet és másolták belőle a közmondásokat. Ilyeneket: Kaparj kurta, neked is lesz, Szemesnek, áll a világ. Közös ló­nak túrós a háta. Pénz beszél, kutya ugat. Minden szentnek magafelé hajlik a keze. Akinek Krisztus a barátja az nem kárho-' zik. A szakállas bölcsességek láttán felvillant agyamban, vajon meg­magyarázza-e valaki a gyerekek­nek; ezek a bölcsességek már ide­jüket múlták, a bennük rejlő igazságok napjainkban erősen vi­tathatók. Mint megtudtam nem tűnt fel semmi, sem a nevelők­nek. sem a szülőknek. A tanuiOK megkapták az ötöst, s egy követ­kező alkalommal, — ha újra megnyílnak az iskolák kapui, — ismét kutathatnak hasonlók után. Nem éppen javukra, nem túlsá­gosán muszáj keresgélniük a meg­sárgult könyvek között, hallani beszéd közben is hasonló köz­mondásokat. Az emberek egyré- eze gondolkodás nélkül álveszt a múltban csírázott és kiterebé- lyesédett népi bölcseleteket, eszé­be sem jut, hogy a mai viszo­nyokra hamisan hangzanak. EJ amisan és megtévesztően. ! * Születésükkor időszerűek voltak. A régi társadalmi rend­szerben keserves tapasztalatok szülték valamennyiüket. A nép ajkán sok kegyetlen társadalmi valóság vált közmondássá. A múlt emberrontó korszakában tízkö­römmel kapartak a „kurták” az önzés szentesített törvénye sze­rint. Muszáj volt. élni kellett az ágrólszakadt szegényeknek is, s' a körülmények durvávl edzették az embereket. „Szemesnek áll a világ”. Magyarul a szemtelen­nek, az erőszakosnak, az élelmes­nek, az erősnek. A letűnt kor ön­zésre, kapzsiságra, erőszakra, a másik ember eltiprására nevelte, és kényszeritette a jószándéku tömeget. — Vagy te taposol el másokat, vagy téged taposnak el — ez volt a társadalom vastörve- nye. És az emberek egy hara­pás kenyérért, egy jobo faltért eszeveszetten rontottak egymás­nak. Az egyházi és világi méltó­ságok eközben felebaráti szere'.e - ről, önmegtagadásról prédikáltak, holott saját zsíros falatjukért ők maguk kovácsoltak olyan rend­szert, ahol képtelenség felébaráti szeretetröl beszélni. Azaz szaval­ni lehet, de azokat betartani lehe­tetlen. IV em túlságosan gyakoriak ’ már az. idézett közmondá­sok, de szellemük, sugallatuk még most is . hat és fertőz. Manapság szellemüktől; az önzéstől, a ma- gánakvaló gondolkodástól, az „elő­ször, másodszor és harmadszor is én” elvétől kell megtisztítani a fejeket. Ismerünk még olyan em­bereket. akik önmagukcn kívül nem ismernek senkit és semmit, önző céljaik a legszentebbek. Ezek távol élnek a közösségtől, legfeljebb annyiban érdekli őket a közösség, az emberbaráti és társadalmi kapcsolatok, amíg ab­ból hasznot, előnyt húznak. Jo­gosnak és igazságosnak vélik, ha valamihez jogtalanul és igazság­talanul jutnak, jogtalannak és igazságtalannak, ha valamitől jo­gosan és igazságosan elesnek. E bilincsektől megszabadítani embe­reket a lehető legnehezebb. Tü­relmes szó, egymásiránti felelős­ség, a közösség nevelő keze szük­séges hozzá. Nem lehet idegen ez a pártszervezet agitációjától sem. Ahol ilyet hallunk, mindenütt szembe kell állítani a divatja­múlt bölcsességekkel az új igaz­ságunkat, a megváltozott körül­ményeket. Töltetesre vár egy nemesebb ^ mag, amely nemcsak az egyénnek, hanem a közösségnek termést is hoz. Az emberek ma is keményen megizzadnak a ke­nyérért. De jó, hogy van miért i izzadni és nem szükséges elven­ni a másik szájából. Mindenki- I nek elérhe ő és sokkal inkább elérhető közösen, összevetve a vállaltat. Az önzés, kapzs ság, erő szr.kps.jig., jogtalan hasz.ni-asst helyeit mindent a közösségért, az emoerért — ez a mi közmondá­sunk. Az ember társaslény, non lehet boldog és elégedett egye­dül. Az egyén boldogulása közös a társadalom, a közösség boldo­gulásával, az ember csak a kö­zösségben érezheti magát boldog­nak. Erről eszünkbsjut az egyik közmondás’ Közös lónak túrós 1 háta. Ennek is csak addig van értelme, míg az emberek egye­dül, magánosán küszködnek. A közös társadalmi munka, a közös gazdálkodás élő bizo­nyíték erre. És így válnak „szám- űzőt'ékké” a többi közmondások, a pénz beszél, kutya ugat és a többiek. E régi hamis gondolatokat nye­segetnünk kell szorgalmasan. Ne nőjenek fel a mi gyerekeink ál- bölcseleteken. melyek ma már egy halott rendszert idéznek. Páll Géza Hasuze^öz: motorosverseitv - Szakszervezeti sportünnepély — ügyességi versenyek — Egésznapos sportműsor a Stadionban A • • \ Uianiepi sportműsor atigiissÉias 20-án Egésznapos, nagyszabású ünne­pi sportműsorra kerül sor augusz­tus húszadikán a nyíregyházi Stadionban. Délelőtt fél tíz órai kezdettel a Stadion újonnan el­készített korszerű salakpályájá­nak megnyitója lesz. Ez alkalom­ból nemzetközi salakmotorver­senyt rendeznek, melyen Jugosz­lávia, Ausztria és a Magyar Nép- köz'.ársaság legjobb salakmotor versenyzőit láthatjuk. Délután a Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Városi Testnevelési és Sport- tanács rendezésében kerül lebo­nyolításra a Szakszervezeti sport- ünnepély. A délutáni sportesemé­nyek 14 órakor kezdődnek, a VIT jelvényszerző versenyekkel. Ezt kővetően a pincérek vetélkednek egymással, hogy eldöntsék, ki a legügyesebb. Majd nyolc üzemi kötélhúzó csapat dönti el, hogy ki „húz" a legjobban. Ezu*án röp­labda és kézilabda villámtorna következik, ekkor avatják fel az átépített kézilabdapályát is. Ezek- után kerül sor az üzemi labda­rúgó bajnokság döntőjére a Kis­ker és a MÁV csapatai között. Ugyancsak a délután műsoréba tartozik a DVSC—Nyíregyháza válogatottja közötti barátságos labdarúgó mérkőzés Is. A sport­ünnepélyen osztják ki a Szakszer­vezeti Üzemi Bajnokságok díjait is. A délutáni sportműsort egyéb­ként File'La.ios; az SZSE labda­rúgó játékosának javára renae- zik. Az egésznapos sportünnepély tehát, amint az itt felsoroltak­ból is kitűnik kellemes szórako­zást, s egyben izgalmakban bő­velkedő sportot nyújt az ér- deklődők számára. Talált tárgyak a mátészalkai járási rendőrkapitányságon A mátészalkai járási rendőrka­pitányság értesíti a megye lakos­ságát, hogy őrizetükben egy darab aktatáska a benne lévő egyéb el­veszett holmikkal, egy darab ke­rékpár-váz, két köteg különböző formájú és nagyságú kulcs, vala­mint gépkocsi szereléséhez szük­séges különböző szerszámkulcsek vannak. A talált tárgyakat jogos tulajdonosaik kellő igazolás után átvehetik a mátészalkai járási rendőrkapitányságon, Egy szétszedett autóbuszt vil­lantottam meg. Vajon melyik útvonalon mérgelődnek miatta? Sokáig állhat a javítóműhely­ben? Mennyi idő alatt végeznek egy főjavítással? Ha kisebb baj történik, sokáig kell várni a ko­csira? Ezek a gondolatok foglal­koztattak, mikor beléptem az Autóközlekedési Vállalat hatal­mas szerelőcsarnokába. Néhá­nyon a kerekeket szerelték le egy autóbuszról, mások teher­kocsit javítottak, távolabb egy taxit láttam. Minden kocsira szükség van ilyenkor. A buszra az utasok várnak, a teherkocsit az elcsépelt gabona fuvarozására igénylik sokan. Taxira is vár­nak, szerencsére kevesebben. — Meddig javítanak egy ko­csit? — kérdeztem az egyik mun­kástól. — Ha nem sok a baja, egy-két óráig. Persze attól is függ, van-e tartalék az eltörött, meghibáso­dott alkatrészből. Ogylátszik, itt van. Lipcsei János ifjúmunkáshoz lépek közelebb. Esztergályos. Harmadmagával dolgozik. Mielőtt elindult volna Becsbe, a feszti­válra, még nem teljesítették vál­lalásukat. Mikor hazatért, az esztergályosok eleget tettek sza­vuknak: teljesítették kongresz­szusi vállalásukat. Most Jancsi is „teljes gőzzel" dolgozik, hogy folyamatos legyen az alkatrészek pótlása. — Mi volt a vállalásuk? —• Húsz gardán kereszt felújít HarassChy Józsefi Lállam rózsákal... Láttam rózsákat bimbóban ígéretek voltak még csupán, illatukat, színüket takarva várakoztak a rózsafán. Láttam szirmukat fesleri, láttam rózsakisasszonyokat igazgatni bő szoknyácskajukon a harmatgyöngyös fodrokat... Pirultak még, ha megfogtam a bimbóba duzzadt testüket és elhervadtak, ha kíváncsian felnyitottam kelyhüket. Láttam rózsákat virágban, beteljesedten tárták maguk. Mélytűzűen vörös ruhájukból áradt bódító illatuk... Nem pirultak ha ott maradt letépni vágyón rajtuk sz;mem és ígértek, de véresre szúrták feléjük kinyújtott kezem!. Virultak vidám nyarukon, levél fedte éjszakájukat. Sokszor bolyongtam éjjel a kertben, meglestem édes titkukat...­Láttam rózsákat hervadni... Míg siratták hulló szirmukat, új hajtáson, újabb rózsabimbók mutatták szoknyafodrukat... R A A D A S tása, egyenként 211 forint , meg­takarítással. Kétszáz darab ve­gyes csavar terven felüli le­gyártása és még néhány fajta alkatrész biztosítása — mondta Lipcsei. Hárman több mint ötezer fo­rint értékű alkatrésszel adtak többet az előirányzottnál. — Most mi az újabb felada­ta? — Rugócsapszegeket, perselye­ket, anyákat, hüvelyeket készí­tek. Ebből például — emelt fel az esztergapadról egy csavart — pótlásra készítek. Ez már ráadás — tette vissza helyére a csa- várt, s óvatosan, vigyázva a tu­dja acélból készült késre, be­kapcsolta gépét. Hajszálvékony szilánkok szálltak szét' a késtől. Formálódott a befogott anyag. Mikor a kívánt méretre vékyyí­totta, csavarvágó kést fordított a félkész csavarhoz. Nagyon kell vigyázni — muta­tott a körömnyi nagyságú kés­re. — Egy óvatlan ffillanat, s eltörik. Pedig drága , — s m,ég é néhány szót elmondta, kész volt egy csavar. A többihez dob­ta. Hányszor kellett anyagot fogj ni a gépbe, megnyomni az indU tókart, állítani a mérőműszert, s azt mondani: „Ez is kész van", amig összegyűlt a több mint egy­millió forint érték?' Mert eny-r nyit takarítottak meg néhány hó­nap alatt a műhelybeliek és a ko- csivezetök. S ebben jelentős részt vállalt Lipcsei Jancsi is, mag a többi kiszista. Jancsiék hár­mán, az esztergaműhely dolgo­zói most a „ráadáson" fáradoz­nak. Azt mondják, nem azért kiszisták ők, hogy ne tudják meg­tetézni azt a ráadást, ha szűk- séges. Hát ez valóban kiszista ifjú-* munkásokhoz méltó válasz! (N. T.) Sporthírek Megyénkből hatvanhárom tagú sportküldöttség utazik hétfőn reg­gel a Falusi Dolgozók Szparta- kiádjának Országos Döntőire. A megyénk színeit képviselő sporto­lóktól a szakvezetők eredményes szereplést varnak.-k Augusztus húszadikán játsszák le az osztályozó mérkőzések miatt elmaradt, s az első fordu­lóra kisorsolt Nyírbátori Dózsa— Mátészalkai TK, valamint a Nagykálló—Honvéd A. S. E. m:­Na délután: nyíregyházi SZSE — Debreceni ÉRC I\R III-at* bajnoki labdarúgó mérkőzést A harmadik forduló folyamán mindkét nyíregyházi NB III-as labdarúgó csapat ' otthoná­ban mérkőzik. A szakszervezetek a debreceni egyetemiek elleni bajnoki mérkőzésüket ma délután lé 1 öt órai kezdettel rendezik meg a Bocskai úti labdarúgó pályán. Izgalmas, s egyben nehéz mérkő­zésnek ígérkezik a találkozó. An- •nál is inkább, mert a hazai csa­pat — értesüléseink szerint — tartalékosán kénytelen kiáll­ni, arról nem is beszélve, hogy a DEAC —, eddigi eredményeiket véve alapul — jóformában van, s kitűnő játékerőt képvisel. Min­denesetre bízunk abban, hogy a nyíregyházi fiúk a tőlük már megszokott lelkesedéssel, s a kö­zönség lelkes biztatása mellett, eredményesen fognak szerepelni. gyei bajnoki labdarúgó mérkőző* seket. ★ Ma reggel kétnapos tanácsko->! zásra Szegedre utaznak megyénk! úszó szakvezetői. Az Országos Üszókongrssszuson hallottakat ha-i zá térve megyénk űszóéletében fogják konkretizálni. Elutasították a Püspökladányi MÁV labdarúgó csapatának a Spartacus elleni mérkőzés után beadott óvását, s a mérkőzést a pályán elért eredménnyel igazolták," míg a Debreceni GÖC8, és Ki­nizsi óvását a DEAC ellep augusztus husznnhetedikén döntik el véglegesen. ★ A Nyírmada—Debreceni Kini-*) zsi mérkőzésen kiállított Makó' (Kinizsi) játékost a játékvezetői sértegetéséért két bajnoki mérkő-i zéstől eltiltották. KÉT TÖRTÉNELMI KÖNYV f érkezett a Szovjetunióból Ma-) gyarországra. Az egyik címe „Azt ókori lengyel állam”, a másikai pedig „A néptömsgek harca XII,1 Károly svéd király támadásaiéi-; len 17C0-tól 1709-ig.” 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom