Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-02 / 153. szám
2 KELETMAG VARORSZÁG 1959. JÚLIUS 2. CSÜTÖRTÖK Az értelem kertje, és gondozói Irány Bodrogkeresstúr és a Balaton ! 300 szabolcsi középiskolás vesz részt a KISZ KB mun!;atáboraiban ]V EM MINDENNAPI MUN- KA emberpalántákat tanítani a betűvetésre, a szavak, az élet megismerésére. Fáradságos dolog ez, de talán a legmaradandóbb, amit az ember tehet. Még inkább bámulatos, naphosszat dolgozó dohánygyári munkást, vajgyári technikust, háziasszonyt megtanítani az őt körülvevő világ, a mindennapok értelmére, saját helyének, szerepének felismerésére. Ez még nagyobb fáradság. Egyrészt azért, mert a nevelők és a hallgatók a munkában eltöltött órák után találkoznak, másrészt, mert nem könrrfc'í dolog, az emberi tudat, a gondolkodás alakítása*, formálása. Ezt végezik szerényen, de annál több lelkiismeretességgel azok, akiket legtöbbször úgy nevezünk: szemináriumvezető, népnevelő, vagy pusztán így: Gergely elvtárs. S ebben benne van minden. IV ÉHÁNY NAPJA „tükör” elé álltak az értelem kertészei, a propagandisták, önvizsgálatra, nem csappan-e kedvük, akaratuk, szorgalmuk a továbbiakban. Legtöbbjük úgy felelt önmagának: Nem hagyom abba, amit elkezdtem. Befejezem. Ezzel álltak a pártszervezetek vezetői és a járási pártbizottság elé. Közben finom mérleg mutatta ki az elvégzett munkát, hogy egy-egy szemináriumvezető milyen értéket plántált hallgatóiba, ott volt-e minden ösz- szejövetelen, milyen a nevelő, tanító készsége, fogékonysága, emberismerete, felkészültsége? S a tanított elmélet hogyan öltött testet a hallgatókban, milyen hasznot hozott a társadalomnak, a közösségnek? A mérleg serpenyőjén ott volt a hallgatók véleménye, észrevétele, kívánsága. Történetesen Sáfár László kocsordi, Koncili Sándor nyírparasznyai, Papp János nagyecsedi, Pálos Pál és Gergely elvtárs mátészalkai szemináriumvezetőkről alkotott vélemény és a többi, mely azt fejezte ki: megszerették őket, az a kívánságuk, hogy maradjanak velük á jövő pártoktatási évben is. Ott maradt a nyoma a propagandamunkának Géberjénben, Tiborszákláson, Nagydoboson, és másutt, ahol új, közös gazdaságok alakultak, s világo- sult az értelem. IVÁLOGATÁS. így neve- zik a pártmunkások a propagandisták felkészítését a jövő oktatási évre. S bár a szó énnél többet takar, mégis érthető: nem akármilyen munkáról van szó. Ki kell, illetve ki kellett válogatni a jók közül is a legjobbakat, s azokat előkészíteni a nevelő munkára. Ez most július elsejével ért véget, most kezdődik a hallgatókkal való beszélgetés, véleményük kikérése. Ezek az egyéni beszélgetések már az előbbi tapasztalatokkal indulnak. A propagandisták előkészítésének, kiválogatásának tapasztalataival. A mátészalkai járásban, — csakúgy mint a többi járásban, — számos tanulságot vontak le a pártszervezetek tagjai, a járási bizottságok. A szálkái járásban sok a jó propagandista, — nemrég huszonnyolc elvtársat jutalmaztak meg — ennek ellenére nem volt egyszerű a felkészítésük, megbízásuk. Legtöbben a régiek kaptak megbízást, akik évek óta kiválóan vezetik a szemináriumokat, tartalmasán, élénken, eredményesen. Fontos szempont volt megnézni, nincs-e olyan hátráltató, akadályozó körülmény, amely kiküszöbölésre szorul. A szálkái elvtársak megvizsgálták, nem terhelik-e ezenkívül más nehéz pártmunkával a propagandistákat? Ha akadt ilyen, levették a válláról a másik feladatot, hogy idejét a nevelésnek; a legfőbb pártmunkájának szentelje. Sokoldalú rá- termettségi vizsgálat előzte meg a felkészítést is. TJ J EMBEREK IS HELYET KAPTAK a szeminárium- vezetők között. Főleg olyanok, akik nemrég jöttek falusi pártmunkára, s akik a múlt oktatási évben „nőttek” fel. Úgyszintén a falu átszervezésében népszerűvé vált, tekintélyt szerzett elvtársak, mint Pálinkás Gyula Tiborszálláson. Megkülönböztetett gonddal választották meg a termelőszövetkezetekben, szövetkezeti községben az oktatókat. Itt is, — mint a többi falvakban — a való helyzetre, a gyakorlatra alapozták, hol milyen fokú oktatást szervezzenek. A szemináriumvezető személyről és az indítandó tanfolyamról kikérték a községi pártszervezet vezetőségének véleményét, s végeredményben a falusi elvtársak döntöttek afelől. Tartalék-propagandistákról is gondoskodtak. Ezek a propagandisták ugyanolyan oktatásban vesznek részt, mint többiek, akik majd foglalkozást vezetnek. Nem feledkeztek meg a járási bizottság mellett működő társadalmi oktatási bizottság megerősítéséről sem. Tizenöt képzett elvtárs segíti és ellenőrzi majd, a járásban az oktatást. Az oktatási bizottság tagjai — a számítás szerint — szervezetten sajátítják el az anyagot, melyet ellenőrizni fognak. Megszűnnek a formális, csak a létszám megállapítására szorítkozó ellenőrzések, előtérbe lép az elvi, vagy gyakorlati kérdések tisztázása, a foglalkozások érdemleges segítése. JVf ÁR MOST MUNKÁHOZ KEZDENEK á propagandisták. Ott vannak a hallgatók között, segítenek eligazodni, milyen oktatási formára iratkoznak be, melyik lesz képzettségük, munkájuk szerint a legmegfelelőbb. Már most, jó korán megkezdi a nevelést a propagandista. Sok olyan hallgató van, aki a múlt évihez képest magasabb fokon akar tanulni, de nincs meg ehhez az előképzettsége, viszont másoknak meglenne, de önbizalom hiányában, vagy kényelmességből inkább maradnának a tavalyin. A propagandistának, a pártszervezet vezetőségével úgy kell segítenie a hallgatóknak, hogy sértődés ne essék, de feltétlenül megtalálja helyét, ahol kedve és hajlama van tanulni. A propagandistákhoz hasonlóan már e napokban sok munka vár az oktatási bizottságok tagjaira, akik ott lesznek a rájuk bízott községekben az oktatási formák megalakításánál, a hallgatóság beiratkozásánál. Körültekintés és türelem jellemezheti e munkát. Féltő vigyázat és figyelmesség, mert most vetik el a pártszervezetek a jövő évi pártoktatás magvát. Ha jó talajba kerül, s jó kertészek gondozzák, nem nő t'el termés nélkül. (Páll G.) Az elmúlt évi tapasztalatok alapján a Ki£>Z Központi Bizottsága ez évben is létrehozta a nyári munkatáborokat. A szabolcsi fiatalok a bodrogksresztúri táborban töltenek két hetet augusztusban. Azok a fiatalok, akik tavaly a hansági táborban dolgoztak, tudják, hogy kemény munka vár rájuk most is, mégis elsőként jelentkeztek. Kovács László, Vass Komoly erőpróba ez a két hét a diákok számára. Felhólyagoz- nak a tenyerek, csurog a veríték, megfeszülnek az izmok. Megismerkednek a munka nehézségeivel, szépségeivel és megtanulják becsülni a fizikai munkát végző embert. De megismerik saját erejüket, szívósságukat is, és a pajtásság kedves vonásait. A napi 6 órai munka mellett bőven jut majd idő a szórakozásra, játékra is. Sok felejthetetlen élményt őriznek a tavalyi Üj vonásuk a nyári munkatáboroknak, hogy ez évben a lányokat sem hágyják munka nélkül. A Balaton-melletti állami gazdaságokban dolgoznak diáklányaink ezen a nyáron. Megyénkből 50 leány indul júliusban a balatoni munkatáborba. A De sokszor elmondtuk: városunk büszkesége a Békeház. S ez így is van. A lakók kényelme érdekében az állam sokat áldozott, s a beköltözés után természetesen mindenki igényli e célból kifolyóan otthon a pihenést. Ez természetesen nem mehet zökkenő nélkül, hiszen itt-ott megszólal egy rádió, sír egy-egy gyerek, s a vékony falak nem képesek ellenállni a hang rohamainak. Persze ezt még meg lehetne bocsájtani. De azt sehogy- sam, hogy sokan e házban azzal szórakoznak, hogy bemutassák egy-két, illetve három hangszórós rádiójuk hangerejét, mások Lajos a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium tanulói, Nagylucskai Attila, Hódi János nyírbátori gimnazisták a többi szabolcsi középiskolással általában 180 százalékra teljesítették a napi normát a Hanságban. Szilárd elhatározásuk, hegy elnyerik a győztesnek járó zászlót ez évben is, a bodregkeresztúr' táborban, ahol szintén csatorna ásás fesz a feladatuk. táboi okban készült naplók, kepe* albumok, riportok. A fiuk elhatározták, hogy a aodrogkerssztúri munkatáborban is megörökítik a tábori élet kedves epizódjait és a következő iskolai évben KISZ- taggyüléseken, ifjúsági előadásokon felelevenítik ezeket az élményeket, az esti tábortüzek hangulatát, a fiúk apró csinytevé- seit. Beszámolnak majd a munkában szerzett tapasztalatokról, a sok jó eredményről is. fiúk 250-es létszáma mellett a lányok joggal méltatlankodtak a „kicsi keret” miatt. Különösen a Kölcsey és a Zrínyi leánygimnáziumok tanulói, mert ezekből az iskolákból 100—150 jelentkező is lett volna. Remélik, jövőre ők sem maradnak itthon. (S. G.) emelkedett hangon beszelik meg a napi eseményeket. S nemcsak délelőtt van ez így, hanem ■— sajnos — este tíz után is, amikor a lakók egyrésze álomra hajtaná fejét, más része pedig tanulni, dolgozni szeretne. Néhányan panaszt tettek mar illetékes helyen, de a lakok hangosabb része tovább „szórakozik”. Nem tartják be a háairéis- det, a csendrendeletet, amely még Nyíregyházán is megtiltja ;áz esti harsonát, s úgy látszik, semmibe sem veszik lakótársaik nyugalmát, pedig ezen lehetne és kell is változtatni. Csak egy kis megértés és jóérzés kell hozzá! Fokozott gonddal kell felkészülni az idei szüretre jenek arra, hogy termésüknek minél nagyobb részét saját hordóikban tárolják. Két hét kemény munkában Mennek a lányok is Mikor lesz csend a nyíregyházi Béke-házban?1. Az állami pincegazdaságok országszerte megkezdték a borértékesítési szerződések kötését az idei termésre. Az Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az idén a mezőgazdasági termelőszövetkezetek borszőlőre, mustra és borra, az egyéni szőlőtermelők pedig egyszer és kétszer fejtett borra köthetnek szerződést. Az általános rendelkezés alól kivétel Tokaj-Hegyalja zárt terület, ahol — a sajátos adottságok miatt — must átadására is köthetnek szerződést az egyéni termelők. A szerződés részletes feltételeiről az állami pincészeteknél tájékozódhatnak a termelők, a szerződéskötések alkalmával megállapodnak a bor átadásának, illetve átvételének időpontjában, egyúttal bejelenthetik igényüket a szokásos művelési előlegre is. Az Élelmezésügyi Minisztérium felhívja a szőlőtermelők figyelmet, hogy fokozott, gonddal készüljenek W idei szüretre, Töreked« Hasznos kezdeményezések születtek a múlt évben egyes borvidékeken: a termelők felkeresték a pincészet, vagy az átvevő hely vezetőjét és előre megállapodtak a termés átadásának időpontjában. Helyes volna ezt a gyakorlatot az idén még szélesebb körűen érvényesíteni. A termelők és a pincevezetök ilyenirányú együttműködése nagyon hatékonyan segíthetné a szüretelés és az áru átadásának nyugodt ütemezés szerinti menetét. De azért is célszerű volna, mivel a különböző időpontokban beérő szőlőket leghasznosabb teljes érésben szüretelni, s így magasabb cukortartalmú borszőlőért és mustért az állami pincészetek jobb árat fizetnek. Illetékes helyen közölték még hogy a mennyiségi és minőségi felárak mértékéről — ellentétben az eddig megjelent téves hírekkel —= később történik döntés. GERGELY ANDRÁS ARATÁSA Az aratás mindig nagy ünnep volt számára. Ügy készült rá, mint ahogyan a gyermek készül vizsgáira. Mert az aratás is az. Vizsga. Ilyenkor látszik, ki milyen gazda, hogyan bánta földdel, mennyit ért a munkája. Gergely Andrást eddig első emberként tartották számon és esztendőkön át a falu legjobb gazdája volt. Becsülte, szerette mindenki. Ezért is választották őt a tanácsba. Tisztséget kapott a falu bizalmából és most százszorta inkább érezte, hogy rajta van az emberek szeme. Figyelik minden szavát, minden tettét, ő meg járási, megyei vezetőemberekkel paro- lázik. Jól esik a nagy bizalom, de nem tehet róla, sokszor mar- dossa a szégyenkezés. Gyakran támadt olyan érzése, hogy bizony, nem nagyon szolgált rá erre a nagy bizalomra. Mert mit csinált eddig és mit csinál most? Művelte nyolc hold földjét, olyan szorgalommal és alázattal, hogy észre sem vette: szakad róla a viz. Mint most is... Egy napon kezdte az aratást a termelőszövetkezetiekkel. Benn állt már a táblában, amikor a szomszédban felbúgott a kombájn. Ő meg csak leszegte a fejét és suhogtatta a kaszát. Mögötte ott görnyedezett, hajladozott az asszony. A felesége. Mindkettőjükről szakadt a víz. Ott van Marika is, a leánya, aki harmadikos gimnazista, Gergely időnként hátrapillant rájuk. Amikor megáll, hogy megfenje a kaszát, tekintete egy ideig megpihen az asszonyon, Gergclyné szótlanul végzi a dolgát, az ember koponyájában meg gondolatok kergetőznek. — Jó feleség és mennyit, de mennyit dolgozott mellettem — simogatja tekintetével hűséges élettársát. S a sok munka valóban meg is látszik ezen az asszonyon. Két lábán kidudorodik a visszér és a kendője alól ezüstös hajszálak, látszanak ki. Gergely András torkát szorongatja valami. Legszívesebben letenné most a kaszát, odamenne az asszonyhoz és simogatná. — Jó szavam is alig volt hoz? zá — gondolja. Vajon hányszor simogatta meg életében? Szinte ijedten eszmélt rá, hogy erre nem is volt ideje. Ha beszélgettek, csak a földről volt szó mindig, meg arról, mit vetnek majd bele. Észre sem vették1 egymást, csak hajszolták magukat mindig. — Adj innom, — fordult a leányhoz. Rekedten buggyant ki torkán a hang. r, Mohón emelte szájához a bádogbögrét. Ivott. A maradékot kilöttyintette, aztán újra nekifordult a táblának. A tábla túlsó végén a kombájn közeledett nagy zúgással. — Ezeknek könnyű, — dör- mögte maga elé. — Nem nyűvi őket az aratás. Megállt egy pillanatra. Amott, a mezsgyén túl, a közös táblában Máté István, a terrrtelő- szövetkezet elnöke ballag a gép mellett. Ellenőrzi a munkát, de nem lehet kifogása, Jól dolgozik ez g, masina. Amikor
