Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-23 / 202. szám

Mi történik a „millió elefánt országában64 ? Ne ringassuk magunkat ábrándokban ! A szeptemberi nagy találkozó időpontjának közeledésével egye­nes arányban növekszenek olyan hajlandóságok is, melyek — meg­feledkezve az imperializmus lé­nyegéről — a két nagy ország vezetőinek összejövetelét már önmagában is valamiféle béke és megegyezési korszak megtestesü­lésének tekintik. Bármennyire is remélhető és derűlátásra okot adó tény Hrus­csov találkozója Eisenhowerrel, mégsem engedhetjük meg ma­gunknak azt a fényűzést, hogy az összejövetel-felverte hullámo­kon lágyan ringatózva, elaltas­suk politikai éberségünket, s megelégedett képpel úgy nyug­tázzuk magát a kétségen kívül békés gesztust, mintha már a békés törekvéseket ténylegesen bizonyító konkrét cselekmények­ről lenne szó. Sajnos, ma még igen kevés tény bizonyítja az amerikai politika Mit mond a felidézett szellem ? tényleges pálfordulását és egy­előre a világpolitikai problémák között tallózva nem okoz kü­lönösebb nehézséget, hogy egyes események mögött változatlanul megtaláljuk a háttérben az ame­rikai imperialista mozgató rugó­kat. Kétségen kívül nehéz feladat beismerni az erőviszonyok meg­változását, és ebbe belenyugod­va új útat szabni az amerikai politikának. Kétségen kívül ne­héz letérni arról a vakvágányról, melyen a második világháború befejezése óta halad az ame­rikai politika. A laoszi események elemzése is alkalmat ad arra, hogy bepil­lanthassunk a hidegháború ma még fortyogó boszorkánykonyhá­jába, s megláthassuk, hogy a szép szavak mögött ma még kevéssé szép tettek rejtőznek. mondja a nyilatkozat — ugyan­úgy az Egyesült Államok nem adott át Laosznak semmiféle ne­héz, vagy korszerű katonai fel­szerelést és ilyen saját felszere­léseket sem állomásoztat az or­szágban. „Az Egyesült Államok­nak nincsenek Laoszban sem támaszpontjai, sem repülőgép-le­szálló helyei, mintahogy erről a Laoszban tartózkodó tudósítók tucatjai tanúskodhatnak...” segítséget is ad az országnak. Ám idézzük tovább a nyugatnémet tudósítót: „Franciaország a gen­fi megegyezés szerint ezerötszáz tisztet és háromezerötszáz katonát állomásoztathat Laoszban, a lao­szi királyi hadsereg kiképzésére. Ezzel szemben ma csupán kerek négyszáz francia kiképző tartóz­kodik az országban. A laoszi kor­mány ugyanis ez év július 13-án megállapodást kötött Franciaor­szággal, melynek értelmében a francia kiképzők eredetileg meg­szabott létszámán belül amerikai kiképzőket is fel lehet használni. A megállapodás életbelépése óta többszáz amerikai tiszt érekezett Laoszba. Indiai politikai körök (Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Román Népköztársaság nagy nemzett ünnepe alkalmából — Én festerem! — vigyorgott büszkén és felemelte Adolf Hit­ler kócos, ineredtszemű képmásat. Aztán a női fényképet leakasztot­ta a falról, felágaskodott, s a borzas vezér és kancellár nem­sokára Anyicska helyéről ijeszt­gette békés környezetét. Kicsomagolt. Vászonpizsamák, parfőmök, habselyem alsónadrá­gok púposodtak az asztalon, majd egy karcsú palackot ve t elő. Na­gyot csettintett és felnyitotta. — Portorikói! Frankreichból hoztam!... A házigazda csak hosszas rá­beszélés után koccintott vele. A müncheni „festő” egyhajtásra kiitta poharát. Ponjjrácz is bele- kt>r!yoit ar italba, de szemei kőn nybelábs étek, a rum égette mellét. Köhögött. — Girt... gut... Jó. mi? — ne­vetett her* Stuh^müller, majd na*y«tt ártott; — Fáradt vagyok, aludni aka­rok. Ma sokat dolgoztam, holnap még több dolgom lesz... Sok vö­rös, sok zsidó! — kacsintott je­lentőségteljesen Pongráczra. — Remélem, meg fogjuk ér­teni egymást! Nem bánja meg... — búcsúzott ei a házigazdától, aki elindult, hogy igény be vegye a rendelkezésére álló többi helyi­séget: az egyetlen konyhát. S a sturmführer nemsokára mély álomba merült. Nem is sej­tette, hogy kényelmes nyugvóhe­lye alatt „veszedelmes” vörös zászló rejtőzik... * Egy hét telt el azóta, hogy a hívatlan vendég beköltözött Pong- ráczékhoz... Feszült izgalomban múltak a napok. . Pongrácz alig egy-két órát aludt éjszakánként. Most is ott ült az asztalnál és idegesen nézege'te óráját. Nyi­tott könyve hevert előtte, de* ol­vasni sem tudott. Végre megzörrent az ajtó... fia érkezett meg. — Alszik? — bökött a szoba felé. — Mint a duda! Altatót ke­vertem a rumba... A táskája ott van a széken, a feje mellett... | Délig alig ébred fék.. — Nagyszerű ember vagy! — lelkendezett az ifjú. — Akkor azonnal hozzálátok... Levetette cipőjét és nesztele­nül lcpódzott a szobába. Zsebé­ben volt a lemásolt papírlap... összeclelkezett apjával és máris útnak indult. Árnyként suhant közvetlen összefüggést látnak az amerikai katonai segítségnyújtás és a laoszi események között” — így tanúskodik tehát a nyugati tudósító. Egy kis áttekintés Laosz Kínával, Észak és. Dél- Vietnammal, Thaifölddel és Kambodzsával határos. Területe fele Franciaországénak, lakosai­nak száma kb. két és félmillió. 1891-ben francia protektorátos alá került. 1945-ben a japánok száll­ták meg. A japánok veresége után az ország északi részében megala­kult Patet-Lao ellenállási kor­mánya és kikiáltotta az ország függetlenségét. 1943-ban Laosz belépett a francia unióba, s ennek 195S-ig maradt tagja. A Laosz teljes füg­getlenségéért harcoló erők, me­lyek élén Szufanvong herceg ál­lott, Neo-Lao-Iszarak néven lét­rehozták az imperialista ellenes egységfrontot, és kormányt ala­kítottak Phog-Saly és Sam-Neua tartományokban Szufanvong her­ceg vezetésével. Az 1954. évi genfi értekezlet létrehozta a fegyverszünetet a patet-laoi kormány és a laoszi királyi kormány között. 1956- ban Patet Lao erői meg­alakították a Neo-Lao-Hakszat mozgalmat (Laoszi Hazafias Front), mely a haladó erők fő politikai szervezetévé vált. 1957- ben egyezség jött létre Szufanvong herceg és Szuvanna Puma laoszi király kormánya között. (Szuvanna Puma egyidő- ben maga is szoros kapcsolatban állott a Neo-Lao-Iszarak front­tal) Az egyezség eredményeként létrejött a nemzeti egység kor­mánya, melyben a Neo-Lao-Hak­szat mozgalom két tagja, köztük Szufanvong herceg is résztvett. Az 1957. évi egyezség eredmé­nyeként 1958-ban választásokat tartottak, melyeknek az volt a céljuk, hogy kibővítsék a 239 fő­ből álló laoszi képviselőházat a Sam-Neua és a Phog-Saly tarto­mányok 21 delegáltjával. A vá­lasztásokon a baloldal győzelmet aratott és a 21 képviselői hely­ből 13 mandátumot, szerzett meg. a falak mentén... Azután bezör­getett az egyik földszinti abla­kon. Hajnalodott, amikor a szürke házból tizenkét fiatal kommu­nista egyenként elindult a szél­rózsa minden irányába. Elindul­tak, hogy becsületes embereket figyelmeztessenek a halálos ve­szedelemre. Mire a Gestapo autói megáll­tak a megadott házak előtt, csak lezárt, elhagyott lakásokat talál­tak. .. ★ A szegény emberek irtóztak a téltől... Hideg, lyukas cipő, fűtet- len lakás — és tüdőgyulladás... — ezt hozza magával a szűz hó­takaró, az ereszről csüngő kris­tályos jégtömeg. A gazdagok meg szöges bakancsban, bolyhos, meleg ruhákban vígan topognak síterhükkel a fogaskerekű előtt. Ettől a téltől azonban a gaz­dagok irtóztak — a szegények viszont várva várták. A fűtetlen szobák lakói a szokatlan hideg­gel sem törődtek, csillogó sze­mekkel lesték, figyelték a távoli ágyúdörgést. — Közeledik... közeledik!... A villanegyedekből drágasá­gokkal megrakott teherautók ro­hanlak a széles, bácsi betonúi­ra... Ideges, parzcabundás asszo­nyok, riadt, puhakalapos férfiak helyezkedtek el az autókban, s vágtattak Nyugat felé... A „diadalmas” hadsereg is lá­zasan készülődött. Kocsijaik eezevcäzt.u'.n nyargalásrtak az utcákon, súlyos lövegeket von­Dobi István, a Magyar Napköz- társaság Einöki Taná^iiak el­nöke, Kádár János, »z MSZMP Központi Bizotlsäcv.ak első tit­kára és dr. Mrrt"iích Ferenc, a Magyar Népköztársaság forradal­mi munkás-paraszt kormányának elnöke táviratban üdvözölte Ion Gheorghe Maurer elvtársat, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének el­nökét, Gh. Gheorghiu-Dej elv­társat, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kárát, és Chivu Stoica elvtársat, a Román Népköztársaság Minisz­A Román Népköztársaság nem­zeti ünnépc, a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából Vasile Pogaceanü, a Román Népköztár­saság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szombaton délelőtt megkoszorúzta a Szabadság-téri szovjet hősi em­lékművet. Ugyancsak szombaton délelőtt koszorúzási ünnepséget rendez­tek a rákosligeti temetőben, ahol a hazánk felszabadításáért vívott harcokban elesett román hősi ha­lottak nyugszanak. A fejlődés eredményeként Laosz megindult a haladás, a független­ség útján. A jobboldal összefog — az amerikaiak támo­gatják A baloldali erők előretörése mozgósította és összefogásra késztette a jobboldal elemeket. 1958-ban megbuktatták Szuvanna Puma kormányát és őt magát — hogy kikapcsolják az otthoni po­litikai életből — kinevezték kö­vetnek Franciaországba. A megalakuló Szananikone kormány az amerikaiak támoga­tásával a háta mögött megkezdte az 1954. évi genfi és az 1957. évi vientianei egyezmények felrúgá­sát. Üldözőbe vették a haladó és a függetlenségért harcoló eleme­ket, Szufanvong herceget kizár­taié oszlopok, nehéz tankok dü­börögtek a külvárosokban. Herr Stuhlmüller sem volt olyan barátságos, mint nemré­giben. . Vastag iratcsomót tömkö- dött a ropogó kályhába, s a tűz falánkan nyaldosta a szokatlan sok eleséget. Pongrácz az ajtónyílás mögül nézte. Kárörömét nem tudta magábaíolytani. Benyitott. — Csak nem hagy itt bennün­ket, „kolléga”? — Schweinerei! — hangzott az illedelmes válasz. — Átcso­portosítunk. .. elreteszelünk... Azután jövünk vissza! S a derék sturmführer nagy igyekezetében bálványozott vezé­rét és kancellárját is a falon fe- lej lette Nem baj, hiszen úgyis visszajön... Csak előbb átcsopor­tosít... no és elreteszel... •k Vladimir Talickij alhadnagy nagyokat káromkodott. Már ne­gyedik napja rcstokol itt meg­tizedelt egységével ez alatt « nyavalyás magaslat alatt és egy lépést sem tud erőrehaladni! Pe­dig estig egyesülnie kell Rod- cov szakaszával! Gondolatainak a németek gép- puskakelepelése adott nagyobb nyomattkot. — El kell őket némi tani! Távcsövével a fenti kis házikó környékét kutatta. A németek jól álcázták géppuskafészkeike*. csak a torkolattüzekből lehetett következtetni helyükre. Bánato­san nézte a szétlőtt aknavetőt. tertanácsának elnökét a testvéri Román Népköztársaság nagy nem­zeti ünnepe, felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából. A táviratban kifejezésre juttatták, hegy népünk nagyra értékeli ál­lamaink, pártjaink és népeink között fennálló és egyre erősödő barátságot és együttműködést. Ugyancsak távirati üdvözletei küldött dr. Sik Endre külügy­miniszter Avram Bunaci-u-nak, a Román Népköztársaság külügy­miniszterének, a Román Népköz- társaság nagy nemzeti ünnepe alkalmából. Az emlékműkön koszorút he­lyezett el Vasile Pogaceanü nagykövet, a magyarországi fel­szabadító harcokban részt vett román frontharcosok, illetve a hősi halottak hozzátartozóinak küldöttsége, Aurel Ovneriu ez­redes vezetésével. A koszorúzáson részt vettek a Külügyminisztérium és a Honvé­delmi Minisztérium képviselői, a román nagykövetség munkatár­sai. ták a kormányból. Maga a Le Monde című polgári lap írta er­ről az átalakulásról: „A kormány átalakítása mindenesetre lehető­vé tette, hogy kizárják a hata­lomból a „vörös herceget”, aki egyre nagyobb ellenőrzés alá ke­rült, mialatt Vietnamban erősö­dött az amerikai befolyás és eléggé heves kommunista-ellenes" megtorlás fejlődött ki azokban a tartományokban, ahol, a Patet- Lao befolyása továbbra is erős volt. A Szananikone kormánynak ez az irányzata a Ngo Dinh Diemhez való közeledésben, egy nacionalista kínai konzul műkö­désének engedélyezésében és olyan utalásokban jutott kifejezésre, hogy az ország esetleg csatlakoz­ni fog a SEATO-hoz...” folytatja a Le Monde tudósítója. Mindezekhez hozzájárult, hogy megszűntették az 1954. évi genfi egyezmények végrehajtásának el­lenőrzésére alakult nemzetközi ellenőrző bizottság működését, hogy zavartalanul folytathassák az egyezmény sárbatiprását. Nyílt támadás Ez év májusában a kormány elrendelte a volt patet-laei harc-i egységek két zászlóaljának lesze­relését. Ezzel egyidejűleg a lao­szi király kormány csapatai és rendőri egységei körülzárták a laoszi hazafias párt vezetőinek és a volt patet-laoi harci egysé­geknek a szállásait, s az ott tar­tózkodókat háziőrizetbe vették. Később letartóztatták Szufanvong herceget és több más demokrati­kus vezetőt. Megkezdődött a harc az ország függelenségét őrző Pa­tet-Lao és az amerikai járszala- gon haladó laoszi királyi kor­mány csapatai közötb A tények makacs dolgok Az amerikai külügyminiszté­rium nyilatkozata igyekszik el­hárítani magától a felelősséget a laoszi eseményekért. A tények azonban — mint láthattuk — mást mutatnak. És ezek a té­nyek gyanússá tudják tenni a bé­ke mellett elhangzó legszebb szóvirágokat is, s várakozó ál­láspont elfoglalására késztetik a békére vágyó embermilliókat. Ha majd több pozitív tény és keve­sebb szólam jellemzi az ameri­kai külpolitikát, akkor beszélhe­tünk tényleges „irányváltoztatás­ról”. Ezt a tanulságot kell levon­nunk a laoszi események értéke­léséből is. Koszorúzási ünnepségek Románia felszabadulásának évfordulója alkalmából. 1 Laoszban, a „millió elefánt” bé­kés országában ma puskák dö­rögnek. Az amerikai külügymi­nisztérium szükségesnek tartotta, hogy ezzel kapcsolatban nyilatko­zatot adjon ki, mely szerint egyet­len amerikai katona sem tölt be parancsnoki, vagy tanácsadó tisztséget a laoszi hadsereg kö­telékeinél és nem szolgál azok­ban. Az Egyesült Államoknak nincsenek katonái Laoszban — Ehhez nem is kell médium, ele­gendő a Német Szövetségi Köz­társaság Távirati Irodájának, a PPA-nak augusztus 16-i kijelen­tése. A DFA-nak a szovjet-barát­sággal egyáltalán nem vádolha­tó laoszi tudósítója — tehát egyi­ke az amerikai nyilatkozat által megjelölt „külföldi tudósítók tu­catjainak” — közli, hogy „az utóbbi időben többszáz amerikai kiképző tiszt érkezett Laoszba.” Az Egyesült Államok erősen ér­dekelt Laoszban — írja hírma­gyarázatában a tudósító — a Laosznak nyújtott gazdasági se­gítségen kívül az USA katonai Győri Illés György: tagadd le, amit teszel. . . !**

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom