Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-14 / 163. szám

1959, JtLJÜS 14, KEDD KELETMAGTARÖRSEAG 5 Kozlov New York-i sajtóértekezlete New York, (TASZSZ): Frol Kozlov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese vasárnap New Yorkban sajtóér­tekezletet tartott. A sajtóértekezletet bevezető eyilatkozatában Kozlov elmon­dotta, hogy kíséretével járt New Yorkban, Washingtonban, San Franciscóban, Detroitban, Chica­góban és más amerikai városok­ban. Ellátogatott gyárakba, far­mokra, tudományos intézmények­ig. Találkozott hivatalos szemé­lyiségekkel, az értelmiség, az üz­leti körök képviselőivel, beszélge­tett munkásokkal és farmerek­kel. Utalt arra, hogy két kellemes és hasznos beszélgetése volt Eisenhower elnökkel, találkozott Nixon alelnökkel, Herter. Külügy­miniszterrel, szenátorokkal, kor­mányzókkal és polgármesterekkel. A szovjet államférfi kiemelte, hogy az amerikai nép mindenütt [szívélyes vendégszeretettel fogad- jta a szovjet nép képviselőit. Az amerikai emberek lépten nyomon éreztették, hogy akár a szovjet nép, ők is békét akarnak, békében akarnak élni a szovjet néppel. Kozlov megelégedéssel állapította meg, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok bővülése a jobb, köl­csönös megértéshez vezetnek. Nem feledkezhetünk meg arról — folytatta Kozlov — hogy a má­sodik világháborúban országaink vállvetve harcoltak a közös ellen­ség, a hitleri Németország ellen. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok nézeteltéréseit békés úton, tárgyalások útján meg lehet olda­ni, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a békés együtt­élés elvei alapján. , A német kérdésre áttérve Koz­lov megállapította, hogy sajnos sok amerikainak helytelen, eltor­zított elképzelése van a Szovjet­unió németpolitikájának lényegé­ről. Egyesek azt állítják,. hogy amikor a Szovjetunió a berlini kérdésben előterjesztette javasla­tait, ultimátumot nyújtott be a nyugati hatalmaknak. Az ilyesfé­le véleményeknek semmi közük a szovjet állásponthoz. Németországban két önálló né­met állam alakult ki. A háború befejezése után létrehozott német- országi megszállási rendszer Nyu- gat-Berlin kivételével egész Né­metországban megszűnt. Javasol­juk, hogy Nyugat-Berlinben is szűnjék meg a túlságosan hosszú­ra nyúlt megszállási rendszer és legyen Nyugat-Berlin szabad vá­ros. Maguknak, a nyugat-berli­nieknek kell eldönteniök, milyen rendszert akarnak a városban. Hajlandók vagyunk hozzájárulni, hogy Nyugat-Berlinben jelképes létszámban nyugati és szovjet csa­patok, illetve semleges országok csapatai maradjanak. Minthogy a nyugati hatalmk — folytatta Kozlov — most készek megoldani Nyugat-Berlin szabad város jellegének kérdését, a Szov­jetunió ideiglenes nyugat-berlini egyezményt javasol. Eszerint jel­képes nagyságúra csökkentik a három hatalom nyugat-berlini megszálló csapatok létszámát, be­szüntetik a Nyugat-Berlinből az NDK és a többi szocialista állam ellen irányuló aknamunkát, s nem helyeznek el Nyugat-Berlinben atom- és rakétafegyvereket. Java­soljuk továbbá, hogy az NDK és az NSZK egyenlő számú képviselőjé­ből alakított össznémet bizottság másfél éven át foglalkozzék a két német állam kapcsolatainak kibő­vítésével és fejlesztésével, dolgoz­zon ki gyakorlati intézkedést Né­metország egyesítésére, vizsgálja meg a német békeszerződés előké­szítésével és megkötésével össze­függő kérdéseket. Ha viszont ez az össznémet bizottság a megszabott időn belül nem hoz megegyezéses döntést, az 1959-es genfi külügy­miniszteri értekezleten képviselt államok ismét visszatérhetnének a nyugat-berlini kérdés megtár­gyalására. Hol itt az ultimátum? — kér­dezte Kozlov, majd így folytatta: „A külügyminisztereknek Genf ben, minden erőfeszítésükkel arra kell törekedniök, hogy megtalálják a berlini kérdés kölcsönösen elfo­gadható megoldását.’“ Kozlov be­fejezésül a két társadalmi rend­szer közti békés gazdasági versen­gésről, valamint annak fontossá­gáról beszélt. Az amerikai és a szovjet nép kölcsönösen jobban megismerje egymást. A nyilatkozat elhangzása után a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese válaszolt az újságírók kérdéseire. Kozlov vasárnap este a Madl- son-Square Gardenban megtekin­tette a Pjatnyickij-együttes műso­rát. A newyorkiak meleg ünnep­lésben részesítették a szovjet ál­lamférfit. Koziov elhagyta a*. Egyesült Államokat New York, (AP): Frol Kozlov a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese hétfőn befe­jezte amerikai látogatását es 8.25 órakor a New York-i repü­lőtérről a TU—114-es szovjet re­pülőgépen elhagyta az Egyesült Államokat. Fidel Castro: „As Egyesült Államok beavatkozik Kuba belügyeibe“ Havana. (MTI): Fidel Castro kubai miniszterelnök szombaton mondott televíziós beszédében bí­rálta az amerikai szenátus egyik bizottságát, amely megidézte és kihallgatta Pedro Luis Diaz Lanzt. A kubai légierő megszö­kött, volt vezérkari főnökét. Fidel Castro megállapította, hogy a szenátusi bizottság eljá­rása azt jelenti, hogy „az Egye­sült Államok beavatkozik Kuba belügyeibe”. Mint mondotta, Ku­ba esetleg az amerikai országok szervezeténél emel panaszt. Az AP amerikai hírügynökség erről • szóló híradása megjegyzi* hogy Fidel Castro a kubai for­radalom befejezése óta még so­ha sem támadta ilyen élesen az Egyesült Államokat Kormányellenes felkelési kísérlet Hondurasban TEGUCIGALPA, (MTI): AzAP és AFP egybehangzó jelentései szerint vasárnap kormányellenes felkelés tört ki Hondurasban. Tegucigalpában a rendőrpa­rancsnokság épülete környékén vasárnap reggel heves harc folyt. Az amerikai nagykövetség közlé­se szerint a megmozdulást Ar­mando Velasquez, volt vezérkari főnök irányította. Velasquez ez év májusában már szervezett felke­lést Roman Villeda Morales el­Hz etiópjai császár elutazott Moszkvából LONDON, (MTI): A Reuter-iroda jelenti, hogy Hailé Sze- iasszié etiópiai császár — kéthetes hivatalos látogatásának befe­jeztével — hétfőn repülőgépen Moszkvából Prágába utazott. Az uralkodót a repülőtéren Vorosilov és Hruscsov búcsúztatta. Szovjet-etiópiai közős közlemény Moszkva, (TASZSZ): I.’ Hailé Szelasszié Etiópia császára kísé­retével 14 napot töltött a Szov­jetunióban. Szovjetunipbeli tar­tózkodása idején városokat, ipari létesítményeket, üdülőket tekin­tett meg. A szovjet lakosság mindenütt szívélyes vendégszeretettel, me­leg rokonszenwel fogadta- a csá­szárt és kíséretét, kifejezte mely rokonszenvét a vendégek és Etiópia baráti népe iránt. Hailé Szelasszié K. J. Vorosi­lov marsallt, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének el­nökét magas etiópiai érdemrend­del tüntette ki, K. J. Vorosilov pedig a Szuvorov-rend első fo­kozatát nyújtotta át a császár­nak. Hailé Szelasszié és N. Sz. Hruscsov hasznos beszélgetést folytatott a világbéke megőrzésé­ről és az afrikai népek szabad­ságának és függgetlenségenek ki­vívásáról. Mindketten kijelentet­ték, hogy támogatják a kollektív biztonság, a be nem avatkozás és az együttélés elveit, amelyek el­engedhetetlen feltételei a békés államközi kapcsolatok fejlődésé­nek. Tárgyaltak még a két or­szág kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztéséről. E tárgyalások ke­reskedelmi és gazdasági egyez­mények aláírásával fejeződtek be. A Szovjetunió alacsony ka­mattal 400 millió rubel hosszú- lejáratú hitelt ad Etiópénak az ipar és a mezőgazdaság fejlesz­tésére. Megegyezésre jutottak a két ország kulturális kapcsolatai­nak fejlesztésében is. z őfelsége I. Hailé Szelasszié császár meghívta Etiópiába K. J. Vorosilov marsallt és N. Sz. Hruscsovot. A meghívást köszö­nettel elfogadták. A látogatás idő­pontját később állapítják meg, nők rendszerének megdöntésére és 500 felkelő élén felvonult a nyugat-hondurasi De Gracias vá­rosa ellen. Akciója azonban ku­darcba fulladt és Velasquez Cos- taricába menekült. A vasárnapi kísérlet szintén meghiúsult, Mint szűkszavú hír­ügynökségi jelentések közlik, a fővárosban folytatott tűzharcnak 25 halálos, illetve sebesült áld.o- zata van. A kormánycsapatok tüzérségi erők segítségével lever­ték a felkelést. Az AFP hírügy­nökség úgy értesült, hogy Ve- lasqueznek ezúttal is sikerült külföldre menekülnie, Időjárás jelentés Várható időjárás kedd estig: változó felhőzet, több fesé zá­poreső, zivatar. Mérsékelt, időn­ként élénkebb szél; A meleg kis­sé mérséklődik, Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet ked­den 27—30 fok között. Távolabbi kilátások: záporesők, zivatarok, a meleg kissé tovább mérséklődik. Akik a hőségben is helytáll­nak. — Debreceni tudósítónk je­lenti: — A nap eseményeiből; Á Zenés összeállítás; -— Nők mű-1 sora. — Ami a nőket érdekli. —1 Üzemi étlap; — Nőtanácsok élen téből; (28) BORBÁLA, története Ágota jött, karjában tértem magamhoz... Azt mondta, hogy egy teljes napig eszméletlen vol­tam és szörnyű dolgokat kiáltoz­tam. Átkoztam Gratianust... Azt mondtam, hogy gyermeket hordok tőle a szívem alatt... A testvérek ébren virrasztottak az éjszaka, annyira sikoltoztam. Mindenki azt hiszi, hogy ördög szállt meg, s imádkoznak lelkiüdvömért! Rette­netes félelem uralkodik a klast­rombán... Senki sem vállalta ápolásomat. Ágota kért, vegyek erőt magamon, hallgassak... De én nem tudok. Nem tudok már semmit, csak szabadulni szeretnék innen... Könyörögtem, mondja meg, hogyan került levelem Gra- tianus atyához. Ö bizonygatta, hogy eljutott ahhoz, akit illet... Hazudik, ő is hazudik! Gratíanus atya ismét eljött né­hány bátor nővérrel. Füstölt, imádkozott és erővel lenyelette velem a port. Ettől újra egész nap és egész éjjel magamon kívül vol­tam. Hangom betöltötte az egész klastromot. Ágota eljött, amikor magamhoz tértem, elmondta, hogy az éjjel kiszállt belőlem az ördög és a zárdában kóborgott. Behatolt a kápolnába, ledöntötte a feszületet az oltárról, letépte és elfonnyasz- tótta a virágokat, felforgatta a padokat, s csak úgy rugdosta a lópatájával a kápolna ajtaját... Gratíanus atya Zita fejedelem­asszonnyal együtt megszemlélte reggel a sátán kártevéseit. Azt mondotta, hogy ez Jovitta örgö- ge volt, aki az ima és orvosság Tordai György: UBRYK hatására eltávozott a testemből, és tehetetlenül dühöngött az éjjel. A nővérek reszkettek a féleleiemtől, és könyörögtek Gratianus atyá­nak, hogy távolítsa el Jovtttát, akiben az ördög lakik. Már harmadik éjszaka ismétlő­dött az ördög járás a kolostorban. Így mondta Ágota. Én azonban több port nem kaptam. Gondol­koztam azon, ami történt. Tud­tam, hogy Gratianus az ördög, ő az, aki éjjelente garázdálkodik. Elmondtam Ágotának a gyanú­mat, és kértem, lesse meg az ör­dögöt. De ő keresztet vetett, és azt mondta, hogy ne kísértsem. Ö is elhitte tehát Gratianus Komé­diáját. Ma nagy a sürgés körülöttem, Zita fejedelemasszony járt :tt, és szelíd hangon érdeklődött hogy- létem felől. Azt válaszoltam, hogy nagyon jól érzem magam, s mitsem érzek az ördög művéből. — Ne kísértsd a sátán: — mond­ta a fejedelemasszony, s köszön­jem meg Gratianus atyának, hogy jobban vagyok. Azt Is tudatta, hogy felsőbb egyházi helyen en­gedélyezték, hogy másik klastrom­ba szállítsanak, ahol új életet kezdhetek. Felkiáltottam örömömben. El­visznek innen... Bárhová, csaK el inneni (Kegeny) Csak pár nap telt el azóta, hogy az utolsó sorokat írtam. Akkor még reménykedtem. Most mar mindennek vége! De leírom sor­ban, úgy, ahogy történt. Amikor megtudtam, hogy más­hová visznek, égtem a türelme i- lenségtől. Másnap tiszta ruhát kaptarrí, s összekötötték kevés holmimat. Kis füzetemet batyumba rejtettem, s elkészültem a távozásra. Gratia­nus atya és Kaldula nővér jött ér­tem. Tőlem távol álltak meg, mintha bélpoklos lennék. Gratianus atya figyelmeztetett, hogy viselkedjem az úton béké­sen, s ha érzem a sátán Közeled­tét, kiáltsak, hogy időben imád­kozni és füstölni tudjon... Most még rá sem tudtam haragudni, csak arra gondoltam, hogy végre elmegyek innen... A klastrom udvarán zárt fekete kocsi várt ránk. Ké: ló volt eléje fogva. A bakon, egy fráter ült, aki a kocsis szerepét töltötte be. Nekem a kis ülés jutott, Gratia­nus atya és Kaldula nővér a szem­közti kényelmesebb ülésen foglal­tak helyet, és le nem vették ró­lam a szemüket. Mit bántam én, csak induljon a határ, s legyünk kívül a böitönön. A nővérek nagy körben állták körül a kocsit. Komor ábrázattal figyeltek. Látszott, alig várják távozásomat, hogy elvigyem ma­gammal a sátánt. Néhányan le is i térdepeltek és keresztet vetve imádkoztak, hogy örökre megsza­baduljanak tőlem. A kocsi kigördült a nagykapun. Magam mögött hagytam kínjaim és gyalázatom színhelyét... Hét esztendeje nem láttam a falakon kívül semmit. Már nem is ismertem meg a wesolai zárda környékét, a kis kanyargós utcá­kat, ahol nyüzsögnek az emberek. S nem is sejtik, mi történik a magas falakon belül, csak élik életüket, mely tudom, nem könnyű, de szabad! Gratianus figyelmeztett, ne higgyem, hogy büntetésem véget ért, csak a többiek nyugalma ked­véért visznek el. Nem válaszoltam semmit, csak néztem a tájat. Min­den olyan új. tarka és bóditó volt, mint a rab madárnak a ka­litkán kívüli világ. Elmerültem gondolataimban. Milyen lesz a jövőm, ki tudja? Talán csak Gratianus atya, aki előkészítette azt számomra. Most azonban semmi mást nem akar­tam, mint teleszívni magam a friss, tavaszi levegővel. Az út méllett magas fasor ágas­kodott. A fák mögött zöldellő szőnyeg nyúlt a messzeségbe, s ta­lálkozott az ég kékjével. Szétszór­tai parányi házacskák* köröttük kerítés, és benn lompos kutya—. Ugatva riadtak fel, amikor a ko­csi arra haladt, és utána futottak. Bozontos gyermekfejek kandikál­tak ki innen-onnan, bámuló sze­mekkel nézték a kocsit* s mintha' irigyelték volna utasait... Minden őt juttatja eszembe, minden rá emlékeztet. Milyen boldogság lenne Dimitrijjel ^ élni egy ilyen kis házban. Ellátnám a gyermekeket, esténként friss va­csorával várnám. Mi kell több a boldogsághoz? Lassan döcögött a kocsi, de én nem bántam. Délben pihenőt tar­tottunk. Kísérőim leszálltak fala­tozni, nekem a kocsiban kellett maradnom, s csak egy darab ke­nyeret adtak. Csak a fráter gon­dolt arra, hogy innom is kéne, és! vizet hozott. Nem tudtam, hová visznek, nem mondták meg, mintha nem is tartozna rám. Mások rendelkez-j nek velem, döntenek a sorsom fe-j lett. Egész úton magamon érezterai Gratianus atya gúnyos tekintetét! s Kadula dühös pillantását Nem* mertem tőlük semmit sem kér­dezni. A nap leáldozott. Sűrű feUegete borították az eget, teljesen besö­tétedett A fráter nógatta a ge­béket, hogy vihar előtt fedél alá érjünk. Én azt kívántam, hogy minél tovább tartson az út. Az­előtt féltem a vihartól, most szin­te vártam, i (Folytatjuk) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom