Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-09 / 107. szám
KELETMAGYARORSTAO I 'I iwawi«- i J03f>. MÄJUS ?. SZOMBAT Á KÖRZET ORVOSA Csak az országút tudná megmondani, mert senki soha fel nem jegyezte, hányszor száguldott a körorvos motorja Dombi-ódról a kórházba. És igen sokszor éjszaka, még télen is. A motorkerékpár megtette a magáét, nehéz sora volt Harsá- nyi doktor mellett. Mert ő olyan, hogy maga iránti kíméletet nem ismer. Különben kidőlt volna az évtizedes körorvosi munkája folyamán. Kopognak a késő téli éjszakában. Súlyos a beteg. Mire a mentő megjön, ki tudja, nem lesz e késő? Harsányi Nándor felül a motorra, mögéje ülteti a betegét. Ha a láz, a gyengeség, a fájdalom veszélyeztetné, hogy leesik, magához is köti. Ha gyermek? A vezető és a szülő Közt ül. Hány beteg élet maradt meg így, hogy a gyors kórházba szállítás segített rajta csak? Hány órát száguldott a motorkerékpár beteggel? Nem tudja senki. Azazhogy, mindenki tudja, aki azon ült. Ezért szeretik úgy az emberek a kedves, nyugodt dombrá- di orvost, Harsányi Nándort. Ideje volt nagyon, hogy a kiszolgált motorkerékpárt felváltotta az autó. Egy éve talán, hogy megkönnyíti az orvos munkáját. Az autó bemutatkozása egy emberélet megmentésével kezdődött. Sz. Elemér meglőtte magát. Tüdőlövés. Az orvos gyors vizsgálat után látja, hogy nagyon súlyos az eset. Azonnali operációra van szükség. Amig bemelegíti az autót, telefonáltat a kórház sebészetére, hogy ez és ez az eset, készüljenek fel az operációra. A sebesültet pokrócba csavarja, és rövid idő múlva a beteg már a műtőasztalon fekszik. Az operáció sikerül. — Soha nem hálálhatom meg... — mondja mostmár Sz. Elemér, hiszen tudja, hogy csak a gyors cselekvés mentette visz- sza őt az életnek, annak az életnek, amit akkor ugyan el akart dobni, de amely mégis nagyon szép. A kocsi szaporán gördül ma is ,nap nap után. Talán tegnapelőtt volt, hogy egy asszonnyal Kisvárdára hajtott a doktor, a kórházba. És tegnap délután Üjdombrádon tehetett vele vizitet a fáradhatatlan ember. Valami hét kilométerre fekszik ez a telep a községtől. Bejárni a betegnek: nehéz. De ott a kocsi! Beteghez ment ki, a konyhában összegyűltek tizen- ketten, hogy az alkalmat megragadják. «IHHHIIIMMIWmiMIIM Egy tanácsi ülésen Harsányi doktor maga ajánlotta fel, hogy rendszeresen kijár Űjdombrád- ra, sőt, Ingyenes vizsgálatokat végez, csak rendezzenek be egy orvosi rendelőt. Hogy ne kelljen a betegeknek annyit fáradni. Az orvosi rendelő ugyan nem lett kész, hozzá sem kezdtek a mai napig, de azért ő kijár. Miért teszi? Pénzért? Nem. „Háza van, autója van, vagyonos ember” — mondanák sokan. Igaz, háza van, de a felesége örökölte. Autója van, de részletre vette. Költséges szórakozásaik nincsenek, hetente egy délután járnak be Kisvárdára, moziba. Mert van valamije a doktornak, ami a pénzzel nem fér össze. Szíve van. Mennyije lenne, — kérdeztem, — ha ennyi év alatt „utazott” volna a pénzre? Ö is, a felesége is sokatmon- dóan intettek. — Emeletes házaim a Balaton partján... hiszen azokat az embereket könnyű megszorítani, akik rászorultak a segítségre. Ezzel szemben akivel csak beszéltem Dombrádon, mindenki tudott arról, hogy a doktor adott pénzt a szegényebb embereknek, orvosságra, még útiköltségre is, — Orvos vagyok, nem kereskedő... — mondja nyugodtan, csaknem közönyösen. Ez a türelem, az a csendes nyugalom jellemzi. És a humor. „Nagyon tud az emberek nyelvén” — ismerik el. Híre túlszáll körzetén. Sokszor messzi faluból is felkeresik. Egyszer Nagyroz- vágyból ajánlotta fel a tanács- titkár, menne el körzeti orvosnak. Soha hírét se hallotta az orvos Nagyrozvágynak, utóbb derült ki, hogy Zempléniben van. Túl a Tiszán. Nyugalma azonban külszín. Alapjában sokat töpreng, még néhány szabad órájában Is. Felesége onnan tudja, hogy hosszabb hallgatás után fennhangon feleségével közölve vitatja meg önmagával, hogy egy- egy súlyosabb beteg esetében megtett e mindent, amit csak lehetett? Ha nyugodt, és tényleg szabad órája van, zenét hallgat. Három dolgot figyeltem meg, amig beszélgettünk, hogy azokra büszke. Először is, hogy kisebbik — négy esztendős — kisfia elkíséri, bárhová megy. A gyermek nem irtózik semmitől, természetesen orvos akar majd lenni. Másodszor, hogy az idén nem halt meg Dombrádon cseesesí Azw&od&teA SERTÉS Bixio* jövedelmi forrd*i MEGKEZDŐDÖTT .1 szerződéskötés az 1960 ,i BIKA-, TINÓ- és tiSZOUlZLALASl AKCIÓBAN. A 4 hónapnál nem idősebb és 120 kg-nál nem nehezebb szopósborjúra kötött szerződés után a termelőszövetkezetek 1000.— Ft, az egyénileg dolgozó parasztok 800.— Ft előleget kapnak. Felvilágosítást az mő, csupán egy, s az sem volt megmenthető, kórházból küldték vissza, súlyos szervi szívbajjal. Harmadszor: több gyereket oltottak be Dombrádon, mint magán Kisvárdán a Heine-Me- din járvány megelőzésére. Felesége a segítő társ. Nemcsak délelőttönként a rendelőben, hanem úgy Is, hogy minden mást elintéz, ami nem orvosi dolog. Ne zavarja a férjet semmi gond, teljes magát adhassa a betegeknek. Mi marad belőle a családnak?. — Öh, nagyon kevés... talán csak a nyári szabadság az, ami a családé, ami a miénk — mondja a felesége. De ő sem panaszkodik. Pedig de sokszor ég a lámpa, mig késő éjszaka, vagy hajnalon ülve olvas az ágyban, figyelve, nem búg-e férje motorja az utcán? Hóviharban? Zivatarban? Mert mindegy. Menni kell. S azelőtt az ajtóba fogadta a férjét, meleg feketével száraz ruhával. Csak mióta beteg volt, tiltotta meg a férje, hogy fent maradjon. De tudna aludni? Nem. Amikor megáll a jármű, csak akkor nyugszik meg. Orvos feleség. — Oh, Itt nincs semmi új, minden nap egyforma — ezt mondta Harsányiné beszélgetésünk elején. Pedig sok minden történik. Egy pártonkívüli orvos dolgozik a párt, az állam célkitűzéseinek hű valóraváltásáért, a falu egészségügyi kultúrájáért. És minden nap újabb győzelem. SB. A Szabolcs-Szatmár megye! pártbizottság felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—LeninizniU 3 Esti Egyetemének 1959—60-as tanévére. Az egyetem célja, hogy párt-, állami és tömegszervezeti tunke.o- náriusaink, értelmiségi dolgozok, vezető propagandistán szervizett marxista—leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamán politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és magyar munkásmozgalom történetét tanulják. A tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Ennek törvényes elismerését az 10óo;l!jol. sz, M. T. rendelet biztosítja. A Marxizmus—Lcninizmus Esti Egyetemének vizsgáit elfogadják a szakegyetemeken, vagy a szak- aspiranturakon kandidátusi minimumként. Az egyetemen hetenként egyszer kötött foglalkozás van (előadás, osztályfoglalkozás), amelyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 150.— Ft, mely félévenként fizethető. Az egyetem hallgatóinak a M. T. rendelet alapján évi 24 nap tanulmányi szabadság jár. Az egyetemre való felvétel feltételei: Felvételüket kérhetik, akik egyetemi, főiskolai végzettséggel, vagy ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek, és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkívülick is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hallgatója. A pályázatot a Szabolcs-Szat- már megyei pártbizottság ágit. ' prop. osztályára kell beküldeni U*58. június 15-ig. Mellékelni kell: 1. részletes önéletrajzot; 2. az illetékes pártszervezet ajánlását; 3. a vállalat, intézmény igazolását a jelentkező jelenlegi munkaköréről. A jelentkezett hallgatók felvételi vizsgát tesznek néhány fontosabb marxista műbők A jelentkezett hallgatók a felvételi vizsga anyagát az E. E-n átvehetik. A Marxizmus—Lcninizmus Esti- Egyeteme elvégzésének figycleut- ocvétclc a 27/1957. MU, M. számú utasítás 16. pontjának alkalmazásánál : Az MSZMP Központi Bizottsága, a Honvédelmi Miuisztérium, továbbá az MSZMP budapesti cs megyei bizottságai által szervezett hároméves Marxizmus—Lc- ainizmus Esti Egyetem sikeres elvégzését a tanácsi cs egyes államigazgatási szervek alkalmazottainak bérrendezéséről szóló 2Í/1957. (15) Ml). M. számú utasítás 16. pontja értelmében felsőfokú iskolai végzettségnek kell tekinteni. (Az utasítást a Tanácsok Közlönye 1957. évi 47. száma közli.) A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Szabolcs-Szaímár megyei bizottsága. Altat forgalmi Vállalat községi felvásárlói nyújtanak (222) Szombati tevét egy ho.xcres fiúhoz; Jóskát . . Igen, egyszerűen csak Jóskának szólítalak, mert sokáig gondolkodtatni azon, megérdenued-e azt a lágyhangzásu szócskát, amit ilyenkor szokás használni. Nem érdemied meg, mert te egyáltalán nem vagy kedves, s erre a megszólításra rá Ken szolgálnod, ki kell érdemelned. Most persze cinikusan megjegy- zed magadban: „No és pun neki, mi történhet?”, és félrehúzod a szád. E sorokat olvasva mégis drukkolsz azon, hogy az újságíró kiírja a teljes nevea. Nem, én ezt nem teszem, mert nem akarok szégyent hozni a fejedre. Pedig megérdemelnéd azok Után, amiket csináltál. Mist gondolkodsz ugye?! Nem emlékszel, vagy talán feledni szeretnéd, amit tettél?.., Tudatosan választottam a szombati levélírást, mert tudom, hogy most is táncolni készülsz, mint azon az emlékezetes áprilisi szombaton, amikor \ ereke- déseü, botrányos viselkedésed miatt a lányok, fiúk, de külö- sen Annuska és Bandi megvetettek, Bauciit egyelőre Kapcsoljuk ki a dologból. Nem azért, mintha neki erre nem lenne oka. De vajon mit gondolsz, hogyan vélekedik a történték uían rólad Annuska, az a lány, akinek udvaroltál, s aki azt hitte, hogy egy jórgvalo. komoly fiú vagy. Az irántad táplált leg- paránytpb bizalom parazsát is kioltottad leikéből, hiszen hányszor, de hányszor kért, könyör- gött neked, hogy ne régzeges- kedj, viseikedjei szerényebben, s légy barátságos munkatársaidhoz, munkádat becsületesen vé- gez4 el. Nem használt. Nem kell azért haragudnod, mert Annuska elpártolt tőled, rneg unta már a viselkedésedet, s olyun fiuk társaságát kereste, mint a Bandié, aki előzékeny, udvarias, kedves. S most elárulom neked azt, hogy azon az emlékezetes szombat esten először táncolt Annusskáddal Bandi. először akarta hazakísérni, s te, aki nem tudtál magadon uralkodni, hát leütötted egy boxerrel Bandit. Jóska! Nem volt igazad, s üzemi munkásfiatalhoz nem méltó módon viselkedtél Ánnuskával és Bandival szemben. Még az idegeneknek ts megadja az emoer a kellő iisztele.et, nem g barat- jginak, akikkel egy üzemben dolgozik. Ezen a tancestelyen is molesztáltad Annuskat, nem hagytad, vagy próoaitacj megakadályozni, hogy más Kun- kai táncoljon. Igaza volt An- nuskának, amikot nem ment veled táncolni. Hiszen alig fordult egyet-kettőt, te már ott voltál a szemed lorgatva, haragosan nézve rá. Bandi a barátod, a munkatársad taneojt akkor An- nuskával, s ezért variad te meg őket a kapuban, s mint valami csibész, boxcfrcl szájon vágtad. Jóska! Hogy tehettél ilyet? Gondolkodtál te azon egyáltalán, mit csináltál? Szerencséd, hogy Bandi nem jelentett fel. Mert ne hidd azt, hogy az esetet senki nem látta. Csak Bandi sajnált téged, nőm akart cirkuszt csinálni, f’eisze ezzel a dolog nincs lezárva, mert amint a napokban hallottam, a KlSZ-szer- vezetben tárgyalni fogják az Ügyedet, s a kis piros könyv forog veszélyben, amelyet ott hordasz a zsebedben. Ott volt akkor, szombat este is. Talán éppen a basey mellett. Nem tu- cjom megérteni, hogy fért ez a kettő meg egymás mellett? Hogy egyeztethetted ös6ze ezeket? Jóska! Féltelek, még annak ellenére is, hogy mélységesen haragszom rád. Féltelek azért, mert az üzemben mindenki tudja rólad,. hogy kiváló szakmunkás vagy, jó lakatos, csal: a magatartá-j sód ellen van kifogás. Csak egy! kicsit kellene megemberelned j magad. Gondolni arra, hogy, egyszer megnősülsz, családot] alapítasz. S talán az a lány, akii hozzád megy feleségül, nem Is' fogja tudni, milyen az ő férje,] mert mint a közmondás tartja :| lakva ismeri meg egymást -az1 ember. S ezt azért mondom él,! mert tudom, hogy egy szikrányi megbánást sem mutattál- a történtek után. Most csodálkozol, honnan jutott ez tudomásomra. Attól az embertől, aki atyai módon íigyelmeztett és kért, hogy! máskor ne csinálj ilyesmit, tef pedig cinikusan viselKedtét ve-1 le szemben. Emlékezz csak, Jóska! Mint a központ lakatosát, kiküldték az egyik vidéki üzembe1 munkára. Mikor beszélgetés végén — mivel már arrogáns módon viselkedtél az igazgatóval is(!) — megkérdezett téged: „Lehet, hogy engem is leütnél, mint Bandit?” Te azt válaszoltad, hogy „lehet”. És cinikusan vigyorogtál rá, egy idősebb emberre. Ezért teltelek most szombaton is. Nem vontad le a tanulságot, S lehet, hogy Újból a zseben be süllyeszted a boxert ma este is, mielőtt táncolni ménnél. S mindaddig nem leszel nekem, de munkatársaidnak, Bandinak* és főleg Annuskának sem „kedves”, amig nem változol meg. Embereid meg magad, Jóska! Ezt kívánom, aki egyszer szó-’ telne egy újabb levelet írni hozzád, de azzal a kellemes kis jelzővel, amely oly drag« a barátoknak. . ' FARKAS KALMAN, 4 K Pályázati Jelhívás !
