Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
1959. MÁJUS 1, PÉNTEK KFi.rnw sc.yabor« Aa n X.ÉZ A KÉZBEN Szép eredményeket hozott a tisztasági verseny a tiszaiöki járás termelőszövetkezeteiben Három héttel ezelőtt a tiszaiöki járási pártbizottság ülésén a termelőszövetkezetek elnökei tisztasági versenyt indítottak. Tizenhét termelőszövetkezet versenyzett az elsőségért. A járási pártbizottság öt tagból álló bizottságot állított össze, melynek elnöke Czine Ferenc, a járási tanács mezőgazda- sági osztályának vezetője volt. Tagjai voltak: Tündik András, a tiszavasvári Petőfi Tsz, Szántó Sándor a tiszadadai Vörös Csillag, Tóth László, a tiszaeszlári Győzelem Tsz elnökei, valamint Honvári János, a Tiszavasvári Állami Gazdaság igazgatója. Minden termelőszövetkezetbe ellátogattak és alaposan körülnéztek. Az általános értékelés szerint a majorok, udvarok, gazdasági épületek tisztaságát, rend- bentartását vizsgálták meg, megtekintették az állatállományt, ahol különösen a kondíciót és a tisztántartást vizsgálták. EllenTegnapelőtt vidám, szorgos asz- szonyok szépítették a nyírcsaholyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet központját. Olyan sürgés-forgás volt nem csak az épületben, de az udvaron is, amiből kitalálhatja akárki, hogy itt vendégség készül. Kiürítették és felmosták a raktárt, tisztára seperték a raktár előtti betont. Mert tánc lesz azon ma, május elsején. Úgy tervezték, hogy odabent az iroda helyiségében állítják, fel a lacikonyhát, és kint, a már árnyat adó fák alatt helyezik el az asztalokat. Szép, vonzó udvara van a téesznek, igazán vendégfogadásra alkalmas hely. Hanem kell is ennyi, amikor egy egész falut várnak vendégségbe! Ha a tervek mind megvalósultak, akkor ma száll a pecsenyeillat az udvaron, csurran az ital, fényiének a szemek. Jó „másfélmázsás „malac” rúgott utolsót, hogy megvesse az ágyát a jókedvnek, amit a mátészalkai népi zenekar proletárállam. Ez a példa fellel- \ kesítette más országok munká- 1 sait is. Időlegesen hazánkban is uralomra jutott a munkásosztály a dicső emlékű Tanácsköztársaság idején, amelyet a világ proletariátusa nagy lelkesedéssel üdvözölt és küldöttjei útján kitartásra buzdított. A magyar, szlovák és a bajor munkáshatalom akkor elbukott, de a Szovjetunió példája reménységet keltett világszerte a haladószellemű dolgozók szívében. A Szovjetuniónak a II. világháborúban a fasizmus elleni világtörténelmi jelentőségű győzelme bebizonyította, hogy a proletárhatalom már megdönthetelen. Felszabadító harca következtében egész sor országban jött létre munkáshatalom, s ma már a szocialista tábor áll szemben az imperialista táborral. Ma 83 országban van kommunista és munkáspárt, tagjainak száma meghaladja a 33 milliót. Felszabadult egy sor gyarmati nép az imperialisták uralma alól, akik mind szükebb térre szorulnak vissza. Ezek a felszabadult gyarmati népek a még elnyomottakkal együtt a munkás- osztály szövetségesei, a haladó világtáborba tartoznak. Irak például törvénybe iktatta május elsejének szabad megünneplését. A XXI. kongresszus és a Szovjetunió 7 éves terve hatalmas erkölcsi támogatás a reakciós erők elleni harcban a nemzetközi munkásmozgalom számára. A szocializmus teljes és végleges győzelme a Szovjetunióban záloga és erőforrása a világ dolgoőrlzték, hogy állnak a tavaszi munkákkal a szövetkezetek, s az első negyedéves tervet hogyan teljesítették? Külön értékelték az ötszáz holdon aluli és az ötszázon felüli termelőszövetkezeteket. Az első kategóriában a következő sorrend alakult ki: 1. a t szadobi Üj Harcos Tsz, mely a tavasszal alakult. 2. a tiszaiöki Búzavirág Tsz, 3. a tiszaeszlári Győzelem Tsz, 4. a tiszaiöki Kossuth, ötödik a tiszaeszlári Petőfi. A nagy termelőszövetkezetek csoportjában a tisza- dobi Táncsics lett az első, második a tiszavasvári Munka, 3. a tiszavasvári Haladás, negyedik a tiszaiöki Szabadság, 5. a t.'szavas- vári Rákóczi Tsz. A bizottság megállapította: örvendetes, hogy minden termelő- szövetkezetben teljesítették a vetési, a pénzügyi kiadási és bevételi terveket, s nincs elmaradás egy területen sem! is segít kibontakoztatni. A téesz- tagok sem maradnak el a hangulatkeltésben, hiszen ez az idei esztendő felteszi eddigi munkásságukra a koronát. Harminckét forint van tervezve egy-egy munkaegységre, de Vajas Gábor, a téesz elnöke mosolyog már azon. „Legalább duplája lesz! — mondja elégedetten. — Mert több olyan jövedelmi forrásunk van, ami a tervben még nem szerepelt.” „14 sőrét adunk át, öt hold konyhakertészetünk van, hogy mást ne is említsek.” Közel tíz forintot osztottak már eddig munkaegységenként, előlegbe. Készült erre a napra a 70 tagú felnőtt vegyeskar is. A gyermek- kórus, táncegyüttes if bizonyosan kitett magáért. S ha már az atlétikai verseny, s a téesz és a KISZ-fiatalok közötti labdarúgó- , mérkőzés is lezajlott, estefele kezdődhet a bál. — Azok bánják, [ akik ott nem lesznek. i zóinak. A világ dolgozói a kom- l 1 munizmus győzelmének tudatá- I ban bátrabban harcolnak a tőke ellen az egész világon. A reakciós körök bizonyára újabb hadjáratot indítanak a haladó erők ellen, de nem kétséges, hogy kudarcot fognak vallani. Nyugat- Németország máris előljár ebben, hiszen betiltotta a kommunista pártot, üldözi a haladó erőket és élesztgeti a fasiszta és revansista elemeket. Az imperialista országokban számtalan jele van a népallenes eszközök alkalmazásának. Ez ellen a munkásosztály egysége a legbiztosabb gát. Sajnos a tőkebérenc Guy Mollett és Spaak- íéle jobboldali szociáldemokraták több kapitalista országban megakadályozzák a munkásosztály egységének kialakulását. A kommunista mozgalom 1957-ben rendezte sorait, a kommunista és munkáspártok egységes nézetet vallanak, amiről a moszkvai nyilatkozat tanúskodik. Az 1956-os ellenforradalmi események nem tudták letéríteni egyetlen marxista-leninista pártot sem a helyes irányvonalról. Elítélték mind a dogmatizmust és a szektássá- got, mind a revizionizmust, mely utóbbi a fő veszélyt jelenti ma is. Tudjuk, hogy milyen ártalmas volt a Nagy Imre-féle revizioniz- mus hazánkban, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága határozatai és dokumentumai alapján a kommunisták már szívós felvilágosító munkával eloszlatA harmincas évek elején Dessewffyék királyteiekí majorjában nyíregyházi kőművesek dolgoztak. Az egyik ta- karmányos csűrben volt a szállásuk. Esténként négy-öt cselédember mindig közéjük ült és beszélgettek életük soráról. Amikor már jobban összemelegedtek, arról beszélgettek leginkább, hogy a cselédek miért nincsenek szakszervezetben, akkor egységesebben tudnának tárgyalni a gróffal, az intézőkkel meg aztán olyan sok a beteg gyerek, olcsó orvosság, be-' tegsegélyző kellene. A munkában kifáradt cselédek éjféleltig elhallgatták a kőművesek fejtegetéseit. Azok pedig ellátogattak olykor a négyes pitvarokba és sóhajtozva mondogatták: „de sokkal szívesebben építenénk nektek házat, mint a grófnak dolgozunk.” Ilyenkor álmodoztak a béresek is: ha az a két ökör az enyém lehetne, amit hajtok, meg egy kis föld, a gróf úr nekem adná ezt a házat, akitor én szétbontanám, ti pedig csinálnátok nekem egy szép, különálló szo- ba-konyhás lakást. Amíg építenétek, mindennap szalonnát sütnénk, meg bor is lenne. A közös álmodozásoknak egy- szer vége lett. Az egyik napon, — az akkori számítás szerint munkanap volt — a nyolc kőműves közül vagy négyen eltűntek, a többiek is csak úgy immel-ámmal dolgoztak. Nehezen és sokára tudták csak meg a cselédek, hogy valahol, a sóstói erdőben ünnepelni voltak a munkások — május elseje volt. Azért tudták meg sokára, mert május másodikától, amíg ott dolgoztak a kőművesek, egy csendőr járőr állandóan ott ült és még azt is figyelték, ha egy pohár vizet kértek a cselédektől. A szurony és kakastól 1 villogott állandóan a munkások és parasztok között. Ezerkilencszáznegyvennégy őszéig ez nem is változott. A tanyabokrok szegényei közül né- hányan ugyan megtalálták a módját, hogy találkozzanak a Buzsik János, Henzsel András, munkásokkal. Dankó András, Takács János, Csizmarik János tak a dolgozó tömegek között. A jugoszláv revizionisták nézeteit pedig a XXI. kongresszus ismételten elítélte. Ök ugyanis tagadják a nemzetközi osztályszolidaritás szükségességét. Azt állítják, hogy mindenféle táboron kívül állanak, holott a balkáni blokkhoz tartoznak Görögországgal és Törökországgal együtt Ez a két ország pedig a NATO-tagja. A jugoszláv vezetők lebecsülik a párt szerepét a szocializmus építésében és politikájukat szembeállítják a szocialista tábor politikájával. Elszigetelik saját magukat a nemzetközi kommunista mozgalomtól. Azt állítják, hogy az egyes országok kommunista pártjait Moszkvából irányítják és hogy azok nem önállóak. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. A kommunista pártok a teljes önállóság és proletárinter■> nacionalizmus elvei, az önkéntes együttműködés és a kölcsönös segítség alapján állanak. A kommunista és munkáspártok szolidaritása elkerülhetelen, hiszen elszigetelődve gyengék az imperializmus, a nemzetközi tőke elleni harcban, akár egy szál venyige. A dolgozó emberiség felszabadításának magasztos céljával és a marxizmus-leniniz- mus tanításainak alapján egymással összeforrva azonban szilárd, világíormáló erő vagyunk, magabiztosan haladunk előre, megteremtjük a világ békéjét és a kommunista társadalmat, a világ legjobb, legigazságosabb társadalmát. ÍZ. AJ és még mások összekötők voltak a cselédek és a szervezett munkások között. A csendőrök azonban megszimatolták a dolgot és nekik nemcsak május elsején nem szabad volt az otthonukat elhagyni, hanem a háború alatt már a piacokra sem engedték őket. Nagyon vigyáztak arra Horthy csendőrei, Des- sewffy hajcsárai, hogy a munkások és parasztok minél távolabb maradjanak egymástól. 'I1 izennégy év múltán lát* hatjuk már teljességében, hogy az urak mit vettek el a néptől, s mire haladtak náluk nélkül a volt cselédek. Most is a május elsejei készülődésekről beszélgettünk Buzsik József tanácselnökkel, amikor a Szabad Nép Tsz. egyik tagja bejött házhely-ügyben. Tanyán lakik, szeretne a községbe jönni. — Amióta tanát «rendszer van, 840 új házra adtunk építési engedélyt — mondja a tanácselnök. Az a bay hogy 14 tanya tartozik hozzánk és oda még sem az utat, sem a villanyt nem győzzük kivinni. Tizenegy kilométer kövesút épült a felszabadulás óta. Villany egyetlen cselédlakásban sem volt, de a versenylovak istállója villannyal volt világítva, most a lakosság 70 százaléka élvezi a dróton jött fényt. A z ablak alatt egy sörös- hordókkal tornyozott gépkocsi húzott el. Négy vendéglőben fogyasztják a dolgozóit a hűsítő italt, május elsején pedig még sátor is lesz a sporttelepen. A sörös kocsira csak azért figyeltünk fel külön, mert az ünnep tartozéka, különben nem is percenként, hanem még sűrűbben hallani motorzúgást. Állami, kísérleti gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek és a gépállomásoknak több mint száz traktorjuk van. Hét személykocsi és 150 motorkerékpár van a községben. Lassan a biciklizés is kimúlik divatból. Akinek nincs motorja, az busszal vagy vonattal jár Nyíregyházára, egyik vagy másik minden órában indul. Nagy szorgalmú nép a nyírteleki parasztság. Száz vagonszámra megy el innen a burgonya. Baromfiból már eddig 25.000 darabra kötöttek szállí-j tási szerződést. Két-háromszáa vagon cukorrépát termelnek á szerencsi gyárnak. Igaz, szere-í tik is a cukrot. Szinte el sem hinné az ember, ha nem híva-1 talos megrendelőkkel igazolná) a földművesszövetkezet, hogy havonta a 10 üzletben 73—80 ezer forint értékű cukorka, csokoládé fogy el. Felnőtteket is beleszámolva havonta 12 forint értékű cukorka a „fejadag.’5 Egy év alatt a hatezer lakosú községben csak cukorkára több* mint fél millió forint jut ai gyermekeknek. E mellett dús- kálhatnak a kristály és kockául cukorban. A község hatezer főnyi la-' kosából az öt termelőszö-j vetkezetben, a gépállomáson, az állami gazdaságokban több, mint másfélezer ember élvez ingyenes gyógykezelést, másik ennyi, ahol a családfenntartó' Nyíregyházán, vagy egyéb helyen dolgozik és szerzi meg az1 SZTK-jogosságOt. Hosszan lehetne még sorolni,, hogy a termelőszövetkezetekben' és szerte az egész községben hogyan valósultak meg az egykori álmok. Ezt a mai napon* ha valaki végignézi a nyírteleki díszelgő felvonulást, jól lemérheti. Ahogy mentem a buszon ki-! felé, egy parasztasszony melléi kerültem, aki egy 8—10 éves lánykának való piros szandál® szorongatott a kezében, s mu-j togatta egy másik asszonynak] — Húsvétra vettem neki egy, lakkbetétest, de a haszontalan-í ja leverte az orráról a máztJ Csak nem engedem úgy el má-j jus elsején! — mondta büszkéi»1 a szomszédjának. Ilyen 1959. május elseje Nyír-j teleken, de csak azért, mert * munkások és parasztok kéz aI kézben, egymást segítve dolgozhatnak, a közébük állított szu-; ronyok, kakastollak végiképp eltűntek gazdáikkal, a Des- sewffyekkel együtt. Csikós Balázs. Erre is büszkék a tiszavasváriak Büszkék arra, hogy községfejlesztési alapból a megye legszebb tűzoltószertárát avathatják a mai napon. A felvételkor még állványok öveztek, de azóta felkerült a toronyra a vörös csillag: is és mint egy jelkép, hiideti a dolgozók összefogásának! erejét. . , V endégségbe megy a falig Száll u pecsenyéi Hat, áll a bál
