Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-24 / 172. szám

2 KELETMAGY ARORSZAO 1959. JtLIUS 34. PÉNTEK I szovjet-lengyei barátság elmélyítése elősegíti a szocialista tábor egységének megszilárdítását A lengyel—szovjet nyilatkozat TEGNAPRÓL Felelőssegge. Ülést tartott tegnap a nyíregyházi járás tanácsa. Ügy, mint máskor, ezen az ülésen is a napirendi pontok ismer­tetésével kezdték a tanácskozást. Aztán, ahogy elhangzott az előterjesztés, és teltek a percek, egyre több kéz len­dült a magasba, szokatlanul sokan kértek szót. Itt is az történt, ami napjainkban már egyre több ülés velejárója: eltűntek az „üres” percek, okos észrevéte­lek és javaslatok hangzottak el a hozzászólók részéről. Nem is csoda, hiszen nagy felelősséget követelő dolog a paraszti jövendő alakítása, formálása. És a nyíregyházi já­rási tanácstagság tegnap ez ügyben ülésezett. A kormány közismert 3004/1-es határozata végrehajtá­sának jelenlegi helyzetéről kaptak képet a tanácstagok. Tu­dott tény, hogy az említett határozat a mezőgazdaság nagy­fokú fellendítését tűzte ki célul parasztságunk elé, nem utolsósorban a holnapi boldogulás egyetlen lehetőségének, a termelőszövetkezeti mozgalomnak a megerősítését. Mit tettek a nyíregyházi járásbeliek e nemes ügyért? — az a kérdés állt a tanácskozás középpontjában. Bizonyítja ezt az a jelenség is, hogy három órányi idő is kevésnek tűnt az eredmények és a tennivalók elsorjázására. öröm volt hal­lani, hogy a járásban izmosabbak lettek a téeszek, sokhe­lyütt már valóban az egyéniek példamutatóiként gazdál­kodnak. Eredményes volt a közös gazdaságok egymásközti versenyzése is, melyből a tiszanagyfalusi Űj Élet Tsz ke­rült ki győztesen és nyerte el a korábban alapított vándor­zászlót. Elismeréssel szóltak a nagyhalászi Petőfi Tsz-ről is, amely erősen felzárkózott az első helyezett mögé. A felelősség. Ez csendült ki a tanácstagok minden­egyes szavából: még nagyobb segítséget adni az új formák végső győzelméhez. Ennek, valamint a közérdekű kérések, panaszok elintézésének fokozottabb ellenőrzése érdekében döntött úgy tegnap a járási tanácstagság,“'hogy Ideiglenes Ellenőrző Bizottságot alakítottak, amely figyelemmel kísé­ri minden egyes tanácstag munkáját, a jól dolgozókat el­ismerésben, a tétlenkedőket pedig; megrovásban részesíti, így a választók iránt érzett felelősségét akarják még job­ban tudatosítani, hogy a tanácstag valóban választottja, képviselője legyen a tömegek gondjainak, örömeinek. — gyal — Nyolcvanezer új rádióé lő fizető Varsó, (TASZSZ): Varsóban szer­dán este aláírták a lengyel—szov­jet közös nyilatkozatot. A nyilatkozat megállapítja, hogy a tárgyalások és baráti megbeszélések során a két fél megvitatta a szovjet-lengyel testvéri együttműködés további bővítésével és elmélyítésével kapcsolatos fontos kérdéseket, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy a nézetek minden kérdés­ben teljesen azonosak. A nyilatkozat ezután utal a szovjet párt- és kormányküldött­ség látogatásaira különböző vá­rosokban, iparvállalatokban, mezőgazdasági termelőszövetke­zetekben, állami gazdaságokban és kulturális intézményekben. Kiemeli a lengyel nép sikereit, amelyeket önfeláldozó munká­val, a Lengyel Egyesült Munkás­párt kipróbált vezetésével, a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország testvéri segítségével ért el. A nyilatkozat a továbbiak­ban méltatja a szovjet-len­gyel barátsági, kölcsönös se­gélynyújtási és együttműködési szerződés nagy jelentőségét. Megállapítja, hogy szüntelenül erősödik és fejlődik a két nén barátsága, amely mélységes esz­mei közösségen, a proletár-nem­zetköziség lenini elvein alapul. Ennek konkrét kifejezője a két ország sokoldalú politikai, gaz­dasági és kulturális együttműkö­dése. A Szovjetunió önzetlen testvéri segítséget nyújtott és nyújt, ma is Lengyelországnak a népgazdaság legfontosabb ága­zatainak fejlesztésében, sok ipari létesítmény építésében. — A testvéri szovjet-lengyel barátság elmélyítése nagymér­tékben elősegíti a szocialista tábor egységének megszilárdítá­sát, a békés együttélés eszméi­nek győzelmét, — hangoztatja a nyilatkozat. A két fél kifejezte el­tökéltségét, hogy továbbra is erő­síteni fogja a szovjet-lengyel ba­rátságot, együttműködést és köl­csönös segélynyújtást, még szo­rosabb összefogásra törekszik a szocialista tábor országai között. — A két küldöttség ismét meg­állapította, hogy a béke fenntar­tása és megszilárdítása a legfon­tosabb probléma, amely az egész haladó emberiséget foglalkoztat­ja. A küldöttségek hangsúlyozzák, hogy csakis a békés együttélés, a két rendszer békés versengése háríthatja el a háborút. A szocia­lista tábor léte és erejének szün­telen növekedése szilárd gátat emel minden olyan kísérlet Hí­jába, amelynek célja, hogy az erő helyzetéből döntéseket kénysze­rítsenek a világra. A nyilatkozat a továbbiakban elítéli az agresszív imperialista körök hidegháborús politikáját és hangsúlyozza: — A két küldöttség nagy figye­lemmel tanulmányozta a Német­országot érintő kérdéseket. Egy­hangúlag megállapították, hogy a legfontosabb, halaszthatatlan megoldást követelő kérdés a né­met békeszerződés megkötése, a nyugat-berlini megszállási rend­szer felszámolása, — Kétségtelen, hogy a nyugat­német militarizmus, amely az erőpolitika atlanti koncepciójára támaszkodik és további nem­zetközi feszültségre számít, veze­tő helyre tör Nyugat-Európában, hogy azután imperialista kato­nai és gazdasági terjeszkedésbe kezdjen. — A szovjet és a lengyel kül­döttség úgy véleked.k, hogy a genfi külügyminiszteri érlekízlet bizonyos mértékig pozitiv munkát végzett. Az értekezleten sok kér­désben jobban megmutatkozott a felek álláspontja, ponios kép ala­kult ki a nézeteltérésekről és kísérletek történtek az álláspon­tok közeledésére. Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítani, hogy a nyugati hatalmiak állás­pontja miatt a genfi értekezle­ten ez ideig nem sikerült meg­egyezni a német békeszerződés megkötéséről és a nyugat-berlini helyzet rendezéséről. — Mindkét fél azt tartja, hogy a jelenlegi alapvető kérdések meg­oldása szempontjából nagy jelen­tőségű lehetne a kormányfői ér­tekezlet: megvitatná a nemzet­közi helyzet leghalaszthatatla­nabb kérdéseit, megfelelő hatá­rozatokat hozna és így kétségte­lenül elősegítené a nemzetközi feszültség enyhülését. A nyilatkozat kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Nép- köztársaság továbbra is követke­zetesen harcol a német békeszer­ződés megkötéséért. A mai kö­rülmények között mind a két német állammal alá kell írni a békeszerződést. Ha pedig a nyu­gati agresszív körök meghiúsítják ezt, akor a Szovjetunió és a Len­gyel Népköztársaság békeszerző­dést ír alá a Német Demokrati­kus Köztársasággal és az a meg­győződése, hogy az európai béke és biztonság megszilárdításában/ ténylegesen érdekelt többi állam is aláírja a békeszerződést az NDK-val. —A küldöttségek megállapít­ják: a nyugat-berlini megszállási rendszer kérdésének legmegfele­lőbb megoldása Nyugat-Berlin szavatolt szabad várossá változ­tatása lenne. Ha a Német De­mokratikus Köztársaság és a többi szocialista ország jóakarata ellenére nem szüntetik meg Nyugat-Berlinben a rendellenes helyzetet, akkor a Szovjetunió és Lengyelország támogatja a Né­met Demokratikus Köztársaságot azokban az intézkedésekben, amelyeket szuverén jogainak ke­retei között szükségesnek tart majd a nyugat-berlini rendelle­nes helyzet kiküszöbölésére. — A szovjet és a lengyel kor­mány maradéktalanul támogatja az NDK-nak azt a javaslatát, hogy a két német állam kössön egymással megnemtámadási szer­ződést, és mondjon le az atom- és rakétafegyverről. Ugyanakkor a szovjet és a lengyel kormány újból megerősíti: az Odera— Neisse-határ az egyetlen törvé­nyes, igazságos és sérthetetlen határ Lengyelország és Németor­szág között. A nyilatkozat újból rámu'at, hogy a szovjet és lengyel kor­mány támogatja a Varsói Szerző­dés és az Északatlanti Szerződés országai között megnemtámadási szerződés megkötésére irányuló javaslatot. A két fél kijelenti: támogatja a lengyel kormánynak azt az indítványát, hagy létesít­senek Közép-Európában a'.om- é? rakétafegyvermentes övezetet. A két fél támogatja a Balti-tengeri békeövezet létrehozására irányúié javaslatot és a balkáni atomfegy­vermentes övezet megteremtésé­nek tervét is. A nyilatkozatban a felek együtt, érzésükről és támogatásukról biztosítják a gyarmati és fél­gyarmati sorban élő népeket amelyek hősiesen harcolnak ha­zájuk szabadságáért és függe.len- ségéért. A felek maradéktalanul támogatják a' nagy kínai nép igazságos és szuverén jogát, hogy felszabadítsa és egyesítse orszá­gának minden területét, ideértve Tajvant és a partmenti szigete­ket. — A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetői tájékoztatták egymást a két párt munkájáról, megvitatták a két párt kapcsola­tainak kérdéseit, valamint a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalom időszerű kérdéseit. Az élet teljesen igazolta, hogy helye­sek a kommunista és munkás­pártok 1957. novemberében Moszkvában kiadott nyilatkoza­tának következtetései. — A két párt szent kötelessé­gének tartja — hangzik a nyilat­kozat —, hogy továbbra is kér­lelhetetlenül harcoljon a revizio- nizmus ellen, * mert a jelenlegi szakaszban ez a fő veszély a kommunista és munkásmozga­lomban, továbbá a dogmatizmus és a szektánsság ellen, mert ezek elszakítják a pártot A tömegek­től A tárgyalásokon konkrét intéz­kedéseket is megvitattak az SZKp és a LEMP kapcsolatainak to­vábbi erősítésére. A közös nyilatkozat végül ki­domborítja a szovjet párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatásának nagy jelentőségét a lengyel-szovjet barátság e’mélyí- tése, a szocialista tábor országai­nak együttműködése és a béke megszilárdítása szempontjából. A rtyári' vakáció csendjébe javakorabeli „diákok” harsog­tak bele- Két hétre, nyári iskola színhelye volt a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium. — Nem is iskola, csak tanfolyam volt itt július 6-tól július 18-ig. Ha mégis iskolára fordul, a nyelv, ez azért van. mert tar­talmában iskolát adott egy sor politikai kérdésből. A megye vezető propagandistái, a párt- szervezetek, pártbizottságok függetlenített titkárai, munka­társai, tömegszervezeti vezetők ismerkedtek meg az ősszel in­duló politikai oktatás körvo­nalaival és kóstolót kaptak a legidőszerűbb kérdésekről. A tavalyi tapasztalatokkal, a min­dennapok apró talányaival jöt­tek el,', hogy mint a méhek, kö­zös kaptárba gyűjtsék a finom virágport. Miközben előadások, szemináriümok váltogatták egy­mást a XXI. kongresszusról, a hétéves tervről, a hazafiságról- nemzetköziságről, az MSZMP őszi pártkongresszusának előké­születeiről és más fontos kér­désekről, jutott idő a tapaszta­latok kölcsönös cseréjére. Egy ellesett beszélgetés nem minden. Halomnyi jegyzet, több tekercs hangszalag kevés lenne két hét eseményeinek rögzíté­sére. Az alábbi néhány beszéd- foszlány csak parányi, része a nagy egésznek.' Mégis tanulsá­gos lehet,' mint ahogy az volt a propagandistáknak is. Ket­ten beszélnek, ki hogyan vezeti a szemináriumot, mire ügyel a legjobban, hogyan tanulmányoz­za az embereket;' . .. A Postavezérigazgatóságon el­készült az első félév eredményeit mutató statisztika. A rádiószak­osztály jelentéséből kitűnik, hogy fél év alatt több mint 80.CÖ0 új rádióelőfizetőt vettek nyilván­tartásba. Ezzel az országban Az egyik í Nem tudom, ki hogy van vele, én úgy érzem magam a szeminárium előtt, mintha utazni készülnék. Va­jon nem hagyek-e itthon vala­mit? Már elkészítettem a vázla­tot, átgondoltam mindent, kibő­vítettem a jegyzetemét, az iro­dalommal, ott van a bejegyzés, hogy „itt felolvasni egy szép­irodalmi könyvből”, sőt még azt is odavetem ennél, vagy an­nál a résznél:- „elmondani egy idevágó anekdotát”. Tehát min­den kész, mégsem vagyok nyu­godt. Csak akkor kezdek lehig­gadni, mikor kétszer-háromszor átböngészem a jegyzetemet, ese­tenként valósággal „főpróbát” tartok, mintha már ott lennék a szemináriumon. Ennek dup­lán hasznát veszem, mindig eszembe jut egy-egy idetartozó gondolat... A másik: Nem rossz. Ta­valy nem ismételgettem, örül­tem, ha nagyjából meg tudtam csinálni a vázlatot. Sck volt a másfajta pártmegbizatásom, de most levették a vállamról a többit, csak a propaganda-mun­ka maradt. Hiába, ez egész: embert kíván. Amit említettél, az imént, azt kipróbálom én is; az ősszel, nem lehet rossz,, ahogy mondják „az ismétlés tudás atyja.” Te mivel kezded] a vázlatkészítést? Én nekiállok] a könyvnek és kijegyezgetem a.1 lényeget, idézeteket..; Az egyik: Nálam ez úgy van, hogy a részünkre tartolt előadáson, konferencián kezdenji a vázlatkészítést. Már ekkcV papírra vetem a lényeget, jóV ezerrel itt elészül a. téma ge­, 2.025.325-re emelkedett a rádiö- előfizetők tábora. A televíziónál is rohamos a fej­lődés. Az év első hat hónapjá­ban 11.500 új előfizető jelentke­zett, s ezzel együtt az országban már 27.499 televíziókészüléket tartanak nyilván. rírice. Nagyon vigyázok arra, hogy a leglényegesebb kérdé­sekre tereljem a hallgatók fi­gyelmét, ne vonjam el az ér­deklődést holmi apróságokkal. Majdnem elfelejtettem: *a vita­vezetési vázlatot csak akkor ál­lítom össze, ha feldolgoztam a helyi jellegű adatokat is, hogy, a szemináriumnak helyi íze. zamata legyen . .. Nem vagyok híve a sok idézet­nek, csak akkor használom, ha nagyon szükségesek. Igyekszem saját szavaimmal, saját stílu­som szerint vezetni a foglalko­zást, és erre biztatom a hallga­tókat: soha ne bújjanak a más „ruhájába'1, maradjanak sajátos' nyelvüknél, beszédmodoruknál...’ A másik: Erről jut eszem­be: Egy időben nálunk is ta­pasztaltam ilyesmit. Két-három hallgatóm rendre nem szólt, ha szólt, akkor tisztára úgy, mint­ha könyvből bemagolta volna. Néhányszor elmentem hozzájuk, a munkahelyükre. beszédbe elegyedtünk, szó volt sok min­denről, a politikáról. Az énem-, bereim olyan kitűnően „hozzá­szóltak”. mindenhez, hogy men-1 ten meg kellett állapítanom magamban: egy fokkal feljebb valók az én osztályozó létrá­mon. Rájöttem: ezek a szűk­szavú, hallgatag emberek nem is olyan szűkszavúak, csak rös- tellkednek beszélni a szeminá­rium hallgatói előtt. Biztattam őket, hogy ugyanilyen kötetle­nül, egyszerűén mondják ott is el a véleményüket egy-egy kér­désről. Az egyéni beszélgetés még többször megismétlődött.! Nem volt hasztalan .. s Qel Umiza^áizak

Next

/
Oldalképek
Tartalom