Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-01 / 184. szám
Jövedelemelosztás a termelőszövetkezetekben A szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezet közös termelési tevékenységet folytat. A terrhelt. .javakból — a szocialista elosztáselvének megfelelően — mindenki, munkája szerint részesedik. A termelési évben előállított .javak elosztásáról a termelőszövetkezet vezetősége zárszámadást készít a gazdasági év végén. Áz elkészített zárszámadást a szövetkezet vezetősége az ellenőrző bizottság jelentésével együtt elfogadás végett a közgyűlés elé terjeszti. A zárszámadás tartalmazza a szövetkezet vagyonáról készített évvég: leltárt, a szövetkezet vagyoni. helyzetéről készült mérleget és a vezetőség beszámolóját. A zárszámadás, érvényességéhez a járási mezőgazdasági osztály megerősítése szükséges. A járás az alapszabálymintának megfelelő zárszámadást hagyja jóvá. A termelőszövetkezet tagsága Sltal termelt javak elosztását a következők szerint kell eszközölni . A szövetkezet bevételeiből rendezni-kell az állam iránti és egyéb esedékes kötelezettségek teljesítését. A termelt jövedelemből kell biztosítani a termelési alapok bővítését és kiegészítését, a jutalmaknak, a pré- miunöóknak a közgyűlés határozata alapján megszabott meny- nyiségét. A jövedelem fennmaradó .része a tagok között kerül kiosztásra. A tagok közötti jövedelemelosztásnál a termelt javakat két nagy csoportra osztjuk. A jövedelem túlnyomó részét a tagoknak és a közös munkában részt vett családtagjaiknak munkájuk alapján, .a teljesített munkaegy-. ségék arányában osztják ki. Ebből biztosítják a vezetőség javadalmazását is. A szétosztható jövedelem kisebb részét a földjáradék kifizetésére kell fordítani. Földjáradékot kell fizetni azoknak a tagoknak, akik saját földjüket közös használatra a szövetkezetbe adták. Földjáradék illeti meg a taggal közös háztartásban éíő, nem termelőszövetkezeti tagot is, ha földje a szövetkezet közös használatában Irodalmi estei rendez a fehérgyarmati művelődési ház A fehérgyarmati művelődési otthon szmjátszócsoportja önálló irodalmi est összeállításán dolgozik. A műsorral első ízben Vá- mosorosziban lépnek jel, augusztus 26-án, az ottani kultúrotthon avatása alkalmával. Az irodalmi j est műsorát a járás más községeiben is bemutatják. w Újabb két utcában gyűlt ki a fény ISyírpuxonykun A megye székhelyéhez közel eső Nyirpazony községben ez évben- villanyhálózat-bővítésére került sor. Ma már a Kossuth es a Vasvári Pál utca lakói is élvezik a villanyfényt. A költségek egy részét, több mint 26 ezer forintot, a községfejlesztési alapból fedezték, míg a többit, vagyis az egész . költség hatvan százalékát a megyei tanács adta. Ezen az i kilométeres-szakaszon - 10 kö2világítású, lámpát, is f a! tok van. Ha az ilyen föld az illetőnek megélhetési alapja, úgy a szövetkezet földjáradék helyett a helyben szokásos haszonbért fizeti. Ugyanez a választás illeti 'meg az idős dolgozó parasztot — ha nem tagja a szövetkezetnek, de földjét közös használatba adja. Ez utóbbi esetben, a haszonbért, a földjáradékot a jogosult kérelmére természetben is kiadhatja a szövetkezet. A földjáradék nagyságát a termelőszövetkezet úgy állapítja meg, hogy a bevitt saját föld minden egyes aranykoronája után 5—10 kilogramm búza állami felvásárlási árának a forint értéke legyen. A földjáradékot a földadó nem terhelheti. A kataszteri tiszta jövedelemnek a földjáradéknál figyelembe vehető mértéke nem haladhatja meg katasztrális holdanként a tizenhat aranykoronát, . Ez alól a termő szőlő, gyümölcsös és az, erdő kivétel. A tagok között kiosztható jövedelemnek a bevitt földekre eső részéből a föld járadékra kifizethető összeg 25 százalékától több nem lehet. Természetesen zárszámadási jövedelemnek számít az aZ évközben folyósított előleg is, amit a közgyűlés megszavazott időszakonkénti. pénzben: és természetbeni kiosztásra. Rendelet a legelőéi apaállatgazdálkodásról A napokban tették közzé a kormány S7/1959. (VII. 25.) számú rendeletét a legelő- és apaállatgazdálkodási feladatok ellátásának rendezéséről.. A rendelet elsősorban az egyes termelőszövetkezeti községekben működő legeltetési bizottságok átszervezését ismerteti. Azokban a tsz-köz- ségekben, ahol kettő, vagy több termelőszövetkezet működik, a legelőket továbbra is a legeltetési bizottság egységes kezelésében kell tartani. A bizottságban az egyes szövetkezetek területüknek megfelelő arányban vegyenek részt. Ha a közös állatállomány létszáma indokolja, az egységes lagelőterületből kijelölhető arányosan a közös állatállomány részére szükséges terület. Azokban a tsz-községekben, ahol egy termelőszövetkezet működik, ott a legeltetési bizottság kezelésében lévő földeket, épületeket és minden más vagyontárgyat a. szövetkezetnek lehet átadni’. Ezt a járási mezőgazdasági osztály engedélyezheti. Az átadott földeket örök használatra, az apaállatokat ingyénes használatra, az épületeket és egyeü vagyontárgyakat haszonbérbe kapja, vagy megvásárolhatja a szövetkezet. Az így átszármazott legelők és apaállatok átvételétől ^kezdődően a termelőszövetkezel köteles gondoskodni a legelő- és apaállatgazdálkodási feladatok ellátásáról; a legelőterületek és épületek- karbantartásáról; a közös, a háztáji és egyéni állatállomány legeltetésének biztosításáról; —ha az apaállatgondozók és pásztorok nem tagjai a szövetkezetnek, azok bérezéséről. A termelőszövetkezetek legelő- és apaállatgazdálkodása felett a községi tanács állami felügyeletet gyakorol. A legeltetés és az apaállatok. használatának zavartalan ellátása érdekében a községi tanács határozatot hozhat. Nem termelőszövetkezeti községekben a legelő- és apaállat- gazdálkodást az érvényben lévő rendelkezések " szerint" változatlanul a legeltetési bizottságok látják el. óüjO-nxLo-Lk ó zta tó ... Százötven gyakorlóéves tanító és tanár kezdi meg életpályáját az idén megyénkben. így van ez minden évben, jönnek az újak, a fiatalok. Várja őket nagyon a megye sok községe, iskolája, mert tudvalevő, hogy országos viszonylatban kevés pedagógusunk van. A napokban tizenöt borsodi fiatal türelmetlenkedett a megyei tanács művelődési osztályán. Sárospatakon végeztek, megyénkbe irányították őket. Amikor a művelődési osztály dolgozója kiterítette előttük a megye térképét, s rámutatott a keleti felére, a csengeri, fehér- gyarmati, vásárosnaményi járásokra, kitört belőlük a méltatlankodás. „Én ide nem megyek . .„Hogy lehet onnan hazalátogatni?” Egyikőjük tömören így fejezte ki érzéseiket: „Két érettségivel majd békákat tenyésztünk a lápon!” Nem volt épületes dolog ezt hallani. Gyakorlóéves pedagógusok, akik a gyermekek nevelését tűzték ki életük céljául, egész keleti megyarészünkön békákat láttak csak, azaz tulajdon önös céljaikat keresték. — Nem vitatom, hogy keserűségükben fokozódott ilyen mérvűvé meggondolatlanságuk, s azt is el kell ismerni, hogy né- háhyan vizsgálgatni kezdték a térképet is. De mégis, fcsúnya volt. És - elgondolkoztató ... Hivatástudat. Ez a szó jut az ember eszébe, ha ezekre a fiatalokra gondol. Vajén van-e bennük hivatás- tudat? Igaz, hogy kijelentették: szívesen mennek falura, őket nem kell külön biztatni. De az a falu legyen Borsodban, akár a legtávolabbi sarkában», vagy legfeljebb Hevesben. Vagy, ha már meg kell lennie: Szabolcsban és ne Szat- márban, ahonnan haza se tudnak utazni hét végen, mert sgész vasárnapjukat vonaton tölthetik. Vajon hivatástudat vezeti-e őket, amikor elsősorban erre, és nem arra gondolnak, hogy sok-sok gyermek friss koponyája várja a tudást, amit ők nyújthatnak? Vajon, szeretik-e annyira a pályát, hegy nyugodt lélekkel rájuk bízhatja népünk legdrágább kincsét: a gyermek, a jövő formálását? Emberek vagyunk. Meg kell érteni, hogy saját sorsukért aggódnak. Meg kell érteni, hogy szinte magúk is gyermekek még,; most egyenesednek fel az iskolapadból. — Szüleiken segíteni szeretnének, most, az első fizetésükből. Talán fiatal szívük sóvárgását sem tudják leküzdeni valaki után... De azért, mégis, szomorú veit hallani tőlük, hogy csupán saját sorsuk, s kevésbé a munka érdekelte őket. Ez több gondolatot vet fel. Elsősorban azt, hogy a jövőben jobban kell törődni az ifjúság rátermettségével valamilyen pálya iránt. Különösen pedig itt! Olyan fiatalok legyenek pedagógusok, akik erre elhivatottságot éreznek! De történjen valami táj szerinti kiválogatás is. Küldjenek megyénk keleti járásai több fiatalt a felsőfokú tanítóképzőbe, egyetemre! Mert az innen elkerültek szívesen térnek vissza szűkebb hazájuk- ba. És még egy gondolat: A gyakorlcévesek „szétosztásánál" járjanak el gondosabban. az illetékes szervek. Akkor nem történik meg az, hogy megyénkből tíz-egynéhány Debrecenben végzett fiatalt visszafog Hajdú-Bihar megye, akik haza szeretnének jönni, s ezek pótlására Borsodból küldenek! ifjakat, leányokat, akik ugyan-, csak vissza, hazavágynak. Mert pályájuk kezdetén az ilyen „nagyvonalú” rendelkezések károsan befolyásolják — el is vehetik — munkakedvüket. S. B. EZ NEM TŰR HALASZTÁST KISVARSÄNYBAN Bosszantó jelenségek, civó- dás, egyenetlenkedés, bizalmatlanság gátolja az előrehaladást Kisvarsanyban. Ezek az ismert betegségek, melyek súlyos károkat okoznak, elsősorban a pártszervezet tevékenységét bénítják, s így hatásuk kisugárzik az egesz falura. Kommunisták panaszolják, pártonkivü- liek csóválják a fejüket, ha kérdés hangzik el arról, mit is csinál, hogyan tevékenykedik a községi párt-alapszervezet. — Mindjárt a vezetőkkel kezdik és azt mondják: „Sokszor kirúgnak a hámból.” Hegy mit jelent ez? Azt, hogy sajnos, Kiss József párttitkár és Ka- luczki Bertalan tanácselnök bizony többször a pohár fenekére néznek, s nem egy esetben emiatt még az italbolt vezetőjével, Csala Károlynéval is összetűznek. Az egész faluban tudják, hogy a párttitkár és a tanácselnök között nézeteltérés van, de hogy mi miatt, arra hiába is várna feleletet az ember, úgy sem tudná meg. De hiszen ha csak ennyi lenne a baj. Sajnos, több, súlyosabb, melyek megszüntetíse égető, nem tűr halasztást. Az idős kommunista. Karácsony Sándor bácsi, az Új Élet TSZ elnöke mondta a következőket: „Nem . rossz ember különben egyik sem, de fáj az embernek, nekünk kommunistáknak, amit a vezetők csinálnak. Hiába \ igyekszünk tompítani az általuk elkövetett hibákat, nem er semmit, mert az igazságot nem lehet sokáig véka alá rejteni. Inkább azt szeretné róluk hallani az ember, hogy milyen rendesek, példamutatók. De sajnos, nem ezt halija. Nekünk pedig le kell sütni a szemünket.” Az önteltség, elbizakodottság a kommunisták egymással szembeni bizalmatlansága súlyos károkat okozott régebben pártunknak. Tanulhatott belőle minden vezető. Sajnos, úgy látszik, itt nem tanultak, mert ezek a jelenségek ma is tapasztalhatók a pártvezetésben, de különösen Kiss elvtárs viselkedésében, munkájában. Nem helyes dolog, hegy mindenben csak a maga igazát vallja. Ha ő valamire kimondja a szentenciát, akkor ott nem lehet apelláta. A pár: tagjai egyenlő jogokat gyakorolnak és a kötelességek is egyformán mindenkire érvényesek. Sajnos, ő félvállról kezeli a párttagokat, leinti , őket. Bizalmatlan egyesekkel, s a jogos bírálatot nem fogadja el, hanem rendszeresen visszautasítja. Nyilván ez olyan helyzetet teremtett a pártszer- veze ben, hogy ma már a taggyűléseken alig egy—két ei\j- társ mond véleményt, őszintén, nyíltan azonban már nem tartják érdemesnek szólni. Nem pedig azért, mert csak neki lehet igaza. Ilyen módon vezetni, irányítani pártszervezetet nem kis felelőtlenség, hiszen a kollektív vezetés lenini elvét félredobva egymás után követik el a hibákat. Ez~az elv, sajnos, nemcsak a pártszervezeten belül uralkodik, hanem a kommunisták és a pártonkívü- liek között is. És a hiba gyökere e tekintetben is a bizalmatlanságban keresendő. Nem egy kommunistának til'.otta meg, hegy egyik vagy másik közép- paraszttai barátkozzék. Olyan hibák ezek, amelyekről szólni kell, hiszen a párt elveivel ösz- szeegyeztethetetlenek. Tűrhe ellen, hogy kommunistát megszóljanak azért, mert X vagy Y egyénileg dolgozó paraszttal megiszik egy pohár sört és kezet fog vele. És itt, e helytelen, káros szemlélet gyakorlatában keresendő annak az oka is, miért topog egy helyben már három esztendeje a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése. Mert áll, és sem számbelileg, sem földterületben nem gyarapodó't. Bár igaz, hogy Kiss elvtárs és Kaluczki Bertalan tanácselnök is beléptek a szövetkezetbe. De mit mond a falu? ,„Port hintenek a szemünkbe”. Es igazuk van, mert a tanácselnök a három holdat ma is egyénileg műveli. Kiss elvtárs ugyan két hold földjét beadta a közösbe, de még egy kapavágást sem csinált. S mit mondanak a szövetkezetiek? „Ránk fért volna a segítség, s egy fél részt ketten a feleségével vállalhatott volna a párti itkár elvtárs is.” Mindezt tudják a faluban, s rossz hatással van az egyénileg dolgozó parasztokra,, mert azt mondják, vizet prédikálnak és bort isznak. Vajon milyen támogatást kap ilyen körülmények között az Űj Elet Tsz? Jóformán semmilyet. Mit mondhatnak a falusi párt- alapszervezelekhez tartozó egyénileg dolgozó kommunistáknak? Nem sok erkölcsi alapjuk van ehhez. Pedig nagy szűk-! ség volna arra, hogy a termelő- szövetkezet tovább gyarapodjék. Jó ideje, hogy megalakult a szövetkezetben is a pártszervezet,1 de, sajnos, nagyon ritkán, vagy! egyáltalán nem nyitják rájuk az ajtót a községi pártszervezetve-; zetői. Bár hívták már több esetben őket. de nem jelentek meg még az aratási ünnepségen sem„ Nem illeti dicséret a járásiI pártbizottságot sem a kisvarsá-' nyi helyzetért, ahol maholnap már frakciók is kialakulnak. Az eddig elkövetett hibák is súlyosak és sürgős intézkedést követelnek. Igaz, olyan ritka ma már az ilyen eset, mint a fehér holló. De ezeket, is meg kell .szüntetni. Ezt követeli a kom-' munistáktól a falu, amely igényli az előrehaladást: Addig viszont erről Kisvarsányban nem lehet beszélni, míg a civódások, az egyenetlenkedések meg nem szűnnek, s a pártszervezet vezetésében nem érvényesül a kollektív vezetés, a demokratikus centralizmus elve és nem változtatnak magatartásukon, szektás, az embereket nem vonzó, hanem taszító nézeteiken egyes pár'.szervezeti. vezetők. Farkas Kálmán S 1) £ K L I ÄMI A FÄLÜT
