Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-02 / 185. szám

Hruscsov esetleges amerikai látogatása a nyugati érdeklődés előterében Eléírták az 13S0-I9S2. évekre szóló magyar-iüseszláv Siosszúie.áratú árucsereforgalmi megállapodást Genf, (MTI): Jóllehet hivata­los helyen nem erősítették meg e híreket, genfi sajtókörökben tovább folyik a Hruscsov—Eisen­hower találkozó lehetőségeinek mérlegelése. Az ezzel kapcsolatos jóslatokban a legmesszebbre a News Chronicle genfi tudósítója megy, aki megállapítja: — Genfben bizalmasan azt mondogatják, hogy két-három hónapon belül Hruscsov elláto­gat a Fehér -Házba, Eisenhower pedig a Kremlbe. Ezek a látoga­tások, amelyeket a Mount Eve­rest szintjén való találkozásnak lehetne nevezni, megelőzik majd a „négy nagy” — Hruscsov, Eisenhower, Macmillan és De Gaulle — csúcsértekezletét, amelynek valószínű időpontját novem­berre vagy decemberre ter­vezik. Genfi megfigyelők egyelőre fenntartással fogadják ezeket a híreszteléseket, sőt egyesek tak­tikai megfontolásokat sejtenek a főleg amerikai sajtókörökbol íel- röppentett találgatások mögött, mások ' viszont azt hangoztatják, hogy ha a külügyminiszterek nem is érnek el kézzelfogható eredményt, legalábbis hasznos előkészítő munkát végeztek ilyen legmagasabb szintű találkozók számára. Jellemző, hogy a Hruscsov—Eisenhower ta­lálkozó gondolatának puszta felmerülése ismét idegességet keltett a Nyugatnémet kül­döttség körében, amely az elmúlt napokban ismét lázas tevékenységekbe kezdett bármilyen kompromisszumos eredmények megtorpedózására. A nyugatnémet akcióról egyéb­ként elítélően, vagy legalábbis rosszaiban ir számos nyugati kommentátor is. így a Gazette De Lausanne tudósítója „ügyet­len manővernek” nevezi a nyu­gatnémet mesterkedést. Az angol lapok is behatóan foglalkoznak Hruscsov esetleges amerikai látogatásával. A News Chronicle diplomáciai tudósítójának genfi jelentése sze­rint, ami most Genfben történik, az keveset számít, ha nem is lesz végleges megegyezés Berlin ügyében, a külügyminiszterek hasznos előkészítő munkát végeztek, s a nagy döntéseket a leg­felső vezetőkre kellett hagyni. Elvégre ez a fő dolog, amint azt Hruscsov hangsúlyozta. Amerikában vegyes érzelmek­kel fogadják a „két nagy” talál­kozásának kilátását. A nyugat­németek nyugtalankodnak, mint mindig, valahányszor a. Kelet és a Nyugat találkozik egymással. Genf, (MTI): A négy külügy­miniszter pénteki „munkateája” anélkül fejeződött be, hogy meg­állapodtak volna újabb közös megbeszélés időpontjában — je­lentették a hírügynökségek. Gromiko szovjet külügyminisz­ter pénteken este találkozott Lchtar Bolz-cal, az NDK külügy­miniszterével. A megbeszélésen jelen voltak a két küldöttség tag­jai, illetve tanácsadói is. A péntek esti órákban a nyu­gati külügyminiszterek külön megbeszélésre jöttek össze Her- ter amerikai külügyminiszter vil­lájában. Korábbi jelentések szerint a négy küldöttség szakértői legkö­zelebbi ülésének időpontját sem tűzték ki. A jelentések megálla­pították, hogy a szakértők péntek délelőtti tanácskozása a berlini kér­désben nem tud.ta közelebb hozni a nyugati és a szovjet álláspontot. A Reuter tudósítója azonban az egyik hivatalos személyiségtől úgy értesült, hogy a ' szakértők egy kérdésben mégis egyetértet­tek. Abban, hogy külón-külön okmányban kell foglalkozni a külügyminiszteri értekezleten megvitatott minden egyes kér­déssel. A Reuternek ez az értesü­A franciák nem közölték érzé­seiket. Az angolok igyekeznek a lehető legbarátságosabb arcot vágni az ügyhöz, úgy okoskodva, hegy ez csupán okszerű tető­pontja annak a folyamatnak, amely Macmillan moszkvai utjá- val kezdődött. A Times Írja ..Két csúcs ta­lálkozik" című második vezércik­kében: — Hruscsov látogatásának nem kell szükségképpen helyettesítenie a négyhatalmi csúcstalálkozót, lehet, hogy azt kiegészíti. Angliá­nak üdvözölnie kell a kétoldalú Szovjet-amerikai legmagasabb szintű megbeszéléseket. lése azért érdekes, mert újból azt bizonyítja, hogy a nyugatiak úgynevezett cso­mag terve véglegesen kudar­cot vallott. A hírügynökségek — így az AP és a DPA — legújabb jelentései utalnak rá, hogy a külügyminisz­terek gsníi értekezletének jelen­tőségét a háttérbe szorítják olyan hírek, amelyek arra számítanak, hogy Eisenhower elnök már a közeljövőben meghívja Hruscso- vot az Egyesült Államokba. A DPA tudósítója szerint meg­bízható körökben feltételezik, hegy Hruscsov amerikai látogatá­sára még az ENSZ közgyű­lése új ülésszakának megnyi­tása, tehát szeptember köze­pe előtt kerül sor. Az AP tudósítója szerint genfi diplomáciai körökben egyre töb­bet beszélnek Eisenhower és Hruscsov valószínű találkozásá­ról. Ezt a látogatást olyan lehe­tőségnek tekintik, amely a ko­rábban emlegetett csúcsértekezlet helyébe lépne. A Reuter genfi tudósítója dip­lomáciai megfigyelők véleményét ismerteti. Szerintük, ha Hruscsov útrakelne, hogy személyesen tárgyaljon Eisenhowerrel, akkor Július 6-án, Budapesten, ma­gyar és jugoszláv kormánykül­döttek között külkereskedelmi tárgyalások kezdődtek, amelyek­nek eredményeként augusztus 1-én aláírták az 1960—1962. évekre szóló hosszúlejáratú áru­csereforgalmi megállapodás.t. Egyidejűleg aláírták az 1960 ^vre vonatkozó árucsereforgalmi jegy­zőkönyvet is. A megállapodás alapján Ma­gyarország többek között gépeket és berendezéseket, vaskohászati termékeket, , vegyi és gyógyszer alapanyagokat és készítménye­ket, valamint vasúti vagonal­az a találkozás — akár Amerika, akár Európa területén kerülne sorra, —alkalmat nyújtana ah­hoz, hogy De Gaulle francia köz- társasági elnök és Macmillan an­gol miniszterelnök is bekapcso­lódjék eszmecseréjükbe. A Reuter-hírmagyarázó sze­rint minden jel azt mutatja, hogy a külügyminiszterek ma már nem ugyanazzal az érdeklődés­sel követik a genfi értekezlet sor­sát, mint korábban. Ennek bizo­nyítéka, hogy további munkaósz- szejövetelekben egyelőre nem ál­lapodtak meg. A nemzetközi sajtó legújabb jelentései azt tükrözik, hogy a külügyminiszteri szinten folyó tárgyalásokat előbb- utóbb, de valószínűleg hama­rosan a magasabb fokú ta­nácskozásoknak kell követ­niük, úgy, ahogyan ezt a Szovjetunió már korábban is javasolta. A világ két vezető nagyhatalmá­nak kormányfői találkozója, vagy a csúcsértekezlet az, amit már hosszabb idő óta sürget a világ közvéleménye, mert ettől várja az égető nemzetközi , problémák megoldását, a hidegháborús fe­szültség megszüntetését. katrészeket szállít Jugoszláviá­nak. Jugoszlávia különféle fa­termékeket, ásványi anyagokat, vasúti teherkocsikat és egyéb árucikkeket, valamint villamos­energiát szállít Magyarország részére. A megállapodást magyar rész­ről Karádi Gyula, a külkeres­kedelmi miniszter első helyet­tese, jugoszláv részről Sibinovic, külügyi államtitkár, meghatal­mazott miniszter írták alá. Hűvösebb idő Várható időjárás vasárnap es­tig: Hűvös idő, felhőátvonulások, többfelé kisebb esővel. Élénk északnyugati szél. Várható leg-, magasabb nappali hőmérséklet vasárnap 19—22 fok között. Távolabbi kilátások: még hű-; vös jellegű idő. Vasárnap: Menybéli zür-zavar: rádiósza­tíra.— Szív küldi szívnek szíve­sen. Hétfő: Életmentő növények. — Hal­lottuk. — Készülődés az új tan­évre. — Akiknek csak köszönet jár. -r- Hasznos tanácsok. — A nap eseményeiből. — Hírek. — Ki mit szeret? — Az ifjúság hangja. A genfi értekesiet jelentőségét háttérbe szorítja Hruscsov várható amerikai meghívása A parancsnokság az. állások mö­gött, egy elhagyatott tanyaépület­ben állomásozott. Az udvart fia­tal ültetésü, sűrű akácos szegé­lyezte. A bejárat előtt földbeszúr­va lengett a dandár vörös zász­laja. Pongrácz a sebesüttel és a má­sik két felderítővel ide igyekezett. * Szótlanul haladtak egymás mel­det, amikor Molnár Gabor, ez a tagbaszakadt zuglói kőművesgye- ■ rek megtorpant. — Biztos elvtárs! Biztos elv­társ, hadd menjek vissza! Adják mellém a rajomat! Csak a rajo- lmat!... | Pongrácz nem felelt. Arra gon­dolt, hogy ezentúl neki kell lát- j nia Kovács Bálint helyett is. — :£s jól kel) látnia, nehogy kelep­cébe essenek... A „jogrend védel- : mezőinek” kelepcéjébe... : — Várjatok, megnézem, bent I van-e a parancsnokunk? — szó­lalt meg rekedten, amikor a .zászló elé értek. A három vöröskatona szótlanul várakozott kint. Kovács Bálint a zászló alatt állt. Egy-egy fuvallat­ra meglebbent a zászló és végig­simította, meglegyezte a bekötö­zött arcot. A megvakult vöröska- tcr.a előbb ijedten Kapott oda, majd bizonytalan mozdulatokkal kitapogatta, mi ér hozzá... Ami­kor felismerte a zászló puha sely­mét, két kezével szenvedélyesen tapasztotta arcához.. . Társai döb­benten nézték a jelenetet. Most érkezett vissza Pongrácz a parancsnokkal. Őket is megren­dítette a látvány. A vöröskatona, mintha a dandár zászlajával eny­hítené kínjait, mintha a dandár zászlaja vigasztalná, bízta'ná, re­ményt öntene belé!... Pongrácz arca megkeményedett. Pillantását a zászlóra, majd megvakított tisztjére emelte. Vakmerő gondo­lata támadt: — Ez a zászló fizet érted!... * Éjbeborult a folyópart. Az állá­sokat sötét takaró borította, csak a csillaglenger világított évezre­des egykedvűséggel. Pongrácz Kálmán gyors léptekkel sietett a parancsnoki épület felé. Az őrhöz fordult: — A zászlóért jöttem! A pa­rancsnok engedélyével... — Tudok róla, biztos elvtárs1 Pongrácz odalépett a zászlóhoz, kiemelte helyéről, a rúdra csa­varta és vitte előre, dobogó, za- ka'oló szívvel.,. A felderítik ár­kaihoz ért. Szinte maga is meg­lepődött, hogy hangja milyen nyu­godtan cseng: — Molnár elvtárs! Molnár Gábor azonnal megje­lent. — Itt vagyok... Pongrácz megszorította a vörös- ka'ona sütőlapét nagyságú jobb­ját. — Át akarsz még menni? Molnár szíve megdobbant. — Megyek! — A rajomat.. . csak a fél rajomat adják ide! Pongrácz megcsóválta fejét. — Nem! A rajodat nem vihe- ted. De engem magaddal vihetsz... S néhány perc múlva két sötét árnyék ereszkedett a lapályos part felé... Már ott voltak a vé­konyan csörgedező Hernád vízé­nél. .. Hatalmas rúgással lódítot­ták el maguka' a földtől, s a zász­ló rúdja megakadt a túlparton. Kúszva, lassan lopakodtak előre... A cseh figyelők gondtalanul heverésztek árkaikban. Röhögtek, fütyörésztek, legtöbbjük azonban jóízűen hortyogoit. Pongrácz ke­ményen megmarkolta a zászló­nyelet, s Molnár nyomában to- vábfckúszctt. Szinte beleragadtak a földbe, úgy lapultak minden hangosabb neszre, moccanásra. Óráknak tűnt, míg néhány mé­tert előrejutottak. A nedves ruha rájuk tapadt, s a hűvös éjszakai szél megborzongatta tagjaikat. Most meredekebb részhez értek. Itt már kézzel-körömmel kellet a talajba kapaszkodni, olyan erő­sen, hogy ujjaik hegyéből kifröcs- csent a vér. Egyszerre megzörrent előttük az ág. Meglapultak. Fegyvercsö- vön szikrázott a lombok köze fu­ratodé cslllagfény. Sötét ember­alak magasodott elébük. Nem volt idő gondolkodásra. Molnár hatalmas ökle nekilen­dült, s a kószáló cseh katona ha­lántékán tompa ütés keppant. Molnár már dugta is a merev lestet egy bozót aljába. — Az első fizetség! — súgta elégedetten. Továbbkúsztak az erdő sűrűjé­be. Egy jókora fa alatt megálla­podtak. Pongrácz végigtapogat la sötét, széles törzsét. — Ez jó lesz. Segíts! Nem volt könnyű zajtalanul felkúszni az óriás tölgy - sátornyi széles lombjai közé és kitűzni te­tejére a vörös lobogót. .. ★ Pirkadt. A felkelő nap előcsik­landozta árkaikból a cseheket. Nyugtalanul sandítottak a Hernád túlsó partjára. Egyszercsak valaki fel ordított: — A vörösök! Itt vannak a vö­rösök! Állásaik fölölt szédítő magas­ban lengett a Tanácsköztársaság lobogója. A hajnali szellő újult erőre kapott, s olyan indulatosan lobogtatta a napfénytől tüzelő bí- borszínű selymet, mintha ő is az elnyomott százezrek, meggyötört milliók elmúlhataTan, rettenetes gyűlöletét tolmácsolta volna. A csehek hadállása olyanná vált, mint a felvert hangyaboly. Riadtan nyüzsögtek, ide-oda fut­kostak és mire ész bekaptak vol­na. fergeteges hajrá és szurony­erdő özönlötte el árkaikat. A megdöbbent zsoldosok eszü­ket vesz've futottak. Mint meg­annyi eleven farkas, úgy rontot­tak nekik a vöröskatenák és pil­lanatok alatt kivetet ék őket ál­lásaiktól. Ütötték, vágták, szúrták a menekülőket. Mire a nap már delelőn lán­golt, csak élettelen hullák és né­hány szánalmas fogoly hirdette, hogy a Hernád mentén idegen el­lenforradalmárok akartak ellen­állni a diadalmas Vörös Hadse­regnek. Hegedűs Sándor, a 32. vö­rösdandár .parancsnoka meghatot- tan szorongatta politikai biztosa felsebzett tenyerét. Fejük fölött, a magasban győzelmesen lobogott a dandár zászlaja. . . U. FEJEZET. — Éljen a Vörös Hadsereg! A hang százszoros, ezerszeres erőre kapót! és szinte megremeg­tette a súlyos épületeket. A gyalogjárókon ezer és ezer kassai polgár szorongott. Töpörö­dött öreganyók, égőszemű fiatal- asszonyok, kipirult arcú lányok szegfűké1, sokszínű virágcsokro­kat dobáltak az úttestre, a nők kendőiket lobogtatták, a férfiak kalapjaikat lengették, in'egeitek a sűrű sorokban érkező katonák felé; aggastyánok és kisfiúk — egyaránt kiváncsi gyerekek — Iz­gatottan furakodtak a járda szé­lére. A díszes ablakokból buja trópusi erdőként hatott a Dóm-i tér a maga ember — és virág- dzsungeljével. Ide-oda hullámzot­tak az egymáshoz préselődött tes­tek, egyszerre zúgott, beszélt, harsogó t a tömeg. Mire a porlepte, szuronyos vö­röskatonák elérték g tér szegé­lyét, valóságos virágerdőben gá­zoltak. A menet élén a zászlótar­tó haladt a' zászlóval, mögöttük a parancsnok és a politikai biz­tos, (Folytatjuk.) 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom