Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-08 / 81. szám

2

K ELETMAGYA RORSZ AG

1939. ÁPRILIS 8, SZERDA

Vetnek Dombrádon

i ' send volt, mélységes csend.

Az éj koromfekete fátylat dobott a falura, mely álmosán nyújtózkodott végig a ho- moktengeren. A házak behunyták ablakszeműket, csak egy helyről szűrődött ki még a fény. Mitrócsák, a párttitkár böngészte az alkotmánytant. Tanult, jegyzetelt. Felesége már korábban lefeküdt, s a homokon épült Nyírbogát újdonsült, de mégis régi pártmunkás titkára virrasztóit.

— Paragrafusok, rendeletek. A nép alkotta — mormolta

S mégis azokra az íratlan, az élet-diktálta intézkedésekre gondolt, amelyekkel szinte minden náp találkozott Ezekre nem alkotnak törvényeket; Az embereknek kell dönteniök, sokszor gyorsan, mit kell csinálni. De úgy, hogy az jó legyen^

Szempillája elnehezült, A körmére égő cigaretta felserkentette. Aztán vetkőzni kezdett, Hamar elnyomta a fáradtság;*!

A bogáti éjszakák törvénye általában a csend, a pihenés. Ezen az éjszakán megbomlott ez a rend. Egy asszony futott völlig jajveszekelve az utcán. — Szinte rázuhant Mitrócsák ab- lakára.

— Titkár elvtársi Titkár elvtársi sikoltotta.

— Jóska, hallod, téged hívnak — rázta Mitrocsákot a felesége;

— Mi baj, mi történt? rótt fel hirtelen;

— Jöjjön Mitrócsák elvtárs. Segítsen, ha tud, A férjem bajt csinálhat! Ordítozott, fenyegetőzött; Részeg, s a határt» szaladt a gyermekemmel. Nem tudok mit csinálni — sírta el panaszát az asszony)

Mitrócsák pillanatok alatt elkészült, Szólt két szomszédjának, kerékpárra kaptak, s irány a határ. Éjfél felé járt az idő, amikor megtalálták a részeg apát; Karján a pokrócba csavart pólyásgyerek és futott, futott. Utána a párttitkár, két szomszédja, s a gyermek anyja;

— Hová fat?ui Álljon meg«. *— kiabált a sötétben a párt- titkárj

Az ember azonban nem állt meg. Bukdácsolt árkon-bokron át a gyerekkel, be az erdőbe.; Felesége így kiáltozott^

— Nem ismered meg, ki szólt neked? A Mitrócsák elvtárs, a párttitkár.

A részeg ember megtorpant.

— Igen. A Mitrócsák elvtárs? — dadogta. — Aztán mint aki megbolondult, újból nekiiramodott: — Végzek magammal és a gyermekkel is — kibálta.

Elmúlt már egy óra, is, amikor csatárláncba fejlődve átfésülték az erdőt. Nem találták sehol a részeg apát. Ott álltak egy tisztáson az emberek, a párttitkártól várva a tanácsot.

— Menjünk vissza a faluba. Nekem az az érzésem, hazament a férje — nyugtatta meg a síró asszonyt Mitrócsák.

Az emberek elindultak a faluba, fáradtan, álmosan, kimerültén; S amikor benyitottak az ajtón, a részeg apa aludt, a gyermek pedig sírt. Az anyja karjára kapta, vigasztalta, s egy köszönő pillantást vetett a távozó párttitkárra.

Már világosodott, mire hazaért Mitrócsák;

— A veszély elmúlt; -Nincs

semmi baj; Leiekbe tünk •—

mondta várakozó feleségének megnyugtatásul. Lefeküdtek újra, de Mitrócsák ébren várta a reggelt. Beszélt az apával, az anyával, Kibékítette őket. S azóta szent a béke. Az édesanya és a nagymama nem győznek hálálkodni a párttitkámak, az apa pedig, valahányszor találkozik a falusi titkárral, lehajtja a fejét)

★

|Lf egsokasodtak a tennivalók

t’A Nyírbogáton is. S bizony, ami jó volt tegnap, azt holnap elsodorja az idő. Az élethez kell igazítani a pártmunkát is; Ügy bizony, mert a Nyírbogát Ist- ván-tanyán lakó nyolcvanöt család nagyrésze is új életet kezdett. Régen idős Garai Gyula bácsira csak az volt bízva, hogy fuvarozza a báró szeretőit az állomáshoz, meg a kastélyba. Most meg a téesz irányításában vesz részt. Három termelőszövetkezet van a faluban. A Rákóczi, a Béke és az Üj Élet — «Tegnap még' egy pártszervezet volt Bogáton, ma meg azon töri a fejét a párttitkár, hogy minden téeszben meglegyen a harci vezérkar, mert ez biztosítja az előrehaladást.

Mitrócsákra azt mondják: jó emberi Többen azonban figyelmeztették is, mert fizikai erejéhez képest sokat vállal magára. No, de mit csináljon, ha olyan nyugtalan vérű. Hiába küldték szabadságra — mert

Tiszavasvári k ért eszek

tanácselnök helyettes is — ó szokásához híven járta a határt, látogatta a szövetkezeteket. És szerencsére.

Történt pedig, hogy a Rákóczi TSZ-ben hozzákezdtek a húsz holdas gyümölcsös gödrö- zcséhez. Jó lenne megnézni, hogyan halad a munka — gondolta a titkár. Megnézte a gyű- | mölcsfákat is.

— Én úgy tudtam, Jonathánt telepítenek — szólt az egyik téesz-tagnak.

— Azt bizony, — dicsekedett az.

— De ez nem az, edes egy komám.

— Hát milyen fa? — nézett amaz meglepetten a párttitkárra;

— Körte, birs. Csak egy kevés van benne Jonathán.

No lett is nagy nbillió. „Nincs igaza Mitrócsáknak”. „Jonathan ez“ — mondogatták egyesek. A titkár meg figyelmeztette őket: „Ne ültessétek el, mert majd akkor fogtok meglepődni, ha körte nő az almafán.” Kihívatták a járási tanács főkertészét, Az sem adott igazat a titkárnak; Végül szakértők jöttek a Nyírteleki Állami Gazdaságból. Ok tettek pontot a vitára. A párttitkárnak volt igaza.

Kitudódott, hogy tévedés történt, mert egy más helyre rendelt szállítmányt Nyírbogátra küldték. Telefonált is azonnal Mitrócsák, hogy intézkedjenek, cseréljék ki gyorsan a csemetéket,

Az eset óta ugyancsak megnőtt a tekintélye,

— Olyan szeme van annak, mint a sasnak — mondják a téesz tagok. Olyan is, mert észreveszi a hibákat az állattenyésztésben, a gyümölcsösben, mindenütt. S nem sajnálja a fáradságot, ha a népért kell tenni. Kerékpárra ül, s csak az éjszaka veti haza családjához. Nyitva a kapuja az emberek előtt éjjel-nappal, hétköznap, vasárnap. Látogatják is sűrűn, hogy sérelmükre gyógyírt találjanak.

Dombrádon, a Galambos-dűlőben egymást segítik a dolgozó parasztok, hogy mielőbb végezzenek a cukorrépavetéssel. Mártáék, Belinszkiék is gondosan előkészített földbe teszik a magot.

A tiszavasvári Munka Termelőszövetkezetben, mint gondosan olajozott gépezet, minden munka a tervek szerint történik. Fenti képünkön; a gyönyörű káposztapalántákat gyomlálják. Nemcsak saját konyhaJtertészelüknek nevelnek palántákat, de jut eladás*

1-1 étkoznapi történetek. Egy- szerű dolgok, amelyekre az életben kell keresni a paragrafusokat Van, aki megtalálja, van aki nem. Mitrócsák József, a nyírbogátiak titkára — mint szokás mondani — csupa szívember. Megtalálja az emberek leikéhez vezető utat. S ezt pedig legjobban talán a ma már téeszrgazdaként dolgozó, valamikor tizenkétholdas Belies Miklós bácsi tudná igazolni, akivel sorozatos beszélgetés után egyszer így távozott a párttitkár:

— Nézze Miklós bácsi. Magáról levettük a gondot, ha már nem lép a szövetkezetbe. De azért szeretnék valamit mondani,

— Mit öcsém? — kérdezte a cselédből lett középparaszt.

— Nehogy megvessék majd a tanyai emberek...

S majdnem igaza lett. Az István-tanya lakóinak nagy része szövetkezetbe egyesült, ele még az öreg Beiics kívül volt. „Az öreg Belies nem tart velünk. Más úton akar járni” — terjedt el a hír. — S egy szép napon aztán odaállt az öreg a téesz iroda ablaka alá és bebocsátást kért.

Felvették. S valahogy az eset óta az ő szemében is egy fejjel magasabb lett Mitrócsák, a sovány micisapkás kis embei.

Fee* kai K n lm n-tt.

A szamostatárlalvi Ady Tsz nőtaiiácsanad felhívása a tsz-asszonyoKhoz

A szamosUUarlalvi Ady TSZ 1948-ban alakult. Jelenlegi összterületünk 320 kli., amelyből 400 kh. a szántó. A tsz-ta- gofe száma 180, ebből nő 80. Közős vagyonunk 3 millió 500 forint. A munkaegység értéke mi-ben 58.28, 1958-ban 45.10

forint volt.

Ezeket az eredményeket a szántóföldi növénytermesztésből és gyümölcstermesztésből értük el nagyobb részben, egy töredék részt pedig az állattenyésztésből. A 3004-es és 3004/1. számú határozat alapján egyre jobban az állattenyésztés, különösen a kisállat- tenyésztés felé fordult a figyelmünk. Legutóbb a március ö-i határozat szellemében felmértük a még ki nem használt lehetőségeinket a több és gazdaságosabb termelés érdekében. Kikértük a tsz. vezetőségének és tagságának véleményét s ezek figyelembevételével mi, az Ady TSZ asszonyai az alábbi vállalásokat tettük;

10.000 darab baromfit nevelünk fel ebben az évben a termelőszövetkezetben. Ebből 2000 darab már rendelkezésünkre áll annak ellenére, hogy ezelőtt nem volt baromfiállományunk. — A felnevelt baromfiakból kétezer darabot törzsállomány céljára tartung vissza, a többit szerződéses úton értékesítjük. E célkitűzés megvalósítása érdekében a tsz. saját erőből korszerű és a követelményeknek megfelelő baromfinevelő helyet létesít. Az értékesítésre szánt baromfiakat úgy neveljük, hogy 18 hetes korban elérjék, vagy meg is haladják az 1 kg súlyt. A baromfiállományból tervünk szerint 330—350.000 forint lesz a bevétel. Ebből a tiszta jövedelem 120.000 forint, ami a megtervezett egy munkaegység értékét 4 forinttal növeli. Vagyis a megtervezett 08 forint helyett 72 forint lesz egy munkaegység értéke.

A termelőszövetkezeti és egy énileg dolgozó parasztasszonyok tanácskozásán sok szó esett a baromfinev elésről.

Számadatokkal bizonyították be, hogy az egyéni gazdaságokban a háztartási szükséglet nagy részét — csetenkint nagyobb vásárlást is — baromfiból és tojásból fedezik. A termelőszövetkezetekben ennél jóval nagyobb lehetőségek kínálkoznak. Arra törekszünk, hogy téeszünkben 100 kh szántóra 500 darab felnőtt baromfi jusson fajtiszta, törzskönyvezésre alkalmas minőségben. Ennek az az előnye, hogy szerződéses alapon a szabadpiaci árnál magasabb árat érhetünk el. Számottevő jövedelemre számítunk a törzsállomány beállításával a tojáshozam tekintetében is, ami lényegesen növeli a tsz. jövedelmét.

Felhívásunkkal egyidejűleg látogatásra hívjuk meg a baromfival nem rendelkező termelőszövetkezeti nőket járásunkból eredményeink megismertetése céljából, hogy ezzel is segítsük e fontos üzemág minél szélesebb körben való meghonosítását.

Nő tanácsunk kéri valameny- nyi tsz-asszuny csatlakozását mozgalmunkhoz megyénk területén, hogy a baromfitenyésztés ügyét jelentőségének megfelelően felkarolják a termelőszövetkezetek.

Szamostatárfalva tsz-kőzseg,

1959. április 7.

SZÉKELV JÓZSEF NÉ, az Ady TSZ nőtanácsának elnöke.

Jutalomosztás a Vendéglátó Vállalatnál

Kedves ünnepség színhelye volt 3-án este a Kossuth-téri étterem: azok szórakoztak, akik

eddig szórakoztattak, azokat szolgálták ki enni-innivalóval, akik eddig maguk szolgálták ki a vendégeket. Könnyű kitalálni, hogy a Vendéglátó Vállalat dolgozóiról van szó, akiket jó munkájukért a vállalat többek között ezzel a kedves estével is megjutalmazott.

A vidám, rögtönzött kultúrműsoron kívül természetesen más kellemes meglepetés is várta a vendéglátóipariakat: 34,000 forint .jutalmat osztott ki az igazgatóság mintegy 150 dolgozó, a lég* szorgalmasabbak között. Kostyál Géza bácsit, aki már 50 éve dolgozik a szakmában, valamint Kényéi Zoltánnét kiváló munkájukéit egy hetes pozsonyi hajó- kirándulással jutalmazták, Kényéi Zoltánná, Rosenthal Miklós, Nagy Erzsébet, Katona György- né, Tóth Róza és Hegymegi Lász- lóné könyvelő kitüntetést kaptak: a vendéglátóipar kiváló dolgozói lettek. Ugyancsak megjutalmazták a vendéglátóipar legjobb tanulmányi eredményt elérő dolgozott Í6.