Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

1959. MÁJUS 1, PÉNTEK KFi.rnw sc.yabor« Aa n X.ÉZ A KÉZBEN Szép eredményeket hozott a tisztasági verseny a tiszaiöki járás termelőszövetkezeteiben Három héttel ezelőtt a tiszaiöki járási pártbizottság ülésén a ter­melőszövetkezetek elnökei tiszta­sági versenyt indítottak. Tizenhét termelőszövetkezet versenyzett az elsőségért. A járási pártbizottság öt tagból álló bizottságot állított össze, melynek elnöke Czine Fe­renc, a járási tanács mezőgazda- sági osztályának vezetője volt. Tagjai voltak: Tündik András, a tiszavasvári Petőfi Tsz, Szántó Sándor a tiszadadai Vörös Csil­lag, Tóth László, a tiszaeszlári Győzelem Tsz elnökei, valamint Honvári János, a Tiszavasvári Ál­lami Gazdaság igazgatója. Minden termelőszövetkezetbe ellátogattak és alaposan körül­néztek. Az általános értékelés szerint a majorok, udvarok, gaz­dasági épületek tisztaságát, rend- bentartását vizsgálták meg, meg­tekintették az állatállományt, ahol különösen a kondíciót és a tisztántartást vizsgálták. Ellen­Tegnapelőtt vidám, szorgos asz- szonyok szépítették a nyírcsaholyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet központját. Olyan sürgés-forgás volt nem csak az épületben, de az udvaron is, amiből kitalálhat­ja akárki, hogy itt vendégség ké­szül. Kiürítették és felmosták a raktárt, tisztára seperték a rak­tár előtti betont. Mert tánc lesz azon ma, május elsején. Úgy tervezték, hogy odabent az iroda helyiségében állítják, fel a lacikonyhát, és kint, a már ár­nyat adó fák alatt helyezik el az asztalokat. Szép, vonzó udvara van a téesznek, igazán vendégfogadás­ra alkalmas hely. Hanem kell is ennyi, amikor egy egész falut vár­nak vendégségbe! Ha a tervek mind megvalósul­tak, akkor ma száll a pecsenyeil­lat az udvaron, csurran az ital, fényiének a szemek. Jó „másfélmá­zsás „malac” rúgott utolsót, hogy megvesse az ágyát a jókedvnek, amit a mátészalkai népi zenekar proletárállam. Ez a példa fellel- \ kesítette más országok munká- 1 sait is. Időlegesen hazánkban is uralomra jutott a munkásosztály a dicső emlékű Tanácsköztársa­ság idején, amelyet a világ pro­letariátusa nagy lelkesedéssel üd­vözölt és küldöttjei útján kitar­tásra buzdított. A magyar, szlo­vák és a bajor munkáshatalom akkor elbukott, de a Szovjetunió példája reménységet keltett vi­lágszerte a haladószellemű dol­gozók szívében. A Szovjetunió­nak a II. világháborúban a fa­sizmus elleni világtörténelmi je­lentőségű győzelme bebizonyítot­ta, hogy a proletárhatalom már megdönthetelen. Felszabadító har­ca következtében egész sor or­szágban jött létre munkáshata­lom, s ma már a szocialista tá­bor áll szemben az imperialista táborral. Ma 83 országban van kommunista és munkáspárt, tag­jainak száma meghaladja a 33 milliót. Felszabadult egy sor gyar­mati nép az imperialisták ural­ma alól, akik mind szükebb tér­re szorulnak vissza. Ezek a fel­szabadult gyarmati népek a még elnyomottakkal együtt a munkás- osztály szövetségesei, a haladó világtáborba tartoznak. Irak pél­dául törvénybe iktatta május el­sejének szabad megünneplését. A XXI. kongresszus és a Szov­jetunió 7 éves terve hatalmas er­kölcsi támogatás a reakciós erők elleni harcban a nemzetközi munkásmozgalom számára. A szocializmus teljes és végleges győzelme a Szovjetunióban zálo­ga és erőforrása a világ dolgo­őrlzték, hogy állnak a tavaszi munkákkal a szövetkezetek, s az első negyedéves tervet hogyan teljesítették? Külön értékelték az ötszáz hol­don aluli és az ötszázon felüli termelőszövetkezeteket. Az első kategóriában a következő sorrend alakult ki: 1. a t szadobi Üj Har­cos Tsz, mely a tavasszal alakult. 2. a tiszaiöki Búzavirág Tsz, 3. a tiszaeszlári Győzelem Tsz, 4. a tiszaiöki Kossuth, ötödik a tisza­eszlári Petőfi. A nagy termelőszö­vetkezetek csoportjában a tisza- dobi Táncsics lett az első, máso­dik a tiszavasvári Munka, 3. a ti­szavasvári Haladás, negyedik a tiszaiöki Szabadság, 5. a t.'szavas- vári Rákóczi Tsz. A bizottság megállapította: ör­vendetes, hogy minden termelő- szövetkezetben teljesítették a ve­tési, a pénzügyi kiadási és bevé­teli terveket, s nincs elmaradás egy területen sem! is segít kibontakoztatni. A téesz- tagok sem maradnak el a han­gulatkeltésben, hiszen ez az idei esztendő felteszi eddigi munkás­ságukra a koronát. Harminckét forint van tervezve egy-egy mun­kaegységre, de Vajas Gábor, a téesz elnöke mosolyog már azon. „Legalább duplája lesz! — mond­ja elégedetten. — Mert több olyan jövedelmi forrásunk van, ami a tervben még nem szerepelt.” „14 sőrét adunk át, öt hold konyha­kertészetünk van, hogy mást ne is említsek.” Közel tíz forintot osztottak már eddig munkaegysé­genként, előlegbe. Készült erre a napra a 70 tagú felnőtt vegyeskar is. A gyermek- kórus, táncegyüttes if bizonyo­san kitett magáért. S ha már az atlétikai verseny, s a téesz és a KISZ-fiatalok közötti labdarúgó- , mérkőzés is lezajlott, estefele kez­dődhet a bál. — Azok bánják, [ akik ott nem lesznek. i zóinak. A világ dolgozói a kom- l 1 munizmus győzelmének tudatá- I ban bátrabban harcolnak a tőke ellen az egész világon. A reak­ciós körök bizonyára újabb had­járatot indítanak a haladó erők ellen, de nem kétséges, hogy ku­darcot fognak vallani. Nyugat- Németország máris előljár ebben, hiszen betiltotta a kommunista pártot, üldözi a haladó erőket és élesztgeti a fasiszta és revansista elemeket. Az imperialista országokban számtalan jele van a népallenes eszközök alkalmazásának. Ez el­len a munkásosztály egysége a legbiztosabb gát. Sajnos a tőke­bérenc Guy Mollett és Spaak- íéle jobboldali szociáldemokraták több kapitalista országban meg­akadályozzák a munkásosztály egységének kialakulását. A kom­munista mozgalom 1957-ben ren­dezte sorait, a kommunista és munkáspártok egységes nézetet vallanak, amiről a moszkvai nyi­latkozat tanúskodik. Az 1956-os ellenforradalmi események nem tudták letéríteni egyetlen mar­xista-leninista pártot sem a he­lyes irányvonalról. Elítélték mind a dogmatizmust és a szektássá- got, mind a revizionizmust, mely utóbbi a fő veszélyt jelenti ma is. Tudjuk, hogy milyen ártalmas volt a Nagy Imre-féle revizioniz- mus hazánkban, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága hatá­rozatai és dokumentumai alap­ján a kommunisták már szívós felvilágosító munkával eloszlat­A harmincas évek elején Dessewffyék királyteiekí majorjában nyíregyházi kőmű­vesek dolgoztak. Az egyik ta- karmányos csűrben volt a szál­lásuk. Esténként négy-öt cseléd­ember mindig közéjük ült és beszélgettek életük soráról. Amikor már jobban összemele­gedtek, arról beszélgettek leg­inkább, hogy a cselédek miért nincsenek szakszervezetben, ak­kor egységesebben tudnának tárgyalni a gróffal, az intézők­kel meg aztán olyan sok a be­teg gyerek, olcsó orvosság, be-' tegsegélyző kellene. A munkában kifáradt cselé­dek éjféleltig elhallgatták a kő­művesek fejtegetéseit. Azok pe­dig ellátogattak olykor a négyes pitvarokba és sóhajtozva mon­dogatták: „de sokkal szíveseb­ben építenénk nektek házat, mint a grófnak dolgozunk.” Ilyenkor álmodoztak a béresek is: ha az a két ökör az enyém lehetne, amit hajtok, meg egy kis föld, a gróf úr nekem ad­ná ezt a házat, akitor én szét­bontanám, ti pedig csinálnátok nekem egy szép, különálló szo- ba-konyhás lakást. Amíg építe­nétek, mindennap szalonnát süt­nénk, meg bor is lenne. A közös álmodozásoknak egy- szer vége lett. Az egyik napon, — az akkori számítás szerint munkanap volt — a nyolc kőműves közül vagy né­gyen eltűntek, a többiek is csak úgy immel-ámmal dolgoztak. Nehezen és sokára tudták csak meg a cselédek, hogy valahol, a sóstói erdőben ünnepelni voltak a munkások — május elseje volt. Azért tudták meg sokára, mert május másodikától, amíg ott dolgoztak a kőművesek, egy csendőr járőr állandóan ott ült és még azt is figyelték, ha egy pohár vizet kértek a cselédek­től. A szurony és kakastól 1 villogott állandóan a munkások és parasztok között. Ezerkilencszáznegyvennégy őszéig ez nem is változott. A tanyabokrok szegényei közül né- hányan ugyan megtalálták a módját, hogy találkozzanak a Buzsik János, Henzsel András, munkásokkal. Dankó András, Takács János, Csizmarik János tak a dolgozó tömegek között. A jugoszláv revizionisták nézeteit pedig a XXI. kongresszus ismé­telten elítélte. Ök ugyanis tagad­ják a nemzetközi osztályszolida­ritás szükségességét. Azt állítják, hogy mindenféle táboron kívül állanak, holott a balkáni blokk­hoz tartoznak Görögországgal és Törökországgal együtt Ez a két ország pedig a NATO-tagja. A jugoszláv vezetők lebecsülik a párt szerepét a szocializmus épí­tésében és politikájukat szembe­állítják a szocialista tábor politi­kájával. Elszigetelik saját magu­kat a nemzetközi kommunista mozgalomtól. Azt állítják, hogy az egyes országok kommunista pártjait Moszkvából irányítják és hogy azok nem önállóak. Ez azonban nem felel meg a való­ságnak. A kommunista pártok a teljes önállóság és proletárinter■> nacionalizmus elvei, az önkéntes együttműködés és a kölcsönös se­gítség alapján állanak. A kommunista és munkáspár­tok szolidaritása elkerülhetelen, hiszen elszigetelődve gyengék az imperializmus, a nemzetközi tőke elleni harcban, akár egy szál venyige. A dolgozó emberiség felszabadításának magasztos cél­jával és a marxizmus-leniniz- mus tanításainak alapján egy­mással összeforrva azonban szi­lárd, világíormáló erő vagyunk, magabiztosan haladunk előre, megteremtjük a világ békéjét és a kommunista társadalmat, a vi­lág legjobb, legigazságosabb tár­sadalmát. ÍZ. AJ és még mások összekötők vol­tak a cselédek és a szervezett munkások között. A csendőrök azonban megszimatolták a dol­got és nekik nemcsak május el­sején nem szabad volt az ott­honukat elhagyni, hanem a há­ború alatt már a piacokra sem engedték őket. Nagyon vigyáz­tak arra Horthy csendőrei, Des- sewffy hajcsárai, hogy a mun­kások és parasztok minél távo­labb maradjanak egymástól. 'I1 izennégy év múltán lát­* hatjuk már teljességében, hogy az urak mit vettek el a néptől, s mire haladtak náluk nélkül a volt cselédek. Most is a május elsejei készülődésekről beszélgettünk Buzsik József ta­nácselnökkel, amikor a Szabad Nép Tsz. egyik tagja bejött ház­hely-ügyben. Tanyán lakik, sze­retne a községbe jönni. — Amióta tanát «rendszer van, 840 új házra adtunk épí­tési engedélyt — mondja a ta­nácselnök. Az a bay hogy 14 tanya tartozik hozzánk és oda még sem az utat, sem a vil­lanyt nem győzzük kivinni. Ti­zenegy kilométer kövesút épült a felszabadulás óta. Villany egyetlen cselédlakásban sem volt, de a versenylovak istálló­ja villannyal volt világítva, most a lakosság 70 százaléka élvezi a dróton jött fényt. A z ablak alatt egy sörös- hordókkal tornyozott gép­kocsi húzott el. Négy vendég­lőben fogyasztják a dolgozóit a hűsítő italt, május elsején pe­dig még sátor is lesz a sport­telepen. A sörös kocsira csak azért figyeltünk fel külön, mert az ünnep tartozéka, különben nem is percenként, hanem még sűrűbben hallani motorzúgást. Állami, kísérleti gazdaságok­nak, termelőszövetkezeteknek és a gépállomásoknak több mint száz traktorjuk van. Hét személykocsi és 150 motorke­rékpár van a községben. Lassan a biciklizés is kimúlik divat­ból. Akinek nincs motorja, az busszal vagy vonattal jár Nyír­egyházára, egyik vagy másik minden órában indul. Nagy szorgalmú nép a nyír­teleki parasztság. Száz vagon­számra megy el innen a burgo­nya. Baromfiból már eddig 25.000 darabra kötöttek szállí-j tási szerződést. Két-háromszáa vagon cukorrépát termelnek á szerencsi gyárnak. Igaz, szere-í tik is a cukrot. Szinte el sem hinné az ember, ha nem híva-1 talos megrendelőkkel igazolná) a földművesszövetkezet, hogy havonta a 10 üzletben 73—80 ezer forint értékű cukorka, cso­koládé fogy el. Felnőtteket is beleszámolva havonta 12 forint értékű cukorka a „fejadag.’5 Egy év alatt a hatezer lakosú községben csak cukorkára több* mint fél millió forint jut ai gyermekeknek. E mellett dús- kálhatnak a kristály és kockául cukorban. A község hatezer főnyi la-' kosából az öt termelőszö-j vetkezetben, a gépállomáson, az állami gazdaságokban több, mint másfélezer ember élvez ingyenes gyógykezelést, másik ennyi, ahol a családfenntartó' Nyíregyházán, vagy egyéb he­lyen dolgozik és szerzi meg az1 SZTK-jogosságOt. Hosszan lehetne még sorolni,, hogy a termelőszövetkezetekben' és szerte az egész községben hogyan valósultak meg az egy­kori álmok. Ezt a mai napon* ha valaki végignézi a nyírte­leki díszelgő felvonulást, jól le­mérheti. Ahogy mentem a buszon ki-! felé, egy parasztasszony melléi kerültem, aki egy 8—10 éves lánykának való piros szandál® szorongatott a kezében, s mu-j togatta egy másik asszonynak] — Húsvétra vettem neki egy, lakkbetétest, de a haszontalan-í ja leverte az orráról a máztJ Csak nem engedem úgy el má-j jus elsején! — mondta büszkéi»1 a szomszédjának. Ilyen 1959. május elseje Nyír-j teleken, de csak azért, mert * munkások és parasztok kéz aI kézben, egymást segítve dolgoz­hatnak, a közébük állított szu-; ronyok, kakastollak végiképp el­tűntek gazdáikkal, a Des- sewffyekkel együtt. Csikós Balázs. Erre is büszkék a tiszavasváriak Büszkék arra, hogy községfejlesztési alapból a megye leg­szebb tűzoltószertárát avathatják a mai napon. A felvételkor még állványok öveztek, de azóta felkerült a toronyra a vörös csillag: is és mint egy jelkép, hiideti a dolgozók összefogásának! erejét. . , V endégségbe megy a falig Száll u pecsenyéi Hat, áll a bál

Next

/
Oldalképek
Tartalom