Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-02 / 185. szám
Hruscsov esetleges amerikai látogatása a nyugati érdeklődés előterében Eléírták az 13S0-I9S2. évekre szóló magyar-iüseszláv Siosszúie.áratú árucsereforgalmi megállapodást Genf, (MTI): Jóllehet hivatalos helyen nem erősítették meg e híreket, genfi sajtókörökben tovább folyik a Hruscsov—Eisenhower találkozó lehetőségeinek mérlegelése. Az ezzel kapcsolatos jóslatokban a legmesszebbre a News Chronicle genfi tudósítója megy, aki megállapítja: — Genfben bizalmasan azt mondogatják, hogy két-három hónapon belül Hruscsov ellátogat a Fehér -Házba, Eisenhower pedig a Kremlbe. Ezek a látogatások, amelyeket a Mount Everest szintjén való találkozásnak lehetne nevezni, megelőzik majd a „négy nagy” — Hruscsov, Eisenhower, Macmillan és De Gaulle — csúcsértekezletét, amelynek valószínű időpontját novemberre vagy decemberre tervezik. Genfi megfigyelők egyelőre fenntartással fogadják ezeket a híreszteléseket, sőt egyesek taktikai megfontolásokat sejtenek a főleg amerikai sajtókörökbol íel- röppentett találgatások mögött, mások ' viszont azt hangoztatják, hogy ha a külügyminiszterek nem is érnek el kézzelfogható eredményt, legalábbis hasznos előkészítő munkát végeztek ilyen legmagasabb szintű találkozók számára. Jellemző, hogy a Hruscsov—Eisenhower találkozó gondolatának puszta felmerülése ismét idegességet keltett a Nyugatnémet küldöttség körében, amely az elmúlt napokban ismét lázas tevékenységekbe kezdett bármilyen kompromisszumos eredmények megtorpedózására. A nyugatnémet akcióról egyébként elítélően, vagy legalábbis rosszaiban ir számos nyugati kommentátor is. így a Gazette De Lausanne tudósítója „ügyetlen manővernek” nevezi a nyugatnémet mesterkedést. Az angol lapok is behatóan foglalkoznak Hruscsov esetleges amerikai látogatásával. A News Chronicle diplomáciai tudósítójának genfi jelentése szerint, ami most Genfben történik, az keveset számít, ha nem is lesz végleges megegyezés Berlin ügyében, a külügyminiszterek hasznos előkészítő munkát végeztek, s a nagy döntéseket a legfelső vezetőkre kellett hagyni. Elvégre ez a fő dolog, amint azt Hruscsov hangsúlyozta. Amerikában vegyes érzelmekkel fogadják a „két nagy” találkozásának kilátását. A nyugatnémetek nyugtalankodnak, mint mindig, valahányszor a. Kelet és a Nyugat találkozik egymással. Genf, (MTI): A négy külügyminiszter pénteki „munkateája” anélkül fejeződött be, hogy megállapodtak volna újabb közös megbeszélés időpontjában — jelentették a hírügynökségek. Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken este találkozott Lchtar Bolz-cal, az NDK külügyminiszterével. A megbeszélésen jelen voltak a két küldöttség tagjai, illetve tanácsadói is. A péntek esti órákban a nyugati külügyminiszterek külön megbeszélésre jöttek össze Her- ter amerikai külügyminiszter villájában. Korábbi jelentések szerint a négy küldöttség szakértői legközelebbi ülésének időpontját sem tűzték ki. A jelentések megállapították, hogy a szakértők péntek délelőtti tanácskozása a berlini kérdésben nem tud.ta közelebb hozni a nyugati és a szovjet álláspontot. A Reuter tudósítója azonban az egyik hivatalos személyiségtől úgy értesült, hogy a ' szakértők egy kérdésben mégis egyetértettek. Abban, hogy külón-külön okmányban kell foglalkozni a külügyminiszteri értekezleten megvitatott minden egyes kérdéssel. A Reuternek ez az értesüA franciák nem közölték érzéseiket. Az angolok igyekeznek a lehető legbarátságosabb arcot vágni az ügyhöz, úgy okoskodva, hegy ez csupán okszerű tetőpontja annak a folyamatnak, amely Macmillan moszkvai utjá- val kezdődött. A Times Írja ..Két csúcs találkozik" című második vezércikkében: — Hruscsov látogatásának nem kell szükségképpen helyettesítenie a négyhatalmi csúcstalálkozót, lehet, hogy azt kiegészíti. Angliának üdvözölnie kell a kétoldalú Szovjet-amerikai legmagasabb szintű megbeszéléseket. lése azért érdekes, mert újból azt bizonyítja, hogy a nyugatiak úgynevezett csomag terve véglegesen kudarcot vallott. A hírügynökségek — így az AP és a DPA — legújabb jelentései utalnak rá, hogy a külügyminiszterek gsníi értekezletének jelentőségét a háttérbe szorítják olyan hírek, amelyek arra számítanak, hogy Eisenhower elnök már a közeljövőben meghívja Hruscso- vot az Egyesült Államokba. A DPA tudósítója szerint megbízható körökben feltételezik, hegy Hruscsov amerikai látogatására még az ENSZ közgyűlése új ülésszakának megnyitása, tehát szeptember közepe előtt kerül sor. Az AP tudósítója szerint genfi diplomáciai körökben egyre többet beszélnek Eisenhower és Hruscsov valószínű találkozásáról. Ezt a látogatást olyan lehetőségnek tekintik, amely a korábban emlegetett csúcsértekezlet helyébe lépne. A Reuter genfi tudósítója diplomáciai megfigyelők véleményét ismerteti. Szerintük, ha Hruscsov útrakelne, hogy személyesen tárgyaljon Eisenhowerrel, akkor Július 6-án, Budapesten, magyar és jugoszláv kormányküldöttek között külkereskedelmi tárgyalások kezdődtek, amelyeknek eredményeként augusztus 1-én aláírták az 1960—1962. évekre szóló hosszúlejáratú árucsereforgalmi megállapodás.t. Egyidejűleg aláírták az 1960 ^vre vonatkozó árucsereforgalmi jegyzőkönyvet is. A megállapodás alapján Magyarország többek között gépeket és berendezéseket, vaskohászati termékeket, , vegyi és gyógyszer alapanyagokat és készítményeket, valamint vasúti vagonalaz a találkozás — akár Amerika, akár Európa területén kerülne sorra, —alkalmat nyújtana ahhoz, hogy De Gaulle francia köz- társasági elnök és Macmillan angol miniszterelnök is bekapcsolódjék eszmecseréjükbe. A Reuter-hírmagyarázó szerint minden jel azt mutatja, hogy a külügyminiszterek ma már nem ugyanazzal az érdeklődéssel követik a genfi értekezlet sorsát, mint korábban. Ennek bizonyítéka, hogy további munkaósz- szejövetelekben egyelőre nem állapodtak meg. A nemzetközi sajtó legújabb jelentései azt tükrözik, hogy a külügyminiszteri szinten folyó tárgyalásokat előbb- utóbb, de valószínűleg hamarosan a magasabb fokú tanácskozásoknak kell követniük, úgy, ahogyan ezt a Szovjetunió már korábban is javasolta. A világ két vezető nagyhatalmának kormányfői találkozója, vagy a csúcsértekezlet az, amit már hosszabb idő óta sürget a világ közvéleménye, mert ettől várja az égető nemzetközi , problémák megoldását, a hidegháborús feszültség megszüntetését. katrészeket szállít Jugoszláviának. Jugoszlávia különféle fatermékeket, ásványi anyagokat, vasúti teherkocsikat és egyéb árucikkeket, valamint villamosenergiát szállít Magyarország részére. A megállapodást magyar részről Karádi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, jugoszláv részről Sibinovic, külügyi államtitkár, meghatalmazott miniszter írták alá. Hűvösebb idő Várható időjárás vasárnap estig: Hűvös idő, felhőátvonulások, többfelé kisebb esővel. Élénk északnyugati szél. Várható leg-, magasabb nappali hőmérséklet vasárnap 19—22 fok között. Távolabbi kilátások: még hű-; vös jellegű idő. Vasárnap: Menybéli zür-zavar: rádiószatíra.— Szív küldi szívnek szívesen. Hétfő: Életmentő növények. — Hallottuk. — Készülődés az új tanévre. — Akiknek csak köszönet jár. -r- Hasznos tanácsok. — A nap eseményeiből. — Hírek. — Ki mit szeret? — Az ifjúság hangja. A genfi értekesiet jelentőségét háttérbe szorítja Hruscsov várható amerikai meghívása A parancsnokság az. állások mögött, egy elhagyatott tanyaépületben állomásozott. Az udvart fiatal ültetésü, sűrű akácos szegélyezte. A bejárat előtt földbeszúrva lengett a dandár vörös zászlaja. Pongrácz a sebesüttel és a másik két felderítővel ide igyekezett. * Szótlanul haladtak egymás meldet, amikor Molnár Gabor, ez a tagbaszakadt zuglói kőművesgye- ■ rek megtorpant. — Biztos elvtárs! Biztos elvtárs, hadd menjek vissza! Adják mellém a rajomat! Csak a rajo- lmat!... | Pongrácz nem felelt. Arra gondolt, hogy ezentúl neki kell lát- j nia Kovács Bálint helyett is. — :£s jól kel) látnia, nehogy kelepcébe essenek... A „jogrend védel- : mezőinek” kelepcéjébe... : — Várjatok, megnézem, bent I van-e a parancsnokunk? — szólalt meg rekedten, amikor a .zászló elé értek. A három vöröskatona szótlanul várakozott kint. Kovács Bálint a zászló alatt állt. Egy-egy fuvallatra meglebbent a zászló és végigsimította, meglegyezte a bekötözött arcot. A megvakult vöröska- tcr.a előbb ijedten Kapott oda, majd bizonytalan mozdulatokkal kitapogatta, mi ér hozzá... Amikor felismerte a zászló puha selymét, két kezével szenvedélyesen tapasztotta arcához.. . Társai döbbenten nézték a jelenetet. Most érkezett vissza Pongrácz a parancsnokkal. Őket is megrendítette a látvány. A vöröskatona, mintha a dandár zászlajával enyhítené kínjait, mintha a dandár zászlaja vigasztalná, bízta'ná, reményt öntene belé!... Pongrácz arca megkeményedett. Pillantását a zászlóra, majd megvakított tisztjére emelte. Vakmerő gondolata támadt: — Ez a zászló fizet érted!... * Éjbeborult a folyópart. Az állásokat sötét takaró borította, csak a csillaglenger világított évezredes egykedvűséggel. Pongrácz Kálmán gyors léptekkel sietett a parancsnoki épület felé. Az őrhöz fordult: — A zászlóért jöttem! A parancsnok engedélyével... — Tudok róla, biztos elvtárs1 Pongrácz odalépett a zászlóhoz, kiemelte helyéről, a rúdra csavarta és vitte előre, dobogó, za- ka'oló szívvel.,. A felderítik árkaihoz ért. Szinte maga is meglepődött, hogy hangja milyen nyugodtan cseng: — Molnár elvtárs! Molnár Gábor azonnal megjelent. — Itt vagyok... Pongrácz megszorította a vörös- ka'ona sütőlapét nagyságú jobbját. — Át akarsz még menni? Molnár szíve megdobbant. — Megyek! — A rajomat.. . csak a fél rajomat adják ide! Pongrácz megcsóválta fejét. — Nem! A rajodat nem vihe- ted. De engem magaddal vihetsz... S néhány perc múlva két sötét árnyék ereszkedett a lapályos part felé... Már ott voltak a vékonyan csörgedező Hernád vízénél. .. Hatalmas rúgással lódították el maguka' a földtől, s a zászló rúdja megakadt a túlparton. Kúszva, lassan lopakodtak előre... A cseh figyelők gondtalanul heverésztek árkaikban. Röhögtek, fütyörésztek, legtöbbjük azonban jóízűen hortyogoit. Pongrácz keményen megmarkolta a zászlónyelet, s Molnár nyomában to- vábfckúszctt. Szinte beleragadtak a földbe, úgy lapultak minden hangosabb neszre, moccanásra. Óráknak tűnt, míg néhány métert előrejutottak. A nedves ruha rájuk tapadt, s a hűvös éjszakai szél megborzongatta tagjaikat. Most meredekebb részhez értek. Itt már kézzel-körömmel kellet a talajba kapaszkodni, olyan erősen, hogy ujjaik hegyéből kifröcs- csent a vér. Egyszerre megzörrent előttük az ág. Meglapultak. Fegyvercsö- vön szikrázott a lombok köze furatodé cslllagfény. Sötét emberalak magasodott elébük. Nem volt idő gondolkodásra. Molnár hatalmas ökle nekilendült, s a kószáló cseh katona halántékán tompa ütés keppant. Molnár már dugta is a merev lestet egy bozót aljába. — Az első fizetség! — súgta elégedetten. Továbbkúsztak az erdő sűrűjébe. Egy jókora fa alatt megállapodtak. Pongrácz végigtapogat la sötét, széles törzsét. — Ez jó lesz. Segíts! Nem volt könnyű zajtalanul felkúszni az óriás tölgy - sátornyi széles lombjai közé és kitűzni tetejére a vörös lobogót. .. ★ Pirkadt. A felkelő nap előcsiklandozta árkaikból a cseheket. Nyugtalanul sandítottak a Hernád túlsó partjára. Egyszercsak valaki fel ordított: — A vörösök! Itt vannak a vörösök! Állásaik fölölt szédítő magasban lengett a Tanácsköztársaság lobogója. A hajnali szellő újult erőre kapott, s olyan indulatosan lobogtatta a napfénytől tüzelő bí- borszínű selymet, mintha ő is az elnyomott százezrek, meggyötört milliók elmúlhataTan, rettenetes gyűlöletét tolmácsolta volna. A csehek hadállása olyanná vált, mint a felvert hangyaboly. Riadtan nyüzsögtek, ide-oda futkostak és mire ész bekaptak volna. fergeteges hajrá és szuronyerdő özönlötte el árkaikat. A megdöbbent zsoldosok eszüket vesz've futottak. Mint megannyi eleven farkas, úgy rontottak nekik a vöröskatenák és pillanatok alatt kivetet ék őket állásaiktól. Ütötték, vágták, szúrták a menekülőket. Mire a nap már delelőn lángolt, csak élettelen hullák és néhány szánalmas fogoly hirdette, hogy a Hernád mentén idegen ellenforradalmárok akartak ellenállni a diadalmas Vörös Hadseregnek. Hegedűs Sándor, a 32. vörösdandár .parancsnoka meghatot- tan szorongatta politikai biztosa felsebzett tenyerét. Fejük fölött, a magasban győzelmesen lobogott a dandár zászlaja. . . U. FEJEZET. — Éljen a Vörös Hadsereg! A hang százszoros, ezerszeres erőre kapót! és szinte megremegtette a súlyos épületeket. A gyalogjárókon ezer és ezer kassai polgár szorongott. Töpörödött öreganyók, égőszemű fiatal- asszonyok, kipirult arcú lányok szegfűké1, sokszínű virágcsokrokat dobáltak az úttestre, a nők kendőiket lobogtatták, a férfiak kalapjaikat lengették, in'egeitek a sűrű sorokban érkező katonák felé; aggastyánok és kisfiúk — egyaránt kiváncsi gyerekek — Izgatottan furakodtak a járda szélére. A díszes ablakokból buja trópusi erdőként hatott a Dóm-i tér a maga ember — és virág- dzsungeljével. Ide-oda hullámzottak az egymáshoz préselődött testek, egyszerre zúgott, beszélt, harsogó t a tömeg. Mire a porlepte, szuronyos vöröskatonák elérték g tér szegélyét, valóságos virágerdőben gázoltak. A menet élén a zászlótartó haladt a' zászlóval, mögöttük a parancsnok és a politikai biztos, (Folytatjuk.) 7
