Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-20 / 200. szám
52. §. A Magyar Népköztirsaság különös gondot tordít az ifjúság fejlődésére és neveléséire .. Képünk: Vizsgáznak a baktalórántházi óvodások, (Foto: Fqnyszöv.) 50. §. „A nők egyenjogúságát szolgálják: munkafeltételeiknek a férfiakéval azonos módon való biztosítása, a terhesség esetére a nőknek járó fizetett szabadság, az anyaság és a gyermek fokozott törvényes védelme, továbbá az anya- és a gyermekvédelmi intézmények rendszere.” Képünk: „Megy a gőzös, megy a gőzös” a kemeesei óvodában. (Foto: Fényszöv.) Pártházat avatnak ma Gáván. Egyszerűnek, mindennaposnak látszó esemény. Ismét töh lett egy modern épülettel. Tágas, tiszta szobák, gondos asszonykezek által fényesre csiszolt ajtók, ablakok várják a látogatókat. Több tízezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a szorgalmas gávaiak. Számos községben lehetünk tanúi az ilyen igyekvésnék. A gávaiak tette azonban nemcsak társadalmi munka: felelősségérzet, bizalom egy közösségért, egybeforrott kollektíváért, biztatás az egész község érdekéért küzdő élcsapatnak. Ezt fejezte ki az ő tettük: mellettetek vagyunk, követünk, támogatunk benneteket. Hevesebben dobogott a szív, lángolóbban égett a munka vágya, erősített ez a tudat: a pártért 'örült szerszám a kézbe, aláírás a társadalmi munkát öszesítő ívre. Ezért jártak kommunsták pártonkívü- liek otthoniba baráti beszélgetésre. Erősödtek, a pártot és a gávaiakat összekötő .«álak, szaporodtak a baráti Kézfogások, a?, elismerő, szavak. Felemelő érzés a párttól nyert dicséret. S ebben sokan részesülnek. S ahogy nő a megdicsérlek száma, fonódnak szorosabbra kommunisták és pártonkivüliek karjai, úgy szépül, formálódik Gáva arculata, lakóifiák «.«te, s tesz egyre nagyöbű tekintélyük a kommunisták tetteinek. Egyszerű, dolgoskezű emberek ök is. Csak annyiban mások, hogy háztájuknál mcsAze’ob látnak, előrébb járnák, s gon- doígoinak, terveznek, javasolnak egy egész falu népe javára. S a jóból kevés Ls elég, hogy megismerjek egymás szándékéi szomszédok, ismerősök. Kezdetben, amikor a‘Dózsa Tsz. érdekében tettek lépéseket, mondhatnánk: erőfeszítéseket, sokan elfordultak tőlük. Most azonban, hogy gazdag aratás volt, s egyre gyakoribb a készpénzosztás.. növekszik az állatok száma, hálával, megelégedéssel nyugtázták a jó izót, a fáradozást, fia nem is gyorsan, dé megtérült a párttagok munkája. Hányszor vitáztak késő éjszakába nyúló estéken, s tisztázták, oszlatták a kételyeket? Nem akartak jószágot, fegyelmet, s mindent szét akartak hordani. „Minek a kukorica területét növelni?” S mikor — a sok okos, igaz szó hallattára — kirajzolódott a távoli jövő, vélni látták megsokszorozódott területű, létszámú gazdaságukat, megfontolták a kommunisták szavait. Tízéves évfordulót ünnepelnek ma a Dózsa tagjai, még csak kezdeti lépéseket tettek közel ezerholclas gazdaságuk felvirágoztatásáért, s máris maradandó emlékek öregbítik hírnevüket. Dicsérik állomáshoz vezető járdán, a kultúrház tatarozásán. új kutak létesítésén dolgozó kommunistáidat, akin munka után baráti szóváltásra indulnak társaikhoz, s hívják azokat: gyertek velünk községünket szépíteni, formálni. Kik ••oltak, akik az elavult komp társadalmi munkával való "«eg- javítását kezdeményezték, sürgették? A kommunis+ák. Nem vártak felsőbb utasításra. A sok dolgozót — főleg, .öldh^-tiut- tatottakat — érintő * kompjárat elindítása nagy megnyugvást, elismerést keltett. Kiknek köszönhető, hogy több mint kétszázezer forint értékben kövezik a hadházi utcát? Az alapszer- vezet, tagjai adták, az ötletet, s vállaltak részt elsőnek a munkából. Naponta százak fognak szerszámot, s öszefogásuk révén eltűnik a múlt átkos öröksége. S valahányszor megszépül egy középület, emelkedik magasba új létesítmény, járda, kultúrház, útkövezés és más, a lakosság kényelmét, tanulását szolgáló alkalmatosságok születnek, megbecsüléssel gondolnak a leg- jobalrra, az élenjárókra, a jó- ban-ruiszban barátokra: a gávai kommu nistákra. ,,.u]í.Nagy erő az önállóság. Megsokszorozódik, ha a kezdeményezésekét valóra 15 váltják. Meggyőződésből vallják a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességét, hirdetik a párt szavát, mert tudják, meg győződték róla: nyugodt életet I biztosít. Sok még a Kishitű, a kétkedő. Ök azonban nem szűnő lendülettel érvelnek, bizonyítanak. Nemcsak a párt tagjait, hanem a pártonkívülieke* is helytállásra, szilárdságra nevelik .Nincs „szakáil&s-' tagjelölt, rendszeres, megfontolt, körültekintő a pártépítési munka. A pártcsoportbizalini nemcsak bélyegeket közvetít, hanem nevel és lelkesít. Az asszonyok t >- megesen kérik: legyen kézimunka-szakkör a pártban. Csapatostól jelentkeznek társadalmi munkára: Imre Rubenné, Fekete Sándorné, Erős Józsefire. Komáromi Mihályná, Deák Jó- zsEfní. Oláh Gyulán* és a többi kommunista és pártonktvüli asz- szony, akik vidáman, önszorgalomból napokat, hetekét töltöttek társadalmi munkával. Nemcsak épületben kívánnak újat, maradandót alkotni, .hanem az új embertípus^ az egymás gondjaival is törődő nők nevelésén fáradoznak. És nem is akárhogyan! S aki munkával, magaviselettel, rászolgál, felveszik az élcsapat tagjai sorába. . Imre Ruben is a pártházra fordított társadalmi munkában tűnt ki (már korábban is szívesen dolgozott), egyhangúan szavaztak bizalmat rá a taggyűlése^. önállóságuk, kezdeményezéseik, az élcsapat tagjainak munkája nem öncélú: azért érvelnek, bizonj'ílmak a közös gazdálkodás mellett, hogy kevesebb legyen a dolgozók gondja, azért fáradoznak pártház, kul- túrhái építésén, hogy műveltebb legyen a falusi ember, építenek utakat, kutakat, járdát, hogy szebb, könnyebb legyen az élet. S ahol ezt teszik —- mint Gáván — becsülete, tekintélye van a pártmunkának. S most, hogy vezetőségválasztásra készülnek Gáván is, megnyugvással adnak számot munkájukról az élcsapat vezetői: sokat tettek községükért S ezért bizonyára nem marad el a bizalom sem. Nagy Tibor;. Ultrahanggal a motorzaj Köhler osztrák mérnök olyan készüléket dolgozott ki, amely a gépkocsik kipuffogócsövére szerelve kettős feladatot lát el: csökkenti a motor zaját és ártalmatlanná teszi a mérges kipuffogó gázokat. A Köhler féle készülékben egy ultrahang-katalizátor mérégtele- níti. a veszedelmes oxid-gázokat, amelyek a városi lakosság, de különösen a közlekedési . endőés kipuffogó gázok eSien rök egészségét veszélyeztetik. A készülék ezenkívül a kipuffogó zaját olyan rezgésszámra; csökkenti, - amely emberi fül számára már nem érzékelhető.. Teljesen automatikusan működik, a készüléket a vezettő a kormáfiykerak mellett kapcsolja be. A berendezést rövidesen egy bécsi fém- árugyár sorozatban gyártja és már külföldön is nagy érdeklődés mutatkozik iránta. At orstúg Voltak hivalkodó nagyurak, hermélinpalástos királyok, papok és gyáriparosok. Puhatenyerű, munkát soha nem látott arisztokraták, kiknek az ország birtokot, pénzt, vagyont, hatalmat, kéjt és habzsolást, dölyföt és sértetlenséget jelentett. Voltak kiskirályok és tőkések, föld- birtokosok s mind azon kiválasztottak, kik csak maguk közül találtak embert, s nem láttak embert, csak a palotákon bélül, nem látták meg az izzó nyári földek hevében életet fakasztó paresgtot. a tüzes vasfolyamot irányító munkást. a mindezeket számbavevő értelmiséget. Uraságai voltak az országnak. minden ingó és ingatlan vagyonával, jószágával, és emberével, akik az urak elő*t n»m voltak különbek a jószágoknál. Tiborc fájdalmas kiáltása, v-«v a Horthy-kor e^vszerű népének néma szenvedése ví?é"te az. er-zág urainak örök ünnon- napiait. Azoknak ö-öv ünnep emléknek örök hétköznap. Nasv felelősség apának lenni. Tt'ilni, ns-*!»ni. ir4n'7Í*-ni családok sorsad. Leírhatatlan egv . ország iránti felelősség narvsága. Emhrrmilliók sorsa. öröme vagv fáidalma 7«n», ni<r. sír, vagy jaíaat a jö-jó-toiem nerceiben. Voltak u-ak itt. éhben »a hazában, akik n*m hallottak semm’t. csak amit f=hér asrtr’nál brllhatt«’-. csen£fQ jnajnóio Voltak urai. kik a háborít f«_ >a+e láncával martak bele a nép testébe, s nem látták semmit a gyászból. Kik a, Föld leg- szégyenteljesebb, legvéresebb gyilkosának, Hitlernek árulgat- ták el drága hazánkat apáinkkal és gyermekeinkkel, mini akik együtt járnak egyéb vagyonok- kal. Voltak urai, mert guzsba- kötött kézzel hajtotta igájukat népünk, s összeszorított foggal várta azt az időt, ami 1945-ben elkövetkezett. S akkor azt mondta a PÁRT: az ország urai mi vagyunk, a nép. Mi: kőművesek, mert évezred óta mi emeltük a házakat, palotákat, törvényházakat és országházat. Mi: vasmunkások, mert mi készítjük az ekét, boronát, mozdonyt, darut, fúrógépet, hidakat, repülőt...! Mi, oé- kek, mert mi adunk kenyeret, mi: bányászok, mert mi hozzuk fel a föld irigy gyomrából, ami csak ott. van és kell. a tüzelőt is, hogy ne fázzatok, ti többiek: mi: parasztok, akik vetjük és adatjuk a búzát, törjük a kukoricát, tengernyi tejei öntözünk kannákba, zsírozzuk lábosaitokat; mi orvosok és tanítók, mérnökök és üzletben dolgozó emberek, igen! Mi vagyunk az ország urai, mert mindent mi adunk, és minden miértünk van. Csakhogy mi nem uraságai, hanem gazdája vagyunk mind termékenyebb földjeinknek, városoknak és gyáraknak, törvényeknek és szellemi kincseknek. És most csodálkozunk: hogyan lehetett évszázadokig elbitorolni a néptől azt a hatalmat, amely egyedül csak őt illetheti? Leírhatatlan egy ország iránti felelősség nagysága. S ma érzik ez a felelősség. — Nem tudom, miért olyan az ember, hogy örökkön szeret panaszkodni, örökkön többet és többet szeretne. Hiszen jól is van ez így — okoskodott egy alkalommal a villamoson egy idősebb munkás. — Mert a világ, ugye, megyen előré, hát nekünk is kell menni, előre. Vagy talán azért megyen a világ, mert mi toljuk. De aki máma panaszkodik, az vagy nem élt a múltban, vagy már olyan jó dolga van, hogy mindent elfelejtett. Mert nem azt mondom, hogy már nincsen gondja, baja az embernek. De. Ha beteg: orvost kan, fizetést kap. Ha kell: kórházat kap. Közben a család nem éhezik. Ha többet dolgozik: többet keres. Ha ilyen, vagy amolyan ruhát, cipőt akar, vagy akármit, megveheti. A konyhán, az üzemi konyhán szinte ingyen ebédel. Az én lányom még csak tizenhárom éves, de már azt se tudja, hogy forogjon, hogy öltözzön, mit olvasson, merre utazzon, hogy sokszor mérgelődök is, mit akar mán! Amikor én rvalamikor annak örültem legjobban, ha felnevelhettem égy kövér malacot, a koratavaszi napokra, inkább a tél végére, mert akkoriban nyeltünk legtöbbet nem mást, csak nyálat. Aztán hallottam munkást a munkájáról beszélni, — Sír az ember szíve, amikor látja,, hogy csak hullik az anyag ezzel a géppel. Takarékosságról beszélünk — panaszkodott, — és nem, bírja megérteni a mérnökünk, hogy ez a gép elavult, ócska, nem való már semmire1 Már arra is gondoltam, hogy vagy a mérnök megy el a vállalattól, vagy én, vagy adnak végre más gépet, mert nem bírom nézni ezt a pocsékolást. S hallottam munkást felelősségteljes szavakkal beszélni a megye sorsáról, magas vezetői beosztásban. Értsétek meg — vitatta forró szavakkal, — bármennyire is kellene szép kultúrpalota, vagy akármi más, most a lakás a legfontosabb. Az embereknek lakás kell, összezsúfolt családoknak terjeszkedni kell, a fiataloknak is hely kell! Ma egyszerűen felháborodik az ember, ha véletlenül kifogy a hús a hentesnél, ha nem akkor adják ki a szabadságot, amikor szeretné, ha nem kap beutalój egyet az üdülőbe, ha vasárnap zsúfolt a scsóti villamos, ha nem kap mozijegyet, vagy kedvére váló cipőt. Gond és baj is van még — — ahogy az idősebb munkás mondta. De azért van, mert nőttek az igények. Nem volt kevesebb lakás a felszabadulás előtt Nyíregyházán. Lakossága sem nőtt túlságosan. Csakhogy akkor bútorzata sem volt a város nagyobbrészt szegény lakosságának. Ma bútorhoz is nehézhozzájutni. — .Hiszen jól is van ez így — mondta az örec. — azért me- gven előre a világ, mert mi toljuk. Azért, mert a nép kezében a kormány, s áz ország rohan az igényesebb, teljesebb jövőbe. + Az ország urai. Voltak hivalkodó, cifra nagy urak. Bitorlók, sz'v nélkül, jog nélkül. Van és lesz a nép: az ország ura. Nem. nem ura. Hiszen ő maga. millió testével, eleven munkájával, szépségével és erejével: maga az ország. S. B. Önálló. párfmunka. Sikerekben gazdag események Gáván 4
