Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-23 / 171. szám

1959. JCLIUS 23, CSÜTÖRTÖK KELETMAGTAROR57ÄO s 9 • Ünnepség Varsóban Lengyelország felszabadulásának IS. évfordulója alkalmából Hruscsov elvtárs beszéde az ünnepségen Varsó, (TASZSZ): Varsóban kedden a Kultúra és Tudomány Palotájában ülést tartottak a né­pi Lengyelország megalakulásá­nak 15. évfordulója alkalmából. A szovjet párt- és kormányküldött­ség N. Sz. Hruscsovnak. az SZKP Központi Bizottsága első titkárá­nak, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnökének vezetésével részt vett az ülésen. Az ünnepi ülésen Wladyslaw Gcmulka részletesen szólott azok­ról a körülményekről, amelyek a lengyel felszabadulást megelőz­ték, majd a felszabadulás utáni idők sok problémájáról és az újjáépítés hősies erőfeszítéseiről beszélve, adatokkal bizonyította, mennyivel többet tett a lengye: történelemben a példátlan szen­vedések és egy egész korszak romjain felépülő n#pi Lengyel- ország 15 év alatt, mint p két világháború alatti kapitalista rendszer. Minden eredményünket a Szovjetunió segítségének köszönhetjük országot össze lehet veszejteni a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal. A szocializmus ellenségei nem tették le a fegyvert és mindent elkövetnek, hogy „felgöngyölitsék” a szocializ­must. Ennek a politikának az a lénye­ge, hogy a szocialista országokat — fenyegetéssel, vagy alamizsná­val — belülről msggyengítsék, egymásra uszítsák, s ilymódon aiássák és megdöntsék az egysé­ges szocialista tábort. —• A „felgöngyölítés” politiká­jának hívei a közelmúltban fő­ként Magyarországra és Len­gyelországra építették terveiket, mert ezt a két országot tartották a szocialista tábor leggyöngébb láncszemének. Később kénytele­nek voltak Magyarországot ki­hagyni számításaikból, de úgy látszik, Lengyelországra vonat­kozó reményeikről mind ez ideig nem mondtak le. Nos, nagyon, de nagyon rosszul is­merik a Lengyelországban és a szocialista tábor többi országaiban a helyzetet, aki csak egy percre is azt kép­zeli, hogy Lengyelországot össze lehet veszejteni a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal — mondotta Hruscsov. Ezután részletesen beszélt a revizionizmus és az opportuniz­mus elleni harcról. — Eddig is harcoltunk, a jö­vőben is harcolni fogunk a nem­zetközi munkásmozgalomban az ellenség ellen, aki kommunistá­nak nevezi magát, de a valóság­ban aláásni igyekszik a marxis­ta-leninista tanokat és a szocia­lista tábort. Ellenségeink helye­sen értékelik e szakadárok sze­repét, s ezért erkölcsileg és anya­gilag támogatják aknamunkáju­kat. Magyarországról Hruscsov a következőket mondotta: — Bizonyos időben Magyaror­szágon a revizionistáknak, a marxizmus-leninizmus ellenségei­nek sikerült zavart okozniuk és ellenforradalmi jelenségeket elő­idézniük, amelyek nem kis áldo­zatot követeltek a magyar kom­munistáktól és a magyar néptől. De a Magyar Szocialista Munkás­párt, s Központi Bizottsága, amelynek vezetője Kádár János elvtárs ,a magyar nép dicső fia, becsülettel leküzdötte a nehézsé­geket, a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt egybeforjasztotta a kommunistákat, s ma biztos kéz­zel vezeti a munkásosztályt, a parasztságot, a dolgozó érteími­tették táptalajukat és nem tud­ják felemelni fejüket. De ez nem jelenti azt, hogy csökkenthetjük a harcot bizonyos múltbeli jelen­ségek esetleges visszatérése ellen. — Pártunk megalkuvás nél­kül harcclt és fog a jövőban is harcolni a revízícnizmus ellen, amely a fő veszély a marxizmus—leninizmus ügyé­• re nézve. Ez azonban nem feledtetheti el velünk, hogy határozott harcot kell vívnunk a dogmatizmus min­denfajta megnyilvánulása ellen is — mondotta a továbbiakban Hruscsov. Hruscsov emlékeztetett rá, hogy az SZKP Központi Bizottsága le­sújtott a frakciózókra, akik elsza­kadtak az élettől, dogmatikusan kezelték az élet által felvetett kérdéseket, revidiálni akarták a párt lenini irányvonalát, akadá­lyozták és megnehezítették a ha­ladást. Ezzel összefüggésben meg­említette, hogy a Lengyel Nép- köztársaságban, a Lengyel Egye­sült Munkáspártban szintén van­nak dogmatikusok. A jelekből ítélve nem nyugszanak bele abba a politikába, amelyet a LEMP Központi Bizottsága folytat Go­mulka elvtárs vezetésével és azt bizonygatják, hogy ők harcolnak az igazi marxista—leninista po­litikáért. Azt mondják, hogy ők csak helyesbíteni akarják az Önök pártjának politikáját, hogy ez a politika teljes mértékben megegyezzen a Szovjetunió Kom­munista Pártjának és a többi szocialista országnak a politiká­jával. — A pártnak e tagjai — foly­tatta Hruscsov — néhol a Szov­jetunió legjobb barátaiként állít­ják be magukat, azt bizonygat­ják, hogy ők, és csakis ők az igazi kifejezői a marxista—le­ninista eszméknek a lengyel pártban. Azt mondják, hogy ők a LEMP politikai vonalának meg­javításáért harcolnak avégett, hogy a LEMP olyan marxista— leninista politikát folytasson, amely elősegítené pártjaink, né­peink összefogását, egyesítené cselekedeteinket. — Ügy tűnik, hogy ezek az emberek jószándékúan cseleksze­nek. De ha reálisan nézzük a dolgokat, világossá válik, hogy ez káros, helytelen irányzat. — Véleményünk szerint nem lehet azt követelni a LEMP Köz­ponti Bizottságától, hogy a len­gyel belső élet bármely problé­májának megoldásánál olyan po­litikát folytasson, amely teljesen megegyezik az SZKP politikájá­val. Minden népnek a maga nem­zeti, kulturális és gazdasági sajátosságait figyelembevéve kell építenie a szocializmust és haladnia a kommunizmus felé. Hruscsov ezután emlékeztetett a néhány évvel ezelőtti lengyel- országi eseményekre, amelyek lehetővé tették a revizionisták­nak, hogy megélénküljenek, hal­lassák szavukat és egyebek kö­zött a Szovjetuniót is támadják. — A Lengyel Egyesült Mun­káspárt döntő többsége, a lengyel nép azonban megértette és meg­érti a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány po­litikáját. A LEMP Központi Bi­zottsága Gomulka elvtárs vezeté.. sével — folytata Hruscsov — ha­tározottan követi azt az irány­vonalat — mégpedig helyes irányvonalat — amelynek célja a‘ szocializmus felépítése Lengyel-1 országban, pártjaink és népeink- kapcsolatának megszilárdítása,' Ezért, aki nem támogatja a LEMP Központi Bizottságának poli­tikáját, Gomulka elvtársat, az voltaképpen a revizonisták malmára hajtja a vizet, bár ezek ultra-balos álláspontról bírálják a Lengyel Egyesült Mun­káspárt vezetőségét és azzal vá­dolják, hogy eltávolodik a mar­xizmus—leninizmustól. A szovjet miniszterelnök ez­után üdvözölte a Lengyel Egye­sült Parasztpártot, a Demokrata Pártot és a Nemzeti Egység­frontba tömörült töme^szerveze- teket, amelyek a LEMP vezeté­sével eredményesen harcolnak az új élet felépítéséért. Hangsúlyozta, hogy a lengyel dolgozók nagy sikerei jelentősen erősítik a szocialista tábort, majd további sikereket kívánt a len­gyel nép szocialista építőmunká­jához. Befejezésül felolvasta az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelső Tanács Elnökségének, és a szovjet minisztertanácsnak a LEMP Központi Bizottságához,; az államtanácshoz és a lengyel kormányhoz intézett üdvözletét.: W. Gomulka beszédét és N. SZ., Hruscsov felszólalását a megje­lentek nagy figyelemmel hallgat­ták meg. A teremben ismét és ismét feharsant a viharos taps. Az ünnepi ülésen több mint három és félezren vettek részt. Taktikai borúlátás66 Genf ben A Pravda cikke az értekezlet munkájáról Már nem állnak erősen a lábu­kon, tevékenységüket alaposan korlátozták, de még persze, van belőlük. Tulajdonképpen a Szov­jetunióban is akadnak ilyen ele­mek, csakhogy ma már elvesz­Genf, (MTI): A külügyminiszte­rek szerdai hivatalos ülése előt­ti hangulatot Genfben az a nyu­gati „pszihologiai effenziva” jelle­mezte, amely a lehető legsötétebb színben igyekszik ecsetelni a hely­zetet. Tükröződik ez a hangulat a sajtóban is. A nyugati polgári la­pok az álláspontok mély különb­ségére hivatkozva, ismét „zsákut­cát” és „ válságot” emlegetnek, s amerikai szóvivőket idézve arról cikkeznek, hogy a nyugati dele­gációk köreiben a tárgyalások megszakításának gondolatát la­tolgatják. Bár több lap rámutat, hogy a tárgyalások megszakítása a jelenlegi helyzetben politikailag felettébb kényelmetlen helyzetbe juttatná a nyugati hatalmakat. A párizsi Monde tudósítója két­ségtelennek tartja, hogy a szakí­tással való fenvegtőzés a nyuga­tiak részéről elsősorban taktikai célokat szolgál. A New York Herald Tribune tu­dósítója szerint Gromiko a keddi ebéden lényegében a következeket mondotta nyugati kollégáinak: „Önöknek nem tetszik a német ve­gyesbizottságra vonatkozó javasla­tom, nekem pedig nem tetszik az Önök javaslata. De mi nem be­szélünk arról, hogy félbeszaxí'juk a konferenciát csak azért, mert nekünk nem tetszik az Önök ja­vaslata. Mi olyan egyezményt aka­runk elérni, amely kielégítő mind a hat résztvevő számára.” Moszkva, (TASZSZ): Ez a ja­vaslat semmiképpen sem segíti slő a külügyminisz.eri értekezlet munkáját — írja a Pravda arról a nyugtai javaslatról, melyet Her- ter terjesztett be július 20-án a genfi külügyminiszteri értekezle­ten. Ez a javaslat csak azt bizo­nyítja, milyen nehezen tudják tartani a nyugati hatalmak régi, a valósággal nem számoló állás­pontjukat. Azt nem kockáztatták meg, hogy egyszerűen elutasítsák a német vegyesbizottságra vonat­kozó szovjet javasla'ot — mert ezt a lépést sem Németországban, sem a többi nyugati országban nem helyeselték volna. Miután kénytelenek számolni a közvéle­ménnyel, a nyugati hatalmak azt a látsza'ot próbálják kelteni, hogy hajlandók megengedni a németek résztvételét a német kérdések megvitatásában, hajlandók figye­lembe venni a Szovjetunió állás­pontját. A július 20-i ülés azonban meg­mutatta: a nyugati hatalmak­nak eszük ágában sincs keresni a német kérdés békés megoldásának módját. A megegyezés útja sokféle, de az a lényeg, hogy keressék és megtalálják a mindenki számára elfogadható mégoldást. A nyugati hatalmakban nincs ilyen törekvés — és főként a Német Szövetségi Köztársaság kormányából hiány­zik ez a szándék. Ez a kormány erőszakkal, a Nemei Demokrati­kus Köztársaság bekebelezésével szeretné megoldani a német kér­dést. Ezt semmiféle köntörfala­zással nem lehet leplezni — írja a Pravda. A nyugati külügyminiszterek újabb külön megbeszélése Genf, (MTI)': A három nyugati külügyminiszter kedden „munka­ebéden” vett részt Gromiko szov­jet külügyminisz' érnél. A megbe­szélés magyar idő szerint 16 óra 10 perckor ért véget és a nyugati külügyminiszterek nyomban Her- ter villájába siettek, ahol egyórás különmegbeszélést tartót ak. Mint a Reuter jelenti, mérték­adó nyugati körök szerint a ked­di bizalmas megbeszélés „nem eredményezett felmérhető előre­haladást és az értekezlet válto­zatlanul holtponton van.” Egy AP-jelentés szerint Herter kedden — immár másodszor — helyezte kilátásba az értekezlet mégszakítását, „abban az esetben, ha a szovjet küldöttség nem mó­dosítja álláspontját.” A francia küldöttség szóvivője kijelentette, hogy az értekezlet valójában holtpontra jutott.” A Reuter-jelentés közli, hogy a nyugati külügyminiszterek szer­dán — félórával a délutáni ple­náris ülés előtt — újabb külón- megbeszélést tartottak. Berding külügyi államtitkár, az amerikai küldöttség szóvivője ked­den délután közölte, hogy Herter külügyminiszter szombaton vil­lámlátogatásra Nyugat-Berlinbe, utazik és még ■ este visszatér Genfbe. Selwyn Lloyd angol külügymi­niszter kedden délután Párizsba utazott, ahol szerdán a NATO ál­landó tanácsának ülésén beszámol a genfi értekezlet eddigi fejlemé-í nyeiről. Az AP közölte, hogy Hans Kroll, a Német Szövetségi Köz­társaság moszkvai nagykövete szerdán Genfbe érkezik. Brentano nyugatnémet külügy­miniszter szerdán Bonnba repül, i ahol résztvesz a Minisztertanács ülésén és beszámol Adenauer kancellárnál!, , a békéért vívott harcban, a szo­cializmus felépítéséért és a kom­munizmusért folyó küzdelemben. — Lengyelországban ma még kétségkívül vannak revizionisták és opportunisták — folytatta. — II népi Magyarország ma gránitsziklaltént áll a szocialista táborban, «— monaoua. Gomulka köszönetét mondott a szovjet nép vezetőinek és kérte, hogy tolmácsolják' az egész len­gyel pép forró üdvözletét a szov­jet népnek, amelynek fiai harcol­tak és véreztek a Bug, a Visztula és az Odera partjain. Gomulka kijelentette, hogy az új, a népi és független Lengyelország határai szentek és sérthetetlenek, Lengyelor­szág a béke egyik szilárd bástyája, következetesen vé­delmezi a népek és az álla­mok békés együttélésének elvét. Határaink biztosítéka a meg­bonthatatlan lengyel-szovjet ba­rátság, s a varsói szerződés egye­sített erőinek hatalma. Gomulka befejezésül éltette a népi Lengyelországot, a szovjet­lengyel barátságot. ^ Szovjetunió Kommunista Pártját és Hruscso- vet, e párt első titkárát. Azután N. Sz. Hruscsov for­dult üdvözlő beszéddel a megje­lentekhez. Hruscsov bevezetőben részlete­sen ismertette a szovjet párt- és kormányküldöttség lengyelországi élményeit és tapasztalatait. Hangoztatta: a lengyel vezetők­kel nyílt beszélgetéseket folytat­tunk, s nem volt olyan érzésünk, mintha különböző módon ér­telmeznénk a szocializmus lengyelországi építését, a Szovjetunióban folyó kom­munista építő munkát, vagy a nemzetközi kérdéseket, — A többszázezer kedves és örömtől sugárzó arc között a nagygyűléseken itt-ott komor embereket is láthattam — mon­dotta. — Amikor figyelmesebben megnéztem őket, kiderült, hogy ezek régi ismerőseim: azok a nyugati burzsoá újságírók, akik szputnyikként (oroszul a szput- nyi szó utitársat jelent. A szerk.) kísértek engem külföldi útjai­mon. Ügy látszik, közülük egye­sek valóban szomorúak és kiáb­rándult képet vágnak, amikor látják, milyen szívélyesen fogad­nak bennünket a testvéri Len­gyelországban, akárcsak más or­szágokban. Ezeket az embereket persze meg lehet érteni, sőt saj­nálni is lehet őket, hiszen ke­serű csalódás, amikor valaki lát­ja, hogy dugába dőlnek remé­nyei. Ezek az emberek arra szá­mítottak, hogy a lengyelek ba­rátságtalanul fogadnak ma;d ben­nünket, s ehelyett a legforróbb testvéri érzés megnyilatkozásait tapasztalták. ' Hruscsov hangoztatta, mennyire hiú az a remény, hogy Lengyel- j

Next

/
Oldalképek
Tartalom