Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-24 / 172. szám
2 KELETMAGY ARORSZAO 1959. JtLIUS 34. PÉNTEK I szovjet-lengyei barátság elmélyítése elősegíti a szocialista tábor egységének megszilárdítását A lengyel—szovjet nyilatkozat TEGNAPRÓL Felelőssegge. Ülést tartott tegnap a nyíregyházi járás tanácsa. Ügy, mint máskor, ezen az ülésen is a napirendi pontok ismertetésével kezdték a tanácskozást. Aztán, ahogy elhangzott az előterjesztés, és teltek a percek, egyre több kéz lendült a magasba, szokatlanul sokan kértek szót. Itt is az történt, ami napjainkban már egyre több ülés velejárója: eltűntek az „üres” percek, okos észrevételek és javaslatok hangzottak el a hozzászólók részéről. Nem is csoda, hiszen nagy felelősséget követelő dolog a paraszti jövendő alakítása, formálása. És a nyíregyházi járási tanácstagság tegnap ez ügyben ülésezett. A kormány közismert 3004/1-es határozata végrehajtásának jelenlegi helyzetéről kaptak képet a tanácstagok. Tudott tény, hogy az említett határozat a mezőgazdaság nagyfokú fellendítését tűzte ki célul parasztságunk elé, nem utolsósorban a holnapi boldogulás egyetlen lehetőségének, a termelőszövetkezeti mozgalomnak a megerősítését. Mit tettek a nyíregyházi járásbeliek e nemes ügyért? — az a kérdés állt a tanácskozás középpontjában. Bizonyítja ezt az a jelenség is, hogy három órányi idő is kevésnek tűnt az eredmények és a tennivalók elsorjázására. öröm volt hallani, hogy a járásban izmosabbak lettek a téeszek, sokhelyütt már valóban az egyéniek példamutatóiként gazdálkodnak. Eredményes volt a közös gazdaságok egymásközti versenyzése is, melyből a tiszanagyfalusi Űj Élet Tsz került ki győztesen és nyerte el a korábban alapított vándorzászlót. Elismeréssel szóltak a nagyhalászi Petőfi Tsz-ről is, amely erősen felzárkózott az első helyezett mögé. A felelősség. Ez csendült ki a tanácstagok mindenegyes szavából: még nagyobb segítséget adni az új formák végső győzelméhez. Ennek, valamint a közérdekű kérések, panaszok elintézésének fokozottabb ellenőrzése érdekében döntött úgy tegnap a járási tanácstagság,“'hogy Ideiglenes Ellenőrző Bizottságot alakítottak, amely figyelemmel kíséri minden egyes tanácstag munkáját, a jól dolgozókat elismerésben, a tétlenkedőket pedig; megrovásban részesíti, így a választók iránt érzett felelősségét akarják még jobban tudatosítani, hogy a tanácstag valóban választottja, képviselője legyen a tömegek gondjainak, örömeinek. — gyal — Nyolcvanezer új rádióé lő fizető Varsó, (TASZSZ): Varsóban szerdán este aláírták a lengyel—szovjet közös nyilatkozatot. A nyilatkozat megállapítja, hogy a tárgyalások és baráti megbeszélések során a két fél megvitatta a szovjet-lengyel testvéri együttműködés további bővítésével és elmélyítésével kapcsolatos fontos kérdéseket, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Megelégedéssel állapították meg, hogy a nézetek minden kérdésben teljesen azonosak. A nyilatkozat ezután utal a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásaira különböző városokban, iparvállalatokban, mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban és kulturális intézményekben. Kiemeli a lengyel nép sikereit, amelyeket önfeláldozó munkával, a Lengyel Egyesült Munkáspárt kipróbált vezetésével, a Szovjetunió és a többi szocialista ország testvéri segítségével ért el. A nyilatkozat a továbbiakban méltatja a szovjet-lengyel barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződés nagy jelentőségét. Megállapítja, hogy szüntelenül erősödik és fejlődik a két nén barátsága, amely mélységes eszmei közösségen, a proletár-nemzetköziség lenini elvein alapul. Ennek konkrét kifejezője a két ország sokoldalú politikai, gazdasági és kulturális együttműködése. A Szovjetunió önzetlen testvéri segítséget nyújtott és nyújt, ma is Lengyelországnak a népgazdaság legfontosabb ágazatainak fejlesztésében, sok ipari létesítmény építésében. — A testvéri szovjet-lengyel barátság elmélyítése nagymértékben elősegíti a szocialista tábor egységének megszilárdítását, a békés együttélés eszméinek győzelmét, — hangoztatja a nyilatkozat. A két fél kifejezte eltökéltségét, hogy továbbra is erősíteni fogja a szovjet-lengyel barátságot, együttműködést és kölcsönös segélynyújtást, még szorosabb összefogásra törekszik a szocialista tábor országai között. — A két küldöttség ismét megállapította, hogy a béke fenntartása és megszilárdítása a legfontosabb probléma, amely az egész haladó emberiséget foglalkoztatja. A küldöttségek hangsúlyozzák, hogy csakis a békés együttélés, a két rendszer békés versengése háríthatja el a háborút. A szocialista tábor léte és erejének szüntelen növekedése szilárd gátat emel minden olyan kísérlet Híjába, amelynek célja, hogy az erő helyzetéből döntéseket kényszerítsenek a világra. A nyilatkozat a továbbiakban elítéli az agresszív imperialista körök hidegháborús politikáját és hangsúlyozza: — A két küldöttség nagy figyelemmel tanulmányozta a Németországot érintő kérdéseket. Egyhangúlag megállapították, hogy a legfontosabb, halaszthatatlan megoldást követelő kérdés a német békeszerződés megkötése, a nyugat-berlini megszállási rendszer felszámolása, — Kétségtelen, hogy a nyugatnémet militarizmus, amely az erőpolitika atlanti koncepciójára támaszkodik és további nemzetközi feszültségre számít, vezető helyre tör Nyugat-Európában, hogy azután imperialista katonai és gazdasági terjeszkedésbe kezdjen. — A szovjet és a lengyel küldöttség úgy véleked.k, hogy a genfi külügyminiszteri érlekízlet bizonyos mértékig pozitiv munkát végzett. Az értekezleten sok kérdésben jobban megmutatkozott a felek álláspontja, ponios kép alakult ki a nézeteltérésekről és kísérletek történtek az álláspontok közeledésére. Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítani, hogy a nyugati hatalmiak álláspontja miatt a genfi értekezleten ez ideig nem sikerült megegyezni a német békeszerződés megkötéséről és a nyugat-berlini helyzet rendezéséről. — Mindkét fél azt tartja, hogy a jelenlegi alapvető kérdések megoldása szempontjából nagy jelentőségű lehetne a kormányfői értekezlet: megvitatná a nemzetközi helyzet leghalaszthatatlanabb kérdéseit, megfelelő határozatokat hozna és így kétségtelenül elősegítené a nemzetközi feszültség enyhülését. A nyilatkozat kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Nép- köztársaság továbbra is következetesen harcol a német békeszerződés megkötéséért. A mai körülmények között mind a két német állammal alá kell írni a békeszerződést. Ha pedig a nyugati agresszív körök meghiúsítják ezt, akor a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság békeszerződést ír alá a Német Demokratikus Köztársasággal és az a meggyőződése, hogy az európai béke és biztonság megszilárdításában/ ténylegesen érdekelt többi állam is aláírja a békeszerződést az NDK-val. —A küldöttségek megállapítják: a nyugat-berlini megszállási rendszer kérdésének legmegfelelőbb megoldása Nyugat-Berlin szavatolt szabad várossá változtatása lenne. Ha a Német Demokratikus Köztársaság és a többi szocialista ország jóakarata ellenére nem szüntetik meg Nyugat-Berlinben a rendellenes helyzetet, akkor a Szovjetunió és Lengyelország támogatja a Német Demokratikus Köztársaságot azokban az intézkedésekben, amelyeket szuverén jogainak keretei között szükségesnek tart majd a nyugat-berlini rendellenes helyzet kiküszöbölésére. — A szovjet és a lengyel kormány maradéktalanul támogatja az NDK-nak azt a javaslatát, hogy a két német állam kössön egymással megnemtámadási szerződést, és mondjon le az atom- és rakétafegyverről. Ugyanakkor a szovjet és a lengyel kormány újból megerősíti: az Odera— Neisse-határ az egyetlen törvényes, igazságos és sérthetetlen határ Lengyelország és Németország között. A nyilatkozat újból rámu'at, hogy a szovjet és lengyel kormány támogatja a Varsói Szerződés és az Északatlanti Szerződés országai között megnemtámadási szerződés megkötésére irányuló javaslatot. A két fél kijelenti: támogatja a lengyel kormánynak azt az indítványát, hagy létesítsenek Közép-Európában a'.om- é? rakétafegyvermentes övezetet. A két fél támogatja a Balti-tengeri békeövezet létrehozására irányúié javaslatot és a balkáni atomfegyvermentes övezet megteremtésének tervét is. A nyilatkozatban a felek együtt, érzésükről és támogatásukról biztosítják a gyarmati és félgyarmati sorban élő népeket amelyek hősiesen harcolnak hazájuk szabadságáért és függe.len- ségéért. A felek maradéktalanul támogatják a' nagy kínai nép igazságos és szuverén jogát, hogy felszabadítsa és egyesítse országának minden területét, ideértve Tajvant és a partmenti szigeteket. — A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetői tájékoztatták egymást a két párt munkájáról, megvitatták a két párt kapcsolatainak kérdéseit, valamint a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom időszerű kérdéseit. Az élet teljesen igazolta, hogy helyesek a kommunista és munkáspártok 1957. novemberében Moszkvában kiadott nyilatkozatának következtetései. — A két párt szent kötelességének tartja — hangzik a nyilatkozat —, hogy továbbra is kérlelhetetlenül harcoljon a revizio- nizmus ellen, * mert a jelenlegi szakaszban ez a fő veszély a kommunista és munkásmozgalomban, továbbá a dogmatizmus és a szektánsság ellen, mert ezek elszakítják a pártot A tömegektől A tárgyalásokon konkrét intézkedéseket is megvitattak az SZKp és a LEMP kapcsolatainak további erősítésére. A közös nyilatkozat végül kidomborítja a szovjet párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatásának nagy jelentőségét a lengyel-szovjet barátság e’mélyí- tése, a szocialista tábor országainak együttműködése és a béke megszilárdítása szempontjából. A rtyári' vakáció csendjébe javakorabeli „diákok” harsogtak bele- Két hétre, nyári iskola színhelye volt a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium. — Nem is iskola, csak tanfolyam volt itt július 6-tól július 18-ig. Ha mégis iskolára fordul, a nyelv, ez azért van. mert tartalmában iskolát adott egy sor politikai kérdésből. A megye vezető propagandistái, a párt- szervezetek, pártbizottságok függetlenített titkárai, munkatársai, tömegszervezeti vezetők ismerkedtek meg az ősszel induló politikai oktatás körvonalaival és kóstolót kaptak a legidőszerűbb kérdésekről. A tavalyi tapasztalatokkal, a mindennapok apró talányaival jöttek el,', hogy mint a méhek, közös kaptárba gyűjtsék a finom virágport. Miközben előadások, szemináriümok váltogatták egymást a XXI. kongresszusról, a hétéves tervről, a hazafiságról- nemzetköziságről, az MSZMP őszi pártkongresszusának előkészületeiről és más fontos kérdésekről, jutott idő a tapasztalatok kölcsönös cseréjére. Egy ellesett beszélgetés nem minden. Halomnyi jegyzet, több tekercs hangszalag kevés lenne két hét eseményeinek rögzítésére. Az alábbi néhány beszéd- foszlány csak parányi, része a nagy egésznek.' Mégis tanulságos lehet,' mint ahogy az volt a propagandistáknak is. Ketten beszélnek, ki hogyan vezeti a szemináriumot, mire ügyel a legjobban, hogyan tanulmányozza az embereket;' . .. A Postavezérigazgatóságon elkészült az első félév eredményeit mutató statisztika. A rádiószakosztály jelentéséből kitűnik, hogy fél év alatt több mint 80.CÖ0 új rádióelőfizetőt vettek nyilvántartásba. Ezzel az országban Az egyik í Nem tudom, ki hogy van vele, én úgy érzem magam a szeminárium előtt, mintha utazni készülnék. Vajon nem hagyek-e itthon valamit? Már elkészítettem a vázlatot, átgondoltam mindent, kibővítettem a jegyzetemét, az irodalommal, ott van a bejegyzés, hogy „itt felolvasni egy szépirodalmi könyvből”, sőt még azt is odavetem ennél, vagy annál a résznél:- „elmondani egy idevágó anekdotát”. Tehát minden kész, mégsem vagyok nyugodt. Csak akkor kezdek lehiggadni, mikor kétszer-háromszor átböngészem a jegyzetemet, esetenként valósággal „főpróbát” tartok, mintha már ott lennék a szemináriumon. Ennek duplán hasznát veszem, mindig eszembe jut egy-egy idetartozó gondolat... A másik: Nem rossz. Tavaly nem ismételgettem, örültem, ha nagyjából meg tudtam csinálni a vázlatot. Sck volt a másfajta pártmegbizatásom, de most levették a vállamról a többit, csak a propaganda-munka maradt. Hiába, ez egész: embert kíván. Amit említettél, az imént, azt kipróbálom én is; az ősszel, nem lehet rossz,, ahogy mondják „az ismétlés tudás atyja.” Te mivel kezded] a vázlatkészítést? Én nekiállok] a könyvnek és kijegyezgetem a.1 lényeget, idézeteket..; Az egyik: Nálam ez úgy van, hogy a részünkre tartolt előadáson, konferencián kezdenji a vázlatkészítést. Már ekkcV papírra vetem a lényeget, jóV ezerrel itt elészül a. téma ge, 2.025.325-re emelkedett a rádiö- előfizetők tábora. A televíziónál is rohamos a fejlődés. Az év első hat hónapjában 11.500 új előfizető jelentkezett, s ezzel együtt az országban már 27.499 televíziókészüléket tartanak nyilván. rírice. Nagyon vigyázok arra, hogy a leglényegesebb kérdésekre tereljem a hallgatók figyelmét, ne vonjam el az érdeklődést holmi apróságokkal. Majdnem elfelejtettem: *a vitavezetési vázlatot csak akkor állítom össze, ha feldolgoztam a helyi jellegű adatokat is, hogy, a szemináriumnak helyi íze. zamata legyen . .. Nem vagyok híve a sok idézetnek, csak akkor használom, ha nagyon szükségesek. Igyekszem saját szavaimmal, saját stílusom szerint vezetni a foglalkozást, és erre biztatom a hallgatókat: soha ne bújjanak a más „ruhájába'1, maradjanak sajátos' nyelvüknél, beszédmodoruknál...’ A másik: Erről jut eszembe: Egy időben nálunk is tapasztaltam ilyesmit. Két-három hallgatóm rendre nem szólt, ha szólt, akkor tisztára úgy, mintha könyvből bemagolta volna. Néhányszor elmentem hozzájuk, a munkahelyükre. beszédbe elegyedtünk, szó volt sok mindenről, a politikáról. Az énem-, bereim olyan kitűnően „hozzászóltak”. mindenhez, hogy men-1 ten meg kellett állapítanom magamban: egy fokkal feljebb valók az én osztályozó létrámon. Rájöttem: ezek a szűkszavú, hallgatag emberek nem is olyan szűkszavúak, csak rös- tellkednek beszélni a szeminárium hallgatói előtt. Biztattam őket, hogy ugyanilyen kötetlenül, egyszerűén mondják ott is el a véleményüket egy-egy kérdésről. Az egyéni beszélgetés még többször megismétlődött.! Nem volt hasztalan .. s Qel Umiza^áizak
