Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-16 / 88. szám

RELETMAGTARORSZAG 1359. Április i6. csütörtök Bomlik a köd a Túr partján Ej, de nehéz összeegyeztetni a magyar virtust, a „csakazértis" .elvet, meg „az apám jussát” — a haladással. Ez még a tekintélyes, pödörintett bajszú Kádár Ferenc­nek is gondot okozott. Márpedig a cselédből lett tanácselnököt ugyancsak tiszteli a Túr partján, a ligetek között épült Nagyhódos apraja-nagyja. Hogy még csak a virtus. De a maradiság! Az fene egy betegség. És bizony, kitűnő „vasutasok” szükségesek ahhoz, hogy Móricz szűz parasztjait, itt a szatmári végeken, ahol többszaz esztendeje az emberek a „vicinális vágá­nyon” gondolkodtak, áttessékel­jék egy szélesebb útra, ahol gyor­sabban lehet előre haladni. i; És az „ősi föld“. Mindkettőt most kezdik gyö­kerestől kitépni. De nehezen megy, nagyon nehéz. Beleavaso- dott már az emberek gondolatai­ba, leikébe, 5 olyan oldószert kell találni, amely nemcsak gyógyít, de eredményesebbé teszi a még szakállas házakban lakó makacs szatmári parasztokat. ,A mezsgyét átlépték már Nagyhódoson, sze­müknek azonban szokatlan a ho­rizont, mert távolabb kell látni öt holdnál, s a homályt, a bomla- dozó ködöt el kell oszlatni végle­gesen. Uj, virágzóbb tavasz Tavasz van a szatmári földe­ken is. Űj tavasz, virágzóbb, mert csak úgy tarkállanak a virágos kendők a fekete, meleget lehelő földek felett. Vetik a krumplit. Kint van a határban az egész falu, csakhát a lelkekben még ott a kétely^ Kommunisták küzdenek vele, az emberekkel együtt. És sikerrel. Mert bizony a tizenhárom holdas, tekintélyes idős Krakkó Elek bácsi, mielőtt alákanyaritotta a nevét a belépési nyilatkozatnak, lehajolt és megcsókolta a földjét. Búcsúzott. Azt hitte, oda a juss, oda az örökség. No, persze, a nyi­latkozatot sem akárkinek írta alá, akárcsak a tizenhatholdas Nagy János. „Azt küldjétek hozzám, akiben volt vér akkor is ..»*’ Mi­kor? Amikor már mozgott a föld a paraszt talpa alatt, s ki merte jelenteni: „Ha kettéhasitanak. ak­kor is kommunista maradok!” Ez pedig Kádár volt, a baritonhangú tanácselnök. Problémák? Voltak itt is. Gon­dolják egyesek, most könnyebb, hogy kiírták: „Nagyhódos terme­lőszövetkezeti község. Hát nem így van. Ha lép egyet a paraszt, a vezetésnek kettőt kell lépni. Igen, mert szókimondóbb, bát­rabb, a gond egy részén túl van, de tornyosul előtte a többi, ami az új úttal járó. S ezekre gyógy­írt keres. Kinél? A kommunisták­nál. így aztán nemcsak az öreg Krakkónak, de a többinek is új­ból és újból „ától-cettig" olvasni kellett esténként a téesz minta­alapszabályt, hogy teljesen vilá­gos legyen. S ekkor nyugodtak meg. A fold öröklése nem ve­szett el. Apáról, fiúra szállhat holta után, a föld járadékkal; együtt. 99 Vám mit tenni a pártszervezet­nek. Tizenhárom ember. Egy ki­vételével cseléd volt mind. Most valamennyi gazda. Téesz paraszt. Kádár Ferenccel, ifjú Gergely Fe­renc párttitkárral az élen most aztán okoskodhatnak esténként a petróleumlámpa mellett, hogyan is csinálják. Ha jól összeszámoljuk, akkor Í320 hold, az egész falu gondja, baja, öröme és bánata egyesült. S bizony, az ilyen nagy családban akadnak tennivalók a pártszerve­zet részére. Az egyik ilyen gond a pártszervezet megerősítése. Egye­Mi lesz a vallással?44 sek nem látják tisztán, mi is a feladat egy szövetkezeti község­ben. S ezt meg kell magyarázni azoknak a középparasztoknak is, akik vasárnaponként látogatják a templomot. Az egyik alkalom­mal azt pedzették az újdonsült téesz parasztok: „Mi lesz a val­lással?“ Hát mi lenne? Az em­berek egyéni ügye. Ebbe nem szól bele a pártszervezet. Aztán itt van a pénzgazdálkodás. „Nem kell nekünk bank”. „Gyűjtsük magunk a pénzt”. Nevetségesnek tűnik, de ezekre választ várt a szatmári paraszt. S ki adott volna, ha nem a kommunisták? A lovak és a „vezérkar44 térképe Az emberek gondja úgy sűrű­södött, dagadt, mint a patakok vize folyammá. A pártszervezet­ben sok éjszakába nyúló estén döntöttek az egész falut érintő kérdésekben. Mert míg a párt­szervezet ki nem ötlötte, szá­molta, hogy minden harminc holdra szükséges egy fogat, ad­uik tűkön ült a hodosi gazda, s nem tudta, mi lesz a lovaival. Miután megállapították, hogy minden fogatra szükség van, ami a faluban fellelhető, meg­nyugodtak. Aztán meg a sok ál­lat elhelyezése aggasztotta őket. összeült a „vezérkar”. Térképet csinált, csak úgy, parasztmódra. Kijelölték a nagyobb istállókat az állatok részére, gondoskod­tak a takarmánybázisról. No és a felelősségérzet kiala­kítása? Mert ez is igen fontos. A pártszervezet vezetői nyugod­tan, higgadtan intézkednek, ha valami probléma van. Ha egy öttagú családnál előfordul baj, betegség, hogyne lenne hasonló egy falut egyesitő nagy közös­ségben? Megtörtént, hogy egye­sek nem jelentek meg a munká­ban. Ügy próbálták őket meg­győzni, hogy ez az ő bajuk. „Dehogy is csak az övék! Az egész tagságé, mert a szövetke­zet érzi meg” — mondták a kommunisták. Szóval egy kicsit visszájára fordították a dolgot, S azóta nincs baj. Kellenck-e az özvc£yasszon} ol* ? A csekély létszámú pártszer­vezet jóvoltából négy napon át valóságos kocsikaraván járta a határt. Mindenki a trágyát hord­ta. A kommunisták kezdemé­nyezték, hogy a tagok, a háztá- lyíból ajánljanak fel egy-egy szekérrel. Űk álltak ki az öz- v egy asszony ok mellett is, Miről volt szó? Arról, hogy ki akarták őket rekesztehi. „Hogyan, hát csak egyeseknek csináljuk a teeszt? Nem az egész falunak?” — vélekedtek a párttagok. „Hát­ráltatják majd a munkát” — érveltek többen: „Majd meglát­juk!” S a komáiul 'stáknak tett igazuk. Felkeresték az irjv -.gy­ásszá nyokat, beszéltek velük, s bizony, most, mini a karikacsa­pás, úgy dolgozik úeck Emilné is, meg a többi is. Gondollak ezek az előrelátó szatmári kommunisták még a fa­lutól távol élő, tanuló, vagy már kitanult szakemberekre is. He­lyet biztosítanak a mezőgazdasági iskolát . végzetteknek a szövetke­zetben. A pártot elsősorban- a belépett szövetkezeti tagokból és fiatalokból erősítik meg. Iga­zán kollektívvá akarják tenni a vezetést, a fálu irányítását. Mert bizony itt már erről van szó. Ar­ról, hogyan biztosítsanak napközi otthont; hogy az asszonyok is tel­jes erővel dolgozhassank. Ez pe­dig már a köz gondja. Villany kell, meg kultúra Változik a szatmári, a nagy ho­dosi paraszt. S vele együtt a vir­tusa is. Lassan a „nekem kell” elvet, a „nekünk szükségünk van rá” váltja fel. Mert halljuk csak, mit mondanak’ „Nem bírjukmár ezt a vakoskodást”, Villanyra, vi­lágosságra éhesek. S kezdi meg­szokni a szemük a távolságot is, a nagy számokat, s a sok em­bert. Mert X ezelőtt villámló sze­mekkel nézett Y-ra, de most együtt vetik a magot, és együtt vitatkoznak azon is, hol legyen a halastó.. A szatmári kommunisták meg örülnek ennek. Közelebb ke­rültek az emberek egymáshoz, s a gondjuk is azonosult. Most már kezdi izgatni az embereket az is, mi le6z a .kultúrházzal, amit ta­valy építettek. Meg kell hagyni, szép az és tágas: háromszáz em­ber fér abban el. Olvasóterme, mozija, könyvtára, beépített szín­pada van. Itt az „istenhátamo- gött”, a határtól egy kurjantás- nyira! Csak az a baj, hogy nem akarnak meggyökerezni a „tanító urak”, öt pedagógus van a Túr­menti faluban, de komoly kul­túráiét nincs, mert vándorolnak. „Hát majd lesz!” — mondják. — Határoz most a nagyhodosi téesz- paraszt. Hogyan? „A régi iskolát lebontjuk! Az anyag egyrészéből az új iskolához még egy tanter­met ragasztunk, a többit kipótol­juk és két kétszobás lakást épí­tünk a nevelőknek.” Ez a tervük Kisebb gond ez, mint a régi, s már közös. Semmi kétség, meg­oldják. S akkor majd gyökeret vernek a pedagógusok Nagyhó­doson is, és kivirágzik a kultúra a Túr partján. Búcsúzóul a következőket mond­ja az egyik fehérhajú, ezüstbaj- szú gazda: ,,Nézze, uram! Az em­ber nem veti le egyszerre a ködmönnel a gatyáját is. Csak fokozatosan.” Igaza van. Máról- holnapra — ha szakít is a régi életmódjával az ember, jelleme, lelkülets csak fokozatosan válto­zik meg. A hodosi emberek vir­tusa már változott, lassan a gon­dolkodásban is szakítanák a ma- radisággal. Ha nehezen is megy ezeknek a gyökereknek a kiir­tása, azért halad. Halad a kom­munisták példáját követve itt is, a szatmári végeken, a kövér gu­lyákat nevelő mezőkön, a fator- nycs falukban, végig a Túr men­tén-' Farkas Kálmán. Asszony találkozó a Bessenyei klubban A városi nő tanács kezdemenyezésére ismerkedési esten talál­koztak a Dózsa termelőszövetkezet, a Dohányfermentáló, a Házi­ipari szövetkezet, a Ruházati ktsz., a Fodrász ktsz., a Körte utcai óvoda, a Bessenyei téri bölcsőde nődolgozói, a Szülői Munkakö­zösségek és nőtanácsok elnökei, pedagógus nők, orvosnők és or­vosfeleségek, valamint a Rozsrét-bokori parasztasszonyok. Ata-, lálkozó résztvevői boros tea és szendvics mellett töltötték az es­tét és szoros barátságot kötöttek egymással. ■* Milyen Aj tankönyvek jelennek meg az idén az általános és középiskolákban? A Tankönyvkiadó Vállalat 1959. évi tervében több mint hatszáz féle tankönyv és segédkönyv el­készítése szerepel, nyolcezer ivet meghaladó terjedelemben, kilenc millió példányban. Az év első ne­gyedében a vállalatnál 156 féle különböző kiadvány készült, mintegy kétmillió példányban. At általános iskolák felső tagozatán bevezetett új tan­terv második üteméhez kapcsoló­dóan az 1959—1960-as oktatási- évben a következő új tankönyvek jelennek meg: V-es angol, német és francia nyelvkönyv, VI-os orosz nyelvkönyv, VI-os növény­éé állattan, VII-es magyar irodal­mi olvasókönyv, VII-es magyar nyelvtan, VII-es és VIII-as szám- tan-mértan, VIII-os történelem és ugyancsak VIII-os egészségtan. Átdolgozott kiadásban jelenik meg a V-es és VI-os ének, vala­mint az V. osztályos földrajz­könyv. Az 1959—1960-as tanévben a III. és IV. osztályosok is meg­kapják az új énekkönyvet. Több új tankönyv készül a középiskola» diákok részére is. így új kiadásbán jele­nik meg az I. gimnáziumi törté­nelem, az I. osztályos angol, a II. osztályos francia, német, olasz és latin könyv. Újtípusú orosz nyelvkönyvet adnak ki az Olyan első gimnazistáknak, akik az ál­talános iskolákban néni tanultak orosz nyelvet. Az új tankönyv magában foglalja az általános is­kolai anyagot és az első gimná­zium anyagát, a szókincset és nyelvtant egyaránt Átdolgozott és áj magyar irodalom-tankönyvek Átdolgozott formában kerül a középiskolásokhoz az I. gimná­ziumi olvasókönyv, amely a kü­lönféle irodalomelméleti kérdé­sekhez kapcsolódóan a módéin irodalomból szélesebb körben kö­zöl szemelvényeket. A negyedik osztályos, ugyancsak átdolgozottj irodalomtörténeti tankönyv a két világháború közötti proletáriro dalmat az eddiginél alaposabban ismerteti meg a tanulókkal- Az új negyedik osztályos mai magyar irodalom-szöveggyűjtemény főcél­ja, hogy befejezett életművet al­kotott írókkal ismertesse meg a diákokat. Számos új tankönyv készül a technikumi tanulók számára is, amelyeket szintén az 1959— 1960-as oktatási évben kezdenek használni. A működésüket ez év szeptem­berében kezdő felsőfokú óvónő- és tanítóképzők hallgatói részére húsz féle tankönyv készül. Az egyetemeknek negyvenfajta új, il­letve átdolgozott tankönyv kiadá­sát tervezik az idén. A tervek szerint a tankönyvek zöme még augusztus elején az ál­lami könyvesboltokban lesz vidé­iísa,»­2________

Next

/
Oldalképek
Tartalom