Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-17 / 166. szám
2 KELETMAGÍ ARORSZAG 1953. JULIETS If, FENTEK Izmosodik a szakszervezetek kulturális munkája Tripsdnszki Jenő elvtár«, az SXM'l titkárának nyilatkozata Fontos és mélyreható változást követelt a szakszervezetek munkájában is a párt kulturális határozatának megjelenése. Tripsánszki Jenő elvtársat, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának ■titkárát, kerestük fel, aki ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — A leggyorsabb és legerőteljesebb változás könyvtáraink munkájában következett be az eltelt viszonylag rövid idő alatt. Komoly, hibák voltak az üzemi könyvtárak életében. Elavult, rosszul válogatott könyveket tároltak sokhelyütt, könyvtárosuk nem volt, egyszóval a könyvtár használatlanul hevert. A megyei könyvtár segítségével felülvizsgáltuk az összes könyvtárakat, megnéztük, kik a könyvtárosok. Azokat a könyvtárakat, ahol sem az anyagi, sem a személyi feltételek biztosítva nem voltak, — megszüntettük. Itt letéti könyvtárakat szerveztünk. Ma az SZMT-nek .mintegy 100 ezer forint értékű könyvállománya van, s harminc üzemet lát el hasznos válogatott olvasnivalóval, feledkeznek. Pedig a tudat formálása, alakítása a munkásosztály fontos feladata a parasztsággal szemben. A város és falu közötti különbség megszüntetése érdekében az anyagi feltételek mind szélesebb köre nyílik, a mezőgazdaság ' szocialista átformálódásával, a szövetkezetek alakulásával, A dolgozó parasztok tudatában is létre kell jönnie az átformálódásnak, s ebben éppen kulturális téren, van a . legtöbb lehetőség és. feladat. Jöl működő üzemi öntevékeny csoportok gyakoribb látogatására lenne szükség falvainkban, s ha egy-egy ilyen cs.oport védnökséget vállalna egy-egy termelőszövetkezet kulturális életének fejlesztéséért. Az állami szervekkel karöltve több ismeretterjesztes, több politikai és szakmai tanfolyam rendezése valósulhatna meg. A párt kulturális tézisei hosz- szü időre megszabják a szakszervezeti szervek kulturális feladatát us. Az egyik — eddig megmutatkozó — legnagyobb eredmény, hogy a kulturális munka az üzemi bizottságokon belül többé már nem csupán egy ember, a kultúrfelelő® feladata lett, hanem az egész bizottságé. így erőteljesebben láthatnak hozzá a tézisek gyakorlati megvalósításához szakszervezeteink is. S. B. Műveltebb munkásokat!-— Már eddig is vannak eredményei a szakszervezet oktatásért folyó munkájának, de korántsem kielégítőek. Tiszavasvá- riban, az Alkaloidában például 60 fó vesz részt általános és középiskolai oktatásban. Egy osztályt teljes mértékben a gyár dolgozóiból szerveztek, üzemi iskolát létesítettek. De az Alkaloidához hasonlóan még nem sok helyen találunk ekkora mérvű megmozdulást. — A továbbiakban a legfontosabb feladatuk a szakszervezeti szerveknek, hogy a munkásosztály általános kulturális helyzete emelkedjék. Cél: műveltebb munkások dolgozzanak céltudatosabban társadalmunk jövőjéért. Kívánatos, hogy minél többen vegyenek részt szervezett oktatásban, a politikai és szakmai tanfolyamokon, ismeretterjesztő előadásokon. El kell érnünk, hogy minden üzemben havonta két alkalommal tartsanak politikai, szakmai ismereteket bővítő előadást! A szórakoztatás sem öncél —• Helyes módszernek tartom az üzemi közönségszervezést, külső színházi, film és más előadásokra. Nem tudom, e hasznos munkát miért hanyagolták el a legtöbb üzemben, az utóbbi években. Bár voltak hibái, s ez rendszerint az üzemi közönség- szervező személyéből fakadt. Az ugyanis, hogy sok esetben gics- eses, alacsonyszínvonalú előadásokra mozgósította dolgozó társait. Megtörtént, hogy hivatásos művészek nem kívánatos darabokat, előadásokat mutattak be megyénkben, ami aztán csalódást okozott, s a későbbiekben befolyásolta a közönségszervezést. — Vagy fordítva: hasznos, komoly előadásra a közönségszervező lelkiismeretlen módon nem hívta fel a dolgozók figyelmét, mert ő sem látta át, hogy éppen ez esetben lenne' fontos. Így történt, hogy „nagy nevekkel” beharangozott könnyű fajú műsorokra sok üzem „benevezett”, míg a komoly előadásokra mély hallgatás volt a válasz. Szerintem, — a hibák kiküszöbölésével, a közönségszervezők személyének gondos kiválasztásával, — életre kell kelteni ismét az üzemi közönség- szervezést. Hiszen a szórakoztatás sem lehet öncél, maguk az üzemek öntevékeny csoportjaikkal is olyan témákat válasszanak, amelyek segítik az emberek gondolkodásmódjának helyes kialakítását, Márciusban a Művelődésügyi Minisztériumban olyan ígéret hangzott el, hogy változni fog — jó irányba, — a hivatásos társulatok műsorpolitikája. Ez máris érezhető a színházak előadásain. Ez jórészt megkönnyíti az üzemi közönségszervezők munkáját. Nem a bevétel a döntő — De megváltozott ez a Miklós! Milyen beképzelt leit! — mondogatták egyre gyakrabban a Petrikovics brigád tagjai bri- gádtársukról, Molnár Miklósról a gumijavító üzemben. Pedig a valóságban más toll a helyzet. Miklós egyáltalán nem volt beképzelt. Éppen ellenkezőleg, elkeseredett volt. Egész nap mást sem tett, mint kente a gumiragasztó oldatot az autógumiköpenyekre. Túlságosan könnyűnek találta feladatát. Máskor a csiszolókoronggal végezte a borzolást, vagy a sütőházhoz osztották be munkára. Inkább lett volna most is ott a 45 fokos hőségben, minthogy olyan munkát végezzen naphosszat, amit Darkó Laci, a másodéves tanuló is játszva megcsinál. Kimondhatatlanul sajnálta, hogy ott kellett hagyni a jó reszortot. Azt mondták „vállalati érdek’‘ kívánja úgy, de ő tudta, hogy a visszafeleselés miatt van minden. A fiúk viselkedésének is ez az oka. Nem olyan barátságosak hozzá, mint regen. Nem érte meg a szóváltás ezt a következményt. De hát a szakmára, a tudásra más is büszke a brigádban! Minek mondtak olyat, ami sértő volt!... Hej, pedig a brigád minden tagja jó barátja volt, s most ez a barátság elromlott. Ez fájt neki a legjobban. Mindezt persze szégyelte bárki előtt is bevallani. Szótlanul, szinte gépiesen végezte' munkáját. Amióta meg észrevette, hogy barátai összesúgnak mögötte, kerülni kezdte őket. Nem szólt hozzájuk. Megtudta, hogy a brigádvezető és a többiek őnélküle mentek el szórakozni. Ügy érezte, hogy betelt a pohár, nincs az üzemben tovább maradása. Másnap, alighogy megkezdődött a reggeli műszak, odaállt Kantor Pál elé. — El akarok menni az üzem- bői! —- szolt határozott hangon. — Ugyanakkor változást akarunk elérni a műsorpolitika szempontjából a kultúrházaknál is. Ezek, a bevétel fokozása céljából sokszor eltértek attól, hogy a kultúrház maradék^ilanul a műveltség háza legyen'. Nem a be160 üzem és isi ■— Nagyon hasznos az a viszony, amely megyénkben 160 üzem és iskola között áll fenn. Ez nem egyéb, mint kétoldalú szerződés, egyfelől a politechnikai oktatás segítésére, másfelől a kulturális munka szervezésére. — Üzemeink megyei viszonylatban többszázezer forintot áldoztak arra, hogy iskoláknak politechnikai oktatási feltételeket teremtsenek. A Vulkán a kisvárdai gimnáziumban rendezett be fémA város és a I — Érdekes és tanulságos dolog megvizsgálni az üzemek és a falvak, a munkások és a dolgozó parasztok kapcsolatát. Szinte Wunden Üzem vállalta már, hogy élő kapcsolatot létesít a falvak dolgozóival, főként a termelőszövetkezetekkel, A tiszavasvári álvétel a döntő! Az ilyen irányú bevételt már a tervezésnél lecsípjük, mint tettük azt a nyír- madai MEDOSZ kultúrotthon esetében, nehogy a túl magasra tervezett ilyen bevétel hajszolása a helyes műsorpolitika rovására történjék. tola szerződése megmunkáló műhelyt, az összes szerszámokkal, a tiszavasvári Alkaloida 36 iskolát látott el vegyi anyagokkal és felszereléssel a kísérletekhez. Az anyagiakon felül még nagyobb az erkölcsi segítségnyújtás, a szakemberek társadalmi munkája útján. Mindezért az iskolák kulturális segítséggel válaszolnak, főként pedagógusaik személyében. E kapcsolatokat tovább kell erősíteni és bővíteni! álu kapcsolata lami gazdaság a község szövetkezeti dolgozóit sok mindennel segíti, vetőmaggal, gépjavítással, általában anyagi segítséggel. S ez nem csak itt van így. és nem csak itt van így az sem, hogy a kulturális segitsegnyújtasro-l megMiért hetedik kongresszus? Válasz több érdeklődőnek Az elmúlt hetekben különféle tájékoztatókban és sajtócikkekben úgy emlegették az ősz folyamán összeülő kongresszust, mint pártunk VII. kongresszusát. Ezzel kapcsolatban többen érdeklődtek, hogy miért beszélünk hetedik kongresszusról és miért nem az SZKP I. kongresszusáról? Sőt ilyen feltevéssel is találkozunk: Ha az MSZMP-ét a MDP egyenes folytatásának tekintjük, akkor most a negyedik kongresszus következik, mivel az 1948-as egyesülési kongresszus volt az első, 1951-bsn a második és 1954-ben volt a harmadik kongresszus. Ezek a felvetések helytelenek, mert pártunk elnevezésével hozzák kapcsolatba a kongresszus sorszámozását. A párt elnevezése természetesen fontos dolog, mert ez összefügg a sajátos történelmi körülményekkel, de nem a név a párt lényege, hanem a tartalma, amelyet a program, és a szervezeti szabályzat, a párt határozatai és egész gyakorlata juttatnak kifejezésre. A mi pártunk programja, szervezeti szabályzata és egész gyakorlata a marxizmus—leniniz- mus elméletén alapszik. Szervezeti szabályzatunk kimondja: „A Magyar Szocialista Munkáspárt kommunista párt, a munkásosztály élcsapata, a dolgozó nép pártja.” S ez azt is jelenti, hogy pártunk része a nemzetközi munkásmozgalomnak, s mint ilyen, örököse és továbbfejlesztője történelmünk haladó eszméinek, munkásmozgalmunk forradalmi hagyományainak. Pártunk neve a történelem folyamán többször is változott, de lényege mindenkor a marxizmus— leninizmus tanításainak megvalósítására vonatkozott. 1918. november 20-án Budapesten, egy Városmajor-utcai magánlakásban alakult meg hazánkban az első marxista—leninista típusú párt, a Kommunisták Magyarországi Pártja. A párt neve a félszabadulás után Magyar Kommunista Párt lett, majd 1948. június 12—14-én az egyesüléskor Magyar Dolgozók Pártja nevet vette fel és 1956- ban az ellenforradalom tűzében kapta mai nevét. Négy különböző név, de tartalmilag egyetlen kommunista pártról van szó, végső céljául mindegyik a szocializmus megvalósítását és a kommunista társadalom felépítését tűzte ki. Mindezek indokolják, hogy az 1918 után megtartott valameny- nyi kongresszust pártunk kongresszusának ismerjük el és továbbfejlődésünk számára vegyük figyelembe pártunk 40 éves harcait, tapasztalatait. Pártunk négy évtizedes harcában nemcsak az MDP három kongresszusa jelentős, hanem valamennyi. Ezért számozzuk a következő sorrendben pártunk kongresszusait: I. kongresszus 1925. Bécs, II. kongresszus 1930. Moszkva, III. kongresszus 1945. Budapest, IV. kongresszus 1948. (egyesülési), V. kongresszus 1951. évi, VI. kongresszus 1954. évi. Az ez év őszén összeülő tehat csakis a VII. kongresszus lehet, (Za) A részlegvezetőt meglepte a bejelentés. Miután végighallgatta a szakmunkás indokait, szemrehányóan szólt: — Azt hittem, hogy megmaradsz üzemünknél! Dátom, hogy tévedtem... Hát nem érzed, hogy a mi kollektívánk olyan, mint egy nagy család? Nem látod, hogy te távolodtál el ettől a családtól a vélt sérelmeid miatt?!... Aki igy viselkedik, nem várhat baráti érzéseket a kollektívától... Hiába volt minden. Másnap reggel az igazgató hivatta Miklóst. — Foglalj helyet. Hallom el akarsz menni tőlünk. Hát nem jó itt neked a Finommechanikánál?... Hét éle itt dogozol. Megkeresed a havi 1800 forintot, meg a kétezret is. Mi lett veled most egyszerre? __ Nem tetszenek az emberek, nem hallgatsz a tapasztaltabbak tanácsára, megmakacsolod magadat és odébb akarsz állni. Itt hagyod a barátaidat?... — Nincsenek barátaim! — válaszolta Miklós. — És Kormos Jóska?... Kántor Pali?.,. meg a többiek... Nem válaszolt. Még aznap Vizi István üzemvezető beszélt a brigádban dolgozó párttagokkal. — Nem valami ragyogóan foglalkoztok a dolgozók egyéni problémáival, elvtársak! — állapította meg. — Itt van például Molnár Miklós. Becsületesen dolgozott és most el akar menni. Foglalkozzatok vele nagyobb szeretettel, hisz egy emberről van szó. Elengedhetnénk, és dolgozhatna másútt, de kérdés, hogy megtalálná-e ott azt, ami itt hiányzik neki, a barátait? Délután a részlegvezető szegődött Miklós mellé. — Gyere focizni! A nösembe- rek csapatában játszhatsz a nőtlenek elten. E[várjy.k, hogy net hagyj minket cserben! Jó lest egy kicsit kiruccanni a munka után. Meccs végén a Tölgyesbe megyünk majd sörözni... — Nem érek rá! — hangzott a kitérő válasz. A részlegvezető nem tágított. Az üzem életéről, a tervekről és a munkáról beszélt neki. Aztán a brigádra terelte a szót, a kollektíva életére. S Miklós észre sem vette, hogy milyen színeseit hallgatja a beszédet. Kedvetlenül ment a meccsre, Főleg azért ment, mert az igazgató érte jött a műszak végén es megvárta. A pályán azonban megváltozott a hangulata. Most látta csak, hogy barátai nem. változtak meg, sőt éppen olyan vidámak és barátságosak hozzá, mint azelőtt. Talán mégis 5 lett volna hibás? __ — Gyere, Miklós, igyunk egy pohár sört! — hallotta a háta- mögött a meccs után a brigádvezető szavát. Ment a társasággal és a sói mellett megindult a beszélgetés. — Mondd csak, Miklós — fordult hozzá hirtelen a brigádvezető, — tényleg el akartál menni tőlünk? Még nem tudta, hogy tájon Miklós megváltoztatta-e elhatározását, de azért ő már múltidöben beszélt erről. Köréjük sereglettek a brigád többi tagjai. Mosolyogtak, barátságosak voltak és koccintottak Miklóssal. Jól érezte magát, kimondhatatlanul jól. A szíve köré valami különös me-> leg lopakodott. — Hát igen, azt gondoltam és mondtam is... a valóságban azonban... A brigádvezető barátságosan vállára csapott. egyik kezével és koccintásra nyújtotta a söröspoharat. — Szóval maradsz?! Igent bólintott Miklós és csillogó szemmel egyszuszra kúttá, a sört a poharából, O. ASérfődöfíség
