Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-04 / 79. szám
ií>39. Április 4. szombat KFI FTM AOY \ KIÍRSZ 3 Soha nem felejtjük el, hogy a hős szovjet nép tette szabaddá hazánkat Díszünnépség \yíreg> házán a felszabadulás 14. évfordulója alkalmából Április 3-án esi» emlékezett Nyíregyháza. A 14 ét előtti | napok és hetek elevenedtek meg itt, a József Attila Műve- j lődési Házban rendezett diszünnspségen. Az emelvényen | középen a Szabadság-szobor nőalakja, ahonnan sugársze- rűen indul kétoldalt a nemzetiszínű lobogó. A szobor felett két szám világit 14. Az ünnepi hangulat hálát és örömet fejez ki. Tizennégy esztendővel ezelőtt szabadult fel hazánk a fasiszta iga alól és azóta szocializmus épül országunkban. Népünk ma legnagyobb nemzeti ünnepét üli. A nyíregyházi díszünnepségen a megyei és a városi párt, tanács és tömegszervezetek, a gyárak és a földek, a vállalatik és hivatalok küldöttei ez alkalommal körükben üdvözlik a kéjéi es szovjet vendégeket. Ivan Haragonics elvtársnak a t árpáinkra jnai terület pártbizottsága tagjának I vezetésével és a román nép képviselőit, Papp György elv- társnak, a tartományi néptanács elnökének vezetésével, akik a hazánk felszabadulásáért küzdött tízezrek üdvözletét hozták. Elhangzik a magyar és szovjet himnusz, majd Kokas Ferenc elvtárs. a Hazafias Népfront megyei titkára mond rövid megnyitót. Ezután Fekszi István elviárs, az MSZMP megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a megyei tanács vb. elnöke emelkedik szólásra. Fekszi István elvtárs ünnepi beszéde Naponta tanúi vagyunk a Szovjetunió segítségének, amellyel megoldhattuk gazdasági problémáinkat. Képünk a teljesen gépesített faátrakást mutatja be a szovjet vagonokból a magyar vagonokba. Ve"vélik a felemelkedés és virágzás útján Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Szeretett vendégeink! — Tizennégy esztendővel ezelőtt, 1945. április 4-án adta hírül a szovjet hadsereg főparancsnoksága az egész világnak, hogy Magyarország területéről kiverték az utolsó német és magyar fasiszta csapatokat. Tizennegyedszer ünnepeljük most ennek az április 4-nek évfordu’óját, amely nyomán Magyarország független állam lett. A szovjet nép, a szovjet harA magyar uralkodó osztály 1945. április 4-ig évszázadokon keresztül összepaktálva hazánk elensé- geivcl, elárulta az ország és a cosok győzelme hozta el magyar földre a szabadság uralmának napját. Később a felszabadító szovjet néptől kaptuk az első éli legnagyobb segítséget az új élet elindításához, az ország újjáépítéséhez, a független és demokratikus Magyarország megteremtéséhez. így lett április 4. nemcsak felszabadulásunk, hanem egyben nemzeti újjászületésünk napja is, a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe, az örök és megbonthatatlan magyar-szovjet barátság ünnepe. dolgozó nép érdekeit, hogy megvédje és megőrizze, a kizsákmányolás lehetőségét. Jól emlékszünk még arra az időre, amikor a magyar munkás és paraszt éhezett, arra, hogy a feudál-kap'ta- lista Magyarországon a nagybirtokosok többet kötöttek verseny- istállókra, mint cselédházak építésére. Az ipari központokban, falun és a tanyákon az éhség velejárója, a tuberku’ózis rettenetes pusztításokat végzett. Nem volt véletlen, hegy a Horthy- Magyarországon a gyári munkásoknak csak 3.3 százaléka érte el a hatvanöt évet. A többiek idő előtt megrokkantak, elhasználódtak a tőkések üzemeiben. Az egyházi és világi főurak, föidbutokosok százezer holdjain, szinte az állatokkal egysorban tengedtek a parasztok milliói. A Horthy- fasizmus a maga rendszerét hazafias rendszernek akarta feltüntetni. Szította a nacionalizmust, a sovinizmust,' gyűlöletre izgatta a magyar dolgozó népet más népekkel szemben. Kiszámított terv- szerűséggel állandóan rágalmazták az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságot, a Szovjetuniót. A Magyar Tanácsköztársaság emlékét és a Szovjetunió szeretetét azonban nem tudták kiölni a dolgozó emberek szívéből, mert az elnyomott magyar nép minden hazug rágalom és híresztelés ellenére is szeretettel, reménykedéssel és bizakodással tekintett a megvalósult munkáshatalom nagy országa felé. Fekszik elvtárs ezután a fel- szabadulás utáni gazdasági, kulturális és társadalmi felemelkedésről beszélt, a földreformról, az államosításról népünk hatalmas alkotó munkájáról, majd megyénk fejlődésére tért át. _ A felszabadulás-adta lehetőség nyomán az egykor sötét Sza- bolcs-Szatmár dolgozó népe is rálépett a felemelkedés útjára. A földreform során közel hatvanezer dolgozó parasztcsalád kapott földet, üzemeinkben nagy lelkes ;dés- sel indult meg a munka. S ma már olyan létesítményekkel büszkélkedhetünk, mint a Tiszalöki Erőmű, a Nyíregyházi Dohányfermentáló, a Kisvárdai Vulkán, a teljesen átépült Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár, a Kelen Főcsatorna stb. Kulturális, szociális és egészségügyi létesítményeink soha nem látott méretekben épültek. Megyénkben ma tizenkét tüdőgondozó és öt kórház szolgálja a dolgozók egészségének védelmét. S amíg 1945 elölt a tizenhat százalékot is elérts,a csecsemőhalandóság, ma ezt 6,8 százalékra szoríthattuk vissza. Addig, megyénkben volt a legtöbb analfabéta, ma már alig találunk ilyet. Kétszer annyi tanterem biztosítja az ifjúság nevelését és háromszor annyi pedagógus dolgozik iskoláinkban, mint 1945 előtt. Megnyíltak a közép- és fe’sőiskolák kapui a mukások, parasztok és dolgozó kisemberek gyermekei számára. Ezekre és még sok másra joggal büszke megyénk dolgozó néps. Ezeket az eredményeket akarták megsemmisíteni az elleníoi radalmárok 1956. októberében. Hazug jelszavakkal társadalmi rendszerünk ellen törtek, .szocializmus helyett kapitalizmust, népi demokrácia helyett tőkés rendszert akarlak. Azokat az eredményeket akarták elvenni a dolgozóktól, amelyek megvalósításáért népünk több mint egy évtizeden át óriási áldozatokat ho-' zott. Remény és bizakodás a Szovjetunió iránt .szibériai városban volt valamikor, 1916-ban. Hetven esztendő nyomja már az ezüst fejű barát, az egykori vöröskatona, az ön szeretett barátja vállát. Iván Pavlovics meggörnyedt az élet súlya alatt, s ma már csak a homlokredői alatt elraktározott emlékeiből éldegél. De azért friss az észjárása még ma is. Kedves Iván Smakov! Iván Pavlovics bácsi, a jó öreg gyágyenke közel hatvan esztendős volt, amikor a csillagos katonák Tiszalök alá értek. Hej, ha látta volna, hogy csillogott a szeme. Kutatta, kereste, mindenkitől csak ön után érdeklődött. ..Nincsen közöttetek egy Iván Smakov nevezetű fiú? Ilyen és ilyen.” Hányszor leírta, mutatta, jellemezte. De nem találta sehol. De itt voltak az ön testvérei, honfitársai, akik között megtalálta Iván Smakovot, a fiát, akikben nem csalódott. Hogy milyen boldog volt a kis öreg, amikor a tábornok előtt jelentette:. * fasiszták mind egy szálig elmenekültek a faluból 1914 november elsejének hajnalán. F'-1- robbantották a templomot is.” Megismerték Balogh Jánost, s azt mondták neki: „Amit Iván Pavlovics, a gyágyenka mond, az mind igaz.” ö mutatta meg, hol keljenek át a Tiszán. Hordókat gyűjtött, hidat építtetett, hogy át tudjanak kelni. Ivan Smakovot keresni azonban soha nem feledkezett el. Ha újabb csapatok jöttek, sorra kérdezte a katonákat. Sztemkó kapitány is úgy hallgatott rá, mint a saját apjára. Vele járta a falvakat, ő adott neki tanácsokat. A kapitánynak sokat beszélt az ű kedves barátjáról, Iván Smakovról. Sztemkó százados élelmet, ruhát, cipőt adott a rászorultaknak, kicserélte Iván Pavlovics bácsi szomszédjának, Áfra Jánosnak a tehenét egy jobbra, s akinek nem volt lova, adott, hogy legyen mivel megművelni a földet. Kedves Smakov elvtársi Jani bácsi nagyon örült a fel- szabadulásnak. S úgy érezte, hogy ehhez neki is van köze, mert ő is fegyvert fogott a fehérek ellen az önök nagy országában. S végtelenül boldog volt, hogy a szovjet emberek, a .vörös csillagos katonák, az ő „fiai” verték le a bilincset kezéről... Három évvel ezelőtt levelet kapott a tiszalöki községi tanács elnöke. Hivatták az öreg Balogh Jani bácsit. Amikor megtudta, hogy ön negyven év után sem felejtette cl, úgy sírt, mint egy gyerek. „Nézzétek, az én nevelt fiam, az én legkedvesebb barátom nem feledkezett el rójam.” Körülhordozta a szomszédokhoz, akik már jól ismerték önt. A jó öreg Iván Pavlovics, felesége, s a két fiú: Lajos és János sírtak örömükben. Mikor ott voltam náluk, egyik fiú így szólt: „Iván Smakovnak köszönhetjük, hogy apánk életben maradt.” Kedves Iván Smakov! Egy fiatalkori képét láttam, Balogh János bácsi elmondta, ön felett is elszálltak már az évek. De örül annak, hogy az, amit ő regyvenegynéhány évvel ezelőtt megjósolt egy kis paraszt-fiúnak, valóravált. Teljesült az álma, tanult en»l>er lett, tanár és tudja, hogy soksok fiatalt tanított egészen nyugdíjazásáig. ön írta egyik levelében: „Hálásan köszönöm a fényképedet, s örökké a szívembe zártam.” Én ugyanezt tudom írni, mert a jó öreg Iván Pavlovics barátja, mint féltve őrzött kincsre, úgy vigyáz az ön fényképére, és leveleire. Kedves tanár elvtársi Nagyon jól esik Iván bácsinak, hogy érdeklődik a gyerekek iránt, akiknek a gyermekkori fényképeit még ott, Szibériában Nyovolinóban mutatta a fogoly katona. „Írd meg, hogy tudtad-e őket taníttatni.” Igen, tudta, s fontos helyen dolgozó emberek, vezetők lettek, amit a régi világban soha nem értek volna el. Ezt is az önök népének, a felszabadító szovjet katonáknál: köszönheti Balogh János bácsi, s vele együtt az egész magyar nép. Nagyon örül az ön barátja annak, hogy fia Kievben tanul, s mérnök lesz belőle. Üdvözli feleségét: Linát, Jóskát, a fiát és önt, a legkedvesebb barátot, „gyermekét.'-' Mondhatom nagyon, de nagyon várja már, hogy meglátogassa. Mikor elbúcsúztam Iván Pav- !*vics bácsitól, a vén obsitostól, azt mondta: „A legjobb „gyermekem”, a legjobb barátom. C-ak még egyszer láthatnám! Én elmennék, de hosszú az út, s öreg vagyak már.” Várja, nagyon várja Smakov elvtársat és családját az egész Balogh család, sőt az összes szomszédok, akik minden levélről tudnak. Balogh bácsi megkért arra, adjam át ezúton is üdvözletét Önnek s magán keres, 'ii! az egész szovjet népnek. Felszabadulásunk ünnepen jó egészséget kíván az öreg Iván Pavlovics, Balogh Jani bácsi családjával együtt a tanár elvtársnak. Farkas Kálmán. Internacionalista tál i95fc Éppen ezért felmérhetetlen jelentőségű volt az a segítség, ume- lyet ez időben nyújtott hazánknak a testvéri szovjet nép azzal, hogy segített megsemmisíteni az ellen- forradalmi erőket. A veszély ben forgó néphatalom megvédéséért vívott harcunkban a Szovjetunió másodszor szabadította fel hazánkat. A szocialista tábor országai erkölcsi, politikai és gazdasági segítséget nyújtottak. Emlékezetünkben él, mert szemtanúi voltunk a Záhonynál beáramló anyagi segítségnek, de megyénk dolgozói közvetlenül érezték, tapasztalták a baráti Komán Nép- köztársaság, elsősorban a nagybányai tartomány dolgozóinak internacionalista támogatását. A beszámoló ezután azokkal az A «legem.ékt*zés e — Néhány óra múlva kígyóinak április 4-nek az ország határain túl is messze .világító ünnepi fényei. Népünk szabad, független és készen túl a munkái a, hegy tovább haladjunk előre és felfelé a szbciaiizir.ua magaslatain. Mai ünnepi gyűlésünk fényét emeli, hogy. körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió Kér- pátontúli területéről éa a Re mán Népköztársaság negyéé.-, yai tartományából ■ hozzánk érkezeit párt és állami vezetók-t, kedves Az Int er nációnál é hangjai népi program. Színvonalas ku amelyben a József Attila Művi táncegyüttese és meghívott ének re. nógatás népünknek -ban eredményekkel foglalkozott, amelyeket az MSZMP és a munkásparaszt forradalmi kormány vezetésével ért el népünk az utolsó két és fél esztendő sarán. Fekszi elvtárs beszélt ipari termelésünk nagyarányéi növekedéséről, a megyénkben elért sikerekről, amelyeket a mezőgazdaság szocialista átszervezésében értünkéi, Azzal foglalkozott később, hogy a1 dolgozók életkörülményei egyre jobban javulnak, jó a kapcsolata vezetők és a dolgozók között, amelynek új munkasikerek jelentik a hasznosságát. Megemlékezed a Szovjetunió állandó és önzetlen bat éti segítségéről, ameiy megnyugtató biztosítéka a mi békés, építő munkánknak is, majd így folytatta: gyiiltal logadaiom c.v társainkat, barátainkat, és jó szomszédainkat. Kívánjuk, hogy élezzék magukat jól és saját szemükkel is győződjenek meg megyénk dolgozó népének alkotó munkájáról. — Az ünnepi megemlékezés egyben fogadalmunkat is jelenti: a hétköznapok során sem térünk le soha az útról, amelyet április 4. világít be előttünk — mondotta» majd április 4, a magyar és a szovjet nép barátsága, a pi'ole- # tűi internacionalizmus és a béSfe éltetésével fejezte be ünnepi beszédét. mellett ért véget a hivatalos ün- t úrműsor következet ezután, lődési Ház zenekara, énekkara, és színművészek működlek köz-
