Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-19 / 168. szám

2 KELFTMAG Y ARORSZAG 1959. JŰLIUS 19, VASÁRNAP HALVÁNYULÓ ÁRNYÉK Hiába lengeti a nyári szellő az akácok lombjait hőst kínálgatva, az ember testét perzseli a nap, de forróságot lehel a nyíri homok is. Lusta ökrök cammognak a dombtetőn épült templom melletti keskeny homokúton. Az állatok lábai felverik az apró csillogó ho­mokszemeket, melyekbe bele­kap a szél, s rászórja az útszéli akácfalombokra. Űnottan ül a bakon egy baj­szos paraszt. A feszülethez ér­ve megemeli kalapját, aztán mélyen a szemére húzzí. Meg­suhogtatja ostorát és nagyot húz a jószágra. A szemközti ház padlásablakából imára kul­csolt kézzel Mária-szobor te­kint le. Mintha könyörögne ..; A nyírpilisi homok nemcsak az emberek testét per­zseli, hanem a lelkűket is. S ezen bizony aligha segíthet kö­nyörgésévei a szobor Mária, s kalaplevétellel a pilisi paraszt. Rabjai a homoknak, s a mara- diság láncait csörgetik sokan. Ezt tapasztalja az idegen, ha úgy szántási időben erre vető­dik. Elszörnyűlködik, hogy a húszadik század fellegeket ost­romló időszakában még mindig faekés parasztokat lát. „De eza jó, nem a masina, ami meg­nyomja a földet.” Szölőlevét, csak a „nohát” ismerik itt, melytől bolondul az ember. — Ezzel pedig a hatalmas terme­tű, jószándékú Papp János igazgató tanítónak meg a többi' falusi nevelőnek gyűlik meg a baja. Mert még csak a felnőttek?!! De a gyerekekkel is itatják. És ez már bűn! S bi­zony sokszor csak azt veszi észre a tanító, hogy bóbiskol­nak, szunyókálnak a gyerekek tanítás ideje alatt. — Mit reggeliztél fiam? — Forralt bort piritós ke­nyérrel. De sok még az ilyen válasz. S várni kell, míg ki­száll a fejekből a mámor, s csak aztán kezdődhet az igazi munka. Hiába hadakoztak a mérgező ital ellen, süket fülek­re találtak az • intelmek. Csak most kezd gyökeret verni a kétségbeesés az emberek lelké­ben, mivelhogy három embert sírba vitt a Noah-szőlő bora.' Mindenki tudja, hogy szesz­mérgezésben haltak meg. Be­szélik, hogy soha nem voltak jó­zanok. Mit is írjanak fejfájuk­ra? S milyen ott a felelősség a gyermekek iránt, ahol regge­lire „nohás” bort itatnak velük? Lelkiismeretekbe vágó, maró, vádoló kérdések! Virágzik a babona is. A fa­luba került egyik tanult kis­lány beszélte, hogy tejet hordott neki az egyik gazda. Egyszer az­tán nem vitte a tejet. Attól tartott, hogy elapad a tehén teje, ha ellés után is hord más­hová tejet. Kilenc napig kérhet itt akarki akármit, nem adnak kölcsön ’semmit ilyenkor. Ne­hezen világosodnak a fejek. S ezt gátolja az is, hogy nincs mozi. Filmet egyszer ha látnak évente. Azt is a honvédség jó­voltából. A kultúrára szomja- sabbak Bátorba járnak. Hiány­zik az oktató, nevelő film. Pe­dig de nagy szükség lenne itt rá! Mert ha máshol kevés, itt semmi a beszéd. Tettek kelle­nek. Több mint ezerhárom, száz leiket számlál ez a falu. Csupa hcmpk, mely kiválóan alkalmas gyümölcstermesztésre. Csak be kell bizonyítani. Ez mégis csak centimétereket ha­ladnak előre. Mindössze tíz hol­dat hódítottak meg a gyümölcs­nek. Ezt is nagynehezen. A téli estéken Papp igazgató, meg Szász János agronómus párttitkár magyarázták a gyü­mölcstelepítés fortélyait, jöve­delmezőségét. S még jó, hogy kedvezett a szerencse és meg­volt az akarat a szövetkezetiek­ben. így besikerült a gyümölcs s a példát néhány gazda kö­vette. Még csak most tartanak a kezdet kezdetén. Lassan halvá­nyul az árnyék. Homályosul az­zal, hogy a cölöpökkel feltá­masztott iskola helyett egy napfényes, kényelmes, korsze­rű, kéttantermes, nevelői lakás­sal készülő otthonban kezdenek az ősszel. S azzal, hogy az utol­só simításokat végzik a kultúr- házon. De ezek csak az alapok. Áldozatos munkára van szük­ség. Hadakoznak itt néhá- nyan a sötétséggel. Többnek kellene s még szívósabban, ki­tartóbban. Mert D. Oláh József, a kommunista tanácselnök sza­kadásig dolgozza magát. Alig van otthon. S a toll után a malteros kanalat is megfogja, ha kell. Papp Józsefné, a nőta­nács agilis elríökasszonya a cö- löpös iskolában csaknem félszaz asszonnyal tanította a sütés mesterségét. Mert bizony az­előtt, ha lakodalom volt a falu­ban, ő helyettesítette a cuk­rászt, nem győzte csinálni a tor­tákat. Tanulnak már kézimun­kázni, himezni is, s ilyenkor a viták hevében felvilágosítja őket az okos Pappné. Súlyos égési sebek kezelése Legújabban súlyos égési se­bek gyógyításánál olyan lábbado- zó betegektől vett vérrel hajta­nak végre vérátömlesztéseket akik akkor gyógyultak meg erős égési sebeikből. Az eljárást Dr. S. R. Rosenthal, az illinoisi egye­tem orvosa dolgozta ki, aki ab­ból indult ki, hogy a lábbadozók vére olyan ellenmérgeket tartal­maz, amelyek pusztítóan hatnak az égési sebek következtében ke­letkező mérgező anyagokra. .No, persze, vannak itt más problémák is. Az aratás idejen két hétig nem lehetett kapni cukrot. Miért? Talán nem volt? Rossz volt az .áruelosztás. Még Pappné is Piricsére ment át cu­korért. Csak egy vegyesüzlete van ennek az ezerháromszázas falunak. Kevés, s ezért elége­detlenkednek. Többen hangoztat­ják, hogy szakadjanak el a piri- csei fmsz-től. Ez nem lenne, he­lyes. Inkább a kapcsolatok alap­ján meg kell javítani a KÖzség ellátását. De a piricseieknek is többet kell adni a nyírpilisiek­nek. Már egy éve folyik a tár­gyalás a keHes számú bolt meg­nyitásáról, de eddig nem tudtak ötről a hatra jutni. A ritka autóbuszközlekedést is kifogá­solják. S ezekben van igazuk a pilisieknek. Kicsit el vannak zárva a „világtól”, s bizony ez érezteti hatását az egész faluban. S ezeken segíteni kell! Van pedig akarat az emberekben. Ezt bizonyítja a negyvenezer forintos társadal­mi munka is, amit végeztek. Csak hiányzik valami. Olyan erő, amely hadat üzen a maradiság- nak, s világosságot gyújt az em­berek fejében. Mint kis patakok vize, úgy folyik el, kisebb-na- gycbb hasznot hajtva a falu ja­vára a tömegszervezetek ereje, f miért? Mert nincs olyan erős 1 vász, amely folyammá dagasz ná. Csupán hat tagja van a r szervezetnek, s ebből is egye ember lakik, él a faluban. J tanácselnök. A többi bejáró. K. itt, ki ott lakik. S hosszú hóna­pok óta nem szaporodik a párt- szervezet taglétszáma. Érthető. Csak a felvilágosult emberek lépnek a pártba, akik hívei, tu­datos szolgálói a haladásnak. Formálni kell az embereket, tu­datosan, fáradhatatlanul! Egy­szerre végezni a pártépítő mun­kát a felvilágosítással. Nehéz, sok áldozatot, fáradtságot köve­tel. De megéri, mert csak így halványulhatnak el véglegesen az árnya'k, tűnhet el a faeke, a gyilkos nohabor és a babona, s áramlik majd be a fény ebbe a homokbuckás faluba. Farkas Kálmán Képek a nyírbogdányi Petőfi Termelőszövetkezetből Az aratás előtti napon nagy szélvihar száguldott vé­gig a Petőfi TSZ árpaföldjén, ami lényeges mennyiségű kalászt letört. Hogy kárba ne vesszen az értékes takarmány, azóta minden nap ide hajtják a 164 darabból álló sertés­állományukat. Az állatoknak nemcsak takarmány, hanem téli szállás is kell. Őszre már beköthetnek az 52 férőhelyes magtárpad- lásos istállójukba, amit a nagyhalászi ktsz. tagjai építenek a szövetkezetnek. (Csikós felv.) A péntek délutáni zivatar me­gyénk területén, a járási székhe­lyeken — különösen Nyírbátor és Tiszalök környékén — okozott több-kevesebb ideig tartó áram­szünetet, melynek következtében a közvilágítás, a távgépírás és távbeszélés szünetelt. A megye te­rületén előforduló anyagi károk­ról még nem érkezett jelentés. A vihar átlagosan 7,4 milliméteres csapadékkal járt; Az eredményességi munkaegység alkalmasása néhány szövetkezetben A termelőszövetkezetekben a nemrég megtárgyalt és közgyű­lésen elfogadott alapszabály­minta, de a régebbi alapszabá­lyok is úgy határozták meg a jövedelemelosztást, hogy a kö­telezettségek rendezése és kü­lönféle alapok létesítése után fennmaradó értéket döntő rész­ben a tagok végzett munkája szerint, kisebb részben földjá­radék címén kell kiosztani. Mi­vel a termelőszövetkezetekben a munka javadalmazása nem az állami vállalatokhoz hasonló munkabéren alapszik, hanem a közös, felosztható jövedelemhez, illetve az egyes tag által telje­sített munkaegységhez igazodik, így igen fontos olyan részese­dési rendszer alkalmazása, ami lehetővé teszi a mennyiség és minőség együttes érvényesülését a termelésben. Eddig a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek többségében az egyszerű munkaegység sze­rinti részesedés volt a döntő. Vi­szonylag könnyű érthetősége és az eddig ismert elosztási mó­dokhoz viszonyított igazságossá­ga miatt még az ellenforrada­lom különféle revizionista áram­lata sem tudta megszüntetni az elosztásnak ezt a formáját. A termelőszövetkezetek belső mi­nőségi fejlődése azonban újabb, nagyobb követelményeket kíván ezen a téren is. A munkaegység szerinti elosz­tás eddigi formája alapjában megtestesítette a szocialista elvet: ki mennyit dolgozik, apnyit kap­jon a megtermelt javakból. Ez azonban csak általánosságban mondható, mert ahol egy kicsit is lazább volt az ellenőrzés, vagy a tagok szocialista öntu­data alacsony szinten mozgott, ott azok a tagok jártak jobban, akik a dolognak a vékonyabb végét szeretik megfogni. Közis­mert ugyan, hogy akkor lehet többet osztani munkaegységre, ha jobban, termelékenyebben dolgoznak a tagok. Ezt azonban egyes tagok úgy értelmezik, hogy a fő cél minél több munkaegy­séget szerezni. A gyakorlatban ez a követ­kezőképpen jelentkezett. A sza- mostatárfaivi Ady Termelőszö­vetkezetben, amíg nem az ered­ményessági munKaegy ség szerint dolgoztak, néhány tag nagy ka­pával „egyelte” a répát. A rá kiszabott területet rövidebb idő alatt kapálta meg, a szedéssel is jobban haladt ősszel, mert keve­sebb volt a termés. Munkaegy­ségét viszont annyit írtak neki jóvá, mint aki becsületesen, eset­leg kétszer annyi ideig dolgozott akkora területen és a közös ja­vára termést is többet adott. Az ellenforradalom előtt a tibor- szállási Petőfi Termelőszövetke­zetben egyik másik, tag a bur­gonyaszedést elnagyolta, a ter­més harmadát a földben hagyta, míg a másik tag a fel nem for­gatott .burgonyát is kikapargat- ta. A terület szerint mégis egyenlő munkaegység-jóváírás­ban részesültek. Nemcsak nálunk, hanem a Szovjetunióban is kísérletek folynak a jövedelemelosztási rendszer tökéletesítése érdeké­ben. Egyik ilyen módszer az eredményességi munkaegység alkalmazása. Ennek alapelve, hegy a termelékenyebb munkát végző tag közvetlenül is részesül a jobb munka gyümölcséből. A szamostatárfalvi Ady és a tiborszállási Új Élet Termelőszö­vetkezetekben megszabják, hogy egy hold cukorrépa megterme­lésére mennyi kézierejű munka­egységet kell felhasználni. Meg­szabják azt is, hogy az előírt anyagok felhasználásával és a ráfordított munkaegységgel mennyi termést köteles az illető tag a részére kiosztott terület­ről betakarítani. Ahány száza­lékkal túlteljesíti a tag az elő­írt termésátlagot, annyi száza­lékkal több munkaegységet ír­nak neki jóvá. Ha saját hibájá­ból termelt kevesebbet a tag, akkor pedig levonást eszközöl­nek. A tiborszállási Űj Élet Terme­lőszövetkezetben például egy hold cukorrépa kapálásáért és szedéséért 30 munkaegységet ír­nak jóvá, ha a tag 200 mázsa cukorrépát termelt. Amennyiben 250 mázsát ért el, akkor 25 szá­zalékkal növekszik az egységei­nek száma, vagyis 37 és fél munkaegységet írnak a köny­vébe. Ebben a szövetkezetben évközben már nem írják a munkaegységet, csak ősszel, a mázsa-mutatta eredmény után. Viszont azt ellenőrzik, hogy év­közben a tag rendesen végzi-« a munkáját. A tavaszi munkák azt bizonyították, hogy a ke­csegtető többtermés után járó több munkaegység sokkal jobb munkára ösztönözte a tagokat, mint az előző években bármikor. A nyíregyházi Dózsa Termelő- szövetkezetben a premizálást és az eredményességi munkaegy­ségrendszert együttese» alkal­Több helyen áramszünetet okozott a pénteki zivatar

Next

/
Oldalképek
Tartalom