Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-30 / 207. szám

MINDENKI OLDAU A szülők felelőssége : Ne legyenek nyomorék gyermekek ! l'üorvon nyilatkozik a szaporodó parulíxis-megketegedefiekről A Járványügyi Állomás egyik szobájában dr. Jánvári László főorvos a növekvő paralízis-jár- ványrél nyilatkozik olvasóink számára: — Sajnoá, a járvány megint felütötte a fejét. Lóban a hónap­ban több megbetegedés volt a megyében, mint egész évben. A korábbi,, sajnálatos esetek ta­pasztalata azt mutatja, hogy fő­leg az égy-négy éves gyermekek, közt pusztít, de nincsenek biz­tonságban az idősebbek serit.' — Mi, a tünete a betegségnek, felismcrhé.ljük-e még idejében, hogv gyermekparalizisről van szó? — Általában fejfájással, has­menéssel, alacsony lázzal, hány­ingerrel, esetleg hurutos tüne­tekkel jelentkezik, s csak ezután fejlődik ki a bénulás. De volt már olyan eset is, hogy a bé­li érdesek Feleletek Nyertesek Pajtások! Heti rejtvényünkre sok meg­fejtés érkezett. Kár, hogy néhá­ny an nem vették figyelembe- 'a' két rejtvény együtt számít, s így nem részesülhettek jutalom­ban. Máskor figyelmesebben ol­vassátok el a szöveget. "Jó megfejtésükért könyvjutal­mat kapnak: Szesztai Pál (Nyír­egyháza, Pacsirta utca 42. sz.), Tarapcsák Ilona (Öpályi, Árpád utca 38.), Báki Tibor és öcsi (Má­tészalka. Martinovics utca 23. sz.). Megdicsérjük: Szapó Péter hyírbélteki,. K. Nagy Erzsébet berkeszi, Márki Erzsébet zemp- lénagárdi, Hirs Julia sóstóhegyi, Güriző Éva borbányai, Nyalka Imre pátrohai. Kolláth László pa­post, Gozman Józsi, Gyulai Alice, Bodnár József, Tomasovszki Zsu­zsa nyíregyházi pajtásokat. É heti rejtvényünk: Híres Petőfi vers sora. nuUts átmenet nélkül. következett be. Persze nem. kell azt hinni, hogy csak azok a gyermekek es­nek át a paralízisen, akik meg­bénulnak. Sokaknak enyhébb be­tegség formájában folyik le, s nem is sejtjük: mi baja volt gyermekünknek. —, Minden szülő félti gyerme­keit, tehát tenni is szeretne vala­mit a betegség ellen. — Igen, vannak védekezési mó­dok is. A legeredményesebb a védőoltás. Mégis vannak olyan édesanyák, édesapák, akik inkább kockáztatják a kicsik egészségét, ahelyett, hogy elvinnék beoltani. Most a járvány erősödése miatt negyedik oltást adunk azoknak, akik már hármat kaptak. Fő­leg az 1935—-1956—1957—1958- ban születetteket részesítjük előnyben, mert őket fenyegeti a legnagyobb veszély. Természe­tesen első, második, harmadik oltást is adunk. — Azt kérdi, hogy milyen elő- vigyázati szabályokat alkalmaz­hatunk még? Sokfélét. Övni kell a gyerekeket a testi megerőltetés­től, a szervezet legyöngülésélől. Próbáljuk rászoktatni pket a rendszeres,, gyakori . kézmosásra, tisztálkodásra, az élelmiszerek, főleg a gyümölcs megmosására. Nem ajánlatos most strandra sem engedni a kisebbeket, hiszen ez jó fertőzési lehetőséget nyújt. Ugyancsak óvakodjunk az úgy­nevezett „nyaralásoktól” is, külö­nösen Pest-környéken, Szolnok és Győr megyében, ahol a járvány jobban dühöng. Há lehet, el kel) halasztani a gyermekek szájá­ban végzett műtétéit. (Például mandulakivétei.) Ezeket az oltásokat hol adják? — Nyíregyházán a kis SZTK- ban, vidéken pedig a körzeti or­vosi rendelőkben. Különösen az erősen fertőzött helyek: mint például Nyíregyháza, a ^isvárdai, nyíregyházi, vásárosnaményi já­rások lakóinak ajánljuk elsősor­ban a védekezést. De mindenki megszívlelheti, mert nem hiszem, hogy nyugodtan tudnák álomra hajtani fejüket a szülők —.tudva azt, hogy nem tettek meg min­dent a betegség elkerülésére. — bodnár — Ki lopta el Tulankáinen jogarát? A kairói múzeumból eltűnt egy 3000 éves, arannyal bevont jogar, amely valaha Tutankámen fáraó birtokában volt. Az 1.5 méter hosszúságú, művészi kivitelű joga­ron hieroglifák vannak: „Aki ezt a jogart tartja kezében, azon Amön isten áldása van és az ö védelme alatt áll.” A jogaron a fáraó összes címe és rangja, va­lamint életrajza is olvasható. 1922-ben, amikor Tutankámen sírját megtalálták, a jogar igen fontos adalék volt a sír pontos korának megállapításához. Egy külföldi' régész a kairói múzeumban járva felfedezte, hogy a jogar eltűnt szokott helyéről. Az üvegszekrényt, melyben ki­állítottak, láthatólag nem fesz.- tette fel senki. „Detronizálták" a tudós baglyot A bagoly nem intelligens állat. Ezt bizonyította be két évi tanul­mányozás után Roger Payne amerikai biológus. „Általában azt tartják, hogy nincs bölcsebb egy öreg bagolynál. Gyermek­meséink tele vannak ilyenfajta megállapításokkal. Nos, semmi sem' alaptalanabb ennél — álla­pítja az amerikai tudós. A bagoly értelmi készsége gyakorlatilag a nullával egyenlő. Ehhez az os­toba állathoz képest a tyúk egye­nesen lángeszű... Mi több, az sem igaz, hogy a bagoly éjjel tökéle­Rossx kifogás A lépről még máig sem tudja az orvostudomány, hogy tulajdon­képpen mire is szolgál a szer­vezetben.1 Egyszer Virchow, a vi­lághírű professzor rosszul felké­szült növendékétől a vizsgán megkérdezte:-— Mire való a lép a szervezet­ben? A hallgató mentegetőzve da­dogta: — Professzor úr... teg... te- nap még teljes bizonyossággal tudtam, .de ,, most a nagy... izga­lomtól elfelejtettem. —- Maga szerencsétlen — mo­solygott á -professzor — Maga volt az egyetlen ember a vilá­gon, aki ‘ ezt tudtá,' és tessék, elfelejtette... tesen lát. Csak a füle rendkívül éles, tehát hallásával és nem lá­tásával tudja megkaparintani zsákmányát”. JiataJember Irrelére ................................ A „mái lányokról“ „...Csak azt mondhatom: kiábrándultam a MAI LÁ­NYOKBÓL. Az, ,én tapasztalatom az, hogy r.em lehet komo­lyan venni őket, és ezért a felelősség is őket terheli. Egé­szen pontosan: a mai lányok nem igénylik, hogy mi, fiatal­emberek egy kicsit lovagok lehessünk,, küzdjünk értük, in- ~ kább a könnyelmű gondolkodás jellemzi nagyrészüket...”' Bár idézhetnénk az egész levelet, mégis elégedjünk meg ’ ennyivel. A levélíró fiatalember soraiból valóban kiábrán­dulj hangja csendül ki... Mi is a helyzet a „mai lányok” ilyen szomorú elmarasztalása körül? Nem ismerjük a levél - íróját — hiszen nevét titokban tartotta — mégis próbáltunk következtetni az egyéniségére. Szerelmi csalódott talán...? Vagy jó megjelenése révén gyors sikerei vannak? Lehetséges. Az azonban már aggasztó, bogy a mai lá­nyokról áltálában beszél. Hát nálunk, a szocializmus építése .. közben, amikor •• egyre inkáb előtérbe kerülnek az együtt- . , élés, az erkölcsi normák’kérdései, akkor, ilyen siralmas va­lósággal állnak szembe? Elöljáróban: . korántsem. Sokan mondják, hogy az egyenjogúság hangoztatása," . és még inkább a gyakorlati valóra „váltása veszélyt is . rejt. magában. Ezt arra alapozzák, hogy a nők, a lányok muri­kéhoz való joga., nyomán megnyílik a lehetőség a könnyel- . 1 műbb életre... - . ■ ’ Azt bizonyítani sem kell, hogy mennyire sántít ez az érv. Munkát biztosít népi államunk a nők számára.is, ez\ válóban így van. De mihelyst a dolgozó kollektívához kő-, ; zel kerül -egy „mai lány”, attól a perctől'kezdve nagyobb,, felelősséggel tartozik viselkedésében . is a munkatársai irá­nyában. Hány és hány „mai lánynak” kikiáltott nőt be- " csülnek, tisztelnek munkatársai, mert ők naponta látják,- ! hogy értéke nagyobb lesz. . , De mit is Vet fel a levélíró? „Nem lehet őket komo­lyan venni... nem igénylik, hogy...- egy kicsit lovagokul«-' • hessünk...” Az idézet első része a kinyilatkoztató beképzelt-: - ; ségét árulja el. Lehet, hogy egy „mai” munkáslányt ő nem tud komolyan venni, -— de indokai nincsennek erre. Mert ha a komoly ah vey és t az értékkel állítjuk párhuzamba- — mennyit is éri egy mai dolgozó nő? — akkor ez a kijelen­tés nagyon jelentéktelenné, nevetségessé törpül. Talán az nem megy a levélíró fejébe, hogy az egyen­jogúsággal együtt mód nyílt arra is, hogy a múlt káros, sokszor butitó és ■ szolgai életre kényszerítő előítéleteitől . szabadulnak meg a „mai” lányok? Ez pedig korántsem egyenlő az erkölcstelenséggel, a lejtőre téréssel. Hiszen" csak nézzünk szét az életben: becsületes, illemtudó és jóravaló fiatalok adják a mi ifjúságunkat. Olyanok, akikre munka verseny-szervezést., Hanság-lecsapolást és egy Sör nehéz feladatot lehet bízni. Sajnálni való eset, ha valaki ilyen hangnemben „áb­rándul ki”. Mert mennyi tiszta és boldog házasságba tartó kapcsolat igazolja az állítás ellenkezőjét! Mondható-e vajon, az is, hogy a mai lányok nagyrészét a 'könnyelmű, gondol­kodás jellejnzi...? Mielőtt ezt állítani akarja valaki, nézzen' körül az egyetemeken, a főiskolákon, a munkahelyeken: . tehetségük és munkájuk által egyre jobban megbecsülik a nőket, a mai lányokat. - ­Vagy talán az „erkölcsi lejtő” felé tartást állítaná levélíró? Ki mint él, úgy ítél. Ö így ítél... De az egész társadalom, a meggondolt emberek, a fá­radozó szülők másként fogják fel a dolgot. Nem állítjuk, hogy az erkölcsösség tekintetében nálunk már minden' a legnagyobb, rendben vari, — hiszen olyan közelinek látszik még a posványos múlt — de mindent elkövetünk az em­berek. — ha úgy tetszik — a mai lányok helyes úton való haladásáért. Az eltévedteket sem hagyjuk magukra, inkább, lehetőséget adunk a csorbák kisimítására; a becsület érde­kében. ’Nem fogadjuk, vészhárang-kongatásnak a fiatalember levelét. Inkább arra gondolunk, hogy e téren még többet kell tennünk már holnap is. Mert, ugye, ez is- lovagias cselekedet... Mindig mondtam... Mihdig mondtam ma­gamnak: „Nézd Elemér, annyi eszed van, mint egy -elmegyógyintézetbe utalt valódi szamárnak. Hát érdemes agyon­emészteni magad a nők miatt...?” Igazat adtam magam­nak, megfogadtam a sa­ját tanácsomat és rá se fütyültem a nőkre. Mert ugye, a jó tanácsot csak meg kell fogadni és már megy is minden,, mint a... No, de nem vágok a dolgok elébe. Egyszóval nem voltam egyedül, magam mellett álltam a legsiralrrasabb időkben is. Ugyanis azt tudni kell, hogy engem a nők már majdcsak a túlvi­lágra . kergettek. Először a Zsuzsi miatt álltam'az utcánkbeli szennyvízle­vezető csatorna hídjára. Ha a Zsuzsi nem lehet az enyém, itt a helyem... — és már dőlni kezd­tem. Félúton azonban elővettem az eszemet, rábíztam az egész ügyet. Képzeljék el, neki — mármint az eszemnek — még volt annyi ereje, hogy meggondolja a dol­got. Egyszóval megmen­tettem önmagamat. Későb Liza kosarazott ki. mert nem tetszettek neki a füleim. Akkor is majdnem megismét­lődött a számomra vég­zetes tragédia — a köte­let azonban ruhaszárí­tásra fogtam be. Ekkor azonban vég­leg elhatároztam: kire­kesztet életemből a re­ménytelen rajongást. Egyébként is, érnek annyit ők? Ök, a nők? Méghogy rájuk pazarol­jam erőmet és időmet? Hát néni!... Teltek a.na­pok és én egyre nagyobb elhatározással róttam utamat: ne hallj fülem, ne láss szemem, ne csacsogj szám! Végül elégedetten vettem számot önmagámmal: EÍemér, bravó, kivételes tehetségű nőgyűlölő let­tél! Nézhetett rám álomszép szemeivel Tün­de, a kis gépírólány, in­vitálhatott randevúra Veronika, akit ottha­gyott a vőlegénye, ma­gamra parancsoltam: Elemér...! Tavasszal azonban már az egyik kartár­sam ajkáról hallottam: — Elemér...! Minek tulajdonítható ez a for­dulat? — így mondta, mert az egyik délután Pirikével látott a presz- szóban. Magyarázkodni akartam, hogy „kérlek- alásan, kedves barátom, a Piriké az más, ő sze­ret, .. de.,.” csak a gú­nyos pillantását láttam, és belémijedt a szó... Nyárkezdetkor a váj- lamra böktek: — Elemér...! Jó ízlése vari. Az a Katika...! Két hét múlva: — Bözsi? Hát az való­sággal imádja ‘ Eriéit, (Így becéztek.) A következő szomba­ton: — Láttam magukat Énei! Ha nem tévedek, a Rózsival volt a zsúron. Folytassam? (Még a felénél tartok csak...) Inkább hadd fogjam meg Önt, kedves olva­sóm: vallja be, eddig egy kukkot sem ért az egészből. Nem csodálko­zom: én se. Amíg ön­gyilkos akartam lenni, a nőkért, rám se néztek. Most pedig, hogy híre. ment nőgyűlölő termé­szetemnek, valósággal párbajoznak értem..Nem­hiába mondtam mindig magamnak: „Elemér, szerencsétlen órában születtél.” —aga—* 6 Vízszintes: 5. Forma, 6 Kiss Sándor Péter, 7. Eta vége (!) 8. ' Névelő, 9. Hatom, domb. .. (utol­só kockába két betű), 10. Kül­földi város, 12. Kutyul. Függőleges: 1. Befed, 2. Ha behunyja a szemét... 3. ív, 4. Pák mássalhangzói, 7. Kugli, 9. Pesten van . ilyen vasút is, 11. .Termi Ernő. Beküldendő: Vízszintes 1. a nyíl irányában folytatva. Cím: Keletmagyarország Szerkesztősé­ge, .Nyíregyháza, Sztálin tér 21. , szám.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom