Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-12 / 193. szám

cl kccpieJk käzt Nyíregyházi színjátszók jutalomüdiilésc Aki járt már Háromhután, az nem tudja felejteni- ennek a táj­nak vonzó szépségét. Egy völgy fut be a hegyek közé, Újhután megreked, s onnan nincsen más, csak a hegyek. Két oldalt erdők, szántások tarka kepe, s fölöttük kéklik a zempléni hegység. Itt táborozni.-;. — Mi pedig oda megyünk — mondja Gyarmati Béla elégedet­ten. A Móricz Zsigmond Műve­lődési Ház művészeti előadója nagy munkában van. Számtalan papír őrizgeti már a terveket, mert nem kis dolog, húsz ember egy heti ellátása, a műsor prog­ramozása, utazás, és ezernyi más. ami ezzel jár. Milyen táborozás? Műsor? Nem egyéb, mint jutalom. Röviden: a művelődési ház szí.njátszócsoportja jutalomképen egyhetes táborozáson . vesz részt Háromhután, ahol azért ' műsort is adnak négy ízben a Két nap alatt. - oií Lássuk az érdemeket .;, veti fel a riporter: á 'kérdést. Ha már jutalom, miért? Mi után? Miért éppen ez a húsz em­ber megy a művelődési ház ön­kéntes munkásai közül? — Akik most résztvesznek eb ben a túrában, — szedi össze az érveket Gyarmati Béla, — zöm­mel két vagy több éve tevé­kenykednek itt a művelődési ház­ban. Ez idő alatt igen sokszor felléptek. Közülük többen, mint Hetey László, Erdőközi Teréz (és jómaga is) túlhaladta már a ju­biláns száz fellépést. Csak ebben a félévben éppen negyedszáz elő­adást tartottak itt a megyében. Csalódások ..: Szélvihar... s a megelőző Irány Caracas volt a műsoron. Munkájukra mindig tá­maszkodni lehet, pontosak, soha nem sértődnek meg, és nem szá­mítanak ellenszolgáltatásra. Szó­ról szóra megérdemlik ezt a ked­ves kirándulást. És még itt is dolgoznák! (szórakoznak...) Hogy hozzájáruljanak a táborozás költ­ségeihez, Melyik volt- legnagyobb sikerük ? — Kétségkívül a Szélvihar nyíregyházi bemutatója. Hasonló siker csak a gépjavító üzemben volt, ugyancsak a Szélviharral. Dehát oly dús volt a progra­munk, hogy szívesen emlékezünk vissza más előadásokra is. Ha már sikerről van szó, hagy em­lítsem meg, hogy a Szélvihai egyik figurájáról készült felvé­telünk, amely fotoszakkörünk munkája, első díjat nyert a me­gyei fotókiállításon. És a sike­rekhez kell könyvelni gyermek- szakköreink munkáját is, a gyer­mekszínjátszók, a táncszakkör és két politechnikai szakkör műkö­dését. A megyében egyedülálló: továbbképző szabó-varró tanfo­lyam is működik kultúrházunk- ban. No és, a harmincnyolc is­meretterjesztő előadást sem sza­bad kifelejtenem. Beszéljünk másról Már tudniillik hagyjuk egy ki­csit a színjátszócsoportot, elég gondban vannak úgyis, s tegyük fel a kérdést: négy gyermek­szakkör is van. — nem sok ez egy kultúrházban? Nem. így érvel Gyarmati Béla: — Minden szakkörnek sajátos célja van. A szakszervezet külö­nös súllyal támogatja az iskolák törekvéseit, azt, hogy a gyerme­ket az életre neveljék. A két po­litechnikai szakkör ezirányú te­vékenysége mindenki előtt vilá­gos. Az egyik a lányoké, ők textil-játék készítéssel foglalkoz­nak, de megtanulják a perzsa­szövést is, és a főzést. A fiúk famegmunkálással töltik idejü­ket. Épp most beállítás alatt van egy tizenháromezer forintos uni­verzális famegmunkáló gépünk. A másik szakkör, a színjátszó és a tánckor már burkoltabb for­mában szolgálja ugyanezt a célt. Mert ki kell hangsúlyoznom, hogy ezek. nem produkciókra törek­szenek, nem a színpadi szerep­lés és csillogtatás velük a cél. Az iskola anyagát tanulják többek között, verseket, versmondást, helyes mozgást, viselkedést, ön­fegyelmet, kollektivizmust, és ez elsősorban' a feladat a velük va­ló foglalkozásban. így helyes. Vidám napok A három nagy, egész estét be­töltő darab után üdülést jelent a színjátszócsoportnak is a ka­baréest tarka műsora, amellyel Háromhutára készülnek. Kicsit tálén túl könnyű, de ezt kérték a vendéglátók. Négy község fogja kacagni a tréfás jelenetek humo­rát: Tolcsva, Erdőhorváti, Regéc és Háromhuta. Vidám napok vár­nak, itt a színjátszókra, s az öt­műkedvelő zenészre, a tánczene­karra. A sátortábor ismeretlen élete, a saját „üzemi konyha'1 bi­zonyos hogy váratlan perceket is hoz majd. Ez most a legfőbb gend a „vezérkarban”. És ilyen is kell. S. R. Egy kis divaf A minap, mint n afféle firkász ember szenzációra éhesen bandukoltam az életben, azaz az utcán. Bámészkod­tam a kirakatok­nál, hallgattam, hogy mit beszélnek az emberek, amikor pillantásom vérfa­gyasztó szövegre té­vedt: — Vérfürdő a Csalán utcában! Ki­irtotta családjai egy nyugdíjas gyepmes­ter! — kiabálták a nyomtatott betűk, méghozzá egy teste­sebb ' hölgy — hogy- ismondjam... széle­sebb végéről. A de­rékról elolvastam az apróhírdeféseket,. s megtudtam, hogy egy igényes adóhi- vátálnok szanszkrit- tül csevegő özvegy- gyei életre szóló is­meretséget kötne, to­vábbá használt lúdtalpbetétek min­den méretben Swartz bácsinál kaphatók. Kissé váll­magasságban érdek­feszítő belpolitikai tárca kezdődött, de sajnos a folytatása a kebleknél végte­lenbe Veszett, s így tovább nem tudtam tájékozó :>.í. Könnyű’: kitalálni, hogy valami régi újság c!~dt a , sze­mem elé, csupán az volt benne külc'Js, hogy az a bizonyos hölgy a. legújabb francia szabás sze­rint kivágott nyári ruhát csináltatta be­lőle magának. ■ Nem mondom, eleinte cso­dálkoztam a dolgon, . s legott elrohantam a helybeli divatszak­értőhöz, felvilágosítás végett. Hát ott fel is világosítottak. Meg­tudtam, hogy ez a legújabb Nyugatról érkezett divat egyre nagyobb tért hódit a nyugati „ízlést” imádó hölgyek köré­ben. A ruha anyaga lehet régi hazai saj­tótermék, de a leg­inkább ajánlott holmi a New York Herald Tribünéből készül. A .legújabban néhány lojálisabb érzelmű asszony rátért a napi sajtó viselésere is, délelőtti öltözetét a reggeli lapok, esti I - tözetét pedig a dél­utáni lapok, alkotják. Hát kérem, most rettenetesen meg va­gyok rémülve. Ala­posan meggondolom hogy mit írok az újságba. Könnyen elő­fordulhat, hogy a legutóbb írt szerel­mi ódám egy félmá­zsás izé... becses test­rész felett gördül szenvedélyesen, lükte­tőn, s a nagy, gond­dal készített vezér­cikkem Is hasonló­helyzetbe juthat. Mindenesetre el kall készülnöm a hölgy­közönség kritikájára:1 az. ami tetszik, elő­nyösebb, arm ke-, vésbé, hátrányosabb' helyre kerül. Most aztán alaposan naki- durálom magam a munkának. Minden szót, minden betűt hétszer átrágok, mi­előtt nyilvánosságra bocsájtanám. Nehogy hátúira kerüljek... Gu—Gyi Gyuri AKI AZ UT Y ÉG JÉ. Ä JB É K 1A o . Két apa beszélget A szülészet folyosóján két férfi várakozik. Az egyik cigarettázik és ül a lócán, a másik meg pár szál virággal a kezében ide-oda járkál annyit, hogy azzal a fáradsággal Sóstót is megjárhatná. A cigarettázó nem bírja már szót­lanul nézni. Megkérdezi tőle: — Magának is először szül a felesége? — Á, dehogyis, már hatodszor! Rácsodálkozik a kérdező: — S ilyen ideges tud lenni?!... Mire a válasz: — Na hallja! Megvan már hozzá a praxisom! Az UPI hírügynökség jelenti, hogy Brentano nyugatnémet kül­ügyminiszter brit kollégájának, Selwyn Lloyd angol -külügymi- nisz" érnék 55. születésnapjára ajándékot nyújtott át, amelynek jelentőségével kapcsolatban né­met-angol véleménykülönbségek merültek fel., Brentano ugyanis egy bronzszobrot ajándékozott Lloydnak, amely egy parasztem­bert ábrázol, aki kötőféken sza­marat vezet. A műtárgy átny új tá­génál Brentano kijelentette: „Lát­ja, ez a paraszt önt jelképezi, a mögötte baktató szamár pedig en­gem”. Lloyd így válaszolt’ „Szó sincs róla, a paraszt inkább Ön, aki engem mint makacs és ellen­kező szamarat vonszol maga után”. ★ Senkire nem számíthat! Adenauer kancellár bonni dol­gozószobájában éppen azt boncol­gatta egy amerikai la'ogatónak, miért nem ért egyet Macmillan angol miniszterelnök külpolitiká­jával. Az amerikai látogató cso­dálkozva jegyezte meg: „Amint látom, , Macmillan arcképe mégis ott függ az ön íróasztala felett, közvetlenül Eisenhower képe mel­lett”. Adenauer erre bosszúsan [elemelkedett,. leemelte a képet a falról és zsörtölődve megállapítot­ta: „Borzasztó, hogy itt mindent a világon nekem magamnak keil megcsinálnom”. ISetten ültünk az öreg, árva **• fűzfa alatt, a gacsályi Bé­ke Termelőszövetkezet szérűjén. Az eső csendesen szitált körülöt­tünk, az ég néha-néha dördült egyet, mintha csak igazolni akar­ta volna Lázár bácsi beszélgeté­sét. — 74 év, kedves öcsém! — sóhajtotta bele. az öreg a végtelen szürkeségbe. — Csak ezt a sok­sok évet sajnálom, ami úgy el­ment felettem, hogy semmi jó emléket nent hagyott maga után. Dehát milyen kellemes emléke is lehetne á Lázár Ádámhoz ha­sonló szegény embernek. Talán az uradalmi pásztorélet, ahol éjt napot eggyé-téve dolgozott eső­ben, sárban magányosan, mint kivert kutya. Erre még vissza­gondolni is rossz, pedig az ő életéből így telt el egy pár év- tizéd. Aztán jött a felszabadulás, amikor az ö életében is változás történt, ha nem is úgy, ahogy szerette volna. Földet nem ka­pott, mivel első időkben vissza­húzódott az osztozástól, később meg mire észbekapott, már késő volt. Maradt tehát a pásztorélet továbbra is, bár mostmár a meg­becsülés mellett jó megélhetést is biztosított ez az állás, azon­ban a magány, a nagy egyedül­lét továbbra is megmaradt. így telt el megint egy pár eszten­dő, s Ádám bácsi egyre többet gondolkozott azon,, hogyan is változtassa meg az annyira meg­szokott életmódot. Végülis úgy döntött a feleségével, hogy gaz­dálkodni fognák. Mivel földjük nem volt, felébe fogtak öt hol­dat és azon kezdtek el gazdái kodni. Ebből hA riem i$ búsásai} de ketlecskén ahogy- űj$/, meg éltek. A z évek közben tettek, áí Ádám bácsi fekete hajá­ba egyre több ősz szál. vegyült Felesége, aki valamikor erős se­gítőtársa volt, napról-napra ke­vesebbet segített a munkában Olyannyira, hogy később mái az ebédhordás is nehezére esett pláne, ha egy-két kilométerre kellett utánavinni. Sqkszor . aj árnyék egészen hosszúra nyúlt mire az ebéd megérkezett. Lázár Adumnak egyre több. ideje voll az elkövetkezendő öreg napokre gondolni. Azzal tisztában volt hogy az öt hold földből még ak: kor sem tudna megélni, ha az a sajatja volna, nem így, amikor csak a fele termés az övé. Van ugyan egy fia, aki a harmadik községben lakik, szívesen is hív­ja őket magához, — bár már c is 50 évhez közeledik — de az ő kedves felesége hallani sem akar róla — ne vigyen engem innen sehova kedves Ádám, szokta mondani, ha néha-néha szóba került, hogy menjenek a fiúkhoz. De hát akkor mitévő le­gyen, hová forduljon? Volna ugyan mégegy lehetőség: a ter­melőszövetkezet, a nagy család, amiről a legtöbbet gondolkozott, dehát hogyan menjen • ö oda jelentkezni, semmi nélkül, mint az ujjam, az ö 70 évével. C1 vajon milyen munkát tud­^ nának ott neki biztosíta­ni, amit így öregesen becsület­tel el tudna végezni? Persze, ha előbb kezdte volna, mondjuk úgy ötven ben, vagy ötvenkettő­ben. amikor mégiscsak 60 éves volt és jól bírta a műnkét. Hej, csak most. döbbent, rá.- milyen nagy mulasztást követeit el ma­gával szemben, hisz már csak egy-két éve volna hatra és biz­tosítva volnának a derűs, gond­talan, öreg napok. ‘ " Így töprengett Ádám bécsi* magában, mig végül is. arra az elhatározásra jutott, hogy föl­det vesz és úgy lép be a szövet­kezetbe. Igen. Megveszi azt az íjéi hold- földet, amit bérel és avval együtt jelentkezik a szövetkezet­be, — akkor aztán nem mond­hatja se.nki, hogy az öreg Lázár Ádám úgy lépett közzéjük, pucco- san, semmi nélkül. Ezután már mindén gyorsan ment. Ha voltak is még közben, félelemmel telt szorongatott ér­zései, ’ ha arra gondolt, hogy mi vár rá az út végén, a céljától azonban már nem térítette el semmi. Az ég egyre szürkébb lett, ahogy ott ültünk ‘ egymással szemben. Az esőcseppek atszívá- rogtak a fűzfa levelek között és befolytak a. nyakunkba, mi­közben Ádám, bácsi beszéde vé­géhez közeledett. — Nagyon sze­relnek itt engem, mondja, szin­te érzékenyen és egy könny­cseppet törölt le a szeme sarká­ból, — Mindig a legkönnyebb munkára oszlanak be, Nagy elv- társ a párttitkár mondta. hogy legyek éjjeliőr, ha akarok, de én nem vállaltam, én az em­berek között akarok dolgozni. Túrósén szorítja meg a ke* zem, mikor elköszönök tő­le, mintha csak éreztetni akar­ná. hogy azért ő még mindig legény a talpan, persze ezt már előbb megállapítottam a ledolgozott munkaegységekből, óbból, hogy 1000 forint előleget kapott, jó disznót ölt, tehenet fej, szóval nincs panasza a szö­vetkezetre. Nem mondtam meg neki, hogy megírom ezt a kis Szürke törté­netet, amihez száz és száz ha­sonló van a megyében, azzal a különbséggel, hogy sokan még mindig keresik az utat, amely a boldog, gondtalan öreg napok­hoz vezet. Falosik Ferenc. 4 Thaiföltíön életbelépett az ópium-ellenes törvény Július elsejétől kezdve Thaiföl- dön törvényesen büntetik az ópiumszivást. Július 1-én hajnal­ban razziát rendeztek az egész or­szágban, összegyűjtőt ék és nyil­vánosan elégették a pipákat és a talált, ópiumot. Július 1-én este Thamarat tábornagy,Thaiföld mi- nisz erelnöke rádióbeszédet inté­zett az ország népéhez és kije­lentette: „Mától kezdve büszkén mondhatjuk, hogy civilizált nép vagyunk.” A hatóságok közölték, hogy az ENSZ-hez fordulnak segítségért az ópium- és heroin-csempészet meg­szüntetése érdekében,. Nyilaskereszt tölgyfalombbá magasztosulva Ausztriában törvénytervezet ké­szül, amely lehetővé teszi, hogy a második világháború kitüntetett­jei viselhessék a hitleri Németor­szág háborús érdemrendjeit. Az Osztrák Néppárt lapja, a Kleines Volksblatt szerint a törvény csu­pán arról intézkedik, hogy a ki­tüntetéseken szereplő1 nyilaske­resztet el kell távoli ani és egy politikailag kifogástalan tölgyfa­lombbal helyettesíteni. Ausztriá­ban eddig a törvény nem szabá- lvoz'a külföldi érdemrendek vise­lésének módozatait. A kulisszák mögül... Ki az igazi szamár ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom