Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

Ritára bocsátjuk : ÉRDEK ? SZERELEM ? A plakátőrzők Ez a kis történet a bujtosi gyerekekről szól. Amikor 1919. januárjában híre jött, hogy Szamuely Ti­bor Nyíregyházára jön, a nyomdászok plakátokat készítet­tek, az előadást meg­hirdetni. Á munká­sok pedig vállalták, hogy kiragasztják azokat. Az egyik vil­lanytelepi munkás egy este tíz plakátot vitt haza a Bujtosra. Mikor hazaért, ma­gához hívta a kis­fiát, Pistát. Az értel­mes gyerek hamar megértette, miről van szó, s ugrott is, hogy viszi felragasztani őket. Ragasztója nem volt a kisfiúnak, sze­dett hát egy nagy zseb gledicsia-tövist, vitt magával egy da­rab követ, s vígan kopácsolt a kapukon, kerítéseken. Észre sem vette, hogy az egyik háznál egy cso­port suhanc veszi kö­rül, s csak akkor riadt fel, amikor rá­kiáltották: — Mit csiná'sz?! — Pista önkéntelenül a melléhez szorította a plakátokat. A su­hancok jól öltözött diákok, úri csemeték voltak. Egy hórihor- gas fiú hozzáugrott, s a félig kiszegezett plakátot letépte. — Add ide azon­nal a többit is, te nyavalyás! — ordí­tott a gyerekre és már nyúlt is feléje. Pista hirtelen gon­dolkodni sem volt ké­pes, csak annyi ha­sított végig az agyán, hogy a plakátokat meg kell menteni. Gyors elhatározással felemelte a kezét, amelyikben a követ szorította. A váratlan mozdulattól meghök­kent a nyurga diák és hátraugrott. Pistá­nak csak ez kellett. Nagyot kiáltott, na­gyot ugrott és mint a nyúl, futni kezdett a plakáttal a suhan- cok elől. Azok hiába kaptak észbe, hiába nyargaltak utána, nem tudták utólémi. Pista bevetette magát a bujtosi nádasok közé. Lihegve ért a laká­suk elé. Már éppen le akarta nyomni a kilincsete, mikor eszé­be jutott, hogy mit szólna ehhez az apja? Biztosan haragudna, hogy a fia ilyen könnyen megijedt. Eszébe jutottak a ba­rátai. Nyomban ne­kivágott és felzörget­te a bujtosi fiúkat, de csak a nagyobba­kat. A fiúk szó nél­kül mentek vele. s el­határozták, hogy őr­séget állnak egész éj­jel a plakátok mel-1 lett. Vidáman indult a kis csapat. A suhan- cok még mindig az utcákon kószáltak, de mikor megláttál-: a bujtosi fiúkat, szó nélkül elpárologtak. Pista meg a barátai pedig reggelig őrizték a plakátokat. Pedig szikrázóan hideg té­li éjszaka volt, s ne­kik csak rongyos kis- kabátjuk, és toldo- zott-foltozott cipőjük volt. S másnap reggel a plakátok vörös betűi ott hirdették Nyír­egyháza utcáin, hogy Szamuely elvtárs proletárgyűlést tart a városi színházban... S. I. Mennyi dal, hány költemény énekelte már meg a szerelmet?! Egyszerű emberek mondják: olyan terület ez, ahol mindenkor ezreknek szól a költő, énekel a lantos. És így van ez. Ezért is adunk most olvasóinknak fórumot, ír­ják meg: ma, nálunk, az új kö­rülmények között, milyen formá­ban nyilvánul meg ez a fenkölt érzés? Miért tesszük ezt? Jött a hír a napokban egy fiatal fiúról, és egy lányról. A fiú — óvatos­ságból nevezzük el Pistának — már leérettségizett, munkába állt, szépen keres. Anna még is­kolába jár, harmadikos, egy éve van hátra. Talán három éve múlt, hogy az akkor végző Pista meg­látta az elsős lányt, tízpercekben meg diákbálokban összetalálko­zott tekintetük. Együtt jártak, és az ismerősök még meg is koc­káztatták a szót: udvarol a fiú... Az évek azonban gyorsan pe­regtek, és a két fiatal közé ész­revétlenül valami különös érzés ékelődött. Pista kikerült, lekötöt­te a munka, és Anna természetes- n«k vette, hogy mostmár nem sétáinak minden délután a park­ban, meghát újabb diákbálokat rendeztek, ahol kézről-kézre ad­ták a simára fésült hajú fiúk... Egyszer aztán — kcsö délutáni találkozáskor őszintén beszéltek egymással. Nem haragszanak, jó pajtások maradnak, de már egyi­kőjük sem a régi, új napok, újabb élmények alakították már őket. Köszöntek egymásnak, el­beszélgettek kis darabon, aztán illőképpen vettek búcsút. De nem így fogadták a hírt a szülők. A fiú és a lány anyja közel dolgoztak egymáshoz, és valóságos barátságot kötöttek a kibontakozó kapcsolat nyomán. És .. No, igen. Mindketten hi­vatalnokok családjához tartoz­tak, s a szülők nem Is titkolták előttük, hogy „nagyon összeille­Elt egyszer egy kisfiú. Szülei gazdag emberek voltak, egyet­len kisfiúknak minden kívánsá­gát teljesítették. Szév nagy kas­télyban laktak, ahol ponnylo- vacska, s rengeteg játék, volt felhalmozva az egyetlen gyer­mek számára. Az apja ezen kí­vül minden reggel egy fényes aranypénzt adott neki. Azt per­selyébe dobta, s gyűjtötte, hogy minél súlyosabb legyen a perse­lye. Szüksége nem volt rá, csak kedvtelésből csinálta, hogy a fa­lu szegény gyerekei előtt hen­ceghessen vele. Egyszer sétálgatott a kasté­lyuk kertjében, s hirtelen mint­ha a földből nőtt volna ki, előtte termett egy százéves anyóka. Az elkényeztetett fiú nek”. Anna egyedüli lány, há­romszobás öröklakással, és a Pista is „szép összeggel” dicse­kedhet már most is. Megkezdő­dött a szülők „beavatkozása”, „összeboronálni” — szinte jelszó lett ez a fogalom s az eredmény sem maradt el. Űjra találkozniuk „kellett”. Pedig- Pista már köz­ben mással járt a park környé­kén, a hivatalban ismerkedett meg vele. Anna is megmondta Pistának, hogy neki nincsenek még komoly szándékai, és ezt tudja a Jóska is, aki a testvér iskolából majdcsak minden nap eléje megy — hazakíséri ... És a helyzet változatlan. Pistát munka után már várja a vasalt ing, a kitisztított cipő, öltözni kell és kopogni Anna ajtaján. És beszélgetni, nevetni, mutatni a határtalan örömet, és seitettni a szülők vágyának megvalósulását... Eddig a történet. Akik már is­merik az esetet, önkénytelenül is felteszik a kérdést: még ma is hadakozik az érdek és a .szere­lem? Hisz nem ez jellemzi már a mi helyzetünket! Fiúk és lányok, szülők! Vitára bocsátjuk az említett esetet. ír­ják meg véleményüket a szere­lem, a családalapítás jelenlegi kö­rülményeiről, segítsünk az ilyen és hasonló kényelmetlen helyzetben előbb meghökkent, majd nagy haragra gerjedt, ahogy meglátta az öreg néni kopottas ruháját: — Hogy merészelsz öreg anyó a mi szép, virágos kertünkben sétálgatni? — kérdezte gőgösen — Hogy kerülsz ide? Ha sür­gősen el nem hordod magad, szólok apukámnak, s kidobat a cselédekkel — mondta, s pálcá­jával az anyóka felé sújtott. — Látod-látod, te megütöttél egy idősebbet. Ez nem szép do­log. De én ezt jósággal viszon- zom. Adok neked egy kiskraj- cárt, de jól vigyázz rá. Ha meg­becsülöd, nem bánod meg, s ha nem, akkor a kiskrajcár bosz- szút áll rajtad! — mondta az anyóka, s eltűnt, mintha ott sem lett volna. Jókedvű sorok A KIS DIPLOMATA Az apa hazaérkezik a munká­ból. Kisfia megkérdezi tőle: — Apukám, nagyon fáradt va- radt vagy ma? — Igen, fiacskám, annyira fá­radt vagyok, hogy alig tudom a karomat is emelni. — Akkor megmutatom neked a bizonyítványomat VILÁGCSODA — Imádlak, Esztikém! — ára­dozik a szerelmes udvarló. — Te vagy számomra a nyolcadik világ­csoda. — Jó — bólint Esztike — bele­egyezem, de jaj neked, hogyha csak egyetlen egyszer is elkaplak a másik hét világcsoda egyikével! A HÁZASSÁG kikötője Egy baráti társaságban jelen­lévő író így elmélkedett: — A házasság olyan, mint egy kikötő, amibe két hajó befut, me­lyek a nyílt tengeren összetalál­koztak. Mire az egyik jelenlévő, férj így mordult fel: — Akkor én bizonyára egy ha­dihajóval találkoztam. A fiú egy darabig nézegette a kezében lévő kopottas kiskraj- cárt majd félrehúzott szájjal el­dobta a bokrok közé. El is fe­lejtette az anyókát, meg a pénzt. Az egyik éjszaka nagy zajra éb­redt fel. Ügy hallotta, mintha valaki pénzt csörgetett volna. Reggel, mikor felkelt, nagyon meglepődött. A perselye telje­sen üresen, széttörve hevert a padlón. Egy fia arany sem volt ott bizony, csak az eldobott kis- krajcárt találta a földön. S a kis pénz megszólalt: — Ne keresd az aranyaidat. Az én szavamra mentek el. Mert vedd tudomásul gőgös, rossz kisfiú, hogy aki a kicsit nem be­csüli. az a nagyot sem érdemli ■meg. HASZNOS amely az újságíró, és Har- gitainé, nyíregyházi kozme­tikusnő között, telefonon zajlott le. ÚJSÁGÍRÓ: Mondja kedves Hargitámé, milyen aktuális taná­csokat tud adni ilyenkor, tavasz- szal nöolvasóinknak? HARGITAINÉ: Véleményem szerint ezekben a napokban a legtöbb nő az arcbőr száradását említi. Sokak gondja, hogy a sze­les idő és a bő napfény kellemet- leséget okoz nekik. Amit ajánlani tudok, az annyi: legjobb a hormo- nos, zsíros krémkezelés, és a koz­metikai pakolás. Nálunk, az üzlet­ben gyorsan és olcsón tudunk ezen segíteni. Ám, akik nem szoktak bejárni hozzánk, azoknak nagyon, ajánlom a drogériákban kapható Opera és más zsíros krémek hasz­nálatát. ÚJSÁGÍRÓ: Sokan májfoltról panaszkodnak. HARGITAINÉ: Komoly gond ez, komolyabb, mint gondolnánk. Áltálában belső, szervezeti rend­ellenességek velejárója a májfolts A hozzánk fordulók nagyobb ré- szét orvoshoz utasítjuk. De van eset — pl. a hirtelen, nem egyen­letes lebarnulás, amely májfolt­szerű — ezt könnyen el tudjuk tüntetni. ÚJSÁGÍRÓ: A szemöldökfes­téshez nincs-e valami megjegyez­ni valója? HARGITAINÉ: A bő napfény és az erős napsütés elősegíti a festett szemöldök és szempilla gyors fakulását. Ezen könnyű se­gíteni és nem is drága. De meg­jegyzem: szempillák festésével házilag ne próbálkozzunk, mert az kényelmetlen helyzetet eredmé­nyezhet. ÚJSÁGÍRÓ: Végül, van-e még valami, ami sokakat érdekel? HARGITAINÉ: Igen, egy „ké­nyes” dologgal kapcsolatban. Most már lekerülnek a harisnyák és több nőt foglalkoztat a lábak szőrtelenítése. Nem akarok haza beszélni, amit mondok, csak ta­nács: jöjjenek el hozzánk, percek alatt gyantás kezeléssel, olcsón, hosszú időre — több mint négy hónapra, tehát egy egész nyárra — megoldjuk ezt a problémát is;' edz el do búit Uisboajeát' lévőknek! Miííí heti kérdésünk nyomán Gyerekek! A legutóbbi vasár­napon újra felelevenítettük a korábban oly nagy népszerűség­nek örvendő fejtörőt. Sajnos, ke­vés pajtás figyelhetett fel a kér­désre — új dolog volt biztosan — vagy az is meglehet, hogy túl nehéz volt a kérdés. A beérke­zett megfejtések közül csupán Aki könyvet akar nyerni, az ne sajnálja a tollat, vagy ce­ruzát, törje egy kicsit a fejét és válaszoljon a következő kérdé­sekre: 1. Melyik számot lehet kizáró­lag csak betűkkel írni?? 2. Mi az, aminek lába van, és mégsem tud járni? Lengyel Ágnes nyíregyházi kis­lány válasza volt elfogadható. — így a jutalmat — egy szép, érté­kes könyvet — az ő részére küldjük meg. A megfejtés egyébként a kö­vetkező volt: 1. Minden nyelven a visszhang tud beszélni. 2. Az ebéd és az alvási idő alatt tesz a leglustább ember is valamit. A helyes megfejtők között há­rom értékes könyvet osztunk szét. A megfejtéseket a következő címre küldjétek: , Keletmagyar­ország” szerkesztősége Nyíregy­háza, Sztálin tér 21. A boríték sar­kára írjátok rá: „Gyermekrovat- megfejtés”. 6 _____ keletmagyarokszag 1959. MÁJUS L PÉNTEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom